Legalábbis abból a szempontból, hogy "kiruccantam" egy másik hajóra, amelynek az a feladata, hogy a hidrofonokat az előre megadott pozícióba a tengerfenékre pottyantsa.
Ködös reggelre ébredtünk, lekaptam a hajónkat, míg a kocsira vártam, hogy átvigyen a másik kikötőbe.
(A hármas ablaksor mögött az étkezőnk, jobbra a kettő a konyha ablaka. A balra pislákoló fény a legénységi kabinból szűrődik ki.)
Kissé ködösre sikeredett ez a hely is, a távolban épp beszállnak a kompra, amely vagy a közeli szigetre tart, vagy a távolabbira. Esetleg útba ejti a közelebbit.
A hadihajó...
Esetleg harci hajó, mert ma (is) keményen nekirontunk a munka frontjának és bízunk abban, hogy nem bevert orral térünk majd vissza.
Első pillantásra nem tudtam megmondani melyik az eleje, mert mindkét végén egyformán lapos volt.
Később a kormánykerék helyzetéből kifilóztam, hogy merre lesz az előre.
Tehát a fotón a hátsó rész, magyarul tat, angol hajós nyelven a "stern" látható:
A hajó jobb oldalán (menetirány szerinti, vagyis a "starboard side") a rekeszek tárolták az anyagot, jelesül bójákat, nodokat, hidrofonokat, azok kábeleit és a bójarögzítő köteleket.
A piros henger a hidrofon, lapít a tenger fenekén és fülel minden rezdülésre, aztán felküldi kábelen a bójára applikált nodba, ha észlelt valamit, amely eltárolja azt.
Indulás előtt még felszaladtam a hídra, hogy meglessem a kormánykereket.
Íme:
Aztán feldübörögtek a motorok (az az egy) és megcéloztuk a kikötő kijáratát.
Visszanézve már bejárat (így változnak a dolgok, kedves tv néző gyerekek, bizony!):
Aztán már a nyílt tenger jött szembe velünk, olyan 10 csomós sebességgel
A srácok elkezdték összeszerelni a nodokat a bójákkal, és rájuk csatlakoztatták a hidrofon vezetékeket.
A nod egy firnyákos szerkezet, amíg fejen áll, vagy oldalt fekszik, rá sem hederít a világra.
Azonban amint függőleges helyzetbe kerül, bekapcsol, tesz-vesz, szorgoskodik, akár magára is lehet hagyni, elvileg majdnem két hónapig elvan étlen-szomjan, vagyis annélkül, hogy az akksiját tölteni kellene.
Közben rálestünk a már telepített nodokra, mivel egy adott rendszeren (LoRa, bár jelen esetben Hyper Q a becsületes neve) keresztül kommunikálni lehet velük, elküldik a státusz riportot és az alapján egyrészt látjuk hol vannak épp, másrészt tudjuk azt, hogy melyiknek van szüksége pelenkázásra, vagyis merül az akksija.
Teljes gőzzel a kutatási terület felé!
Folyik a nodok, bóják, hidrofonok összekapcsolása:
Itt már rákerült a horgony is a bója kötelére, annak lesz a feladata egyhelyben tartani a bóját (és vele együtt a hidrofont is ugye) az előre meghatározott pozícióban:
Touchdown! A cucc a vízben, bye bye bója:
A hajó haladásának monitorozása, a kidobási helyekkel. Leolvasható, hogy épp 70 centivel tér el a hajó a tervezett vonalhoz képest, ami kitűnő kormányosra utal.
Fel is mentem megnézni, persze ez egy kis hajó (kishajó), a kapitány a kormányos is.
Az egyik hasznos eszköz a radar, még ezen a bulldog forma hajón is megtalálható.
A hídról jól látszanak a bóják, persze távcsövön át még ennél is jobban.
Aztán végeztünk az utolsóval is, minden erőt a meghajtásra! A buldogpofa vidáman túrta a vizet.
Ez már újra a kikötő, szép, fából készült hajókkal, a háttérben levitézlett szélmalom.
Sikerült elkapnom egy a bázis felé tartó autónkat, így még időben visszajutottam az enyém kicsi hajóra, hogy ott legyek a vacsiasztalnál, ami ma ilyen volt:
