Moor, mocsár, tőzegbánya, vagy amit akartok

A reggel a szokásos, ellenőrzőpont mérés (értelme nem sok van, dehát... avagy a régi katona mondás: "ne baszd a parancsot, mert szaporodik"). Csináljuk, egyelőre jobb dolgunk úgy sincs, bőven sötét van még negyed nyolckor, a lidli pedig majd csak egészkor nyit.

Fare mester kivilágítva:

Olvadnak az autók a reggeli dérből:

Szinya és Árpi:

Persze ott van még tőlünk egy brigád, de bújnak, no és a szétszedett csapat sem látszik itt, azok, akik helyi geodétákkal dolgoznak együtt.

A reggeli lekűzdése után belevetjük magunkat a dolgok sűrűjébe, első lépésként elsüllyedek. Csak 20-30 centin múlt, de az a fa túl közel került volna jobbról, így viszont a bal oldali kerekek belecuppantak a puha tőzegbe:

Telefon és már jött is a mentő csapat, tolókötél az első autóra (merugye engem sosem kell kihúzni sehonnan, csak néha kell egy autó elém, amit tolni tudok és akkor már hipsz-hopsz kint is vagyok mindenből :))

Közben telefonon hívást kaptunk, hogy a másik csapat is elsüllyedt, igaz, hogy ott nem csak az autó, hanem a srácok is. A tőzeg néhol annyira laza, hogy folyik mint az iszap és elkapta a fiúkat, ott álltak, vagy helyesebb lenne azt mondani, hogy lassan süllyedtek egymástól nem messze, mint két ugrásképtelen gumimaci, saját erőből kimászni nem lehetett, menteni kellett.

Köteleket összekötve, mentőövként odadobva sikerült kihúzni őket a tőzeg fogságából, de majd egy órát kellett így állniuk. Persze itt nem volt vége még a napnak, sikerült megint elakadni. Hiába na, diszkó telekjárókkal terepre lemenni nem egészséges, főleg ha fel van ázva minden (itt hátrafelé tolattam ki, csak ugye megint kellett egy autó, mögém :)):

Aztán ment mindenki a maga dolgára, mi épp vízben tocsogós napot tartottunk:

Szárazra érve aztán rádöbben az ember arra, hogy mellig érő gumicsizmában nem egyszerű leguggolni egy fa tövébe, így aztán gyorsan túlélő tábort alakítottunk ki egy... hát egy rövid ööö... öö... pihenő erejéig:

Délután aztán kocsimosást tartottunk, mert az a fekete trutyi mindenhova behatolt:

Este pedig az otthon melege...

No és akkor a moor/mocsár/tőzegbánya szentháromságról pár fotó:

Fiúk a lápon:

Tőzegmocsármoorjáró fúró:

Mooooooor:

Mocsár:

Tőzegbánya:

Let's Twist again

Na de mire gondolt a költő? Erre?



Vagy erre?

Naná hogy mindkettőre :)
Twist az új hely, ahova reggelizni járunk, ahova délután összegyűlni járunk, sőt, néha még ebédelni is.
A terület mozog nyugat felé, még pár hét és elérjük a holland határt, sőt a térképek szerint át is megyünk azokon, a térképek meg ugye nem hazudnak. Sőőőőőőt, mindenfélét elmondanak nekünk, mint példuál ez itten. A krumplikat én rajzoltam rá, tervezésügyileg:

(Ejj de szép ez a német nyelv, tud olyat, hogy Brückenwiderlager, meg hogy Stahlsch... ööö... Stalhsuch... Stahlschutzrohr)

Persze míg ide eljutunk, történik egy és más, korábban beszéltünk erről, azonban az élet nem áll meg, új terület, új kihívások (na és új fotók)...

És egy dal:

Work van babám!

Először is ugye, ahogy Mózes soha meg nem írt 6. könyvében szerepel: "és összegyűltek vala jó emberek a referencia körül azért, hogy elvégezzék a napi ellenőrzést, minek során hálát adnak az összes GPS műholdnak (az oroszokat is beleértve), vezetékes és vezeték nélküli kapcsolatnak a kontroller és a szenzor között, szintúgy a rádiójelnek a referencia és a roverek között és boldogok valának akkor, amikor láták, hogy a koordináták és a magasságok egyeznek (úgy nagyjából)"

Aztán elindult mindenki a ... öö... ööö... Lidl felé, hogy megvegye a betevőt, ha már otthonról nem hozott, ha pedig hozott, akkor csak úgy. Bele.

