2009. február 9., hétfő

32 fokot mértünk ma

Pár napja az egyik srác vidáman lóbál valamit a kezében:
- Suff (nézd, arabul) mit találtam!
- Talán odébb kéne kicsit menned - mondtam neki -, mert nem szeretném ha a közelemben vagy akkor, amikor az a vacak lerobbantja a fejed, gusztustalan a vér, a velőt pedig rántva is utálom, nem hogy nyersen.
- Miért, mi ez? - kérdezte.
- Az? Az egy geofizikai gyutacs, könnyebben leszedi a fejed mint egy éhes oroszlán.
(Persze ebben volt némi barokkos túlzás, de ha az ember azt akarja, hogy beszarjon a másik, akkor néha elengedhetetlen az ilyesmi.)
Na erre úgy elhajította, hogy attól meg én szartam be majdnem, mert mi van akkor, ha az ütéstől felrobban az a vacak?
Így aztán elmondhattuk hogy minketten összerántottuk a seggünket, igaz kis időeltéréssel, és újra béke szállt a tájra...
Fogtam a kis fémhengert (megfelelő tisztelettel, no és nyugtató rúnaszavakat mormolva mint pl. "fel ne robbanj itt a kezemben, baszod!") és kiraktam a töltésen kívülre.
Később, a kutatási területen dinamitrudakat is találtunk, előfordul az ilyesmi: lefúrnak 4-5 m mélyre, letöltik a robbanóanyagot, aztán valamiért nem pukkan el a gyutacs, vagy a homokvihar betemeti, pár hónap/év múlva viszont elfújja a szél az egészet és ott fekszik nett kis barna ruhájában a cucc a homokon.

Akkor még könnyedén ki-be lépkedtünk a dózerolt homokfal tetején, mert csak egy sor szögesdrót állt ellent bőszen a behatolni akaró tenoristáknak, elvégre csak Floyd, Zeppelin és hasonló népek tartózkodhatnak itt a környékünkön.
Ma már dupla a szögesdrót henger, őrtornyok és reflektorok is kerültek, végre újra börtönben érezhetjük magunkat .
Alamo? Ugyan, itt a kifelé igyekvőket fogja a fal, a kapu, a katonaság...



Hanem most már van gym-ünk ám!
Evezőpad a sivatagban, azannya! Meg futópad :)
Gondolom azért hogy edzzünk arra az esetre, ha lehalna minden autó és el kellene jutni a legközelebbi városig, ami ha úgy vesszük, nincs is messze.
Ha úgy vesszük...

Na mondom ezt kipróbálom, mert abban a túlélős zombis filmben olyan jópofán futott a kutya egy ilyesmin, és mi tenne bármilyen vackot vonzóbbá, mint Monica Vitti, Barbra Streisand vagy Meg Ryan (nem, sajnos egyikük sem szerepelt "abban" a filmben, bár az a hülye picsa sem volt rossz, aki miatt végülis a túlélő meghalt.
Ezért nem szeretem filmekben a hülye picsákat.
Igaz, a németjuhász a túlélő ostobasága miatt halt meg, ezért nem szeretem a filmekben az ostoba túlélőket sem, tehát a hülye picsának ezesetben megbocsáthatunk.
(A másik DVD-n meglepő a befejezése az I am Legend-nek, ahogy olvastam, de ahhoz még nem volt elég erőm hogy berakjam a lejátszóba)

Garry lelkesen segédkezett, kapcsolt, állított, gépészkedett, szóval üzembe hozta a szerkentyűt, én pedig ahogy illik kocogtam, lépkedtem, viháncoltam, aztán nézem: a sebesség 2.1, ó annyit egy terhes ürge is tud hegynek fel, félig töltött mosógéppel (az előmosás program utáni állapotban), hát felpöcögtettem 5-re, mer az ugye egy sima, normális gyalogló tempó.
A dög beindult, kocogni köllött, mert mint kiderült, mérföldben mér a hülye!
Megmarkoltam elöl a két fémes fogantyút, tartottam a tempót, hát látom hogy a pulzusom 98, na, nem is rossz... Aztán 97, majd 95, majd 87, majd 82, mondom Gerry állítsd meg, mer' megáll a szívem ahogy itt szaladok! Hát néztünk mint a moziban, hogy mi lesz, aztán valahonnan 72-ről elkezdte föltornázni magát és 108-on beállt.
Fúúú... :D

Aztán megpróbáltuk a hegymenetet, egészen 15 fokig felnyomta magát a gyerek, ott megállt. Ez lenne a homokdombra mászás csúcsa?
Lószart!
Azok a póklábszerű kinyúlások olyanok, hogy egyet lépsz felfelé, kettőt csúszol vissza. Csak úgy lehet feljutni, hogy gyorsabban próbálsz felfelé haladni, mint a visszacsúszásod sebessége (nem röhög, mókás, de meg lehet csinálni, igaz közben elszidja az ember az aprószentek le és felmenőit, sőt a rokonságuk le és felmenőit, sőőőt, a rokonságuk rokonságának le és felmenőit, sőőőőőőt, a rokonsá- na ne lovald bele magad Sten!*) és már fent is vagy! :D

De az egész szerkentyű legrémisztőbb része a jókora kékes display egy apró szegmense, egy ártatlannak tűnő kis kijelző (horrorfilmet kedvelőknek ismerős a jelenet ugye?) nevezetesen az, amelyik az elégetett kalóriákat mutatja...
Negyedórás próbálkozásom alatt 22-re rúgta fel magát ez a szám.
Mennyi is van egy dobozos üdítőben? Nem! Nem a lightban, az betegeknek való.
Na mindegy, ha ma megérkezik Khader Inamenasból, akkor megtudjuk, mert igen határozottan rendeltünk egy karton pepszit, csokit, pisztáciát és egyéb ehető magvakat :)


*Ez egy hirtelen megszólaló hang volt... valahonnan... csak úgy...

Zene!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hm? :)