És akkor - a Houstonnal élő kapcsolatú tv adásban - Aldrin hangja hallatszott a rádióban:
- Let's get some music... how about these tapes?
Megjegyzés:
Mickey Kapp, a Kapp Records alapítójának fia*, néhány űrhajóssal baráti viszonyt ápolt. Az asztronauták hallani akarták kedvenc dalaikat a küldetés során, így őt bízták meg azzal, hogy azokat egy kazettára töltse. A hangkazetta még viszonylag új formátum volt több mint 50 évvel ezelőtt, amikor a népszerűségi listákat a Beatles, a Rolling Stones és hasonló kaliberű zenekarok vezették, de kompakt mérete – kisebb, mint az akkori "hordozható" 8 sávos szalagkazetta – ideális hanghordozóvá tette.
A NASA 1968-ban kezdte felszerelni az űrhajósokat kis Sony TC-50 kazettás magnóval, amely hasonló volt ahhoz, amit a világ később Walkmanként ismert meg 1979-ben, csak épp hangszórója volt. Gyakorlatilag egy jó nagy diktafont képzeljünk el (itt épp Aldrin pörgeti meg a tv adásban):
Először az Apollo 7 küldetése során, 1968. októberében vitték az űrbe a szerkentyűt. Az ötlet az volt, hogy jegyzettömbbe írás helyett könnyebben rögzíthessék a küldetés során az esetleges megjegyzéseiket. Emellett szórakoztatásra is használhatták a fiúk a kazettás felvevő és lejátszókat.
A dal:
Mother Country, előadó John Stewart.
Stewart, aki frissen lépett ki a Kingston Trióból, 1969 májusában adta ki alapító country albumát, a California Bloodlines-t, alig két hónappal az Apollo 11 felszállása előtt, és látszólag túl korai volt ahhoz, hogy felkeltse az elfoglalt űrhajósok figyelmét, akik veszélyes űrutazásra készültek.
De valahol Aldrin hallotta a lemezt és megtetszett neki az album hetedik száma, amely az eredeti bakelit második oldalán volt eltemetve.
Még egy megjegyzés:
Az Apollo 11 kazettáján a következő válogatás szerepelt:
‘Fly Me to the Moon’, Frank Sinatra
‘Galveston’, Glen Campbell
‘People’, Barbra Streisand
‘Mother Country’, John Stewart
‘Three o’ Clock in the Morning’, Lou Rawls
‘Angel of the Morning’, Bettye Swann
‘Spinning Wheel’, Blood Sweat & Tears
‘Mist of the Moon — Music Out of the Moon’ and ‘Moon Moods’, Dr. Samuel J. Hoffman, Harry Ravel and Les Baxter
‘Everyday People’, Peggy Lee
‘Everyone’s Gone to the Moon’, Jonathan King
Még egy utolsó megjegyzés:
Mivel Kapp közvetlenül a mester felvételekről másolta ki a dalokat, amelyekért azután jogdíjat sem fizetett, tréfásan akár az első 'űrzenei kalóznak' is nevezhetnénk.
Na még egy utolsó:
As Neil Armstrong said during the trip back from the Moon, "No matter where you travel, it's always nice to get home."
Meg még egy utolsó:
Ilyen volt a Saturn V rakéta, felső részén az Apollo-11 űrhajóval, amellyel eljutottak a Holdra, és épségben vissza is hozta őket:
A legvégső megjegyzés utáni megjegyzés:
A fent jelölt részek kissé kinagyítva:
