-

A hegyekben nem olvad, gyönyörûségesek a fák és a bokrok ágai.

Ma vadászokba szaladtunk, lekaptam a menekülõ rókát, aztán a csaholó vadászkutyát.
Megtudtam hogy a füstölt halat csak vodkával szabad.

Este négy pingvin várt a hallban, egy a szobámban.


Altató:

Grúzia

Egész éjszaka havazott.
Sőt egész nap.
Meginvitáltak egy kis falusi házba.
86 éves volt az öregúr és nagyon részeg.
Össze-vissza csókolt, nyálasan és borostásan.
Az asztalon egy tyúk mászkált.
Vodkát kellett inni (csurig töltött decis pohár).
Aztán megmutatta a Sztálin képét a falon.
Maga Sztálin adta neki, mert versenybirkózó volt az öregúr hajdanán.
És még hozott vodkát(csurig töltött decis pohár, mintha nem lenne holnap).
Este pingvint láttam a hallban.

Naplóféle

Kis késéssel indult Ferihegyről a török gép, de egyáltalán nem zavart mivel tudtam hogy több mint hat órát kell majd várnom Isztambulban, na és a felszolgált kaja feledtette még ezt az apróságot is. Két órás sincs az út és mégis, vegyes saláta sajttal mint előétel, aztán csirke vagy marha közül lehetett választani. Én a marhára szavaztam és a rizs, valamint párolt zöldségek mellet mit találtam? Hát egy marha fasírtot ami kebab arrafelé és egy grillezett csirkemell filét. Gondolom aki csirkét kért annak fordítva rakták a "tányérjára". Aztán akadt még ott süti, valamint krémsajt és vaj is a péksütemények és a kekszek között.
A MALEV két harapásos hideg szendvicse a két és fél órás úton Londonig igen csak lepkefing méretűre zsugorodik, már ha összemérjük az etetés szintjét. Persze nem ezért repülök hanem azért mert muszáj, na de mégis...

Isztambulban a szokásos bolondokháza fogadott, most japánokkal és indiaiakkal volt tele a tranzit, és pár mongol képű kínaival. Vagy mongollal :)
Pesten én barom összevásároltam magam baromiszar (és baromidrága) szendvicsekkel, így aztán nem sok dolgom akadt, hallgattam a körülöttem ücsörgő japán néniket, bácsikat és gyerekeket, és örömmel konstatáltam hogy megértem amikor azt mondják: arigato :)

Tizenegy után indultunk Tbiliszi felé és az eseménytelen két óra gyorsan eltelt, mert megint etetést rendezett a Türk Hava Yollari, amolyan utóvacsora gyanánt. Leszálltunk és a csarnok felé guruló gép ablakán túl a 10 centis hóval borított kietlen tájat figyeltem szórakozottan hiszen ismerősnek tűnt, mivel a google earth-ön már nézegettem, ugyanis a nemzetközi repülőtér is beleeseik a kutatási területbe, egyik geofonvonalunk épp hosszában halad majd végig a fő kifutón. Feltéve ha hagyják :)

Végre nem kellett beléptető papírt tölteni, nem kellett várni amíg a tiszt bepötyögi a számítógépbe az adataim, nem kellett vámpapírt kitölteni és sorba állni pecsételésre, és nem turkáltak a bőröndömben (bár most nem is hoztam műpuncit :)). A feketeszemű hölgy átlapozta háromszor az útlevelem, gondolom kereste egy esetleges korábbi látogatás nyomát, végül benyomta a bélyegzőt az Emirátus pecsétje mellé, rám mosolygott és azt mondta: welcome in Georgia.

A cuccom is megérkezett, semmiféle zöld meg piros folyosót nem láttam, sem vámost, csak a kijáratot. Igaz, két nyelven is kiírták hogy aki címkét talál a csomagján az jelentkezzen a fináncoknál, ez amolyan becsületkasszás dolognak tűnt számomra, de az enyémen nem láttam semmit így rávigyorogtam a kis emberre aki kezében a céges táblával már nagyon várhatott, mert felkapta a bőröndöm és már iszkirizett is a dög nagy Land Cruiser felé.