Miután a kakas elüti a fél kilencet, normális esetben már úton is vagyunk a terület felé, mindenki beáll, izzítja amije van és elkezdődik a napi rutin, ami csak a nevében rutin, hiszen minden nap, minden napszakban, sőt órában másba futunk bele.
Mi például a mai napon egy ingyenes kávéautomatába, amely a mindenféle kávékon kívül még forró zöld teát és maggi levest is adott (az még forróbb volt). Mivel a jeles szerkezet épp a megrendelőnk telephelyén került felállításra, állandó napirendi ponttá vált a látogatása, főleg úgy ebéd környékén.
Persze azért a pinokkiók is kikerültek az előre meghatározott helyükre, szapora tevékenységek közepette, melyekhez bizonyos esetekben az aprószentek emlegetése társult. Nem utolsó sorban egy univerzális német szó is birtokunkba került, jelesül a sájsze, ami annyit jelent körülbelül, hogy "ejnye, amindenit!".
Itt épp Miska látszik, amint előkészíti a pinokkiókat, előtérben jákob botja, mivel még hátizsák nem került elő ehhez. Látszik, hogy a jég már tovatűnt, kék ég, napsütés, tiszta háváj:

A munka egyébként egyszerű lenne, ha nem keserítenl az életünket a millió csatorna, tó, mocsár és bozótos erdő. A dolog csak annyi, hogy addig járunk körbe-körbe, amíg a jobbra-balra nyíl és előre-hátra nyíl a nagyjából 30 centinél kisebb távolságra mutatja a kitűzendő pontot. Itt épp azt mondja nekem, hogy 7mm-t előre és 1mm-t balra.

Persze, mint említettem, a körözés nem egyszerű, sőt, jobban járunk ha egyenesen megyünk, mert a pontok 25m-re helyezkednek el egymástól egy vonal mentén, és a vonalak 150m-enként párhuzamosan ismétlődnek. Azt is említettem, hogy füves lankákon kimondottan élvezetes lenne sétálgatni, azonban itt sok a bozót és ha bozót van, akkor nagyon bozót van:

Persze minden olyan mint a lekváros bukta: a jó résznek hamar vége és pakolhatunk, hogy összegyűljünk a hol is? Igen ott.
Aztán leadva a napi mérést, jelentést, mifenét már repít is minket a Transporter...

... a Lidl felé :D




Zene!

Megérkeztünk, nade! :)

Másnap másnap volt ugye, de nem féreérteni, nem mi voltunk másnaposak (az még odébb van), hanem a nap volt másnapos. A jég ugyanúgy tapadt az útra, ugyanúgy totyogtunk, ugyanúgy nem volt mit tenni, mert a menedzsment nem engedett ki senkit terepre, így esmét látogatást tettünk a Lidl-be, amely kongott az ürességtől, gyakorlatilag az egyszem pénztáros alkotta az üzlet közönségét, mi pedig a lelkes vásárlótömeget, amely itt a holland hatértól pár kilóméternyire nyugodtan használhatta a magyar nyelvet, mintpéldául: aztakurvadeolcsó, aztakurvadedrága, holtaláltad, mianeveatejfölnek, hülyékvagytoknevegyétekmeg, ezmostretekvagykáposzta, racsniskulcs, ménicsittrendessör, és ehhez hasonló, a férfiember normál vásárlási tevékenysége során fölmerülő szakkifejezést.
Hazaszaladtunk és hohohohóóó, lesz itt még bbq kiáltással élveztük a kilátást:

(Igen, jó szeműek tuti kiszúrták, hogy ott jobbra látszik pici a grillből)

Ismerkedtünk a konyhával:

Pakolgattuk a cuccokat, szekrénybe kerültek a ruhák, a hűtőt feltöltöttük és készen álltunk a kirohanásra, melynek feltételeit a délután tartott megbeszélésen (megérkezett a főnökség) ismertették. Kialakultak a brigádok, ellenőriztük a műszereket, aztán vége is lett a napnak.

