right

Egyszer, valamikor régesrégesrégen írtam egy verset, de senki sem értette, csak néztek furcsán rám amikor elmondtam bárkinek is, hát fölhagytam azzal, hogy a hiábavalóság lehangoló szomorúsága mosolyogjon rám.
De most előkerült valahogy a feledés gondolatpolcainak félhomályos, halk csarnokából. Ott kallódót valahol a végtelenbe nyúló oszlopok véges során, valamelyik lélekpókháló fedte fiókban érintetlenül, tudtom nélküli ébredésre várva. Fogalmam sincs mi hívta elő, de nyilván megvolt rá a pontos, időben és térben meghatározott és megfelelő ok, amit hiába is kutatnánk, legjobb ha nem foglalkozunk vele, egyszerűen ide leírom. Olyan volt ez nekem valamikor, mint Exuperynek az ő nyitott és/vagy csukott óriáskígyója.

Az volt a címe, hogy: Igen.
És így szólt:
Nem


Érdekes lenne leülni valakivel szemben, aki esetleg valamikor írt egy olyan verset, amelynek címe az volt, hogy Nem és úgy szólt, hogy: Igen.
Biztosan szép, csillogó a szeme... csak olyan lehet...

gunkata

Amikor lőni kezdetem, egy lövés csak egy lövés volt: irányzék a célon, enyhe nyomás az elsütőbillentyűn, bang!
Aztán tanulni kezdtem a lövést, éveken át gyakoroltam... Hogyan kerülsz egy semmi máshoz nem fogható nyugodt állapotban, hogyan kontrollálod a légzésed, a gondolataid, az egész tested...
Kizársz mindent a világból, csak Te vagy, a Puska, és a Cél. Aztán már csak Te és a Cél.

Aztán már csak a Cél egyedül, valahol a távolban.
Aztán... semmi...

Minden lövés egy 21 másodperces meditáció...
Lenyugtatod magad, koncentrálsz, rengeteg időd van, pontosan 21 másodperc, hát nem kell kapkodni, lelassítod a szívverésed, figyelsz a lélegzetedre, kalkulálod a ritmusát, hogyan mozgatja a tested, a vállad, a kezed, abban van a fegyver, amellyel eggyé válsz, most a szíved ritmusára emelkedik, süllyed... És eljön a tizenötödik másodperc, leállítottad a szíved, leállítottad a lélegzeted, szemed a célon, és az agyad kiadja a parancsot az ujjadnak, enyhe nyomás az elsütőbillentyűn, érzed az első út végét, és ekkor megáll az idő...
A végtelen kérdezi most, készen állsz?
Most még visszafordulhatsz, most még...
Most még a tiéd minden...
A döntés...

Egy dal, egy szó a szélben, kedves...
Megnyugvás
és
BANG!

Most, hogy már mindent tudok, egy lövés újra csak egy lövés megint...

Lassan, tűnődve

Néha lehívok egy villámot, megállítom a talajtól pár centire, aztán körbejárom, majd belenyomom a kezem a plazmába, és nézem, ahogy hol eltűnnek, hol előbukkannak a karom, a tenyerem, széttárt ujjaim a véletlenszerűen kavargó kékesfehéren vibráló ködszerű anyagban... Minden hiába...
csak csillagpor...
ahogy hátralépek az is lepereg...

Néha szeretném tudni, mi az a fájdalom...

Játszani is engedd

Van az úgy, hogy az ember felül egy homokdomb tetejére, és csak hajigálja a feje fölé két kézzel a homokot, felnéz, bele a visszahulló sárgás felhőbe, de egy homokszem sem érinti, mert elkapja a szél, és tovaviszi.
Olyan rohadt jó játszani a természettel néha... olyasmi ez, mint este a pattogó tábortűzbe bámulni...
fogva tart...
messzire visz...
végtelen messzire szállunk,
pedig 1 centit sem kell mozdulnunk hogy megtaláljuk önmagunk, mégis, ha egyszer rászánjuk magunkat, akkor az lesz a leghosszabb utazás életünk során.
Nem mondom, hogy könnyű lesz, és sokan nem is érnek el odáig,
de érdemes nekivágni,
mert veszíteni nem lehet,
csak nyerni...

