2013. augusztus 30., péntek

Mocorgunk

A Land Cruiser csak három hónapos, újszagú, vagy illatú... hm, inkább utóbbi. A napellenzőkről még nem szedték le a gyári fóliát. GPS, tracker, rádió, fegyvertartó beépítve.
Elindulunk, a biztonsági srác rádión tartja a kapcsolatot a másik ugyanígy berendezett Toyotával, abban lapul a nehézfegyverzet. Halkan informálja őket a jobbra-balra látható "gyanús" dolgokról. Kikanyarodunk Erbilből, irány majdnem kelet. Mellettem Oscar a venezuelai geodéta folyamatosan beszél, egyik témáról úgy vált a másikra hogy észre sem veszi az ember még akkor sem ha rá figyel. Én csak bólogatok -közben figyelem a garmint hogy épp merre járunk, mikor érjük el az első vonal tervezett helyét-, közben azért néha arra gondolok, hogy micsoda öregasszonny lehetne belőle:)
A folyó előtt belefutunk leendő lakhelyünk főutcájába. A városka neve, mintha csak a Vuk-ból lépett volna ki valamelyik szereplő: Kalak. Nem állunk meg, lekanyarodunk dél felé. A hídnál épp elkészült a hatalmas halat formázó szobor, vagy emlékmű, vagy mi a túró.... szimbólum, na! Biztosan ez a kisváros jelképe is, mi más lenne, hiszen Kurdisztán második legnagyobb folyójáról van szó, amely kissé délebbre szalad bele az első számúba, ami ugye -maradva meséskönyveknél- a Micimackóból léphetett volna elő: a Tigris.
Kissé visszaugrom az időben, és a város-hal asszociáció eszembe juttatja Kiskunmajsát: milyen baromi jól mutatna a főtéren egy hatalmas sündisznó** :))
A folyóval párhuzamosan haladunk majdnem dél felé (nem dél felé, hanem dél felé, bár az is igaz hogy dél felé is:)), a jobb oldalon öntözött földek, parcellák, sok zöld, bab vagy borsó, aztán gyümölcsfák, ajj! A műút másik oldalán kopár lankás dombok kísérnek bennünket egy ideig, de aztán kisímulnak azok is, itt nem lesz gond. Hanem a földek... pár négyzetméteres kis területek, a vibró után nem sok marad... bízunk abban hogy lesznek utak, vagy legalább ösvények.
Bekanyarodunk az első kavicsos úton, egy sor nehéz teherautó jön szembe hatalmas porfelhőket kavarva, súlyosan megrakva sóderral. A kapáló ember földje után a másik fő akadály ez lesz, az építő embert ellátó rengeteg kavicsfeldolgozó földje. Odatelepülnek a folyómeder mellé, mert tudják hogy a kanyarokban lapakolja a folyó a terhét. Itt egymást érik a bányák, viszont utak kígyóznak mindenfelé épp emiatt, kerülgetik a maguk vájta gödröket amelyekben összegyűlik a talajvíz és kis tavak pettyezik be a vidéket, és ez jó nekünk. Zötyögünk egy jó ideje, elérjük a folyót, cigiszünet.
Leballagtam a vízhez és hoppá, egy vörös szitakötő :)



Indulunk tovább, még mindig követve a folyót és belefutunk egy falucskába, ami ugyancsak egy rajzfilmből lépett ki: Szaffiya a neve :) Igazi kurd falu, gondozott, leaszfaltozott utcák, takaros házak, apró boltok, csend és nyugalom. Az egyik nyitott kapun át belátunk az udvarba, pickup áll ott, a kapu előtt szőnyegen, kurd népviseletben könyökölve fekszik két ember, intünk nekik, ők pedig visszaintenek, ahogy magunk mögött hagyjuk a helyet.
Még több kavicsbánya húzódik délen, de itt is találunk egy utat, épp az egyik vonalon, naccerű. Elkanyarodunk nyugat felé, hm, itt egy kis falu, arabok lakta és a biztonságink szerint egyszer innen hátbalőtték az egyik őrmesterüket. Bejelölöm a térképen pirossal, megy az aknamezők mellé majd a jelentésben. A srác szerint a másik két falu sem biztonságos, abban is arabok laknak. Francba, azt hittük eddig hogy a folyó túloldala lesz mizerábilis csak!
Ecsetelem a megoldást, egy sniper balról, egy jobbról, kb. 60 fokos szögben, aztán ha valami mozdul akkor... tetszik neki az ötlet.
Már a műúton haladunk ez délről visz be Erbilbe,persze először ellenőrző pont, ezzel a kocsival ez síma ügy, semmit nem kérdeznek csak intenek, mehetünk. Elhúzunk egy autószalon előtt, a biztonsági srác megjegyzi, ide egyszer el kell mennünk. Csuda kocsik állnak bent, még Szaddam valamelyik limuzinja is látható.
Este pedig: szusi! A wasabi istencsászárosat rúg a szájamban, a gyömbér rózsaszín ahogy szeretem, no és mennyei a hal, rák, meg a többi. Majd kifigyelem honnan hozzák, bár ma már nem gond itt akármilyen éttermet találni. Erbil rohamléptekkel fejlődik, emlegetik második Dubai-ként is. Bezony! :)