Másnap ugyanaz a kép fogadott bennünket a negyed hetes sötétségben: jég mindenütt, totyogás, beazautóba, 25km a főhadiszállásig, kiazautóból, totyogás, iroda, térkép, műszer, akksi, pinokkió. A pikettet nevezi így a segéderőm, aki Michael amúgy, de azt sosem tudom hogy miként ejtsem: németesen, vagy angolosan, így aztán oroszos lett, hol Miska, hol pedig Misenka, esetleg Mihály.
Mivel még álmos az egész csoport, most derült ki, hogy se kalapács (itt a baltától félnek, pedig az univerzálisabb minden szempontból), amivel leverjük pinokkiót, sem pedig filctoll, amivel kifestjük pinokkiót, nem érkezett. Oldjuk meg, itt a pénz. Karson (a garszonról könnyű megjegyezni) megoldotta, vett mindent, így aztán nekiszaladtunk a főútnak.
Ott nem is volt gond, mert sózták, azonban a mellékutakon ismét csak pingvintotyogásos, sőt, pingvinfelezőstotyogásos üzemmódba kapcsoltunk, mert a kapott -különben kiváló- Dunlop gumicsizmák úgy csúsztak a jeges úton, talajon, repceföldön, mint a... na ezt inkább nem írom le, de mindenki képzelje el azt, hogy nagyon! :D

Elég szépen totyogtunk aztán a nap folyamán, hogy végül minden csapat egy áruház parkolójában tömörüljön, az áruház neve pedig.... na, ezt sosem találnátok ki: Lidl.
Úgy tűnt, hogy még nem vásároltunk eleget, mert mindenki jól megpakolva jött ki megint, aztán irány az iroda, leadtuk a napi adagot, uccu be a Transporterbe és irány a Lidl.
Mert sört ugye...
... meg kenyeret...
... no és ha már poharat is adnak...

És akkor már ha már, had szóljón :)

Úton :)

VW transporter, sötét, az apartman felé, valahol az úton.
Ricsi (a hátsó ülésről):
- Vegyétek lejjebb a fűtést, szétolvadok itt hátul!
Szinya (a sofőr):
- De hiszen csak hármason van.
Ricsi:
- Miért, mennyi a legmagasabb?
Gábor (a jobb első ülésről):
- Hármas.




Persze eddig még történt egy és más, először is 1710km-t gurultunk a nagyjából 19 óra alatt, hogy Németországba, Meppen környékére érjünk:
mentünk éjszaka:

és megálltunk éjszaka tankolniennipisilnicigizniugrálnikicsit:

és mentünk nappal:

és megálltunk nappal is tankolniennipisilnicigizniugrálnikicsit:

és láttunk havat:

és láttuk azt, hogy közeledünk:

és aztán megérkeztünk.
Persze velünk egyidőben a csapat többi tagját szállító Transporter is elindult, kacsázva közeledett felénk Körmend irányából, Linzet elhagyva majdnem találkoztunk is, de annál közelebb nem kerültünk egymáshoz, minthogy elhúztak a parkoló előtt, amiben vártuk őket.
Még egy találkozót megbeszéltünk, de az ő navijuk nyugatra kerülte Würzburgot az A3-ason, a miénk viszont észak felé fordította az Opel kormányrúd... ööö kerekét az A7-re.
Mindezek ellenére Geeste-be majdnem egyszerre értünk :)

Másnap reggel arra ébredtünk, hogy hajajj van:

ónoseső áztatta volna a tájat, ha nem fagy meg (vagy attól ónos az eső, hogy megfagy?), így aztán pingvin totyogással közlekedtünk, ennek ellenére kiszálláskor sikerült tökéletesen bemutatnom azt a talajgyakorlatot, melyet a kalahári nagykönyv úgy említ, hogy "állásból oldalfekvésbe kerülés, kombinálva a közelben álló lábainak kirúgásával", a közelben álló jelen esetben Árpi volt.
Leporoltuk magunkat (persze ez képletes ám, mert por az nem volt) és szembetaláltuk magunkat az irodában egyedül árválkodó Gerddel, aki egyetlen dolgot tudott adott pillanatban tenni, átadott minket Rudolfnak, akinek a beosztása magyarul EBK-s, külföldiül pedig QHSE manager.
Ő aztán elmondta a mitszabad és mit nemet, erősen figyeltem, de csak a drogot és az alkoholt emlegette, tűzfegyverekről nem volt szó :)

Aztán megkaptuk a kocsikat, azon nyomban be is röffentettük mindet, hiszen december 14-e óta álltak:

Persze most még összevissza parkolt mindenféle kocsi, mi Nissan Pathfindereket kaptunk, olyan 25-27ezer km-rel az órákban, majdhogynem új szaggal :) Ezzel gyakorlatilag véget is ért a nap, látogatást tettünk a helyi Lidl-ben, ami úgy tűnik a vidék szupermarketje, mert a közeli városkákban mindenütt található belőlük egy-egy jókora.