Éberség

A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen, ne feledd.
Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek... A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen - mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket. Egyébként nem ébrednek fel.
Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel? Akkor ki törődik az éberséggel? Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség. Amikor a szerelmed elhagy... azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy... annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most hirtelen nincs többé veled.
Magányosságod sírásában ott a lehetőség; ha jól használod, tudatossá tesz. A nyíl hegye fájdalmasan éget - használd fel. A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy tudatosabbá válj!

És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik.

csak úgy...

Bölcs Dávid is gondolt bolondot
Meglátva két szép női combot
hitét elhagyta...


Főnökömet is meglegyintette a propaganda, lelkesen ecsetelte nekem egyik nap, hogy mégiscsak van valami a vegetarianizmusban, mert nézzem meg a tehenet. Füvet legel, tejet ad, régen még igavonásra is használták, mennyi terhet elbír.
Vagy például ott van a szirti kecske, hogy az hogyan szökell a sziklákon, pedig nem eszik húst...
Aztán a ló! Hogy az milyen nemes állat, annak micsoda gyönyörű izmai vannak, milyen sebesen vágtat, pedig füvet legel, almát és répát eszik...
Helyeslően bólogattam eközben, és beszúrtam a felsorolásba:
- Vagy a tigris.
- Igen, vagy a tig...... Baszod! Te viccelsz velem?
- Jaaa, azt hittem hülyéskedünk

Beatles The

Szavak szállnak távolodva, hajlonganak, tekeregnek, szerteszét hullanak
Soha meg nem szűnő eső cseppjei kopognak egy papírpohárban
A szomrorúság medencéiben az öröm hullámai hömpölyögnek lassan keresztül a lelkemen, gyengéden megérintve
Tört fényből kivált képek táncolnak, ugrálnak előttem, mint millió csillogó szempár
Gondolatok kószálnak céltalanul mint nyughatatlan szél a sikátorban, vakon kavarognak, és lassan átszelik az univerzumot
Nevetés hangjai, az élet árnyékai csilingelnek füleimben
ébresztgetnek és hívnak magukkal.
Határtalan, halhatatlan szerelem, mely millió napként ragyog körülöttem
hívogat magával újra és újra, csalogat keresztül az univerzumon.

De én csak alszom...

Whole Lotta Love

Hirtelen rányomtam a hangerőt, és ez most így marad :D



You need coolin', baby, I'm not foolin',
I'm gonna send you back to schoolin',
Way down inside honey, you need it,
I'm gonna give you my love,
I'm gonna give you my love
Mozart meneküüüüüül :DDDDDDD
Wanna Whole Lotta Love?
You've been learnin', baby,
I been learnin',
All them good times, baby, baby,
I've been discerning',
Way, way down inside honey, you need it,
I'm gonna give you my love
I'm gonna give you my love
Az arabok futnak szanaszét :DDDDDDDDD
Wanna Whole Lotta Love?
You been foolin', baby, I've been droolin',
All the good times I've been misusin',
Way, way down inside,
I'm gonna give you my love,
I'm gonna give you every inch of my love,
Gonna give you my love.
Yeah! All right! Let's go!
Beethoven megsüketül :DDDDDDDDDDDDD
Wanna Whole Lotta Love?
Waaaaaaaaaaaaay
dooooown
insiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiide,
wooooooomaaaaaaaaaaan,
Yoooooooouuuuuu
neeeeeeed
looooooooooooooooooooooooooove.
Vajon ki ez a nőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő????????, Shake for me, girl,
I wanna be your backdoor man.
Hey, oh, hey, oh, Oh, oh, oh,
Keep a-coolin', baby,
Keep a-coolin', baby.
Ba-báá-ba-bááá-Bam!

