Haza jövünk
Algériából...
Persze úgyis elfújja mind.
2009. december 26., szombat
2009. december 16., szerda
Brautigan
Elaine a hullámokat nézte, amelyek úgy törtek meg, ahogy szerzetes fogsorából potyoghat a jégkocka a tálba, vagy valami hasonló. Ki tudja? Én nem.
Olvassátok :)
Olvassátok :)
2009. december 13., vasárnap
Fűszeres, lazacos karaj pürével, csemubival
Hozzá valók: elolvastad a címet, nem?
Elkészítése (férfiaknak, nõk csak elkúrnák):
Vedd ki a mélyhûtõbõl a tálcás szeletelt karajt és konstatáld hogy nem kellett volna fagyasztóba rakni. Szedd szét valahogy a szeleteket (véső, kalapács, vakolókanál, bármi megengedett), fektesd falapra, sózd meg és szórj rá az otthon található minden fûszerbõl kicsit (figyelem, az édesekbõl NE!).
Fogd a serpenyõt amelyben még ott az olaj a pár napja sütött lazac alól. Ha finnyás vagy piszkáld ki a kis haldarabkákat (bár szénné fognak égni, megakadályozva a hasmenést, segítve az emésztésed, esetleg mindkettő), melegítsd föl hogy füstöljön.
Mehet bele az elsõ hús, ugyanakkor ugorj hátra. A következõt már messzebrõl dobd mert istentelenül serceg és fröcsög az a forró szar. Tekerd a kezed valamibe (a poló a székrõl tökéletes, úgyis mosni akartad), vedd elõ a bbq húsfogó csipeszt, védd a szemed és csúsztasd a többi húst is a serpenyõbe.
Rakj fel vizet egy olyan lábas szerû nyeles izében, tekerj bele tengeri sót találomra (egy kávéskanálnyit mí? túrót, hogy geci sós legyen?), forrald. Közben fél szemmel lesd a húst, ha már feketedik a széle akkor fordíts rajta.
Amint a víz felforrt, vedd le a tûzrõl és adj hozzá 3dl tejet ami durván egy kólásdoboznyi. Kicsit kevesebb.
Szedd ki a húsokat, és rakd be a következõ adagot a már ismertetett módon.
Épp 12 darab, hat-hat kitölti a serpenyõt, ugye milyen mókás?
Öntsd a püré port a víz-tej oldatba, kevergesd, duzzad, krumplipüré formája kezd lenni, most várni kell picit (az írás azt mondja hogy 2 percet de az nõk számára készült), ahogy a második adag husi kész, jöhet a margarin. 2 deka... túrót: nagyvonalúan! Szedd ki a húsokat mielõtt visszafordíthatatlanul feketébe fordulna a színük, keverd el a margarint, gyorsan szedj lapos tányérra belõle. Sokat.
Husi a szájb... ööö... az alsó hat darab már nem olyan forró, gondolkozz!!! Csemege ubit gyorsan, kenyérkét és falj! Inni se felejts.
A végén kis olajjal locsold meg a maradékot a tányéron, majd rakd ki a kutyának, hidd el egyszerûbb lesz mosogatni.
Elkészítése (férfiaknak, nõk csak elkúrnák):
Vedd ki a mélyhûtõbõl a tálcás szeletelt karajt és konstatáld hogy nem kellett volna fagyasztóba rakni. Szedd szét valahogy a szeleteket (véső, kalapács, vakolókanál, bármi megengedett), fektesd falapra, sózd meg és szórj rá az otthon található minden fûszerbõl kicsit (figyelem, az édesekbõl NE!).
Fogd a serpenyõt amelyben még ott az olaj a pár napja sütött lazac alól. Ha finnyás vagy piszkáld ki a kis haldarabkákat (bár szénné fognak égni, megakadályozva a hasmenést, segítve az emésztésed, esetleg mindkettő), melegítsd föl hogy füstöljön.
Mehet bele az elsõ hús, ugyanakkor ugorj hátra. A következõt már messzebrõl dobd mert istentelenül serceg és fröcsög az a forró szar. Tekerd a kezed valamibe (a poló a székrõl tökéletes, úgyis mosni akartad), vedd elõ a bbq húsfogó csipeszt, védd a szemed és csúsztasd a többi húst is a serpenyõbe.
Rakj fel vizet egy olyan lábas szerû nyeles izében, tekerj bele tengeri sót találomra (egy kávéskanálnyit mí? túrót, hogy geci sós legyen?), forrald. Közben fél szemmel lesd a húst, ha már feketedik a széle akkor fordíts rajta.
Amint a víz felforrt, vedd le a tûzrõl és adj hozzá 3dl tejet ami durván egy kólásdoboznyi. Kicsit kevesebb.
Szedd ki a húsokat, és rakd be a következõ adagot a már ismertetett módon.
Épp 12 darab, hat-hat kitölti a serpenyõt, ugye milyen mókás?
Öntsd a püré port a víz-tej oldatba, kevergesd, duzzad, krumplipüré formája kezd lenni, most várni kell picit (az írás azt mondja hogy 2 percet de az nõk számára készült), ahogy a második adag husi kész, jöhet a margarin. 2 deka... túrót: nagyvonalúan! Szedd ki a húsokat mielõtt visszafordíthatatlanul feketébe fordulna a színük, keverd el a margarint, gyorsan szedj lapos tányérra belõle. Sokat.
Husi a szájb... ööö... az alsó hat darab már nem olyan forró, gondolkozz!!! Csemege ubit gyorsan, kenyérkét és falj! Inni se felejts.
A végén kis olajjal locsold meg a maradékot a tányéron, majd rakd ki a kutyának, hidd el egyszerûbb lesz mosogatni.
2009. december 6., vasárnap
Last day in..
Lássuk csak, hm... fiúk kimentek. Utolsó napja ez a geodéziának, ma kitûzik az utolsó pontot, leverik az utolsó pikettet a homokba, mellé egy zászlósat is a szokásos szöveggel: terület vége, tovább menni veszélyes. Pontosan 202056 geofonpontot mértünk be, vagyis 202056-szor 40 métert kellett megtenni hozzá a bandának homokon, sziklákon, január 18-tól minden nap, vagyis elvileg 8082km-t és 240 métert gyalogolt összesen a négy csapat.
