2007. december 24.
Délután fél háromkor indult a B-190-es négyünkkel dél felé. A két gázturbinás, propelleres gép gyorsan elérte az utazómagasságot, és a kényelmes üléseken élmény volt az utazás a túlnyomásos kabinban, főleg ha összevetjük a kis DHC-9 apró, kemény, de kurvakényelmetlen priccs-szerű kisszékeivel.
Hassitól felhős volt az ég alattunk, de a sivataghoz közeledve feltűntek a sorokban húzódó, póklábszerű karokkal szerteágazó, hatalmas homokdombok. A GoogleEarth-ből ismerős lapos részen (naná, hogy előre meglestem azt, hogy hol leszünk majd) elrepültünk a kelet-nyugat irányban húzódó műút felett, és tudtam, hogy innen már csak kb. 70 km a reptér. Ereszkedés, majd egy 180 fokos alacsony forduló után simán landolt a két francia pilóta.
:
Csend.
Teljes csend.
Az az igazi, sivatagi, semmihez sem fogható, légy, madár, szúnyog, falevélzúgás, városi zaj mentes csend...
27 fok és sárgásbarna homokvonulatok köröskörül, ez fogadott bennünket.
Mivel senki nem várt ránk, fotóztunk kicsit, és szóltunk a kapitánynak, hogy várjon pár percet, mert ha nem jönnek értünk, akkor megyünk vissza velük Hassiba. Azt felelte: semmi gond, az út ki van fizetve.
A műholdas telefonon beszéltünk a bázissal, minden ok, ne aggódjunk mert jönnek, és tényleg! Alig bontottuk a vonalat, északról feltűnt a porfelhő, abban pedig a katonai kíséret három kocsija, közrefogva a mi két Toyotánkat.
80 km-t tekertünk a sivatagban, mire elértük a tábort. Cseh Tomi jutott eszembe:
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
A nap éppen ekkor tűnt el a távoli dűnék mögött, még lőttem pár képet:
Aztán vacsora, megágyazás, és szundi.
A fene a pofáját annak, akki ellopta a tollal bélelt könnyű paplanom a szobámból, mert radiátor az nincs, csak egy plédet kaptunk, hozzá két lepedőt, kispárnát, és bedunyha.
Imádom a campingozást, de éjszaka tuti hogy kubászov hideg lesz, ahogy a csillagokat nézem.
2007-12-25
Hidegben ébredés, eligazítás: ok srácok, mivel mindent vastagon fed a por és a homok, kitakarítjuk az irodát, aztán bepakolás. Elmentem reggelizni, tea, kockasajt (ami háromszögletű), hozzá bagett. Mire visszaértem, a fiaim serényen dolgoztak.
Mint tudjuk nincs annál bosszantóbb, mint amikor a hülyeség szorgalommal párosul, szóval elmagyaráztam nekik, hogy nem-nem-nem pakoljuk be tiszta cuccokat az irodába addig, amíg az nincs kitakarítva.
Megértették, újra kipakoltak, takarítottak serényen, most már a jó irányban.
A terv: két fúrás felderítése, valamint az első GPS referenciának keresni valami szép, magas, jó kilátással rendelkező homokdombot, ha lehet rekettyéssel, és enyhén lejtő kavicsos ösvénnyel.
Emellett persze az akksik töltése, garminok koordinátákkal ellátása, térképgyártás, no meg 9-kor biztonsági megbeszélés az összekötő tiszttel.
Hm, azt nem is említettem, hogy a tegnapelőtt Hassiból elindult négy kocsink közül kettőt elraboltak.
Alig tettek meg vagy 80 km-t az 500-ból, amikor két, fegyveresekkel megrakott pickup húzott melléjük hátulról, pár lövés a levegőbe, a két hátsó kocsinknak esélye sem volt menekülni, de szerencsére az első két Toyotánk felkapta a nyúlcipőt - hála a hátsók rádión keresztüli figyelmeztetésének-, és bemenekültek egy közeli olajfinomítóba.
Ja, és karácsony van?
2007-12-26
Ma elindult az ITRF mérés a tábor területén, kimenni csak katonai kísérettel lehet, hát a csoda vágyik ilyesmire.
Még mindig nem tudjuk pontosan mi tűnt el a két elrabolt kocsinkkal együtt.
Párszor megint eszembe jutott az, aki elorganizálta a takaróm és a párnám, mondtam is hogy sokasodjon és szaporodjon családon belül, persze nem ezekkel a szavakkal.
Szentség a bótba (na ez honnan van?) ez a lepedő-pokróc kombó valahogy nem jön be. Az éjszakák hidegek, viszont dél körül pólóban ücsörgünk a lépcsőkőn, ma 26 fok volt.
2007-12-27
A fiúk elindultak, és megtalálták a régi kontrol pontokat, egyik 27km-re nyugatra lapult a homokdűnék közötti völgyben, egy másik 11km-re északra, a harmadik pedig 18km-re keletre. Minden mérés sikerült, és mindenki visszért rendesen.
Jassen arcán látszik is az elégedettség. Vagy valami ilyesmi:
So far so good, avagy Al Hamdu Allah, ahogy a művelt orosz mondaná, ha tudna arabul.
2007-12-29
Reggel kiszaladtak a fiúk, én pedig búcsút intettem nekik, aztán csak élveztem a hűvös szellőt, nyugatról jött, a homokdűnék felől.
Ma már jó lenne fürdeni, de nincs vizünk.
Inni sincs vizünk, illetve mindenki kapott egy liter ásványvizet, ossza be. Persze tea még volt reggel, leves is este, de ha holnap nem jut el ide valahogy valamiféle kajás kocsi, akkor exodus lesz, big time!
Ma újra végigszaglásztam a két pólóm, a Wrangler nyert, maradhat még pár napot. Tegnap pedig mosni akartam őket, de nem volt víz, hát bőszen használom az Adidas golyós deot.
Eszembe jutott a régi geofizikás sztori: gyerekek, ma ágynemű csere lesz. Csak azt kell eldönteni, hogy ki kivel cserél! :)
Szagunk van, borostánk van, a hajunk mint a drót a portól, de a lényeg: eddig volt minden reggel citrom a teába. Merugye annélkül egy zalainak nem tea a tea.
A kaja viszont tűrhető, ez itt egy ebéd féle:
Esténként pedig wáááó!... A sülő bagett illata... Imádom.
2007-12-30
Éjszaka befutott egy pickup, megrakva ásványvizes kartonokkal, vigyor a képeken! A sofőr 40 km-t kavart a dűnék között, de nem veszett el.
Kérdeztem tőle, hogyan navigált?
A csillagok... felelte.
Így megye ez.
Khader pedig elindult Inamenasba, hogy elküldjön pár emailt - netünk még nincs- és hozzon nekünk eztmegazt. Persze a több mint 200km-es utat nem tudja megtenni egy nap alatt, de holnap már jön, azám - hazám!
2007-12-31
Hát igen: az egerek és emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek...
Nagy reményekkel vártuk Abdelkhadert vissza, de sajna csak pár karton kólát kapott, se bor se sör, se pitralon.
Így aztán este körbe ültük a Dave hozta egyetlen feketecímkés sétáló Jánost, ami jég nélkül, jobb hijján fehér műanyag kávés poharakban materializálódott. Hozzá dobozos kóla járt, és mindenki kapott egy kocka csokit Michell utolsó táblájából.
Este hatkor a filipinó maffiánk tagjai már 2008-at írtak bőven, Terence nagy köteg pénzt cipelt a zsebeiben – régi szokás ez náluk, ettől több lesz majd a következő évben. Hm, nyilvánvaló, de hogy ezt mi otthon vajon miért nem csináljuk - nem értem....
Pár napja este rengeteget mesélt az ősei által kellemesen megreformált keresztény ünnepekről. Az az össznépi temetőben kefélés megmozgatta a fantáziám, node így a harmadik hét után ez ugye nem is csoda.
8-kor ünnepi vacsi volt, és a körülményekhez képest Michell csapata igazán kitett magáért.
Először is salátaágyon nyugvó kis pizzát kapott mindenki, amelynek tetejére valami istencsászáros camember vékony szeletei olvasztódtak amolyan kereszt formában. Terence annyira meghatódott a whiskytől, hogy nem ment neki a pizza, hát magamhoz szólítottam az övét is.
Aztán a kedvenc arab levesem, a csorba jött, harisszával, citrommal, naná.
Ezután eszméletlen finom püré (valami kockázott zöld akármit láttam belekeverve), hozzá pedig alig megkapatott bélszínszelet, wow! Terence ezt sem bírta legyűrni, hát ismét feláldoztam magam, nyammmmm!
Ezt követően kis fémtálkákban amolyan madártejszerű valamit raktak minden asztalra, és még találgattuk mi lehet ez, amikor megérkezett hozzá a forró almás süti, a puha almaszeletek valami pudingszerű krémbe ágyazódtak, és erre kellett az öntet.
Valami mennyei ízorgia alakult ki a pofázmányomban, uh, hiába na, ezek a franciák csak tudnak valamit a bagetten és a visszavonuláson túl is.
Jött még egy gyümölcstál, majd a konyha teljes személyzete bevonult, olyan tapsot kaptak, mint puccos divatbemutató után valami menő dizájner és csapata, de szerintem jobbat, sokkal jobbat.
Aztán, mivel már ittunk is, ettünk is, egy kis traccsparty után mindenki elvonult a konténerébe és készült az itteni éjfélre.
Én Hellgate: London-ban öltem a dögöket egészen hajnali négyig.
Hétkor meeting, aztán a srácok mentek statikust mérni, én pedig visszaestem az ágyamba, és csak az ebédre hívó déli harangszó (nem megijedni, csak költői kép, vagy mifene) ébresztett:
2008 van kéremszépen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hm? :)