2009. február 27., péntek

naplószerű

Vacsora után 7:30-kor ops meeting, ahol az ops az operations rövidítése. Sokminden hasonlít itt a katonaságra, például rádiózás közben ha azt akarjuk hogy a másik fél tudja hogy megértettük amit mond akkor a "Roger" vagy a dupla kattintás az adó-vevő nyomógombján a válasz, amit ugye az USAAF használ előszeretettel. Ha azt akarjuk tudatni hogy tuti megértettük akkor a "double Roger" vagy a "Roger-Roger" a válasz.
Egyszer még Szíriában a MOL-nak dolgoztunk, és mit ad isten a volt kutatási csoportom hajdani vezetője képviselte a magyar céget mint szupervigyor. Egyik nap azt mondja, te, én figyelem a rádióadásaitokat és észrevettem milyen sok Roger dolgozik a csoportnál, vagy csak egy de egész nap őt keresi mindenki. Először furcsán néztem rá mert ugyan amerikai és angol srácokból állt a csoport, de csak egyetlen R betűvel kezdődő nevű tagunk volt, az is Robin. Aztán rájöttem: a katonai szlenget nem tanítják minden iskolában.
Ops meeting, készültünk, kinyomtattuk a következő blokk térképét, bár az elsőt is csak ma kezdtük el. Persze mint rendesen ma is bejött az egyik Murphy törvény, nevezetesen az egerek és az emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek volt ma műsoron.
Minden készen állt a nyitányra, felállt a teljes zenekar, végre felrakhattuk volna a koronát a szeptember óta tartó előkészületekre és a kemény munkára de neeeeem, a reggel óta tartó homokvihar csak dél körül hagyott alább, azért így is sikerült 3500 pontot lőni a vibróknak, de ez mégsem 5100.

Aztán fél nyolckor közölték hogy a geofizikusok még nem érnek rá, fél órát csúszik a meeting, hát legyen. Aztán nyolckor megint ott lógattuk a lábunkat az egyik asztal tetejéről a bárból kialakított tárgyalóban, de negyed óra várakozás után ismét ugrott a dolog, ezért aztán szétszéledtünk.
Nekünk kellenek a 12 vibró GPS adatai hogy lássuk mikor nem vették a műholdról a korrekciós jelet, így aztán az irodában volt kisebb traccsparti az indonéz, horvát, líbiai, két algériai és egy magyar között, naná hogy az első számú téma volt terítéken mert itt a focit úgy tűnik minenki utálja, közben tíz óráig többször átugrott valaki a geofizikusokhoz mert a hálózaton semi adat nem érkezett. Hiába volt minden, mind az öten elfoglaltak és idegesek voltak így befeküdtem a szobámba a nemrég talált könyvemmel: Phantom Leader. Tetszik, ami ritkaság mostanában.

De nem sokat olvashattam mert mozogni kezdett a fal, az ágy, a padló. Mi a... ó a francba! vigyorodtam el amikor megláttam az asztalon álló pille palackban az ide-oda mozgó ásványvizet: mintha ütemesen billegett volna. Azt hiszem az egri várban is bevetették ezt a módszert az alagutat ásó törökök észlelésére: a víz érzékeny a mozgásra és felerősíti azt, a felületén futó hullámok a csákányok ütéseitől remegtek, de itt most billegett a vízszint, akár azt is mondhatnám hogy egy jól ismert és ősi ütemre :) Egy darabig néztem az billegő tenyérnyi vízfelületet, aztán arra gondoltam hogy inkább mégsem várom meg a kocogós részét a dolognak, hát leraktam a könyvet és halkan lementem a lépcsőn.
Zsebrevágott kézzel elindultam hogy átvágok a lakókocsik között a "főtéren", közben meglepődve láttam hogy menyi homokot hordott ide a délelőtti vihar, de legalább eltakarta a köveket. A hold sarlója fölött egy csillag állt, persze nem csillag volt az hiszem nyugodt fénnyel világított, csak visszaverte a napsugarakat, tudja az ember, megtanulta az ember...