Persze ennél jóval többet, na és a javát 50 fok környékén, nem beszélve a Ramadanról amikor víz és kaja nélkül...
Aztán... igen, a reggeli. Szokásosan tükörtojás a natúr pulykamellre, hozzá kidney bab, sült paradicsom, kis pirított gomba, sültkrumpli, bors, mustár, ketchup, na és a sajtos toast. Ma mixelt gyümölcs dzsúzzal és áfonyával, fekete szederrel megszórt erdei joghurt.
És most.... áááááááááááhhhh, azt hiszem szundibundi, macisan.
Nagy macisan.
Grizlysen :)
A homokhegyek tövén...
Persze ennél jóval többet, na és a javát 50 fok környékén, nem beszélve a Ramadanról amikor víz és kaja nélkül...
Aztán... igen, a reggeli. Szokásosan tükörtojás a natúr pulykamellre, hozzá kidney bab, sült paradicsom, kis pirított gomba, sültkrumpli, bors, mustár, ketchup, na és a sajtos toast. Ma mixelt gyümölcs dzsúzzal és áfonyával, fekete szederrel megszórt erdei joghurt.
És most.... áááááááááááhhhh, azt hiszem szundibundi, macisan.
Nagy macisan.
Grizlysen :)
A homokhegyek tövén...
Naplóféle
2009/10/15
A techshopban összegyûlt csapat (Dave a mechanikus, Mark az LTMS vezetõ, Stephane a szervízmérnök és egyben techshop tulaj, valamint jómagam aki csak elemet organizálni vetõdtem ide az egyik wireless egérhez) reggeli kávézása alatt kiderült hogy Stephane egyik polcán ott lapul egy kartonnyi nápolyi ami olyan pocsék hogy még az arabjaink sem lopják, én persze örömmel rávetõdtem ennyi csokitlan nap után.
Még a hozzá kortyolgatott finom kávé (nem vagyok kávéivó de ez tényleg isteni volt, olasz Lavazzából fõzve) selymesforró zamata sem tudta elnyomni a nápolyi borzadályos mûanyaggal és etilvanilinnel dúsított szájpadlást romboló ízét. Vigyorogva tömtem a képembe egy-egy korty között és csodálkozó pillantásuktól kísérve még két csomaggal magamhoz vettem amikor késõbb leléptem. Tudták hogy mindent megeszek, na de ez sok volt még nekik is.
Egyébként ma mozgalmasan telt a nap: befejeztem Irving Garp szerint a világ-ját, belekaptam Doctorow Ragtime-jébe, elmerengtem Lem Legyõzhetetlen-jén. Amikor olvastam (ez volt az elsõ Lem könyv a kezemben) nagyon nagy hatással volt rám a történet, akkoriban mindig ûrhajókat és robotokoat rajzoltam:
és olvasás közben be voltam szarva rendesen, fõleg a regény vége felé. Olyan nyomás nehezedett rám mintha én gyalogoltam és rohantam volna éjszaka a foszladozó hullák, a tébolyult robotok és a gyilkos géplegyek között a vesztes és megõrült ciklopsz nyomában. A robot tank atomfegyvereinek hõjétõl megolvadt homokon futottam versenyt az idõvel a terepjáróm felé a sötét és idegen zegzugos szurdokokban, hogy magam mögött hagyjam a borzalmakat mielõtt a sugárzás végez velem is. Nemkülönben a technikai megoldásoktól is elájultam, hiszen egy ûrhajó leszállása valami távoli félelmetes bolygón akkoriban csodaszámba ment.
Most kicsit mosolyogtam a jövõ fénysebességgel száguldó, ugyanakkor lyukkártyás számítógépeket és papír térképeket használó ûrhajóján, és rá kellett jönnöm hogy az író valami ötvenes évekbõl származó tengeralattjárón nézhetett körül és onnan merített ihletet. Persze Lemet nem is ezért szeretem, nem volt õ egy Verne, ellenben megírta azt a könyvet amit illene mindenkinek elolvasni, a címe pedig: Az emberiség egy perce.
Közben persze nyakaltam a kólát és így valamennyire elviselhetõvé vált a Funy névre hallgató förtelem is amelybe tuti hogy kevertek valamiféle drogot, mert a zabálását képtelen voltam abbahagyni. Persze olvasás közben úgysem érezzük az ízeket, valam másfajta éhséget volt hivatott kielégíteni az a nápolyi. Mostanra elfogyott, és ezt legalább akkora örömmel konstatáltam (amelybe enyhe hányinger is vegyült) mint azt a tényt, hogy két napja nem írtam egy betût sem a Végsõ jelentésbe amelynek leadási ideje lassan de biztosan közeleg.
Nagy gyakorlatom van az ilyen nagy és sötét, egyre hatalmasodó és fölémtornyosuló, mondhatni félelmetessé váló mindenféle dolog semmibevételében...
Még a hozzá kortyolgatott finom kávé (nem vagyok kávéivó de ez tényleg isteni volt, olasz Lavazzából fõzve) selymesforró zamata sem tudta elnyomni a nápolyi borzadályos mûanyaggal és etilvanilinnel dúsított szájpadlást romboló ízét. Vigyorogva tömtem a képembe egy-egy korty között és csodálkozó pillantásuktól kísérve még két csomaggal magamhoz vettem amikor késõbb leléptem. Tudták hogy mindent megeszek, na de ez sok volt még nekik is.
Egyébként ma mozgalmasan telt a nap: befejeztem Irving Garp szerint a világ-ját, belekaptam Doctorow Ragtime-jébe, elmerengtem Lem Legyõzhetetlen-jén. Amikor olvastam (ez volt az elsõ Lem könyv a kezemben) nagyon nagy hatással volt rám a történet, akkoriban mindig ûrhajókat és robotokoat rajzoltam:
és olvasás közben be voltam szarva rendesen, fõleg a regény vége felé. Olyan nyomás nehezedett rám mintha én gyalogoltam és rohantam volna éjszaka a foszladozó hullák, a tébolyult robotok és a gyilkos géplegyek között a vesztes és megõrült ciklopsz nyomában. A robot tank atomfegyvereinek hõjétõl megolvadt homokon futottam versenyt az idõvel a terepjáróm felé a sötét és idegen zegzugos szurdokokban, hogy magam mögött hagyjam a borzalmakat mielõtt a sugárzás végez velem is. Nemkülönben a technikai megoldásoktól is elájultam, hiszen egy ûrhajó leszállása valami távoli félelmetes bolygón akkoriban csodaszámba ment.
Most kicsit mosolyogtam a jövõ fénysebességgel száguldó, ugyanakkor lyukkártyás számítógépeket és papír térképeket használó ûrhajóján, és rá kellett jönnöm hogy az író valami ötvenes évekbõl származó tengeralattjárón nézhetett körül és onnan merített ihletet. Persze Lemet nem is ezért szeretem, nem volt õ egy Verne, ellenben megírta azt a könyvet amit illene mindenkinek elolvasni, a címe pedig: Az emberiség egy perce.
Közben persze nyakaltam a kólát és így valamennyire elviselhetõvé vált a Funy névre hallgató förtelem is amelybe tuti hogy kevertek valamiféle drogot, mert a zabálását képtelen voltam abbahagyni. Persze olvasás közben úgysem érezzük az ízeket, valam másfajta éhséget volt hivatott kielégíteni az a nápolyi. Mostanra elfogyott, és ezt legalább akkora örömmel konstatáltam (amelybe enyhe hányinger is vegyült) mint azt a tényt, hogy két napja nem írtam egy betût sem a Végsõ jelentésbe amelynek leadási ideje lassan de biztosan közeleg.
Nagy gyakorlatom van az ilyen nagy és sötét, egyre hatalmasodó és fölémtornyosuló, mondhatni félelmetessé váló mindenféle dolog semmibevételében...
Easy
Reggel kirontottunk Markkal aki egy hajón él. Eladott mindent Kaliforniában aztán vett egy nagy-nagy vitorlást amelyet levitt Mexikóba mert ott olcsóbb a parkolás és amikor otthon van akkor az a lakása.
Toronyiránt tartottunk észak felé a nyers összevissza dobált dûnék között és elég volt egy tized másodperc ahhoz hogy beleszaladjak egy helyzetbe. Fél óra alatt sikerült úgy lapátolnunk (négyen felváltva), hogy hátra tudtam tolatni másfél métert, közben elkerültem a borulást és a másik kocsi seggel felrántott a dûnére.
Így aztán volt közös témánk, mert valami ilyesmit tervezek én is, hajón élni wohóóó!
A flycampben délután fölettem a hûtõbõl az összes ementálit (rettenetesen finom), eper jamot (rettenetesen pocsék), egy angyalarcú (komolyan) srác arab kávét kutyult nekem, és negyed ötkor 33 fokban visszaindultunk a táborba. Átszelve a köves katlant a hõmérõ felugrott 43 fokra, de nem bántuk, alkonyodott.
És most tele piros mézédes dinnyével lassan hülök a légkondi alatt
Toronyiránt tartottunk észak felé a nyers összevissza dobált dûnék között és elég volt egy tized másodperc ahhoz hogy beleszaladjak egy helyzetbe. Fél óra alatt sikerült úgy lapátolnunk (négyen felváltva), hogy hátra tudtam tolatni másfél métert, közben elkerültem a borulást és a másik kocsi seggel felrántott a dûnére.
Így aztán volt közös témánk, mert valami ilyesmit tervezek én is, hajón élni wohóóó!
A flycampben délután fölettem a hûtõbõl az összes ementálit (rettenetesen finom), eper jamot (rettenetesen pocsék), egy angyalarcú (komolyan) srác arab kávét kutyult nekem, és negyed ötkor 33 fokban visszaindultunk a táborba. Átszelve a köves katlant a hõmérõ felugrott 43 fokra, de nem bántuk, alkonyodott.
És most tele piros mézédes dinnyével lassan hülök a légkondi alatt
Rev 1.2.1
Elsõ szabály:
Rossz döntés nem létezik
Második szabály:
Jó döntés nem létezik
(Rosszul értelmezett) Harmadik szabály:
Döntés nem létezik
Rossz döntés nem létezik
Második szabály:
Jó döntés nem létezik
(Rosszul értelmezett) Harmadik szabály:
Döntés nem létezik
Emlék
Jaj csak arra ne ébredj egyik reggel sem hogy elmúltál 30, 35, 40, 45 és a ráncok szaporodnak és a formák elmosódnak és az alkalmi ágyrajárók okozta esti mámor a keserû undor reggeli tavába fulladt valamikor az éjjel az annyira akart hogy már nem is élvezhetõ orgazmus-szerûséggel szinte egyidõben. Csak arra ne ébredj hogy körülvesz a csend, beburkol, szürke kristálygömbbe zár, hiába szól a zene, a madarak, a méhek. Csak arra ne ébredj hogy nincs kedved kimenni az utcára az emberek közé mert már nincs erõd ahhoz hogy felrakd az álarcot és mosolyra húzd a szád. Csak arra ne ébredj hogy feladtad.
Ki kell próbálnom a tükörben, miféle zord és flegma szigorra vagyok
én képes, mert kezdem úgy sejteni, hogy él bennem vmiféle ördögi és
aljas monstrum, szõrösen gubbaszt egy sarokban (lelkem zugában),
ahol különféle hasznavehetetlen táblázatokat szerkeszt az igazságról
(az osztásáról) és idõnként mindenféle elõzetes figyelmeztetés
nélkül kivágja az ablaktáblákat (ezek a szemhéjak, egyenesen onnan
tör elõ), kimászik a párkányon, néha erre sem veszi a fáradságot,
csak begörbíti az ujját, a legfelsõ ujjbegyet hajtja be, ha ez nem
segít, ordít, vagy jó, nem ordít, de sajátja egyfajta csípõs
hangsúly, összetéveszthetetlen és tûrhetetlen, mindenesetre igen
hatékony fegyver, ilyenkor örülök, hogy nincs pisztolyom se, meg
késem, esetleg ostorom.
