Várunk

Hármas csoportokban gurulunk a reptérre, a mi szobánk az utolsó, elvileg 9-kor vesszük fel a golyóállót, aztán bekapjuk az orosz energiaitalt (uzsgyi) és meg sem állunk a katonai bázisig, ami a Marmal névre hallgat a keresztségben és még wikipédia oldala is van, Camp Marmal néven.
Ott aztán lesz pizzza, hamburger, px shop, várás, sőt még afgán kirakodóvásárt is láttam anno, hátha valaki szuvenyírt szeretne.
HA nem lövik szét Kandahart vagy Bagramot (rólunk nem beszélve) akkor 13:15-kor (az otthon ugye 10:45) felszállunk, 1 óra Bagram, onnan 15:30-kor tovább Kandaharba, ott csak beugrál a helyi nép és spuri (hm... ez valami új energia ital) Dubaiba, ahova - ismét csak elvileg - 19:00-kor száll le a DFS gépe.
Hát ez a terv... azért még magamhoz vettem az utolsó MRE-t, ami aszongyahogyaszongya: Menu 15, Beef Enchilada. Szeressük!

Noakkor néhány tegnapelőtti kép, még a táborból, útra készen, a konvoj már elindult a durván 80km-es útra amelyből 43 volt a sivatagban:

On the road again

Aztán ez már a város, Mazar-e Sharif:

Főútról jobbra

Ez pedig a híres kék mecset, sajna csak a kocsi ablakból:

Csak a tornyok...

Most pedig becsuk a bolt, az első csapat már úton van a reptér felé, hamarosan mi jövünk. Illetve megyünk, yeeeehaaaaaaaaaaa!!!

Fasza...

Valami idióta amerikában megint könyvet éget...
Ma reggel pedig emiatt itt a tálibok feljogosítva érezték magukat arra, hogy szabad vadászatot hirdessenek...
Szeretném itt látni azt a barmot... van itt egy épület, nem messze tőlünk ahol épp ilyesmi miatt a múlt évben a sajtó szerint 11 UN dolgozót vertek agyon.
Ártatlanul.
Az akkor is itt dolgozó Wolfgang 35-öt számolt...

Szóval, szeretném itt látni azt a barmot.
Aztán égessen...

Last day in the...

Vége a projectnek, bevonulunk a városba, leporolni a gépeket és magunkat...

Utolsó este a csendben, felettünk csillagok...
a parázs még izzik a grill után...
páran még kint beszélgetnek
a hold néz le ránk

just a moment

... és halkan szól a: