2009. július 24., péntek

Angel

Mintha egy világ fölé hajló magas szürke szirt szélén ülnél, átkarolod a felhúzott térdeid és azokra hajtod a fejed.
Alattad pár vattafehér áttetszõ felhőfoszlány, de nem akadályoznak abban, hogy lásd a lent mozgó apró pontokként nyüzsgő embereket. Azonnal megjelenik előtted teljes valójában bármelyikre gondolsz, mint egy térhatású kivetítő képe, lassan fordul körbe ha akarod, beszél hozzád ha akarod, minden kérdésedre válaszol ha akarod.
De már jó ideje nem akarod, csak ülsz ott fenn a szirt tetején és nézed őket...


És akkor meglátod.
Nem is... inkább megérzed. Ott lent is van egy, ott is ül valaki egymagában és ő is a körülötte sürgő-forgó apró pontokat nézi.
Szárnya becsukva.
Arca könnyektől maszatos.



Angyal.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hm? :)