Hajnali négy óra volt és a külső hőmérő szerint mínusz három fok. A húsz perces úton meglepően sok orosz szó előkerült a feledés homályából, így hát "beszélgettünk" a hotelig. Itt lesz lakóhelyünk és irodánk a következő fél évben, mert a társaság kibérelte az egész most épült új szállodát (na jó, inkább panziót) szőröstől-bőröstől, konyhástól, takarítóstól. Egyetlen szépséghibája a dolognak csak az hogy ketten lakjuk a szobát, legalábbis az átfedés ideje alatt, és Charlie a máltai medve úgy horkol hogy egy közepes méretű gőzfűrész összes kéménye lekonyulna szégyenében, ha volna neki olyan.
De hát ez van, nem akarom hogy más boldogítsa az öregurat, inkább fülhallgató föl és hadd szóljon a Zeppelin: alszunk :D

vers

gyilkos idõ
lassíts le
amíg a sötétség
vagy Jézus
vagy ember
magával visz
hogy formálja
azt amit lehet, vagy azt amit nem
vagy



szeretkezzünk
mert:

Férfiasan

Hogy fehérpecsenyéből tengeri só, olaj, chilipor és grill fűszerkeverék hozzáadással majd hevítéssel (alufólia alatt) hogyan keletkezik brikett azt nem tudom, mert arról a kémia óráról, amelyiken ezt tanultuk, én hiányoztam. De hogy az íze tűrhető, azt érzem.
És még akadt hozzá kis rozé tegnapról, azzal pedig egészen kitűnő! :)


Dance!

Ha

megölsz egy élõlényt, halála után hasonlatossá válik hozzád és felveszi egynémely jellemzõ tulajdonságodat.
Légyre lebontva ez annyit tesz, hogy akárcsak te, õ sem száll többé a krumplipürére.

Na most ha az a mondás is igaz hog yaz vagy amit megeszel, akkor én most egy szép kerek, ropogósan barna héjjú cipó vagyok forró tárkonyos vaddisznó ragu levessel töltve, snájdig olvasztott sajtos kerek cipódarabkával és valami zöld díszítéssel a fejemen.



És most:

cím nélkül

Romlott, keserû hallé, kb. fél óra után már jöttek a tünetek, sutty neki egy adag mézes körtepálinka, neszeazanyád! Nem szeretem pedig, de most népigyógyászati tevékenység esete forog fenn és ilyenkor minden megengedett, mint a szerelemben vagy a háborúban.
Érzem hogy harcolnak ott lent, persze nem nagyon figyelek rájuk bár a korábban befalt istentelenül elsózott sparos májas hurka nem tudom még hogy melyik oldalra áll.
És most csehül a Lady karneval szól a Sztár FM-en... édes emlék, felér egy ráolvasással :D

Emlék

Ma amikor a kialvatlanságtól fáradtan 428km levezetése után boldog érzésekkel és istentelenül finom malacságokkal eltelve ajándékkal a tarsolyomban az alvásáteséses pillanatok egyre gyakoribb megjelenése (ez az az állapot amikor nézel és látsz de már semmit nem jelentenek a tárgyak mert úgy érzed hogy Te állsz és a szürke szalagkorlát suhan 160-nal mögéd balról, az autók piros varázspontjai kissé (relatívitás, ugye Einstein?) lassabban jobbról, néha karcsú ívû hidak érkeznek magasan feletted, de mindez semmit nem jelent számodra már hiszen Te állsz, hadd menjenek ezek a dolgok a maguk útján, úgysem hatnak rád, csak mozgóképek a láthatatlan táj palettáján, na akkor elég egy másodperc tört része ahhoz hogy a szervezeted azt mondja, francba az egésszel, láttuk már eleget, aludjunk) miatt lekanyarodtam egy parkolóba, hátradöntötem az ülést, fejem alatt a bõrdzsekim puha bélése lett a párnám és elaludtam.
Álmomban beszélgettem valakivel és amikor felébredtem, akkor egy szó lebegett körülöttem: szeretkezzünk*.
Kurva Vonnegut!


*Nem pontos: helyesebb vagy megfelelõbb a szeretni akarlak szeretkezésszerûen hogy Neked jó legyen lenne, de ezen a bolygón ilyesmi nem létezik.



Így:

-

Szeretkezésszagú kávéscsészék fehér mélyén kihûlt csillogó sötét foltban keresd -

Nem ma

Rengeteg embert foglalkoztat a világegyetem keletkezése, a rákkutatás vagy a cserebogarak nemi élete. Én boldog lennék ha tudnám a választ arra a kérdésre, hogy miért mindig akkor csöppen le az ember orra, amikor nincs nála papírzsebkendõ?
Ezek a gondolatok motoszkáltak a fejemben miközben az alkonyat egyre sűrűsödõ félhomályában ballagtam a kutyám után a mezõn. A köd körbevett, beburkolt bennünket és ezért csak 10-15 méterre lehetett ellátni, Dönci

(aki egyébként a kutyabõr szerint Kliff van Kontra) olvasta a tájba rejtett meséskönyvet, én halkan lépdeltem, mert a vadonban csak úgy szabad, és éreztem azt, hogy 1432 apró, a ködbõl kivált vízcsepp ring a hajamon.
Csend volt, béke és a fű illata...

Coming Home

Haza jövünk

Algériából...

Brautigan

Elaine a hullámokat nézte, amelyek úgy törtek meg, ahogy szerzetes fogsorából potyoghat a jégkocka a tálba, vagy valami hasonló. Ki tudja? Én nem.

Olvassátok :)

Fűszeres, lazacos karaj pürével, csemubival

Hozzá valók: elolvastad a címet, nem?
Elkészítése (férfiaknak, nõk csak elkúrnák):

Vedd ki a mélyhûtõbõl a tálcás szeletelt karajt és konstatáld hogy nem kellett volna fagyasztóba rakni. Szedd szét valahogy a szeleteket (véső, kalapács, vakolókanál, bármi megengedett), fektesd falapra, sózd meg és szórj rá az otthon található minden fûszerbõl kicsit (figyelem, az édesekbõl NE!).
Fogd a serpenyõt amelyben még ott az olaj a pár napja sütött lazac alól. Ha finnyás vagy piszkáld ki a kis haldarabkákat (bár szénné fognak égni, megakadályozva a hasmenést, segítve az emésztésed, esetleg mindkettő), melegítsd föl hogy füstöljön.
Mehet bele az elsõ hús, ugyanakkor ugorj hátra. A következõt már messzebrõl dobd mert istentelenül serceg és fröcsög az a forró szar. Tekerd a kezed valamibe (a poló a székrõl tökéletes, úgyis mosni akartad), vedd elõ a bbq húsfogó csipeszt, védd a szemed és csúsztasd a többi húst is a serpenyõbe.

Rakj fel vizet egy olyan lábas szerû nyeles izében, tekerj bele tengeri sót találomra (egy kávéskanálnyit mí? túrót, hogy geci sós legyen?), forrald. Közben fél szemmel lesd a húst, ha már feketedik a széle akkor fordíts rajta.
Amint a víz felforrt, vedd le a tûzrõl és adj hozzá 3dl tejet ami durván egy kólásdoboznyi. Kicsit kevesebb.
Szedd ki a húsokat, és rakd be a következõ adagot a már ismertetett módon.
Épp 12 darab, hat-hat kitölti a serpenyõt, ugye milyen mókás?
Öntsd a püré port a víz-tej oldatba, kevergesd, duzzad, krumplipüré formája kezd lenni, most várni kell picit (az írás azt mondja hogy 2 percet de az nõk számára készült), ahogy a második adag husi kész, jöhet a margarin. 2 deka... túrót: nagyvonalúan! Szedd ki a húsokat mielõtt visszafordíthatatlanul feketébe fordulna a színük, keverd el a margarint, gyorsan szedj lapos tányérra belõle. Sokat.

Husi a szájb... ööö... az alsó hat darab már nem olyan forró, gondolkozz!!! Csemege ubit gyorsan, kenyérkét és falj! Inni se felejts.
A végén kis olajjal locsold meg a maradékot a tányéron, majd rakd ki a kutyának, hidd el egyszerûbb lesz mosogatni.

Last day in..

Lássuk csak, hm... fiúk kimentek. Utolsó napja ez a geodéziának, ma kitûzik az utolsó pontot, leverik az utolsó pikettet a homokba, mellé egy zászlósat is a szokásos szöveggel: terület vége, tovább menni veszélyes. Pontosan 202056 geofonpontot mértünk be, vagyis 202056-szor 40 métert kellett megtenni hozzá a bandának homokon, sziklákon, január 18-tól minden nap, vagyis elvileg 8082km-t és 240 métert gyalogolt összesen a négy csapat.

Persze ennél jóval többet, na és a javát 50 fok környékén, nem beszélve a Ramadanról amikor víz és kaja nélkül...
Aztán... igen, a reggeli. Szokásosan tükörtojás a natúr pulykamellre, hozzá kidney bab, sült paradicsom, kis pirított gomba, sültkrumpli, bors, mustár, ketchup, na és a sajtos toast. Ma mixelt gyümölcs dzsúzzal és áfonyával, fekete szederrel megszórt erdei joghurt.
És most.... áááááááááááhhhh, azt hiszem szundibundi, macisan.
Nagy macisan.
Grizlysen :)

A homokhegyek tövén...