Ó és mégvalami, ezt leszállás előtt fotóztam, épp elrepültünk Amediya fölött, no akkor ott a terület alattunk, az a rész ahol a partizánok matatnak. A fotó szuvenyír Luinak :)



És még valami: jobbulást :)


Ja és mégegy: múúúzika :)



**Ha valaki látta a város címerét, talán észrevette a sünit... nem véletlen került ám az oda! Egyszer éhinség idején rengeteg embert mentett meg. Hogyan, hogyan... hát sütve. Ja hogy most egy kecske látható a címeren?! Hm... hát ugye, az sem rossz :)

2013. augusztus 28., szerda

Idegenlégió (sos)

"Öreg bakák tudni vélik, hogy valahol a sivatag legmélyén igenis létezik a Sárga Garnizon! Csodálatos város a sivatagban, szökött légionisták alapították, királyuk egy őrült amerikai milliomos, aki állandóan fejleszti ezt a titkos várost. Van ott minden: pálinka, rádió, gyönyörű fiatal nők, villanyvilágítás és bagó dosztig, csak nehéz eljutni oda. A legtöbb légionista nevet rajta, tudja, hogy mese. Ugyan miféle élet fakadhatna a sivatagból?" (P.Howard, alias... :))


A hely neve Shangal, kis poros erődítmény a szaharában, körülötte az elszórt pálmafák alatt pár agyagviskóban 8-10 arab család éldegél. Hogy miből, az kérdéses, mert a pálmafákon kívül itt semmi nem marad meg. Köröskörül barnássárga homokhegyeket borzol a könnyű esti szél ameddig a szem ellát, sőt felteszem azon túl is.(1) A csapat nemrég érkezett egy kimerítő menetgyakorlatról, porosan, fáradtan ücsörögnek a fal tövében, várnak amíg a tizedes leadja a jelentést a kapitánynak.(2)
A nap rég mélyvörösre festette a nyugati égboltot, mire mindenki lepakolhat a szálláson. Fürdés, majd tiszta egyenruhába bújva felsorakoznak a konyha előtt. Megkapják a szűken mért fejadagot és a csajkákkal elvonulnak a kint felállított asztalokhoz.(3)
Csend. Aztán előkerülnek a vízipipák, az édesített dohány, és halkan beszélgetnek a fiúk az erőd belső udvarán.(4)
Vannak témák amit kerülnek, még óvatosan körbejárni sem illik, ilyen a család, vagy az hogy miként kerültek ide. (5) Lassan elül a könnyű szél is, a csillagok ragyognak már csak, és amikor felemelkedik a hold hogy fényt gyújtson a homokdűnék fölött, alvó katonákra néz le, miközben hangtalanul elvonul felettük. Csak az őrök kísérik útját, fel-felpillantva a hosszú strázsán. Az erőd négy sarkán posztolnak és rendületlenül figyelik a közeli dűnéket, láthatatlan veszély lengi körül a helyet, érzik ezt mindannyian, figyelmük nem lankad, kezük a fegyveren...(6)



(1) A hely neve tényleg ez, majdnem Szentgálnak ejtik, de mégsem. Az is igaz hogy sivatagban van, de ez nem homok, hanem agyag/kő sivatag. Ja, és nem erődítmény hanem egy poros, csendes kis falu a semmi közepén, ha bekopipészteli valaki ezt a gugliörszbe akkor láthatja is felülről: 35° 17' 17"N 045° 10'47"E
Arról tényleg nincs fogalmam hogy miből élnek itt... semmi nem terem meg a kopár dombokon, csak valami rövidszárú, csenevész búza.
(2) Gyakorlatilag a terepen dolgoztak a fiúk, geofonokat telepítettek vagy szedtek föl, kábeleket fektettek, vagy vibrátorokat vezettek. Azért porosak ám! És a napijelentést is le kell adni :)
(3) Na jó, felsorakozik, de a vacsora (és az ebéd, meg a reggeli is) büfé (oppárdon: svédasztal) jellegű, mindenki azt szed és annyit amennyit akar :)
(4) Bérelt kétszintes villa, magas betonfallal körülvéve. Iroda, konyha, étkező és háló is egyben, amolyan előretolt erődnek is elmegy.
(5) Francokat kerülik ezt a témát, de az olyan macsós lenne :)
(6) Na jó, van aki ilyenkor szkájpol mert jobb a vétel a mobil neten, az is nagy szó ezen az isten háta mögötti helyen. Őr pedig tényleg akad :)



