Amikor ereszkedni kezdtünk a papagáj elkurjantotta magát hogy let's rock'n'roll, azzal beleugrott a ventillátorba és elkezdődött a tánc!
Egy fokozódó homokviharba merültünk bele és a jobbra-balra csúszások, csavarások, billegések mellé bejött a hirtelen zuhanunk 4-5 métert effektus is, amely úgy tűnt sok volt a steak-sajt-paradicsom szendvicsnek, banánnak és csokinak, mivel éreztem, hogy épp azon tanakodnak, hogy feljöjenek megnézni azt, hogy mi az ábra, vagy ne.
A pilóták nem tököltek, a szokásos forduló és felmérjük a terepet helyett egyenesen nekirontottak a leszállópályának és annyit sem tudtunk mondani hogy Landwirtschaftsausstellungen, csak bingg-bangg-puff és már lent zötykölődött a seggünk a kátyús kifutón.
Húbasszus, még egy perc és megmutatom az előbb említett uraknak a fehér acskó belsejét.
Aztán már minden redben ment, 16km a táborig a gipszes döngölt régi úton, és amikor kiszálltunk, megnéztem mégegyszer a kocsi külső hőmérőjét: azt mondta hogy 15:30 és 44°C, welcome home.
(Ez utóbbit csak én gondoltam hozzá).