Osztás van, félés van.
Ki kell próbálnom a tükörben, miféle zord és flegma szigorra vagyok
én képes, mert kezdem úgy sejteni, hogy él bennem vmiféle ördögi és
aljas monstrum, szõrösen gubbaszt egy sarokban (lelkem zugában),
ahol különféle hasznavehetetlen táblázatokat szerkeszt az igazságról
(az osztásáról) és idõnként mindenféle elõzetes figyelmeztetés
nélkül kivágja az ablaktáblákat (ezek a szemhéjak, egyenesen onnan
tör elõ), kimászik a párkányon, néha erre sem veszi a fáradságot,
csak begörbíti az ujját, a legfelsõ ujjbegyet hajtja be, ha ez nem
segít, ordít, vagy jó, nem ordít, de sajátja egyfajta csípõs
hangsúly, összetéveszthetetlen és tûrhetetlen, mindenesetre igen
hatékony fegyver, ilyenkor örülök, hogy nincs pisztolyom se, meg
késem, esetleg ostorom.
Osztás van, félés van.
42 fok, árnyékban
Persze árnyék most sincs.
Erõs keleti szél.
A hathengeres egyenletes andalító zúgása a lustán emelkedõ, süllyedõ lankákon, mintha lapított színuszfüggvényeken siklottam volna erre a dallamra:
Aztán a legyek.
Elõször is hogy a francba röpködhettek csak úgy a szélben, másodszor micsoda dolog az, hogy negyvennel gurulok és ki-be szambáznak a leengedett ablakomon, mintha állnék?!
Rohadt ufo mind, tudom én! Tegnap éjszaka is, miközben elsétáltam kivenni valamit a lakókocsik mögött parkoló autómból, kelet felé pillantva észrevettem a távolban egy csalogató zöld fénypontot, néha eltûnt egy-egy pillanatra éppen úgy mintha valamiféle lények mászkálnának elõtte, persze tudtam hogy ez is a csalogatás része - mi más lehetne a sivatag közepén - és nem dõltem be nekik.
Egyébként azóta kerülgetnek, amióta megtaláltam azt a kis meteor darabot. Szépen látszik az egyik oldalán a légköri súrlódás okozta olvadás és a rettenetes sebességtõl leváló anyagrészecskék csíkjai, na és a másik felén az az apró szarkofág szerû fészek.
Bármit is keresnek rajtam, a kis koporsó üres.
A curry a Beaufort skálán megütötte, sõt jócskán el is hagyta a 8-as szintet, a nyelvem csak egy duzzadt lángcsomó, imádom!
"Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról van szó, hanem egyszerû alkalmakról: olyasmirõl, mondjuk mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, vagy ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörûen zongorázik a szomszéd házban."
Vonnegut
Zene!
Erõs keleti szél.
A hathengeres egyenletes andalító zúgása a lustán emelkedõ, süllyedõ lankákon, mintha lapított színuszfüggvényeken siklottam volna erre a dallamra:
Aztán a legyek.
Elõször is hogy a francba röpködhettek csak úgy a szélben, másodszor micsoda dolog az, hogy negyvennel gurulok és ki-be szambáznak a leengedett ablakomon, mintha állnék?!
Rohadt ufo mind, tudom én! Tegnap éjszaka is, miközben elsétáltam kivenni valamit a lakókocsik mögött parkoló autómból, kelet felé pillantva észrevettem a távolban egy csalogató zöld fénypontot, néha eltûnt egy-egy pillanatra éppen úgy mintha valamiféle lények mászkálnának elõtte, persze tudtam hogy ez is a csalogatás része - mi más lehetne a sivatag közepén - és nem dõltem be nekik.
Egyébként azóta kerülgetnek, amióta megtaláltam azt a kis meteor darabot. Szépen látszik az egyik oldalán a légköri súrlódás okozta olvadás és a rettenetes sebességtõl leváló anyagrészecskék csíkjai, na és a másik felén az az apró szarkofág szerû fészek.
Bármit is keresnek rajtam, a kis koporsó üres.
A curry a Beaufort skálán megütötte, sõt jócskán el is hagyta a 8-as szintet, a nyelvem csak egy duzzadt lángcsomó, imádom!
"Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról van szó, hanem egyszerû alkalmakról: olyasmirõl, mondjuk mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, vagy ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörûen zongorázik a szomszéd házban."
Vonnegut
Zene!
Napló
2009/10/03, Algéria, konténertábor valahol a Szaharában.
Raktam magozott nyers uborka félkarikákat, paradicsom szeleteket, hagymakarikákat, salátát, karikázott zöldpaprikát, aztán beborítottam két szedőkanálnyi rizzsel és ráraktam beef pie-ból (ezt semmi kedvem körbeírni, lefordítani pedig baromság) egy kockányit és leültem egyetlen apró, tömzsi, szakálas, alig beszélni angolt és mindig csendesen mosolygó, arab geofizikusunkkal szemben.
Ő már majdnem befejezte, egy falat pulykasültet és uborkát láttam a tányérján, mellette egy körte és egy banán.
Megsóztam és borsoztam a mindenséget a tányéromon.
Megkérdezte, hogy olvastam-e egy, a zajtól nem értettem nevű író könyvét.
Merugye az ebédlő konténerben a népek zsibongtak, a légkondi felettünk zúgott, a pincér csörömpölt a tálalónál, én pedig befelé figyeltem arra, hogy mivel is kezdjem az ebédszertartást, tehát az író nevének nem értése érthető volt. Na és az elkapott pár szó - miszerint korán, biblia, vallás, isten, evolúció - is bizonyossá tette azt, hogy nem kell rákérdeznem az író nevére, tuti hogy nem olvastam a könyvét.
Töltött magának a kólából.
Azt mondta megvan neki könyvben is és pdf-ben is, melyiket szeretném?