De ha már eddig eljutottál... no akkor egy valódi erőd, hogy mégis ne csak elképzeljük, de lássuk is milyen volt egy igazi, egy légiós, egy sivatagi... Sif Fatima a hely neve, Algériában (hol másutt?) található. A koordinátái... á, minek az? :)

Először is a homok... a sivatag ugye abból áll:


Aztán az utak ilyesmi formák a sivatagban, vezetni rajtuk még csak-csak, de gyalogolni... pokoli:



Így néz ki a kis templom szerűség, inkább mecset ahova kijártak -gondolom- a helyi katonák imádkozni. Persze az is lehet hogy kocsma volt, pálinkát mértek itt meg bagót, és hajnal felé asztalon táncolt Fatima a kigombolt zubbonyú katonákkal....
A távolban látszik az erőd, azonban volt itt valami más is, valami fontos: balra a völgy leglaposabb részén egy ásott vízkút bújt meg, mára már kiszáradt persze:



Az erőd belső udvara, a fal egyben a lakó - és egyéb helyiségeket is magába foglalta, praktikusság szem előtt:



Lépcső a fal tetejére... hányszor felfuthatott itt az őrség... (no és kb. ugyanannyiszor le is :)):



Lőrés... az első fotón látható mecsetre -vagy kocsmára- és a sivatagra látott innen a légiós...:



Egy másik ablak... másik kilátás...:



És a mérete a helynek, a kocsikhoz képest jól látszik... képzeljünk el 200 arab sivatagi harcost körbe...:





Hát így...

Coffe surprise imdb-vel

Reggel.



Amikor lecsukott szemmel hátradöntöd a fejed azért, hogy a bögréből a Gourmet Café Latte utolsó kortyát magadhoz vedd és kiélvezd teljesen az ízek csodálatos harmóniáját,
ebben az áhitatos - hiszen valami épp elmúlik - pillanatban lebegsz, mint hófehér pihe a gyengéden símogató szellő karjaiban,
miközben finom kávéillatú füstoszlopok emelkednek körülötted és körbefonnak, elandalítanak
és ekkor,
pontosan ekkor,
hirtelen valamit érzel a nyelveddel,
a szajpadlásoddal,
valami megtöri a békét,
valami oda nem való,
mi a.... váááááááááááá!!!!!!!!!
és akkor
a pillanatnyi megdöbbenést követően
(még a pánik előtt szerencsére)
a nyelveddel kitapintod,
hogy azok bizony citrommagok
a tegnap esti teából.



Este
Nézem ezt a The hunger games című izét...
Imdb-n kapott 7.2-t, csak tudnám mire föl. Igaz, szerintem nem sokat tévedek akkor, amikor úgy gondolom, több a panellakó mint az erdőlakó a szavazók között.
Először is: sétafikálnak az erdőben, mintha a Rákóczi úton korzóznának: kigombolt dzseki lóg rajtuk.
Ez erdőben nagyon praktikus: beleakad mindenbe, amikor hirtelen futni kell, ha pedig harcolni, akkor még rosszabb.
Az, hogy védelmet ad, eszükbe sem jut.
Aztán annyi sütnivalójuk nincs, hogy éjszaka bekenjék a képüket. Jóvan, mondjuk nem Swarcin és Rambón nőttek föl merugye ez a történet már a jövőben játszódik, na de azért akkor nem lesz majd olyan, hogy józan ész?.
No és ráadásul visítoznak, ha épp ahhoz van kedvük. Erdőben? Ember! Még ha nem is vadásznak rád, akkor is: csöndben... halkan... értem?
Ennyivel már bőven túlteljesítette nálam a "hagyjam a francba" kategóriát ez a mozi, de a nappaliban itt lóg a falon épp velem szemben a két méteres képernyő, a kanapén túl, ha nem nézem is, hallom. Brrrrr!
(Na jó, egyetlen mentségük az, hogy olvasták a forgatókönyvet :)


Ehhh... Mozi,kedvenc őrmesteremmel:

2013. augusztus 23., péntek

Ma

Irak lett végülis az első befutó, nemhiába, ékes bizonyíték ez arra, hogy működik a mantra :)
(Az más kérdés, hogy erre vágytam legkevésbé, de hát amit adnak, azt el kell fogadni.
Ha már egyszer kértük.
Ez pedig ékes bizonyíték arra, hogy működik a karma :))

A jó hír az, hogy szaporodunk, újabb két magyarral bővül a cég, emellett pedig három régen látott sráccal is összehoz a sors (Libanonból, Szíriából és Horvátországból érkeznek), illetve néggyel, ha a megrendelőtől akkreditált Stefant (Germany) is beleszámolom.
Igaz, hogy most mint szupervigyor ül majd a nyakunkon, de ismerve őt nem golyószorítósdit fog játszani. Egyébként ő volt az, aki minden országból valamiféle különleges facsemetét vitt haza amikor csak megtehette, hol térképtokba rejtve, hol zokniba dugva, mivel ugye ezekre van valamiféle kiviteli tilalom. Vagy beviteli?

