Aztán a tömeg... Londonban az Oxford Streeten sétálva reménytelen sziklákká váltunk a Niagara sistergőn dübörgő közepén és semmi esélyt nem láttunk arra, hogy a partra keveredjünk. Csak néztük a körülöttünk zúgva, bőgve özönlő tömeget és megegyeztünk abban hogy a hírt, miszerint egy kisbolygónyi tömeggel rendelkező üstökös közelít 624ezer km/sec sebességgel a Föld felé és kb. 2 perc múlva letarolja azt, meglehetős örömmel és boldog megnyugvással fogadnánk.
Végül aztán kimenekültünk a Hyde Park sarkára, felültünk a kő (vagy műkő?) fal tetejére szemben a lófej szoborral és most a Himalája valamelyik sziklájának képzeltük magunkat. Ezermilliótizednyivel jobb érzés mint a Niagarában állni, ezt mindenki elhiheti. Ha én mondom. Vagy ha Ő:)
Ó és a kávé... 100% arabica :)
(Igen, az a zöld folt az a lófej orra :))
Valamint történt még két filmnézés is: Az első a Harakiri
Régóta, nagyon régóta ott lapult a polcon, várva a mai napot... Nem volt könnyű.
imdb
No és végrevégrevégre sikerült sort keríteni a Falling Down megnézésére is (ez még nem a jövő évtől nem kötelező magyar nyelv tanítás következménye, de akár az is lehetne... hm, a nyelv az nem fontos, de a hittan az na elmennek a tetvesribanckurvarohadtanyjukba és akkor még finom vagyok és nőies!).
ez is imdb
Most akkor:
(P.S: A korábbi mantrába(n) pedig kezd egyre erősebbé válni az Afganisztán... sejj! :))
