Csak pár esti, a táborból

Esőisten siratja Mexi... ööö... Angolát

Elkezdődött...
Mármint az esős évszak, persze egyelőre svojésan, ha arabosra vesszük a figurát.

Miután minden elrendeződött, hirtelen ránk szakadt az "az egerek és emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek" érzés.
Már az "elrendeződés"-hez is idő kellett, mint kiderült már nem kaptak jegyet az erfranszra, így a Lufthansa visz majd Frankfurton át, hazafelé pedig útba kell ejteni Kinshasát egy kis technikai szünetre (nem kell elhagyni a gépet).
Ha ez van, hát ez van...

Na de hogy az indulás előtt két nappal jönnek rá ott fönt arra, hogy ha én délelőtt 10 körül érek a táborba váltani a horvát kollégát, aki viszont reggel hatkor elindul a reptérre, nem jön ki a matek. Mármint az, hogy leüljünk és megbeszéljük a megbeszélni valókat.
Így aztán három légitársaságot igénybe véve (Iberia, TAAG, Brussels Airlines) BP - Madrid - Luanda - Kinshasa - Brüsszel - BP körütazás lett a dologból.
Végülis... Madridban még úgysem jártam, mint ahogy Kinshasában sem (bár itt most sem fogok, mert a gépen maradunk arra a másfél órára, vagy nem, majd kiderül, mint említettem), és az a fránya Brüsszel is csak a borsot törte eddig az orrunk alá.
Gondoltam is, ha ott leszek, majd jól odamondogatok neki és mellé célzok a vizeldében.
- Támadol minket?
- Neszeazanyád!


Persze ez még odébb lesz... majdnem szilveszterkor...

Addig is, utazás képekben. Gyors képekben!

Pestről Iberia:

Repülünk Artúr! Cél Madrid.

Hogy az Angolába induló TAAG birtokolta 777-es Boeing belső világítása miért ilyen?

Napkelte Luanda előtt:

Tuna steak (tojással?) a Minha Casa-ban, ahol megszálltunk éccakára:

Állítólag most nyitott, közel is van, a helyi képviselet vezetője meghívott, naná hogy megyünk:

T-bone steak. Van ez magyarul is, csak úgy nem tudom:

Éééés már Cabinda:

A tábor előtti megszokott helyen most épp nem kígyót árultak:

De inkább a hazait pakoltam a hűtőbe:

Akkor hát élvezzük a nyarat, ha már a déli féltekén vagyunk, vagyis az esős évszakot.
Itt Angolában az hivatalosan októbertől márciusig tart, így már benne vagyunk egy ideje. A srácok tapasztalata szerint 3-4 naponta esik, de akkor zuhog.
A koténerlakás megerősítésre került, mert ugyan a tetőt rendberakták még októberben, de az ajtó résein át ömlött be a víz, ahogy az északi szél nekicsapkodta a szakadó esőt.

És most esik.
Ha esik, akkor zuhog.
(Ez egy mondás ám, úgy tessék kezelni!)
Ezzel nem is lenne baj, de a konténer felett jó 6-8 méternyire fölénk magasodik egy fém tető. Ezzel sem lenne baj, ha nem lenne öreg.
Még azzal sem lenne baj, de úgy hallom, hogy a hűtőszekrény magasságában, valamint épp az ágyamnál, a fejem felett rágott az idő rajta egy-egy akkora lyukat, amelyen keresztül valahogy átnyomódik egy-egy hatalmas vízcsepp, és - a stopperem szerint - 1.51 másodpercenként koppan egy magasat a putrim tetején.
A hűtő felett pedig - csak hogy ne legyen unalmas -, egy mélyet.
Ráadásul itt akad egy kis csúszás is, 1.65mp-et mértem, így aztán néha szinkronban vernek, néha az eltérésnek megfelelően, egyfajta folyamatosan váltakozó ütemben, szóval mókás.

Mit lehet ilyenkor tenni?




Zenét hallgatunk!