Enni kezdtem, így a pdf-et választottam, mert azt tele pofával is majdnem ki lehet ejteni, de ő a könyvet javasolta és a zajban mutatta is két tenyeréből alkotott táblákkal azt, hogy hogyan tudom majd széthajtani és mennyivel jobb úgy olvasni.
Ráhagytam.
Szólt valamit a pincérnek, mivel csak egy ujjnyi kóla maradt az üvegben, majd felállt és a tálalóból hozott nekem egy műanyag poharat.
Azt mondta, hogy nagyon érdekes könyv és el kell olvasnom.
Arra gondoltam, hogy tudja, üveg pohárból nem vagyok hajlandó inni.
A pincér letette a kólát, ő pedig megköszönte: száhá!
Megkérdezte, hogy tudom-e, a máltaiak is így köszönnek búcsút és mivel a máltaiak sok arab szót használnak, így ők is használatba vették ezt az arab kifejezést. Persze máltaiul ez annyit tesz: viszlát.
Mármint az öregúr szerint.
Letekertem a kupakot és feltöltöttem a poharát, majd az enyémet, közben egyszerre vágtam csodálkozó és elismerõ pofát.
Megkérdeztem, hogy a barraka laufik mit is jelent konkrétan, mert nagyjából tudtam (még Tunéziában tanultam sok évvel ezelőtt), hogy amolyan isten áldja-szerűség. Ő pedig azt mondta: benediction és hosszú ideig forgattam magamban a gondolatot ismerve (vagy nem ismerve) angol tudását, hogy miért éppen ezt a szót használja.
Először hallottam ezt a fordítást.
Nem is olyan régen történt az, hogy megtudtam, én egész addigi életem során a rossz végétől kezdve bontottam meg és kezdtem enni a banánt.
Azóta nem teszem.
De ma felmerült bennem, miközben a kezembe vettem egyet, vajon tényleg ez a jó vége?
Óvakodjatok a hamis tanítóktól.
P.s.:
Levelet katam tőle egy hét múlva:
Dear Joe
Pleased to get in touch with you. I wish you good times in crew with
lot of fun. I am on vacation til 26th of October.
I have always been attracted by person like you who has a human
dimension and exceptional qualities as modesty and kind to people.
Thank you
Take care of yourself
Best regards
Abdelkader
A könyv pedig:
Ő már majdnem befejezte, egy falat pulykasültet és uborkát láttam a tányérján, mellette egy körte és egy banán.
Megsóztam és borsoztam a mindenséget a tányéromon.
Megkérdezte, hogy olvastam-e egy, a zajtól nem értettem nevű író könyvét.
Merugye az ebédlő konténerben a népek zsibongtak, a légkondi felettünk zúgott, a pincér csörömpölt a tálalónál, én pedig befelé figyeltem arra, hogy mivel is kezdjem az ebédszertartást, tehát az író nevének nem értése érthető volt. Na és az elkapott pár szó - miszerint korán, biblia, vallás, isten, evolúció - is bizonyossá tette azt, hogy nem kell rákérdeznem az író nevére, tuti hogy nem olvastam a könyvét.
Töltött magának a kólából.
Azt mondta megvan neki könyvben is és pdf-ben is, melyiket szeretném?
Enni kezdtem, így a pdf-et választottam, mert azt tele pofával is majdnem ki lehet ejteni, de ő a könyvet javasolta és a zajban mutatta is két tenyeréből alkotott táblákkal azt, hogy hogyan tudom majd széthajtani és mennyivel jobb úgy olvasni.
Ráhagytam.
Szólt valamit a pincérnek, mivel csak egy ujjnyi kóla maradt az üvegben, majd felállt és a tálalóból hozott nekem egy műanyag poharat.
Azt mondta, hogy nagyon érdekes könyv és el kell olvasnom.
Arra gondoltam, hogy tudja, üveg pohárból nem vagyok hajlandó inni.
A pincér letette a kólát, ő pedig megköszönte: száhá!
Megkérdezte, hogy tudom-e, a máltaiak is így köszönnek búcsút és mivel a máltaiak sok arab szót használnak, így ők is használatba vették ezt az arab kifejezést. Persze máltaiul ez annyit tesz: viszlát.
Mármint az öregúr szerint.
Letekertem a kupakot és feltöltöttem a poharát, majd az enyémet, közben egyszerre vágtam csodálkozó és elismerõ pofát.
Megkérdeztem, hogy a barraka laufik mit is jelent konkrétan, mert nagyjából tudtam (még Tunéziában tanultam sok évvel ezelőtt), hogy amolyan isten áldja-szerűség. Ő pedig azt mondta: benediction és hosszú ideig forgattam magamban a gondolatot ismerve (vagy nem ismerve) angol tudását, hogy miért éppen ezt a szót használja.
Először hallottam ezt a fordítást.
Nem is olyan régen történt az, hogy megtudtam, én egész addigi életem során a rossz végétől kezdve bontottam meg és kezdtem enni a banánt.
Azóta nem teszem.
De ma felmerült bennem, miközben a kezembe vettem egyet, vajon tényleg ez a jó vége?
Óvakodjatok a hamis tanítóktól.
P.s.:
Levelet katam tőle egy hét múlva:
Dear Joe
Pleased to get in touch with you. I wish you good times in crew with
lot of fun. I am on vacation til 26th of October.
I have always been attracted by person like you who has a human
dimension and exceptional qualities as modesty and kind to people.
Thank you
Take care of yourself
Best regards
Abdelkader
A könyv pedig:
Szerelem
- Ide figyelj... - kezdte - még valamit... Mondd, én... nagyon hasonlítok... hozzá?
- Nagyon hasonlítottál, de most már nemtudom - feleltem.
- Hogyhogy...?
Fölkelt a padlóról, és rám nyitotta nagy szemét.
- Már eltakartad.
- És biztos vagy benne, hogy nem őt, hanem engem? Engem...?
- Biztos. Téged. Nem tudom. Attól félek, ha igazán ő volnál, nem tudnálak szeretni.
- Miért?
- Mert valami borzasztót követtem el.
- Ellene?
- Igen. Amikor...
- Ne mondd el.
- Miért?
- Mert azt akarom: tudd, hogy nem ő vagyok.
