Őserdőben ha sétálsz...

... néha nézz a lábad elé, mert hasra esel!

Az oké, hogy a magasba szökő fák mintegy mágnesként vonzzák a tekintetet:

De ha lenézel, nini: bogyók!

Kicsit belegyalogoltam a természetbe - persze a katona jött velem -, mert érdekesnek ígérkezett a térképen nem feltüntetett ösvény, vagy csapás. Jó régen nem használták, vajon akkor is ki a csoda járt rajta annyit, hogy jól láthatóan megmaradt?
Talán a fakitermelők?
Vagy katonák még a polgárháború idején?

Megannyi kérdés... azért azt reméltem, hogy erre nem háborúztak, mert aknakutatók nem jöttek velünk, nem terveztük azt, hogy letérünk az útról, amelyet csak azért nem tudtak feltérképezni kocsiból, mert keresztbe dőlt egy fa.
Így hát most gyalogolunk rajta, mivel meglehetősen közel halad az egyik szeizmikus vonalunkhoz, hátha jó lesz ahhoz, hogy kis igazítással elérhessék róla a telekjáróink a helyet, ahol dolgozni kell.

Másfél kilométer után elértük a végét:

És itt kezdődött egy ösvény, ami szintén jó irányba haladt, a szerkenytűnk jóféle utat képes itt fabrikálni majd, ügyesen kikerülve a nagyobb fákat:

Persze az még odébb van, egyelőre lássuk azt, hogy milyenek lesznek a lehetőségeink.
Alig léptem kettőt, el is pereceltem, amolyan exupérys módon: Szelíden dőlt el, ahogyan a fák. Még csak zajt sem keltett, a homok miatt.
Azért repült a térkép, telefon a kezemből: mert egy lián vagy mi az ördög elkapta a bokám.
Telefon:
Persze térerő az itt már nincs, nem is arra kellett. Jó ideje nem használunk már Garminokat (kézi GPS), mivel a telefonok is képesek venni a műholdak jeleit, jóval egyszerűbb feltölteni rájuk a térképet, lehet velük fotózni a helyszínen, lehet rögzíteni a megtett utat, stb.
Mindent tudnak amit a hagyományos "kirándulós" GPS-ek, csak jobban. Itt szoftverként az Avenzát használjuk, ami - a reklám helye - ingyenes program mind iOS-ra, mind Androidra.

Mentünk.
Innentől már a lábam alá is néztem, de azért a bokrok, fák sem maradtak ki: a mamba szeret a magasban mambázni...
Volt, ahol egészen tiszta volt minden:

Volt ahol sűrűbb:

Volt, ahol fakígyóba futottunk, nem mamba volt:

Néhol dúsabbá vált az aljnövényzet:

Aztán lekanyarodott az ösvény dél felé, egyre távolodtunk a vonaltól, így aztán nem volt értelme tovább követni, visszafordultunk.
Ügyesen megtaláltuk a kocsit, kissé nekiestem az ásványvíznek, mert én marha nem vittem magammal és azért megtettük vagy 4 kilométert.

Visszafelé megálltunk a gombák földjén, megvizslatni egyik vonalunkat, amit a geodézia már kitűzött.
A "gombák" mind-mind hangya építmények, hogy a dizájn honnan jött nekik? Tuti lelesték a gombákról: nem folyt nyakukba az esővíz, ami itt azért az esős évszakban elég nyűg lehet nekik.

Ebédre hal kalulut kaptunk, hozzá rántott garnéla (shrimp) és sült pupu járt.


Zene!

Kirándulás

Ideje kimozdulni, nézzük meg a terepen harco dolgozó népeket.
Egyelőre szavanna és dzsungel váltogatja egymást, de északon beleharapunk a szappanba: mocsár és vízivilág képében vár ránk, a felderítések alapján akár két méter mély víz is lehet, benne fákkal, bokrokkal, krokodilokkal. A helyiek valamiféle keskeny kenukkal képesek ott közlekedni, az nekünk nem fog megfelelni, már most tudjuk.

Mickkel felpakoltunk és irány az egyik vonal, megnézünk egy csapatot az erdőben, egyet a pusztában.
A katonai kíséret kapott végre autót, nem a platón pattogtak mögöttünk és nyelték a port a kis falvak közötti utakon. Mert aszfalt az nincs, kivéve a tengerpartot követő egyik, és keleten a határ felé tartó másik főutat. A többi porzik mint a veszett fene, mivel folyamatosan jönnek mennek rajta nagy teherautók, hogy honnan és hova, az kérdéses...

Utakról letérni nem tanácsos, sokszor még a műutak mellett is aknamezőre figyelmeztetnek:

Másutt nem figyelmeztetnek, főleg távol a főutaktól, de akad. Ahogy a mondás tartja "a halál közöttünk jár, szemmel kell tartani".
Na erre vannak az aknakutatók, nélkülük egy tapodtat nem mozdulhatunk.
A táj eléggé változatos volt, meredek részekkel megtűzdelve. Az erdőirtás elég nagy probléma errefelé is, főleg az akár több méter átmérőjű fák a célpontok, ha egy olyat felfedeznek a rosszéletűek, még utat is vágnak a dzsungelbe. Vagy ba.

Aztán odatelepítik a fűrészgépeket és helyben deszka, gerenda készül, majd felpakolnak mindent, eltűnnek mint szürke szamár a ködben, csak a nyomaik maradnak.
Hopp, ez leesett:

De ne szaladjunk előre!
Miután leparkoltunk, elindultunk az aknakutatók jelölte ösvényen az első geodéta brigád felé, akik elég szép munkát végeztek a nyílt területen.

Az erdő nem volt olyan sötét mint vártam, inkább az aljnövényzet és a léggyökerek okoztak fennakadást a haladásban, de a fiúk megoldották: macséta és motoros fűrész kombónak nem áll ellent semmi.
Még egy ilyen fa sem:

Persze fát nem vághatunk ki, csak gallyazni szabad.
Elértük a srácokat, épp egy meredek oldalban ereszkedtek lefelé, balra a teodolit hátrairány prizmája, jobbra a kötél, nélküle - bár a fotó nem adja vissza - nem nagyon tudtunk volna leereszkedni, legfeljebb seggen csúszva:

Az egyik kísérő katona megpróbálta: fiatalság-bolondság:

A fiúk, előttük a bozót:

Visszafelé sem volt könnyebb, de a kötéllel megoldottuk:

A következő csapat vagy 20 kilométerrel odébb, de épp nyílt területen dolgozott. Az út mentén bambuszerdők és pálmások váltakoztak:

Egy banánligeten keresztül értük utól őket:

Visszafelé az egyik kis, pár házból álló településen megint kiszúrtam a pálmafa ágaira épített fészkeket:

Vettünk egy csomó narancsot, banánt, nem is azért, mintha annyira szükségünk lett volna rá, mivel a táborban kapunk eleget, inkább nekik volt szükségük...

Zene!

Enni kék, Inni kék, Múnkék!

Az első kettő tiszta ügy, de mi az ördög az a Múnkék?
Hát a Moon Cake!

Figyelem!
Csak ivarérett nem vegánoknak ajánlott továbbolvasni, heavy food content következik!

Pár napja a legények serényen pucoltak valami csirkefélét, de sokat:

Gondoltam, na ez fasza, lesz estére habzsidőzsi, mert ugye egyrészt Angola jól ellátott az ilyesfajta dolgokból, másrészt már megtapasztaltam a bícsen, amikor egyszer vacsira - feladva a kövön sült bélszín/steak nyárs kombót - ilyet rendeltem:

Legnagyobb meglepetésemre aznap este csak a szokásos cuccok voltak kipakolva, kérdésemre pedig Mr. Ding (aki a vezető geofizikus) azt válaszolta sejtelmesen, hogy az az ünnepségre készült.
Akkor még nem tudtam, hogy milyen ünnepség is lesz, de a hétvége közeledett, gondoltam a szombatot üljük meg. Korábban az viszkizős este volt, de a country manager lefújta: nincs teljesítmény (mert az lássuk be, tényleg a béka segge alatt van), nincs mulatás. Ezek meg ugye nem ismerik a "sírva vígad a magyar" dolgot. Kínaiak.