Naplóféle

2009/10/15 A techshopban összegyûlt csapat (Dave a mechanikus, Mark az LTMS vezetõ, Stephane a szervízmérnök és egyben techshop tulaj, valamint jómagam aki csak elemet organizálni vetõdtem ide az egyik wireless egérhez) reggeli kávézása alatt kiderült hogy Stephane egyik polcán ott lapul egy kartonnyi nápolyi ami olyan pocsék hogy még az arabjaink sem lopják, én persze örömmel rávetõdtem ennyi csokitlan nap után.
Még a hozzá kortyolgatott finom kávé (nem vagyok kávéivó de ez tényleg isteni volt, olasz Lavazzából fõzve) selymesforró zamata sem tudta elnyomni a nápolyi borzadályos mûanyaggal és etilvanilinnel dúsított szájpadlást romboló ízét. Vigyorogva tömtem a képembe egy-egy korty között és csodálkozó pillantásuktól kísérve még két csomaggal magamhoz vettem amikor késõbb leléptem. Tudták hogy mindent megeszek, na de ez sok volt még nekik is.
Egyébként ma mozgalmasan telt a nap: befejeztem Irving Garp szerint a világ-ját, belekaptam Doctorow Ragtime-jébe, elmerengtem Lem Legyõzhetetlen-jén. Amikor olvastam (ez volt az elsõ Lem könyv a kezemben) nagyon nagy hatással volt rám a történet, akkoriban mindig ûrhajókat és robotokoat rajzoltam:

és olvasás közben be voltam szarva rendesen, fõleg a regény vége felé. Olyan nyomás nehezedett rám mintha én gyalogoltam és rohantam volna éjszaka a foszladozó hullák, a tébolyult robotok és a gyilkos géplegyek között a vesztes és megõrült ciklopsz nyomában. A robot tank atomfegyvereinek hõjétõl megolvadt homokon futottam versenyt az idõvel a terepjáróm felé a sötét és idegen zegzugos szurdokokban, hogy magam mögött hagyjam a borzalmakat mielõtt a sugárzás végez velem is. Nemkülönben a technikai megoldásoktól is elájultam, hiszen egy ûrhajó leszállása valami távoli félelmetes bolygón akkoriban csodaszámba ment.
Most kicsit mosolyogtam a jövõ fénysebességgel száguldó, ugyanakkor lyukkártyás számítógépeket és papír térképeket használó ûrhajóján, és rá kellett jönnöm hogy az író valami ötvenes évekbõl származó tengeralattjárón nézhetett körül és onnan merített ihletet. Persze Lemet nem is ezért szeretem, nem volt õ egy Verne, ellenben megírta azt a könyvet amit illene mindenkinek elolvasni, a címe pedig: Az emberiség egy perce.
Közben persze nyakaltam a kólát és így valamennyire elviselhetõvé vált a Funy névre hallgató förtelem is amelybe tuti hogy kevertek valamiféle drogot, mert a zabálását képtelen voltam abbahagyni. Persze olvasás közben úgysem érezzük az ízeket, valam másfajta éhséget volt hivatott kielégíteni az a nápolyi. Mostanra elfogyott, és ezt legalább akkora örömmel konstatáltam (amelybe enyhe hányinger is vegyült) mint azt a tényt, hogy két napja nem írtam egy betût sem a Végsõ jelentésbe amelynek leadási ideje lassan de biztosan közeleg.
Nagy gyakorlatom van az ilyen nagy és sötét, egyre hatalmasodó és fölémtornyosuló, mondhatni félelmetessé váló mindenféle dolog semmibevételében...

Easy

Reggel kirontottunk Markkal aki egy hajón él. Eladott mindent Kaliforniában aztán vett egy nagy-nagy vitorlást amelyet levitt Mexikóba mert ott olcsóbb a parkolás és amikor otthon van akkor az a lakása.
Toronyiránt tartottunk észak felé a nyers összevissza dobált dûnék között és elég volt egy tized másodperc ahhoz hogy beleszaladjak egy helyzetbe. Fél óra alatt sikerült úgy lapátolnunk (négyen felváltva), hogy hátra tudtam tolatni másfél métert, közben elkerültem a borulást és a másik kocsi seggel felrántott a dûnére.
Így aztán volt közös témánk, mert valami ilyesmit tervezek én is, hajón élni wohóóó!