(Lem: Solaris)
- Nagyon hasonlítottál, de most már nemtudom - feleltem.
- Hogyhogy...?
Fölkelt a padlóról, és rám nyitotta nagy szemét.
- Már eltakartad.
- És biztos vagy benne, hogy nem őt, hanem engem? Engem...?
- Biztos. Téged. Nem tudom. Attól félek, ha igazán ő volnál, nem tudnálak szeretni.
- Miért?
- Mert valami borzasztót követtem el.
- Ellene?
- Igen. Amikor...
- Ne mondd el.
- Miért?
- Mert azt akarom: tudd, hogy nem ő vagyok.
(Lem: Solaris)
tudás
Egyszerûen lehetetlen... bármit teszel (vagy nem teszel), bármit mondasz (vagy nem mondasz) akár csak egy kimondott szó (vagy ki nem mondott szó) egy utalás, egy apró momentum, egy odébb guruló homokszem beláthatatlan következményekkel járó változást hoz.
Két dolgot tehetsz: nem törõdsz vele és éled az életed vagy beszarsz tõle és éled az életed.
Ellenben boldogok azok akik nem tudnak errõl és élik az életüket
Ez most...
Ja, szép nagyszemû roppanós fehér mézédes a szõlõ :)
Két dolgot tehetsz: nem törõdsz vele és éled az életed vagy beszarsz tõle és éled az életed.
Ellenben boldogok azok akik nem tudnak errõl és élik az életüket
Ez most...
Ja, szép nagyszemû roppanós fehér mézédes a szõlõ :)
Naplószerű
2009/09/30
Az új ára 2000 volt, én 1000-ért vettem és most 500-ért a dokié lesz. Úgy tûnik másfél év a felezési ideje, én pedig üres zsákkal megyek majd ami persze nem üres mert a 7 kilós laptop ott terpeszt továbbra is de a fényképezõgépem hányozni fog.
-
A közös nevezõ: 4.6167 (nem dimenziótlan)
-
- A boxon lõtted meg?
- Xboxon és le, nem meg.
-
Reggel megittam a hátizsákom vésztartalék dobozos mandarinját, aztán belecsúsztattam a helyére az egyetlen dobozos kólám, melyet tegnap este organizáltam a dokitól, akinek pocakja van.
A doki akinek pocakja van nem doki pillanatnyilag, de doki volt még Egyiptomban. Itt azonban valami helyi törvény miatt nem alkalmazhatjuk ilyen címen, hát apm-ként funkcionál de mi csak dokinak hívjuk.
Akinek pocakja van.
Én pedig akkor most ember vagyok, akinek kólája van.
Kellene még nekem egy asszony, akinek lámpása van.
Aztán a délutáni kirohanás elmaradt, mert homokvihar érkezik északról. A sivatagban a fiúkat kapta el először, mi csak hallgattuk a rádión a vakító napsütésben azt, hogy 40km-re fenn északon a látótávolság 0m és 80km-es szelet mérnek.
Akkor van még kb. félóránk, mire ideér gondoltam, és néha kipillantottam az ablakon a homokdomboktól jobbra látható sötét sávra. Ha majd az eltûnik, akkor még mindig lesz pár percem kiszaladni a kamerával, mert kb. 8km-re húzódik tőlünk az a kavicsos rész.
Meg is érkezett a vihar ahogy vártuk, én pedig katt-kattt-katt, amíg bírtam a tomboló porban állást.
Esõt is hozott, súlyos, nagy, ritka cseppekben.
Õszülünk.
Az új ára 2000 volt, én 1000-ért vettem és most 500-ért a dokié lesz. Úgy tûnik másfél év a felezési ideje, én pedig üres zsákkal megyek majd ami persze nem üres mert a 7 kilós laptop ott terpeszt továbbra is de a fényképezõgépem hányozni fog.
-
A közös nevezõ: 4.6167 (nem dimenziótlan)
-
- A boxon lõtted meg?
- Xboxon és le, nem meg.
-
Reggel megittam a hátizsákom vésztartalék dobozos mandarinját, aztán belecsúsztattam a helyére az egyetlen dobozos kólám, melyet tegnap este organizáltam a dokitól, akinek pocakja van.
A doki akinek pocakja van nem doki pillanatnyilag, de doki volt még Egyiptomban. Itt azonban valami helyi törvény miatt nem alkalmazhatjuk ilyen címen, hát apm-ként funkcionál de mi csak dokinak hívjuk.
Akinek pocakja van.
Én pedig akkor most ember vagyok, akinek kólája van.
Kellene még nekem egy asszony, akinek lámpása van.
Aztán a délutáni kirohanás elmaradt, mert homokvihar érkezik északról. A sivatagban a fiúkat kapta el először, mi csak hallgattuk a rádión a vakító napsütésben azt, hogy 40km-re fenn északon a látótávolság 0m és 80km-es szelet mérnek.
Akkor van még kb. félóránk, mire ideér gondoltam, és néha kipillantottam az ablakon a homokdomboktól jobbra látható sötét sávra. Ha majd az eltûnik, akkor még mindig lesz pár percem kiszaladni a kamerával, mert kb. 8km-re húzódik tőlünk az a kavicsos rész.
Meg is érkezett a vihar ahogy vártuk, én pedig katt-kattt-katt, amíg bírtam a tomboló porban állást.
Esõt is hozott, súlyos, nagy, ritka cseppekben.
Õszülünk.
Ejj!
A magam általi rábeszélédéssel szemben egyszerűen tehetetlen vagyok. Biztosan mindenki összefutott már ezzel a dologgal, lénnyel vagy szellemmel, nem is tudom minek nevezzemmel.
Könnyű felismerni, én legalábbis mindig pontosan tudom azt, hogy mikor támad.
Ballagok mondjuk a körúton és csak úgy lazán futnak a szemem előtt az üzletek: lakástextil, női divat, bizsu, vasedény, könyv, divat, órás, elektroni... hoppá, órás.
Na, csak egy picit menjünk oda a kirakathoz (ez már ő!).
De hiszen csak pár hónapja vett...
Csak megnézzük, naaaa, abban nincs semmi...
