2011. augusztus 27., szombat

Marokkói körkép

Hm, nem egy Feszty-körkép, de azé ütős vót ez is :))))
Először is Casablanca, ott kezdődött minden, aztán jött Fes, majd Merzuga, Ouarzazate, Marakech, Agadir és a kör Casablancában zárult, de hogy nyele is legyen, megálltunk pár napra Párizsban. Akkor ez egy amolyan nyeles kör... tüKör... vagy mi :)
Ha már tükör akkor kép, ha pedig kép, akkor felesleges minden szó :)
Reggel, Fes, Hotel Jardin

Fes, Medina

Nyakunkba vettük a város ősi, eredeti, kézműves cuccokat előállító részét, amelyben ma is vagy 300ezer ember él és dolgozik kézzel, lábbal, éginyenyerével :)

Kézzel készült ezmegazok

A világ első egyetemének kollégiuma

Bőrgyártás: a fehér kádban galambszar, ebben puhul 3 hétig a bőr, a sötét kádakban festés (persze előtte kimossák és szárítják :))

No és ha Fes, akkor szőnyegek... ez a berber motívumos itten 450ezer csomót tartalmaz, négyzetméterenként...

Még láttunk sok csudát, eltöltöttünk egy napot, de aztán indultunk tovább Merzugába, keresztül az Atlaszon, dél felé. (Nem úgy értem hogy dél felé, hanem úgy hogy Dél felé... mármint... egy óra tájt, mert elment az idő a szupermarketban. Ben. Tehát dél felé indultunk el, Dél felé. Nnnnna!)
Út közben megkóstoltatott és finomnak találtatott :)

Merzugába este értünk, homokviharban kavartunk Erfoudtól dél felé (nem dél felé, mert már erősen sötétedett, hanem Dél felé) és letámasztottuk a kocsit a szállodánál, majd felkaptunk pár palack vizet, betekertük a fejünket autentikus sálakkal (aminek itt ööö... a fene tudja mi a neve, de kb 2-3m hosszú és különböző színekben árulják), majd felpattantunk a Land Roverre hogy a dűnéig zötyögjön velünk. Ott már várt ránk a vezetőnk két tevével, de a sötétben először csak a horkantásaikat hallottuk. A kocsi fényszóróinál aztán felpakoltuk őket, majd elindultunk be a homokba. A szél közben csitult és előttünk, kicsit jobbra feltűnt a telihold. Alig negyed óra után már nem hordta a szél a homokot, szellővé csitult és a hold beragyogta a tájat. Meseszép lett minden.... Vakuval készült pár fotó, de nem csúfítom el vele a képet...
Egy óra tevegelés az össze-vissza hullámokba torlódott dűnék között, majd halk hangok a távolban, pislogó mécsesek fényei, és lezökkentünk a homokra, megérkeztünk a sátortáborba.


Az éjszaka... azt hiszem csak egy szóval jellemezhető: felejthetetlen...

Napkelte

Hazafelé...

A következő napot Tmbuktuban töltöttük, no nem a városban, csak a szállodában amely Kasbah módra épült. Ezek a berber erőd-települések szinte mindenütt megtalálhatók Marokkó középső és keleti vidékein.

A szálloda éjszaka...

... nappal, kívül...

... és belül :)

Innen Ouarzazate felé fordítottuk a Tuareg rúd... ööö... öö... kormánykerekét, közben berber települések mellett vitt az útunk, amelyek követték a folyóvölgyeket. Beugrottunk egy kitérőre az Etole des gorges sziklafalai közé, majd megálltunk egy pillanatra Kelaat M'Gouna rózsacsodái között, hogy aztán este a vendégházban élvezzük a csendet és a hűs sivatagi levegőt :)
Itt másnap végigjártuk az utolsó pasa kasbahját az alagsori fürdőtől az emeleti háremig...
A kasbah kívülről

Aztán megismertük a város történetét, a kézműipart, melynek során rábeszélődtünk valami csodaszép kelmére, miközben megcsillantottuk magyar bazárkereskedőalkuszi tudásunk, ami abból állt hogy:
Ő:
- Mennyit adtok érte?
Mi:
- Mennyit kérsz érte?
Ő:
- Mennyit adtok érte?
(Ez ment vagy öt percig, végül kibökte: 1100)
Mi:
- 500.
Ő:
- Jáhááááááj!!!! Neeem! Ez 1100! Mennyit adtok érte?
Mi:
- 500.
Ő:
- 1100. De hozzuk közelebb az árakat, odaadom 1000-ért.
Mi:
- 500.
Ő:
- Az kevés, induljunk el egymás felé, én mondok 900-at.
Mi:
- 550.
Ő:
- Jáháááááááj!!! Annyért nem adom oda.
Mi:
- Jó, akkor mi megyünk is.
Ő:
- 600 és vigyétek.
Mi:
- Na, jó, egye fene.
Különben nagyon szép ágytakaró kaktuszrostokkal megerősített gyapjú. Vagy valami ilyesmi :)
Aztán megnéztük a filmstúdiók múzeumát, mert ugye itt 5-6 nagy filmstúdió működött még a közelmúltban is, csak ugye a hőbörgések elriasztották az amerikaiakat. Itt készült a Ben Hur, a Gladiátor, a Passió, a Múmia és még rengeteg, főleg vallásos beállítottságú film, mint pl. a Nílus ékköve. Vagy valami ilyesmi...:)
Végül a nagy melegre való tekintettel elfogadtuk az egyik szálloda meghívását, ééés este ramadan 'reggelire' voltunk hivatalosak. Merugye este fél nyolcokr van a reggeli, hajnali egykor pedig a vacsora (vagy ebéd?). Tök logikus.... :)
Kaja

Persze ez csak az első teríték, a levesek és a nyárson sült finomságok, sütemények, gyümölcsök később jöttek, no és az elengedhetetlen zöld tea, mentával :)

A következő napon még végignéztük az Atlas stúdió díszleteit, majd megcéloztuk Marakest, miközben az ismert nótát dúdoltuk:
Irány észak,
itt jönnek a
tengerészak.


Hm... Marakech... azt hiszem erről nem írok semmit :)

Végül Agadirban töltöttünk pár napot, fény, tenger, éttermek, lazulás, tenger, fény, éttermek, lazulás. És tenger... csodaszép... nem is tudom minek a szállodában úszómedence :)
Atlantic Palace, Agadir


És ha már a csodálatos szállodák szóba kerültek, legyen itt egy link ha esetleg kedve támad valakinek barangolásra :)

Külföldi Szállodák