Antiszociális

Kimentem megnézni a csillagot amit ma kaptam, és rögtön észre is vettem, persze könnyű dolgom volt, mert ma óriás a Hold és elnyomta a gyengébbek fényét. Az enyém fényesen ragyogott az északnyugati égbolton...
Jobbra a katonák gyülekeztek, sötét ide oda mozgó amorf alakok a távolban, gondoltam őrjáratra indulnak, nyugodtan alszunk.
Benéztem a bárba, üres volt, csak a helyi sör és cigarettafüst összekeveredett és állott lóhúgyra emlékeztető nehéz bűze terjengett a neonfény alatt, a hűtőt kiürítették, ellenben az egyik otthagyott tálcán a kis pirítós bagett karikákra olvasztott sajt és fekete meg sárga olajbogyó odavonzott, hát összeszedtem őket, persze előtte gondosan lepöcköltem az olajbogyókat.
16 éve élek, dolgozom arab országokban, de az olajbogyó a nemszeretem kategóriába tartozik még mindig.
Egyszer egy kis olajsajtoló mellett mértünk Törökországban, egy ló járt körbe-körbe, forgatva a hatalmas kőkorongot ami a súlyánál fogva kipréselte azt az undorító folyadékot a kővályúba szórt bogyókból, amiből majdan a szép érett arany színű olívaolaj varázsolódik, szűzen és hidegen.
Majdnem hánytam attól a szagtól, ami onnan áradt, pedig egyetlen olyan dolog van a galaxis eme félreeső zugában -ahova akaratomon kívül vetődtem -,ami ilyesmire késztet, az pedig a....
Nem mondom meg. Még valaki visszaélne vele :)

Ahogy kiléptem az ajtón, le a lépcsőn valami furcsa hangot hallottam, és rájöttem, hogy igazán ez csalt ide, piszkálva a tudatalattim.
Először azt hittem, hogy Dave dúdolgat a bárban, de az ugye üres volt. Amolyan 60% Ella Fitzgerald és 40% Louis Armstrong keveréke-szerű - most már jobban hallható - ének vonzott el balra, de hát ott csak az orvosi tréler van, a doki pedig arab, a teától csak nem kómázott be - futott át egy nanoszekundum alatt az agyamon... Aztán rájöttem, hogy éppen gitárleckét vesz magától a szobájában, amelyet a rendelőtől csak egy ajtó választ el, és hozzá blúzosan ejeéénekell :)

Elindultam vissza és félúton járhattam, amikor a katonáknál megszólalt a sziréna, ezzel egyidőben veszett futkosás támadt náluk, a sötét alakok mind egy irányba mozogtak, gyorsan.
Hm, most hasra vágjam magam, és fedezéket keressek, ahogy az oktatóanyagban tanították, vagy mi legyen?
Először is a számba tömtem egy sajtos pirítóst, abból baj nem lehet (majmok ilyen esetben vakaródznak azt hiszem), aztán úgy döntöttem, hogy ez csak próbariadó.
A picike indonéz geofizikusunk kinyitotta az ajtót és kinézett, kézzel lábbal mutattam neki, hogy ez csak drill, húzzon vissza nyugodtan, merugye ő beszéle cák picike ángol.

Aztán elhallgatott a sziréna, feljöttem a lépcsőmön, felkapcsoltam a villanyt, és most fogyott el az utolsó pirítós.
Ez valami perverzió lehet nálam, imádom a pocsék kajákat. Giza te mostan itten hagyd abba az olvasást!!!!
A száraz, megpörkölődött pirítósokat, a szélükön feketére sült húsokat, az olcsó éttermi sültkrumplikat, hozzá a papírvékonyra klopfolt rántotthúsokkal és a ronggyá áztatott vékonyra szelt uborkasalátákkal, a szendvicsekbe zanzásított hullahideg bécsiszeleteket, a pocsék műanyagízű üdítőket, ilyesmit.
Ha meglátok egy Norbi féle update cimkét a leggusztább akármin, azonnal méla undorral hajítom vissza oda ahonnan jött, ha pedig valaki úgy akar rámsózni bármiféle ételt, hogy ez egészséges, rögtön gyanúsan kezdem méregetni és a gutaütés kerülget, ha egy vega agitációba kezd.
Köszönöm szépen, de van nekem egy 47 éves szerkezetem, az pontosan tudja hogy mi a jó, és mi a macskaszar.
Benne bízom egyedül.
(És a fegyveremben).

Induljunk...

Jövő levél:
hülyeség... de nekem ma mindenröl Kafka jut az eszembe....

"Útrakelés
Megparancsoltam, hozzák elő az istállóból lovamat. A szolga nem értett. Magam mentem az istállóba, megnyergeltem a lovam, nyeregbe szálltam. Távolból trombitahangot hallottam, megkérdeztem a szolgát, mit jelent. Nem tudott semmit, nem hallott semmit. A kapuban feltartóztatott, és megkérdezte:
- Hová lovagolsz, uram?
- Nem tudom - mondtam -, csak innen el, csak innen el. Örökké innen el, csak így érkezhetem célomhoz.
- Ismered tehát célodat? - kérdezte.
- Igen - feleltem -, hiszen mondottam: "Innen el", ez a célom.
- Nem viszel eleséget se magaddal? - kérdezte.
- Nincs rá szükségem - feleltem -, ez az út olyan hosszú, hogy éhen halnék, ha útközben nem kaphatnék valamit. Nem vihetnék annyi eleséget, hogy kitartson. Hiszen, szerencsére, roppant út ez valóban.

"Menő levél:Nem hülyeség, én pontosan ezt tervezem...
Ha hazamegyek beülök az autóba és elindulok nyugatnak... ahogy írtad, pontosan úgy...

Utazunk, látod?

Ma reggel térdmagasságban elhúzott egy fecske, 10 óra környékén pedig egy legalább ötven fős gólyacsapat keringett a tábor fölött.
Lassan indul a nép Európába, lassan nekem is indulnom kellene már :)

Tegnap

jót röhögtem.
A vettem egy páramentesítőt, meg egy párologtatót, aztán bezártam őket egy szobába, hogy had harcoljanak mintájára én is valami hasonlót műveltem, bár nem tudatosan.
Nem értettem, hogy a csodába lehet az, hogy meleg van a szobámban, amikor kint csak olyan 21-22 fokokat mértünk, itt pedig 24 fokra állítva a légkondit is majdnem langyos volt a levegő...
Aztán tegnap odanyúltam az elektromos fűtőtesthez, hihi, és az meleg volt.
Hát a légkondi próbálta tartani a 24 fokot, a villanykályha pedig a 29-et, így ezek ketten szépen harcoltak egymással, a csoda tudja mennyi ideje már, de vagy két hete érkezett meg ide a hideg.
Nemröhögni!

Vers... vagy nem?

Ma homokvihar csapott le ránk,
délelőtt
láthatóság nulla,
senki nem mozdulhatott.
Ez a kocsi a domboldalon rekedt,
a vihar orkán erejűvé vált
elkezdte kifújni a homokot a kerekek alól
kértek segítséget rádión
küzdöttek is a lapátokkal
de szél csak nevetett.

itt így megy ez...

(Mondaná Vonnegut)




Ps:
Persze helyesen így kellett volna fotózni, dehát...