Homok a szélben...

Látom a hírekben, hogy homokos eső hull mostanság és a por, ami aztán ott marad kocsin, házon, faleveleken, mindenen, a Szaharából érkezett. Bár tegnap lemostam az öreglányt, maradt rajta így is, vagy az éjszaka került rá:

Ha jól emlékszem, 2008-ban történt, hogy elkapott minket egy istenes homokvihar Algériában.
Épp a Szaharában kolbászoltunk, verőfényes napsütésben indultam ellenőrizni a dózereket, amelyek utat vágtak a homokba.
Azért emlékezetes a nap, mert nem raktam be a GPS-t, gondolván minek, kék az ég, csoddálatos az idő, csak 20-25km-t kell északra gurulni a homokhegyek mentén, és amúgy sem töltök több időt ott, mint pár óra.

Aztán a rádióban hallottam, hogy a tábortól délre dolgozó népeket elkapta a vihar, egyre erősödik és észak felé tart. Szaladtam visszafelé és már csak 8-10km-re voltam a tábortól, amikor elkapott.
Szerencsére néha-néha látni is lehetett valamit, így - néhány ismert tájékozódási pontot felfedezve - visszajutottam.
Sőt, vagy 5 percet rávertem a másik kocsinkra, amely GPS-szel is fel volt szerelve, de elszakadtuk egymástól a kavargó viharban.
Persze ők követték a rögzített tracket, én meg csak úgy érzésre haladtam, "tökön-paszulyon" át, ahogy épp sikerült.
Később láttuk a hírekben, hogy ennek a viharnak a porfelhője egészen Finnországig eljutott.

A fotók akkor, ott készültek:

Láthatóság: nem sok... de itt van az a pillanat, amikor látni is lehetett valamit (és az üres GPS tartót is):

Aztán a táborban, már csak felettünk:

És egy vers (vagy nem), de ez már egy másik vihar volt: ITT





Zene!

Úton (egy túrót...)

Március vége, majd április eleje, aztán annak a közepe, majd május eleje, és végül (de szerintem nem utolsó sorban) a Ramadan vége (május 22 környéke, pontos idő nincs ugye, majd ha úgy látja az arra felszentelt, hogy most, épp most vált a Hold...), na akkor indulunk.
Irakba.

Addig kaja. Mert ugye a "Navigare necesse est, vivere non est necesse" után azért a pocit tömni necesse est.
Ha már egyszer Olaszországba nem mehetünk, jöjjön az hozzánk! Így egyrészt az ízek körbevesznek minket, másrészt a tészta - és egyéb alapanyagok - szépen elállnak, a két hetenként megejtett bolti harácsolások között. Harmadrészt pedig baromi egyszerű elkészíteni ezeket: épp ebben áll a nehézség is. :)

Persze recepteket nem írok, mivel azt mostanság minden elvetemült képes találni a neten, a lényeg az, hogy igazi olasz legyen, pl. a carbonara ne készüljön valami tejszínes szar formára, jó magyar(?) szokás szerint.
A rendszeres menü részei nálunk a szószok, és a "tétták", mint pl. az amatriciana, a carbonara, valamint a vargányás rizottó és a különféleképp elkészített gnocchi (a koktélrákosat és a sonkásat preferáljuk). Tésztákból csak a Barilla jöhet szóba, de azt szabadon variáljuk (pl. a carbonarahoz a tagliatelle a kedvenc nálunk).

Fotók :)

Azért a mamma fánkja sem kutya :)

Zene!
Utazós... :)