De tudod hogy múltkor is...
De az az óra már régi volt, több mint fél éves!
Na jó, de csak kirakatot nézegetünk!
Persze, dehogy megyünk be!
Hm... az ott jól néz ki...
Baromi jól néz ki!
A számlap, meg a forma, meg a mutatók...
Azám! Az a számlap, meg az a forma! Na és a mutatók! Látod a másodpercmutatót?!
Ó igen, hűazannya! Olyan breitlinges!
Bizony hogy olyan! Sőt, pilótásbreitlinges!
Be kellene nézni, megtapogatni kicsit.
De be ám!
Gyerünk!!!
Bemegyek, az eladó gondolom rögtön látja azt, hogy ez a balek nincs magánál, egyfajta révületben szemléli a cuccost, naná hogy rám tukmálja.
Kijövök.
Ahogy az ajtó csukódik mögöttem, már végig is fut rajtam:
Hát ezt most mi a búbánatos lisztbe forgatott pék faszáért vettem meg?
Mert egy ostoba, felelőtlen, hülye barom vagy, azért! Látni sem bírlak! (és magamra hagy)
És most...mmmm...akárhányszor mmmmm... kinyitom mmmmmm... a szekrényem mmmmmm... mindig megcsapja az orrom mmmmmm... a Dolce Gabbana Light Blue illata az érkezõs ingemről, csak azt tudnám, hogy a parfűmöt hova az ördögbe pakoltam el!
Szagok, illatok...
Emlékek...
Könnyű felismerni, én legalábbis mindig pontosan tudom azt, hogy mikor támad.
Ballagok mondjuk a körúton és csak úgy lazán futnak a szemem előtt az üzletek: lakástextil, női divat, bizsu, vasedény, könyv, divat, órás, elektroni... hoppá, órás.
Na, csak egy picit menjünk oda a kirakathoz (ez már ő!).
De hiszen csak pár hónapja vett...
Csak megnézzük, naaaa, abban nincs semmi...
De tudod hogy múltkor is...
De az az óra már régi volt, több mint fél éves!
Na jó, de csak kirakatot nézegetünk!
Persze, dehogy megyünk be!
Hm... az ott jól néz ki...
Baromi jól néz ki!
A számlap, meg a forma, meg a mutatók...
Azám! Az a számlap, meg az a forma! Na és a mutatók! Látod a másodpercmutatót?!
Ó igen, hűazannya! Olyan breitlinges!
Bizony hogy olyan! Sőt, pilótásbreitlinges!
Be kellene nézni, megtapogatni kicsit.
De be ám!
Gyerünk!!!
Bemegyek, az eladó gondolom rögtön látja azt, hogy ez a balek nincs magánál, egyfajta révületben szemléli a cuccost, naná hogy rám tukmálja.
Kijövök.
Ahogy az ajtó csukódik mögöttem, már végig is fut rajtam:
Hát ezt most mi a búbánatos lisztbe forgatott pék faszáért vettem meg?
Mert egy ostoba, felelőtlen, hülye barom vagy, azért! Látni sem bírlak! (és magamra hagy)
És most...mmmm...akárhányszor mmmmm... kinyitom mmmmmm... a szekrényem mmmmmm... mindig megcsapja az orrom mmmmmm... a Dolce Gabbana Light Blue illata az érkezõs ingemről, csak azt tudnám, hogy a parfűmöt hova az ördögbe pakoltam el!
Szagok, illatok...
Emlékek...
Tanácsok nőknek
Pasizás Douglas Adamsos módra:
1. Nézz ki magadnak egy semmirekellõ fickót (hogyan-hogyan..., hát találomra!)
2. Gondosan készülj föl, célozd be.
3. Vetõdj rá.
4. Hibázd el.
5. Na most akire rázuhasz, õ álmaid lovagja.
Ennyi!
Virágokat az öltözõmbe
(Ja, az nagyon fontos, hogy a faszkalapot elhibázd, különben... )
1. Nézz ki magadnak egy semmirekellõ fickót (hogyan-hogyan..., hát találomra!)
2. Gondosan készülj föl, célozd be.
3. Vetõdj rá.
4. Hibázd el.
5. Na most akire rázuhasz, õ álmaid lovagja.
Ennyi!
Virágokat az öltözõmbe
(Ja, az nagyon fontos, hogy a faszkalapot elhibázd, különben... )
Naplóból
2009. 09. 20.
Azt hiszem mindenki úgy él ahogyan gondolkozik.
(Vagy úgy gondolkozik ahogy él?)
Azt kapja amit akar.
(Vagy azt akarja amit kap?)
Tegnap végetért itt is a Ramadan, és érkezett 16 birka.
A fiúk tegnap este nagyon boldogok voltak.
A birkák is.
Ma a fiúk még boldogabbak.
A birkák is.
Azt hiszem mindenki úgy él ahogyan gondolkozik.
(Vagy úgy gondolkozik ahogy él?)
Azt kapja amit akar.
(Vagy azt akarja amit kap?)
Tegnap végetért itt is a Ramadan, és érkezett 16 birka.
A fiúk tegnap este nagyon boldogok voltak.
A birkák is.
Ma a fiúk még boldogabbak.
A birkák is.
Woman's kitchen
Ööö... vagyis inkább Joe's kitchen, mert olyan magasságokba azért nem emelkedünk, ellenben ha únjuk az otthoni ízeket akkor kiruccanásként gasztromániába itt van kettõ Pakisztánból hozott olyan recept amelybõl férfiember is könnyedén elkészít valami ehetõt (persze csak ha fog egy asszonyembert és megcsináltatja vele )
Néhány dolgot nem ferdítettem le mert a fene tudja mi az de kiképzett konyhavitézek simán megfejtik azt érzem, azért odaírtam a sejtésem.