Let's all drink to the death of the Clown

Csomagoljunk
legyünk útra készen
mielőtt minden
eltörik egészen
hisz oly kevés
mit vinni kell
egy "megérte"
egy "hinni kell"
egy szerelemtől
fényes pillanat
a sárba süppedt
kő alatt
a sötétben
egy résnyi fény
élétől
megsebzett remény
mert valami
végérvényes rend kell
ha nagy útrakészül már az ember
tudván
hogy akkor sem néz hátra
ha nevét valaki
még egyszer elkiáltja

Assassin

-Hé, szeretsz?- kiáltottam a gépkocsi után a fasorban és kiszállt a vékonyhajú nő, lesimítva kezét ágyékán, amit fakó ballonruha takart.
- Ugyan. Sohase láttalak.
- De ismersz?
- Nem mondhatnám.
- Mégis, tudod, hogy a rövid fákkal ékes ligetben régen találkoztunk, kívánatos vagy, szeretném látni meztelen combjaidat, melled vadmálnáját, lábujjaid parazsát.
- Ne beszélj. Úgyis elfeledjük egymást a kéj szédületében és holnap arcvonásaink is semmivé foszlanak. És megoldotta derekán az övet és ötezeréves mozdulattal lépett ki csípőjéből, gyűrűs szoknyája ráncaiból.
Én mondtam a szavaimat:
- Árnyékos szemed fekete ital, ujjaid pergése őszi lomb, bordaíved elevenkagyló, de szeretsz-e?
- Ugyan. Sohase láttalak. Felelte és eloldotta a füvek között a mezítelenség papucsát.
- Liliomos térded úgy nyílik elém, mint régi címerek pajzsa, csak szeress.
- Szép szavad van, de hogy szerethetnélek, hiszen idegen vagy és százszor ismeretlen.
- A kéj órája örök és a szeretés harántcsíkja rózsás köldököd alatt az idők elejéről való, mért ne szeretnél hát? Ismerlek szemeim óta, nyelvem íze, fogaim fehérsége óta.
- Idegen, a lomb beárnyal, - mondta és előttem állt tökéletes mezítelenségében, ahogy egy anya szülte őt a piros napon. - Ne kérdezz, mert a szó fonala emlékekhez gombolyodik, melyek gúzsba kötik lábaim tárulkozását és leejtik karjaim ölelését, gyönyöröm szárnyait.Holnapra úgyis elfeledjük testünk síkosságát, arcunk hevét. Sohase voltál és sohase leszel. De itt az óra. Bőröm ruháját is leoldom, hogy lelkemig érj.

Ma is futok, de nincs hová
Menekülök, nincs is ki elől,
tűzvörös erdőn át szaladok
s nincsenek éjszakáim.

Kajában nem ismerek tréfát

Ugye az eszkimó odaadja az asszonyt, ha kérik, mert mi baja lesz? Legfeljebb mosolygósan jön haza. Odaadja a kutyákat, ha kérik, mert mi bajuk lesz? Legföljebb pihennek majd. De a szánt, azt nem adja oda, mert eltörhetik...
No, hát így vagyok én az étellel, gondoltam ezt így szépen végig, miközben az előbb az ebédlő felé ballagtam.Csak egy szép szelet bélszint (mert imádom), egy sült pipimellett(csak a színe miatt), meg némi rizst halmoztam a tányérra, aztán odaültem öreg, szikár, fogatlan arab fúrómesterünk mellé, aki olajoshallal harcolt éppen, a maga nyugodt, megfontolt módján.
A szardiniákat még meg tudta rettenteni, más húsok csak gúnyosan röhögtek volna a két szem fogán.
Valami piros színű veszedelemből tunkolt, leginkább Bean nagybácsi csipős szecsuánijára emlékeztetett, meginvitált, amit ugye nem lehet nem elfogadni, így kikaptam egyet a karikára vágott bagettekből, és én is tunkoltam a husi mellé.
Gondoltam, hogy csípős, na de ennyire? A festéket lemarta volna a falról, az tuti, de nem mutattam, mégis milyen az, hogy a magyar nem bírja az erőset, hát csak töltögettem szaporán hozzá a DZSÚZos dobozból.
Úgy nagyjából minden falat után egy pohárral.

És lásd, akadt nő, ki érti e szavakat

A világot csak az egyszerű embereken keresztül ismerheted meg. Akkor grafikonok, üzleti mutatók, kimondhatatlan idegen szavak, frázisok nélkül, sallangmentesen láthatod a valóságot, azt ami igazán számít. Beszélgetni idős emberekkel, sétálni régi temető sirjai között, olvasni ki mivel foglalkozott (igen, régen azt is odaírták), elmerülni a múltban, átélni a jelent, érezni a jövőt.
Ezt az érzést csak egy beduin sátor árnyéka alatt, a kézzel szőtt szőnyegeken pihenve, a tapintható csendben méregerős fekete teát kortyolgatva éltem át újra. Ők tudják hogyan kell hallgatni, magunkba merülni, látszólag messze járni, de a kis teáspohár soha nem maradt üres.

Kár, hogy kevesen értik...

Hangulat

Stampeders - Sweeeeeeeeet City Woman

A mai három

Ne bízz olyanban, aki ha megcsókol, nem hunyja le a szemét.

Mindig tartsd tiszteletben mások álmait.

Ha szomjas vagy, igyál.

Talán...

... szegények közt a legszegényebb, aki elkótyavetyéli szárnyait, mielőtt megtudná, hogy egyáltalán volt neki, ha nem is repülés céljából, inkább azért,mert akinek szárnya van, csak az marad hűségből a földön.

Face off

- Jó lesz vigyázni - gondolta az áldozat.
- Nem kell vigyázni - mondta a ragadozó.
- Nem kell vigyázni - mondta az áldozat.
- Jó lesz vigyázni - gondolta a ragadozó.

Elemzés

Kezembe akadt ma egy Vonnegut könyv, nem tudom otthon kiadták-e, és ha igen, akkor milyen címen, mert ez eredetiben "Timequake", amit talán Időrengésnek lehetne ferdíteni.
A szokásos módon kezdődik :)))
(szabadfordításban, de a lényeg érthető :)))

Ernest Hemmingway 1952-ben publikált a Life magazinban egy hosszú novellát, melynek cime "Az öreg halász és a tenger". Egy öreg kubai halászról szólt, aki semmit sem fogott nyolcvannégy napon át. Aztán horogra akasztott egy hatalmas kardhalat. Megölte, és odakötözte kis csónakja oldalához. Mielőtt azonban elérte volna vele a partot, bárhogy is, de a cápák minden húst lerágtak a csontokról.
Akkortájt, hogy a történet megjelent, én Barnstable faluban éltem a Cod fokon. Megkérdeztem az egyik szomszédos halászt, aki abből tartotta el magát, hogy mi a véleménye a dologról. Szerinte a hős tök hülye volt. Le kellett volna csapnia a hús legjavát, berakni a csónak aljára, a maradékot meg had zabálják meg a cápák.

Vers

Fejem fölé a csillagok
jeges tüzet kavarnak,
az irgalmatlan ég alatt
hanyatt dölök a falnak.

Ébredés

Nem mondhatok semmit, ami igazán fontos, mert nincs olyan
Nem mondhatom el ki vagyok, mert nem tudom ki vagyok
Nem mondhatom el ki vagy, mert nem tudom ki vagy
Nem taníthatlak, mert már mindent tudok
Nem válaszolhatok a kérdéseidre, mert már mindent ismerek
De ha felébredtél, beszélgetünk majd

Lehet :)

lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?

Misimesemackó

Orbán János Dénes

A Micimackó székelyföldi bukása után a Csíki Székely Pedagógiai Tanács összeült és megállapította, hogy ebben a formában a Micimackó érdektelen a székely nebulók számára, nem az ő nyelvükön íródott és ráadásul nem hordozza azzokat a morális tanulságokat, melyeket a székely gyermek fejébe kell ültetni, hogy továbbvigye a hírhedt ősi virtust. Változtatni kell! döntötték el a pedagógusok, és a munkát Málna András Alajos csíkszentgölöncséri tanítómesterre bízták. Málna András Alajos mindenekelőtt Misimackóra változtatta a mű címét, mivel a Micimackót túl buzisnak találta. Utána lerövidítette és átdolgozta, mert minek annyit lacafacázni, mikor egyszerűbben és célratörőbben is lehet.

ELSŐ ÉS EGYETLEN FEJEZET,
melyben Misimackó székely módra rendet csál a Gölöncséri Pagonyban

Alig es pitymallott, hogy Misimackó kitüsténkedett a dunyha alól. Fáin, hímzett harisnyanadrágot húzott magára, met rendes székely medve nem menyen ki csóré seggel a zerdőbe, mint a pestiek. Vasalt ing, lájbi, hosszúszárú csizma, rendesen megpucolva, pörge kalap, árvalányhajjal, szóval ahogy kell. Még a bajszát es megpödörte egy kis suviksszal. A csizmaszárba bécsúsztatta a kacorbicskát, met sosem lehessen tudni, mi minden történik.Azzal kilépett a Gölöncséri Pagonyba, hogy ő aztán most rendet csál, met a vacakságból elég vót.

Egyenest a méhekhez tartott. Dógoztak az istenadták, hogy majd megszakadtak belé, csak úgy csepegett róluk a verejték. De azétt ők es vasalt csíkos ingbe' vótak, met a székely mán csak így dógozik.
Mikó meglátták Mackó uramat, megálltak az iparkodásban s nezegették nagy csúful, met rögtön tudták, hogy mit akar.
- Adjon isten magiknak szép jó reggelt - emelintette meg Misimackó a pörgekalapját, ahogy illik. - Aztán azt akartam magiknak mondani, hogy eztántól arrafelé többet nem leszen herregés meg acsarkodás, ha gyüvek a mézért, met istenuccse csúfot csálok magikból, értike-e?
- Hanem aztán ugyanbiza mivel csálja maga azt a csúfot? - röhögtek a méhek. - Ejszen meginn azzal a rozsdás kacorbicskával mind nyeletlenkedik, mint a múltkoriban? Vette-e észre, hogy nekünk küssebb ugyan a bicskánk, de ezerszer annyian vagyunk?
- Há nem mondom, észrevettem - vigyorgott huncutul a bajsza alatt Misimackó - , hanem magik meg észrevették-e, mekkora bünagy permetezőt cepeltem haza tegnap a barassói Praktikerből? No, isten áldja magikat!
Ahajt, egy terebély makkfa alatt Füles, a zákhányos szamár hersegtette a burungot. Mán messzirül láccot a szemin a bestének, hogy meginn zsimbes napja van.
- Na aggyon Isten szép jó napot! - köszönt a medve.
- Há magának lehet, hogy ad, de nekem biztos nem, met engem utál, mint a szart, mint a geszádát, mintha egy ótvaras görény lennék.
- Netené... Há minnyár káromolni kezdi az Úristent, hogy mind a maga faszával veri a csihányt. Hásze hogy a súj suvajsza sze meg, mi maga? Kálvinista, gelevőgyi öszvér? Me asszem, allett, a csíksomlyói búcsún sem láttam az idén... Hanem megfejtem én a maga baját, hitvány guruzsmás fajzatja! Az a baja, hogy nem dógozik, csak mind lopja a napot, hersegteti a lapit, s gugujkodik, mint az eszement. Mars dógozni! A csűrben ott vannak a csebrek, mennyen el velük a méhekhez, s hordja be a mézet. Aztán este a napszámot es megbeszéljük.
- Micsoda?! - visított a szamár. - Méghogy én dógozzak? Ráadásul neked, te senkiházi?
- Hinnye, rusnya fajzatja, há te mit képzelsz? Hogy a szamárcsipogás fölhallaccik a magos mennyekbe? Adok én neked! Azzal Misimackó a kacorbicskával jókora dorongot nyesett, s tángálni kezdte a naplopót. Szaladt is a hitvány dógozni, mint annak a rendje.
- Na azétt... dohogta Misimackó. Méghogy én senkiházi... A senkinek nincs es háza, s akkó hogy legyek én onnan, ha eccer nincs es? Bezzeg az enyim meg akkora, hogy csak a torony még hiányzik róla, hogy templom legyen. Az annya bélésit!

Tigris eppeg a fűben tespedt, és úgy bámult egy nagy veres mezei verágot, mintha ez lenne egy igazi fenevad legfontosabb dóga a velágon.
- Há hallja-e, koma!? - így Misimackó - Aztán egeret fogott-e ma, vagy csak azt a veres verágot mind bámulta, mint Világtalan Ábrahám a tyúkszemit?
- Egeret? Há métt kéne nekem egeret fogni - háborgott amaz.
- Azétt, komám, met tejet nem ad, tojást nem tud tojni, s akkó csáljon maga es valami hasznosat.
- Én? Méghogy én? Ahonnan jöttem, a dzsungelből, én vótam a császár. A császár meg nem fog egeret.
- Komám, a fenét sem érdekli, hogy császár vótál, vagy csíkos lábtörlő. Itt, felénk egy jöttment vagy, akit béfogadtunk, s akkó úgy kell éljél, ahogy itt szokás. Itt pedig csak egy bünagy cirmos macska vagy...
- Micsoda - bömbölte Tigris - méghogy én macska?!
- Abbiza, komám, há mi más? S ha erősebben belégondolok, akkó olyan, mint az oláh macska, hogy megvárja, amíg a székely macska megfogja az egeret, aztán ellopja. Vagy mint a pesti, hogy mind nyivákol s várja az ingyentápot...Megszégyellte magát Tigris, de erőssen. Azt se tudta merre nezzen, hogy a mackó szeme ne mind böködje az övét. El es kullogott, hogy ő aztán nem csak az egeret, de a patkányférget es megfogja ezentúl.
"Na ezt es elintéztem" bőcselkedett Misimackó, s azzal ment tovább.

Egészen Bagolyhoz.
- Mondtam mán, komám, hogy azokat a fránya deák bötűket szedd mán le, s faragd újra rovásírással, ahogy kell, illedelmesen, hogy KPGTSS ZNYD MNDNT. S előre megaszondom, hogy ne mind turálj idegen szavakkal, met isten bizony, hezzád veszek, akármilyen jó komám vagy es - állított bé.
- Nyugodj le, komám! - csitítgatta Bagoly, aki tudta, hogy haragos székely medvével agyarogni nem tanácsos. - Igyunk inkább egy csepp jóféle szilvapálinkát!
- Nem bánom - enyhült meg a bundás.No, szedegették es béfelé az oroszhegyi háziszőttest, s osztották a velág dógait. Bagolynak akkora gülü szemei lettek, hogy mán minnyán csak két nagy szem vót. De mackó uramét es elöntötte a dühü, s úgy forgott, mint Erős Mózsi bicskája az oláh vakbeliben.
- Aztán lesz itt rend! Elég vót a dögségből, a zákhányból, a csemerségből. A méheket, a szamarat meg aztat a rusnya tepelák macskát mán móresre tanítottam. Nyusziékból olyan paprikást rittyentek, hogy Szent Péter is békunyerálja magát ebédre. Hát mit képzelnek, hogy csak úgy szökdösnek, berregnek s eszik hiába az Isten füvit? Azannyuk... Malackából es az lesz, amire az Úristen szánta: füstölt kolbász, tepertyű meg abált szalonna.
- Node komám - mondotta Bagoly - ha mán ilyen szépen elrendezted a dógokat, arra gondótál-e, hogy az életedet es el kéne, s hogy ejszen fehérnép es kellene a házba...
- Azta, komám, hogy neked milyen igazad van... De nem erőst tudok errefelé fáin eladó cinkát...- Hát aztat én se tudok... De ott van Kanga asszonyság... Elvált asszony ugyan, s kölke es van, de rendes, dógos, tisztességes fehérnép.
- Bizony hogy, drága komám. Arról aztán senki nem mondhatja, hogy nem egy tűzrőlpattant jószág, met még most es csak úgy pattog, ahogy halad... S a gyermek es formás, csak egy cseppet mutuj meg sokat nyeletlenkedik, de majd én meghutyuruzom a mogyorófa-vesszővel. No, komám, menyek es, met béültetted a szerelem kukacát a fejembe.