A flycampben délután fölettem a hûtõbõl az összes ementálit (rettenetesen finom), eper jamot (rettenetesen pocsék), egy angyalarcú (komolyan) srác arab kávét kutyult nekem, és negyed ötkor 33 fokban visszaindultunk a táborba. Átszelve a köves katlant a hõmérõ felugrott 43 fokra, de nem bántuk, alkonyodott.

És most tele piros mézédes dinnyével lassan hülök a légkondi alatt

Rev 1.2.1

Elsõ szabály:
Rossz döntés nem létezik

Második szabály:
Jó döntés nem létezik

(Rosszul értelmezett) Harmadik szabály:
Döntés nem létezik

Emlék

Jaj csak arra ne ébredj egyik reggel sem hogy elmúltál 30, 35, 40, 45 és a ráncok szaporodnak és a formák elmosódnak és az alkalmi ágyrajárók okozta esti mámor a keserû undor reggeli tavába fulladt valamikor az éjjel az annyira akart hogy már nem is élvezhetõ orgazmus-szerûséggel szinte egyidõben. Csak arra ne ébredj hogy körülvesz a csend, beburkol, szürke kristálygömbbe zár, hiába szól a zene, a madarak, a méhek. Csak arra ne ébredj hogy nincs kedved kimenni az utcára az emberek közé mert már nincs erõd ahhoz hogy felrakd az álarcot és mosolyra húzd a szád. Csak arra ne ébredj hogy feladtad.

Ki kell próbálnom a tükörben, miféle zord és flegma szigorra vagyok
én képes, mert kezdem úgy sejteni, hogy él bennem vmiféle ördögi és
aljas monstrum, szõrösen gubbaszt egy sarokban (lelkem zugában),
ahol különféle hasznavehetetlen táblázatokat szerkeszt az igazságról
(az osztásáról) és idõnként mindenféle elõzetes figyelmeztetés
nélkül kivágja az ablaktáblákat (ezek a szemhéjak, egyenesen onnan
tör elõ), kimászik a párkányon, néha erre sem veszi a fáradságot,
csak begörbíti az ujját, a legfelsõ ujjbegyet hajtja be, ha ez nem
segít, ordít, vagy jó, nem ordít, de sajátja egyfajta csípõs
hangsúly, összetéveszthetetlen és tûrhetetlen, mindenesetre igen
hatékony fegyver, ilyenkor örülök, hogy nincs pisztolyom se, meg
késem, esetleg ostorom.
Osztás van, félés van.

Rev.1.1

Ha félsz a zuhanástól, a repülést sem tudod élvezni igazán.

42 fok, árnyékban

Persze árnyék most sincs.
Erõs keleti szél.
A hathengeres egyenletes andalító zúgása a lustán emelkedõ, süllyedõ lankákon, mintha lapított színuszfüggvényeken siklottam volna erre a dallamra:



Aztán a legyek.
Elõször is hogy a francba röpködhettek csak úgy a szélben, másodszor micsoda dolog az, hogy negyvennel gurulok és ki-be szambáznak a leengedett ablakomon, mintha állnék?!
Rohadt ufo mind, tudom én! Tegnap éjszaka is, miközben elsétáltam kivenni valamit a lakókocsik mögött parkoló autómból, kelet felé pillantva észrevettem a távolban egy csalogató zöld fénypontot, néha eltûnt egy-egy pillanatra éppen úgy mintha valamiféle lények mászkálnának elõtte, persze tudtam hogy ez is a csalogatás része - mi más lehetne a sivatag közepén - és nem dõltem be nekik.

Egyébként azóta kerülgetnek, amióta megtaláltam azt a kis meteor darabot. Szépen látszik az egyik oldalán a légköri súrlódás okozta olvadás és a rettenetes sebességtõl leváló anyagrészecskék csíkjai, na és a másik felén az az apró szarkofág szerû fészek.
Bármit is keresnek rajtam, a kis koporsó üres.

A curry a Beaufort skálán megütötte, sõt jócskán el is hagyta a 8-as szintet, a nyelvem csak egy duzzadt lángcsomó, imádom!


"Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról van szó, hanem egyszerû alkalmakról: olyasmirõl, mondjuk mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, vagy ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörûen zongorázik a szomszéd házban."
Vonnegut

Zene!