(Lett volna még több recept is ha az idióták nem robbantják fel múlt szeptemberben (épp 20-án) a Mariot hotelt és ezzel együtt az éttermünket is, mert a séf nagyon szerette hallgatni ahogy morgok, nyögök és egyéb orgasztikus hangot hallatok miközben a fõztjébõl csipegetek)
Chapalkebab
(ez amolyan csípõs birkafasírt)
Darált birkahús 1kg
Vöröshagyma 1/2kg
green chili 6 darab (zöld chili paprika)
green coriander (zöld koriander
Só
paprika por
whole coriander (egész koriander)
Ledarálni a húst, a hagymát apróra vágni, a chili paprikát is, és ezt valamint a többi komponenst összekeverni (legjobb a darálóban).
Pogácsákat készíteni, majd egy-másfél órára hûtõbe rakni, azután forró olajban kisütni.
-----------------------
Chicken karahi
(csirkepöri-szerûség)
csirke (csontos vagy csontozott) 1kg
paradicsom 1/2kg
ginger(2)
fokhagyma (max. 6-7 gerezd)
darált paprika egy-másfél evõkanál, erõs
green chili
green coriander
só
Olajat a lábasba majd az apróra vágott fokhagyma és a gyömbér. Hagyma legyen üveges, aztán jöhet a darabolt green chili, coriander, só, és a kockázott paradicsom. Amikor a paradicsom kész, akkor jöhet a csirke és fõzni max. 30 percig lassú tûzön.
Nyami :)
Néhány dolgot nem ferdítettem le mert a fene tudja mi az de kiképzett konyhavitézek simán megfejtik azt érzem, azért odaírtam a sejtésem.
(Lett volna még több recept is ha az idióták nem robbantják fel múlt szeptemberben (épp 20-án) a Mariot hotelt és ezzel együtt az éttermünket is, mert a séf nagyon szerette hallgatni ahogy morgok, nyögök és egyéb orgasztikus hangot hallatok miközben a fõztjébõl csipegetek)
Chapalkebab
(ez amolyan csípõs birkafasírt)
Darált birkahús 1kg
Vöröshagyma 1/2kg
green chili 6 darab (zöld chili paprika)
green coriander (zöld koriander
Só
paprika por
whole coriander (egész koriander)
Ledarálni a húst, a hagymát apróra vágni, a chili paprikát is, és ezt valamint a többi komponenst összekeverni (legjobb a darálóban).
Pogácsákat készíteni, majd egy-másfél órára hûtõbe rakni, azután forró olajban kisütni.
-----------------------
Chicken karahi
(csirkepöri-szerûség)
csirke (csontos vagy csontozott) 1kg
paradicsom 1/2kg
ginger(2)
fokhagyma (max. 6-7 gerezd)
darált paprika egy-másfél evõkanál, erõs
green chili
green coriander
só
Olajat a lábasba majd az apróra vágott fokhagyma és a gyömbér. Hagyma legyen üveges, aztán jöhet a darabolt green chili, coriander, só, és a kockázott paradicsom. Amikor a paradicsom kész, akkor jöhet a csirke és fõzni max. 30 percig lassú tûzön.
Nyami :)
Curry
Szeretem ahogy a dolgok hatnak rám (és persze a környezetemre).
Azokra a változásokra gondolok amelyeket az ösztönösen végrehajtott lépéseim okoznak. Azokra, amelyek a látszólagos káoszt idővel elsimítják, medrekbe terelik majd meglepő gyorsasággal elvezetik és mint amikor az árhullám elvonult és hirtelen újra láthatóvá válik a rakpart - de most már letisztulva, köveivel, aszfaltjával, lámpáival, tábláival együtt - és újra látom:
ott húzódik előttem az az út.
Az út, amely mindig is ott volt, mert a káoszom bár beborítja, hatni rá azonban nem képes. Mert a káosz csak levegő, halványlila lepkefing a hurrikán szemében.
Pár napja azt hittem hogy a párolt hal lesz a csípõs, de láttam, hogy Dave az indonéz szervízmérnökünk homlokán gyöngyözik a verejték, alig győzi törölgetni és "szpájszit" emleget - már amikor meg bír szólalni.
Így aztán muszáj volt felemelni a seggem és elindulni az addig csak guszta sűrű szaftú marhapörinek tartott csoda felé, amikor végül azt a varázsszót, hogy curry is hozzáizzadta homloka szapora törölgetéséhez.
Áááááh, már a tányéron az illata is... mmmmmmennyei volt, miközben raktam belőle
És még kétszer.
Hiába na, néha akkor is szükségünk van endorfinra, amikor tudjuk, hogy hamarosan sírni fogunk tőle.
Azokra a változásokra gondolok amelyeket az ösztönösen végrehajtott lépéseim okoznak. Azokra, amelyek a látszólagos káoszt idővel elsimítják, medrekbe terelik majd meglepő gyorsasággal elvezetik és mint amikor az árhullám elvonult és hirtelen újra láthatóvá válik a rakpart - de most már letisztulva, köveivel, aszfaltjával, lámpáival, tábláival együtt - és újra látom:
ott húzódik előttem az az út.
Az út, amely mindig is ott volt, mert a káoszom bár beborítja, hatni rá azonban nem képes. Mert a káosz csak levegő, halványlila lepkefing a hurrikán szemében.
Pár napja azt hittem hogy a párolt hal lesz a csípõs, de láttam, hogy Dave az indonéz szervízmérnökünk homlokán gyöngyözik a verejték, alig győzi törölgetni és "szpájszit" emleget - már amikor meg bír szólalni.
Így aztán muszáj volt felemelni a seggem és elindulni az addig csak guszta sűrű szaftú marhapörinek tartott csoda felé, amikor végül azt a varázsszót, hogy curry is hozzáizzadta homloka szapora törölgetéséhez.
Áááááh, már a tányéron az illata is... mmmmmmennyei volt, miközben raktam belőle
És még kétszer.
Hiába na, néha akkor is szükségünk van endorfinra, amikor tudjuk, hogy hamarosan sírni fogunk tőle.
Hello darkness my old friend...
Számomra a legkegyetlenebb elvárás az ígéret.
hm...
Ja, mer' kell nekem Simon és Garfunkel ilyenkor
100 év magány
All I need is the air that I breath and to -
hm...
Ja, mer' kell nekem Simon és Garfunkel ilyenkor
100 év magány
All I need is the air that I breath and to -
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)