Nagy pukéta virággal állított bé Misimackó a kénguruhoz.
- Kezicsókolom, drága asszonyság.
- Isten hozta, Misimackó. Mi járatban errefelé?
- Nézze, naccsága! Én egyenes medve vagyok, nem mind teketóriázok, hanem megaszondom magának a nagy igazságot a szemibe. Úgy szép az élet, mint a harisnyanadrág szára: párosan. Két bicskával es jobban meg lehet kergetni az oláht, mint eggyel. S egy jóféle vacsora után monyókolás nélkül elszunnyadni szomorúságos, s magamat küpülni bizony restellem, s a Szentírás sem helyesli. Azirányba vónék itt, hogy legyen ízibe az én hites, drága feleségem!
- Azta, de eleresztette kijed a gyeplőt, Mackó Uram - pattant fel Kanga asszon. - Há mit mind képzel? Hogy elvált fehérnép mindenre kapható? Hogy csak úgy béállít ide, egy pukétával, mormog néhány mézes szót, s máris kiküpülöm a locsit? S aztán kimosom a szaros gatyáját, s szülök magának egy szekérderék medvét, erszénnyel, hogy legyen miben vigyék a mézesbödönt az óvodába?
- Hinnye, a ribanc mindenedet, de felvágták a nyelvedet! - turálta fel magát Misimackó. - Ahelyett, hogy örülnél, hogy ilyen derék kérőd akad, azután, hogy kajtár vót a likad, s csak akkó vérezed essze a lepedőt, ha megnyisszented beretvával a peckedet... Há tudod mit? Akkó vegyen el téged az a zsémbes szamár, ugribugrizzál együtt a naplopó macskával vagy pislogjon ki az a rusnya vén Bagoly a bugyellárisodból, a gülü szemivel. Met én innen úgy elmenyek, hogy többet nem lácc...Azzal indult es kifele nagy dohogva, de Kanga asszony elibe került.
- Na jó na, csacsi öreg medvém, ne mind berdózz itten nekem, met csak bezgettelek egy cseppet, hogy nehogy azt mind higgyed, hogy olyan könnyen adom a bugyellárisomat. Hát hogyne lennék a hites feleséged, mán holnap es, ha olyan erőssen akarod.Lett erőst nagy ölelkezés, csókolózás, s isten biza, még monyókolás es lett vóna a dologból, ha bé nem állít Zsebibaba. Márpedig székely a gyermeke előtt nem csálja. Úgyhogy Misimackó uram aztán nagy bódogan hazaballagott. Édesen elaludt, s csak úgy csepegett a nyál a szája széliről, mikó aztat álmodta, hogy Kanga asszony ledobja a karincáját, hogy rejapattanjon a meredo lőcsire. Kanga asszony pattant es, s há, Uram, há nem felrángatta az édes álmából medvénket az a fránya Róbert Gida...
- Misimackó! Mi történt itt? Nem ismerek rá a Gölöncséri Pagonyra...
- Hogy mi történt? - ordította Misimackó. - Az történt, te hitvány, mucskos kölök, hogy végre rendet csináltam a szobádban, és ha ez nem marad így, akkor úgy megsiríttelek egy törpefenyővel, hogy egy hétig állva iszod a bihaltejet. Értetted-e?

Értettétek, büdös kölkök? Rend legyen aztán, ahogy kell, nem ám úgy, hogy ahogy nőttök, egyre kevesebb örömünket leljük bennetek, mint az anyátok picsájában!

Mese

Amikor az első élet megszületett, én ott voltam, vártam.
Amikor az utolsó élet is véget ér, az én munkám befejeződik.
Visszatolom a székeket az asztalokhoz, leoltom a villanyokat, és amikor elmegyek, bezárom magam mögött az Univerzumot.

Jótanácsok

Hogy el ne fújja mind...
egyik kedvenc regényem Brautigan-től (lusta voltam a teljes címet kiírni, persze ez többe került, na de hol van már AZ a lustaság, ami miatt lusta voltam a teljes címet kiírni?)

Persze így is elfújja, akkor hát miért?
Megmagyarázhatnám, de lusta vagyok.
Vagy azt is mondhatnám: a fene tudja.
Különben is, a blog ostoba voltának köszönhetően (már ami az időbeni folyását minősíti), úgyis egyre messzebb kerülünk ettől az első bejegyzéstől, és egy havi fizetésem fölteszem egy törött slicc gomb (valaki tudja még hogy az mi is vót?) ellenében, hogy egy hét múlva már senki nem jut el idáig.
(Most pedig a kedvenc írómtól -a másiktól- jön a zárószó: így megy ez :))



Még valami:
Aki tud és tudja, hogy tud, az veszélyes, attól óvakodjatok!
Aki nem tud és tudja, hogy nem tud, az okos, azt tanítsátok!
Aki tud és nem tudja, hogy tud, az bölcs, attól tanuljatok!
Aki nem tud és nem tudja, hogy nem tud, az hülye, azt hagyjátok...