A geofizikusoknál még mindig állt a bál, idegesen futkostak, vitatkoztak, majd beledobták magukat egy-egy forgó fotelbe és akkor tologatták magukat a sereg monitor előtt - minden munkaállomáshoz legalább kettő tartozik - és úgy vitatkoztak.
Rendszerint hangtalanul fellopakodok a lépcsőn, majd hirtelen feltépem az ajtót és elüvöltöm magam FREEEEEZE! DROP YOUR WEAPON!!! amitől az újak majd összeszarják magukat, de hát fel kell dobni a népeket :)
Most azonban csak bekukkantottam, láttam hogy baromira elfoglaltak így hát idejöttem az irodába, szóltam a fiúknak hogy a franc vár tovább a cuccokra, mehet mindenki aludni. Aztán leültem ide hogy bepötyögöm ezt, persze az ok teljesen más volt hiszen egy lányra vártam aki már elment és most pizsamában alszik valahol messze és mégis olyan közel hogy ha akarnám megsimogathatnám a haját és megpuszilhatnám a homlokát.

De nem akarom
Inkább csak ülök itt
halkan dúdolom hogy
A little something I know
A little somewhere I go
reminds me of you
To blossom blue is
to blossom without you

és nézem lehunyt szemmel...
aludj csak,
vigyázom az álmod...


2009. február 9., hétfő

32 fokot mértünk ma

Pár napja az egyik srác vidáman lóbál valamit a kezében, suff mit találtam.
Talán odébb kéne kicsit menned -mondtam neki- mert nem szeretném ha a közelemben vagy amikor lerobbantja a fejed, gusztustalan a vér, a velőt meg rántva is utálom nem hogy nyersen.
- Miért, mi ez? - kérdezte.
- Az? Az egy geofizikai gyutacs, könnyebben leszedi a fejed mint egy éhes oroszlán.
(Persze ebben volt némi költői túlzás de ha az ember azt akarja hogy beszarjon a másik akkor néha elengedhetetlen az ilyesmi.)
Na erre úgy elhajította, hogy attól meg én szartam be, mert mi van ha az ütéstől felrobban az a vacak?
Így aztán elmondhattuk hogy minketten összerántottuk a seggünket, igaz kis időeltéréssel, és újra béke szállt a tájra...
Fogtam a kis fémhengert (megfelelő tisztelettel, no és nyugtató rúnaszavakat mormolva mint pl. "fel ne robbanj itt a kezemben, baszod!") és kiraktam a töltésen kívülre.
Akkor még könnyedén ki-be lépkedtünk a dózerolt homokfal tetején, mert csak egy sor szögesdrót állt ellent bőszen a behatolni akaró tenoristáknak, elvégre csak Floyd, Zeppelin és hasonló népek tartózkodhatnak itt a környékünkön.
Ma már dupla a szögesdrót henger, őrtornyok és reflektorok is kerültek, végre újra börtönben érezhetjük magunkat .
Alamo? Ugyan, itt a kifelé igyekvőket fogja a fal, a kapu, a katonaság...



Hanem most már van gym-ünk ám! Evezőpad a sivatagban, azannya! Meg futópad :)
Gondolom azért hogy edzzünk arra az esetre ha lehalna minden autó és el kellene jutni a legközelebbi városig, ami ha úgy vesszük nincs is messze. Ha úgy vesszük...
Na mondom ezt kipróbálom, mert abban a túlélős zombis filmben olyan jópofán futott a kutya egy ilyesmin, és mi tenne bármilyen vackot vonzóbbá mint Monica Vitti, Barbra Streisand vagy Meg Ryan (nem, sajnos egyikük sem szerepelt "abban" a filmben, bár az a hülye picsa sem volt rossz, aki miatt végülis a túlélő meghalt. Ezért nem szeretem filmekben a hülye picsákat.
Igaz, a németjuhász a túlélő ostobasága miatt halt meg, ezért nem szeretem a filmekben az ostoba túlélőket sem, tehát a hülye picsának ezesetben megbocsáthatunk.
(A másik DVD-n meglepő a befejezés, ahogy olvastam, de ahhoz még nem volt elég erőm hogy berakjam a lejátszóba)

Garry lelkesen segédkezett, kapcsolt, állított, gépészkedett, szóval üzembe állította a szerkentyűt, én pedig ahogy illik kocogtam, lépkedtem, viháncoltam, aztán nézem: a sebesség 2.1, ó annyit egy terhes ürge is tud hegynek fel, félig töltött mosógéppel (az előmosás program utáni állapotban), hát felpöcögtettem 5-re, mer az ugye egy sima normális gyalogló tempó. A dög beindult, kocogni köllött mert mint kiderült, mérföldben mér a hülye!
Megmarkoltam elöl a két fémes fogantyút, tartottam a tempót, hát látom hogy a pulzusom 98, na, nem is rossz... Aztán 97, majd 95, majd 87, majd 82, mondom Gerry állítsd meg mer megáll a szívem ahogy itt szaladok, hát néztünk mint a moziban hogy mi lesz, aztán valahonnan 72-ről elkezdte föltornázni magát és 108-on beállt. Fúúú... :D
Aztán megpróbáltuk a hegymenetet, egészen 15 fokig felnyomta magát a gyerek, ott megállt. Ez lenne a homokdombra mászás csúcsa? Lószart! Azok a póklábszerű kinyúlások olyanok, hogy egyet lépsz felfelé, kettőt csúszol vissza. Csak úgy lehet feljutni hogy gyorsabban próbálsz felfelé haladni mint a visszacsúszásod sebessége (nem röhög, mókás, de meg lehet csinálni, igaz közben elszidja az ember az aprószentek le és felmenőit sőt a rokonságuk le és felmenőit, sőőőt, a rokonságuk rokonságának le és felmenőit, sőőőőőőt, a rokonsá- na ne lovald bele magad Sten!*) és már fent is vagy :D
De az egész szerkentyű legrémisztőbb része a jókora kékes display egy apró szegmense, egy ártatlannak tűnő kis kijelző (horrorfilmet kedvelőknek ismerős a jelenet ugye?) nevezetesen az, amelyik az elégetett kalóriákat mutatja... Negyedórás próbálkozásom alatt 22-re rúgta fel magát ez a szám.
Mennyi is van egy dobozos üdítőben? Nem! Nem a lightban, az betegeknek való.
Na mindegy, ha ma megérkezik Khader Inamenasból akkor megtudjuk, mert igen határozottan rendeltünk egy karton pepszit, csokit, pisztáciát és egyéb ehető magvakat :)


*Ez egy hirtelen megszólaló hang volt... valahonnan... csak úgy...

Zene!

2009. február 7., szombat

Itt vagyok,

látod, ez az a hely...
lat: 27-26-23,9N
long: 8-28-18,7E

Persze gugliörthbe tizedesfokok kellenek, nade nem nagy ügy az sem, szóval oda ezt kell bepötyögni:
27.43998, 8.47185 majd entert ütni és már száll is veled a "zűrhalyó".

Itt lebegünk neolit és paleolit (nehéz ferdíteni, van egyáltalán ilyen?) kori sírhelyek között, lábunk nyoma elsímul a homokon, vakító csillagok alatt a Hold fényében, csendben, álmatag...
(Azannya! Ez meg mintha valami versből lenne :))


No de lássuk csak, hogyan tágul a világ, ha műhódról nézzük:



Nini, még a repterünk is látszik!

Ui: Ma egyébként egy gyengébb homokvihart kaptunk aztán eső hullt ránk mintegy bocsánatot kérve a porért és tisztára mosott mindent.
Jól jött ez a kis lehűlés, utálnám már most bekapcsolni a légkondit éjszakára is...