Ma megkukkantottuk a terveket, egyelőre térképen.



Kissé bonyolítja majd a dolgokat az a tény, hogy a területet és azzal együtt a vonalakat kettészelő folyó egyben amolyan határféle is: keletre találhatók a jó fiúk, nyugatra pedig a másképp jók, vagy másoknak jók, a mi szempontunkból mindenképp rosszak.
(Hm... minden attól függ melyik oldalon állunk... nem a folyóra gondolok :)).

Most pedig.... nagy levegő... francba a windóz 8.1-gyel, rakhatom vissza a sima nyócast, szencség a bótba!!!

Addig is, zene by Mariska :)

2013. augusztus 14., szerda

Pest

Jó néha fölmenni (föl... ez is milyen idiotizmus :)) és élvezni az utak elképesztő minőségét: újra terepen érzem magam! Mintha a kurdisztáni hegyekben döcögnék dózer vágta hepe-hupákon, vagy Algériában a Szaharában csak úgy toronyiránt a homokozóban. Csupán annyi a különbség, hogy a sivatag többnyire sokkal simább. :)

Aztán a tömeg... Londonban az Oxford Streeten sétálva reménytelen sziklákká váltunk a Niagara sistergőn dübörgő közepén és semmi esélyt nem láttunk arra, hogy a partra keveredjünk. Csak néztük a körülöttünk zúgva, bőgve özönlő tömeget és megegyeztünk abban hogy a hírt, miszerint egy kisbolygónyi tömeggel rendelkező üstökös közelít 624ezer km/sec sebességgel a Föld felé és kb. 2 perc múlva letarolja azt, meglehetős örömmel és boldog megnyugvással fogadnánk.
Végül aztán kimenekültünk a Hyde Park sarkára, felültünk a kő (vagy műkő?) fal tetejére szemben a lófej szoborral és most a Himalája valamelyik sziklájának képzeltük magunkat. Ezermilliótizednyivel jobb érzés mint a Niagarában állni, ezt mindenki elhiheti. Ha én mondom. Vagy ha Ő:)



Ó és a kávé... 100% arabica :)



(Igen, az a zöld folt az a lófej orra :))

Valamint történt még két filmnézés is: Az első a Harakiri
Régóta, nagyon régóta ott lapult a polcon, várva a mai napot... Nem volt könnyű.
imdb

No és végrevégrevégre sikerült sort keríteni a Falling Down megnézésére is (ez még nem a jövő évtől nem kötelező magyar nyelv tanítás következménye, de akár az is lehetne... hm, a nyelv az nem fontos, de a hittan az na elmennek a tetvesribanckurvarohadtanyjukba és akkor még finom vagyok és nőies!).
ez is imdb



Most akkor:



(P.S: A korábbi mantrába(n) pedig kezd egyre erősebbé válni az Afganisztán... sejj! :))

2013. augusztus 11., vasárnap

Gyorsizé

Nem gyros izé! :)
(Hűűűű de meleg van :))

Hazaestem, aztááán a forgatókönyv:
Avi: London.
Rosebud: London?
Avi: London.
Avi's Colleague: London?
Avi: Yes, London. You know: fish, chips, cup 'o tea, bad food, worse weather, Mary fucking Poppins... LONDON.



No és mint említettemvolt végigtrappoltuk a Harry Potter hogyankészültön a Warner Bros. studió területén:



aztán felugrottunk a London Eye-ra:



és az utolsó estén ott feküdtünk a Hyde park majdnemzöld füvén és jött a Start me up, majd sorban utána a többi, hajj!



Egy nap break, majd 1436km a kerekekbe, Erdély, Székelyföld... Tusnádfürdő, Szent Anna tó, Parajd, Kolozsvár, Nagyvárad... nahát az olyan szép hogy kár lenne valami fotóval elrondítani...



És végül de nem utolsó sorban a repülőnap, wáááóóóó!



Most pedig jöhetne az Illés: Júliára várunk,
persze nem Júliára, hanem arra hogy mi kezdődik előbb, mantrázzuk hát:
Irak vagy Tanzánia,
Tanzánia vagy Irak,
Irak vagy Tanzánia? :)