Aztán másnap este a szokásos szállítmány kiosztási időben megjelent maga a campboss és átnyújtott egy bazinagy, de míves szatyrot, benne egy míves dobozzal, amelyben további míves dobozkák lapultak:

Az egyiket kinyitva: nini! Muffin! Nyammm!
(A felirat: kézzel készített hold süti)

No itt lépett közbe az én drágám és okosan elmagyarázta azt, hogy mi ez, mi a története és hogy bizony ez a kínaiak második legnagyobb ünnepe az év során, idén 10-re esett:

Akit bővebben is érdekel, nyugodtan keressen rá a neten, minden infó megtalálható az ünnepség eredetéről, a sütik fontosságáról, és nem utolsó sorban a NYUSZIRÓL!
Itt pillanatnyilag csak az ünnep gasztronómiai része kerül terítékre, legalábbis a mi szemszögünkből. Ugyanis szombat délelőtt megkaptuk az üzenetet: este fél hét, ünnepi vacsora, az úri közönség táncol, kitűnő széklábak, gyors elsősegély.
A végét már én tettem hozzá, mert ki tudja mi lesz pár gin-tonik után...

Mint megtudtuk, hot potok éjszakájára számíthatunk.
A hot pot (forró edény?) a kínaiaknál egyfajta közös evészetet jelent, láttam már Ghánában is azt, hogy hetente egyszer összegyűlnek egy asztal köré, azon jókora tálban rotyog a gyanús lé. Abba mindenféle dolgokat raknak, majd amikor úgy érzik hogy kész, kiveszik és befalják. Közben iszogatnak, beszélgetnek, akár egyfajta csapatépítő tréningnek is felfoghatjuk.
Egy ellesett fotó a ghánai előkészületekről:

Az ebédlőt berendezték, az asztalokon szépen elrendezve főzőlapok, azokon pedig a "hot potok". Itt annyival szofisztikáltabb volt a cucc, hogy a tál (vagy lábas) két részre választódott, mintegy jin és jangként reprezentálva a normál (világos) és az istentelenül csípős (sötét) oldalakat:

Amit a fenti fotón látunk, balról jobbra a főbb dolgok, szkennelve:
- valami szósz, tálban, evőpálcikákkal
- fent egy még bontatlan sétáló János, lent nagyon finom steak/bélszín vékonyra szeletelve
- felette a tányéron a világos massza egyfajta keveréke a ledarált koktélráknak, tojásnak, lisztnek, ebből villával lecsípve egy-egy darabot a főzővízbe kellett dobni
- fent még valami leveses tálka főző... ööö... evőpálcikákkal
- a hot pot, épp ügyködik benne valaki
- jobbra a tányéron rák és ööö... pacal(nak való)

De ne rohanjunk előre, első lépés a számunkra érdekes dolgok begyűjtése, a főzés majd csak utána következik.
A tálalósoron elég szép volt a felhozatal, rák, bélszín, gombák, marhagyomor, pácolt husi, felvágottak és egy sor kiegészítő:

Én először a marhahusiból pakoltam, főzési tudományomat ismerve a kitudjamilesz alapon csak óvatosan.
Elkezdődött a főzés, valamint megágyazása az étkeknek, hogy finoman fejezzem ki magam:

Az eredmény elfogadhatónak tűnt, főtt bélszínt még nem pipáltam, a paprikák pedig meglehetős hátteret adtak a husinak (értsd: majd kiesett a szemem, úgy megríkatott):

A sikeren felbuzdulva most már kissé jobban megpakoltam a tányéram, és került hozzá rák is.
Nem részletezném a továbbiakat, a lényeg, hogy percenként jöttek az asztalunkhoz jókívánságokat mondani és mindig koccintani kellett...
Még annyit, hogy a végén (vagy közben, ezt nehéz már így utólag megmondani) elfogyasztottuk az est süteményét, a moon cake-et, amely az agitprop fotón igy néz ki:

A valóságban pedig ilyen:

Tömény, súlyos, ellenben jó ízű. Mint megtudtam, a sima változaton kívül sokmindent tehetnek a közepébe, akár tojást, húst, zöldséget.

A végén kimentünk a srácokkal megnézni a Holdat, hamár ez egy ilyen családi esemény lenne, és bár az a felhők felett bújkált, csak sápadtsárgás fényét láttuk átszűrődni, ők váltig állították, hogy Kína felett ott van.
Úgy legyen!


Zene!