Porthoz kötve

Viharos a tenger, nem tudunk kifutni még legalább két napig.
A kikötőben is látjuk a fodrozódást, tarajosan kúszik felénk rendületlenül, billeg a hajó, néha meg is lódul egy-egy nagyobb hullámtól és ilyenkor csattan egyet a móló gumi ütközőin, mi oedig meglódulunk.

Mi tehet ilyenkor az ember?
Végzi az irodai munkát, no meg gyakorol.

Ma a "hajót elhagyni" volt terítéken, miután megszólalt a vészcsengő és a hangszórókból a kapitány hangja hallatszott: Abandon ship! All hands, move immediately to the muster station! .
Felkapjuk a mentőmellényeket (szerencsére a megbeszélés alapján a hőtartó ruhába nem kellett beöltözni) és irány a gyülekezési pont, majd a fedélzet.
Népszámlálás, közben a személyzet felhajíntja magát a legfelső fedélzetre, ahol a mentőtutaj is lapít.
Ezt vagy vízbe taszajtja az ember, vagy ha arra nincs ideje, a süllyedő hajóval megy a víz alá.
Nade Keine Panik!, ahogy a művelt orosz mondaná, ha tudna németül.
Az a kis, lapos henger alakú, okos szerkezet, ott a jobb oldalon nem véletlenül kapaszkodik a rögzítő kampóba.
Amint 4m-es mélységbe süllyed a hajó, elvágja a narancsszínű rögzítőkötelet és a tutaj felugrik a vízfelszínre, ahol automatikusan kinyílik a konténer, felfúvódik a szerkentyű és lehet belemászni.

A "painter line" nem festőkötél, ahogy az egyszerű magyar ferdítené, hanem egy nagyon fontos tartozéka a tutajnak.
Feladatai, illetve amire használható:
Rögzítés a hajóhoz: A kötél segítségével a mentőtutajt a hajóhoz lehet rögzíteni, amíg az utasok beszállnak. Ez különösen fontos vészhelyzetben, amikor a hajó instabil lehet.
Vontatás: A kötél lehetővé teszi a mentőtutaj vontatását a hajó, vagy egy másik mentőeszköz által.
Stabilizálás: A kötél segíthet a mentőtutaj stabilizálásában a vízben, különösen erős hullámzás esetén.
Összekapcsolás: Több mentőtutaj összekapcsolására is használható, hogy a túlélők csoportban maradjanak.
Na, esmét tanultunk valamit, merugye a tanulás (és az ismétlés) a tudás anyja.
Apja ismeretlen.

A felső fedélzetről (ez a legmagasabb pont ezen a hajón, fedélzetügyileg) szép a kilátás, onnan lökik a tengerbe a mentőtutajt, ha van rá idő.

Itt pedig az előkészített pöpec kis kötéllétra, amelyen az úri közönség elegánsan távozik, ha kell.
Esetleg nem annyira elegánsan, hanem egyszerűen fogja magát és beleugrik a vízbe.

Kis eligazítás történt a mit és miértekről, valamint a hogyanokról a kapitány részéről, majd mindenki ment a dógára.

Aztán mi ugye olyan Mohamedek vagyunk, akihez a hegy jön el, ha hívjuk, befutott a benzinkút.
Tele kérem!
Hogy mennyi?
206250* korona?
Rendben, az aprót tartsa meg.

Mit lehet még tenni ilyen szeles időben?
Várni a kajcsira, ami szerencsére itt első rangú. Bár nem nagy a választék, de a minőségre nem lehet panasz (no és a mennyiségre sem!), ráadásul ízelítőt kapok a lengyel gasztronómia sok területéről.
Pl. az az enyhén csípős paprikákba töltött sajtkrém istencsászáros, szintúgy a savanyított gomba.

És egy kis desszert:

Esteledik...
"Piros az ég alja:
aligha szél nem lesz..."

Zene!



* Az mai áron több mint 11.1 millió jó magyar tugrik.

Sway

Like a lazy ocean hugs the shore
Hold me close, sway me more

Nem óceán és nem öleli a partot, de ringat...

Persze addig el is kell jutni.
Innen:

A kapitány szólt reggel, hogy hamarosan kifutunk, és tényleg, 7:50-kor feldübörögtek a motorok.
Kilesve az ebédlő ablakán, láttam, hogy már nincs ott a kötél azon a kikötőbakon, amelyhez a hajó első részét rögzíteni szokták.

Csak az áramkábelünk feküdt még a betonon, de hamarosan azt is visszahúzta egy láthatatlan kéz a hajóra.
Balra tekintve láttam, hogy munkához beöltözött szakácsunk épp elhúzza a hajótól a feljárót (nagy hajókon passzarella), és fellép a fedélzetre, aztán pár másodperc múlva már meg is mozdult velünk a világ:



A hatalmas szállító-, vagy tankhajókon sem igazán sok főből áll a személyzet, itt pedig csak négyen tesznek vesznek:
a kapitány (Master),
az első tiszt (Chief Officer)
a főgépész (Chief mechanik)
és a szakács (aki Able fisherman mindamellett).

De vissza az élethez, a reggelizőasztal várt ránk:

Mire végeztünk, a hajó már elhagyta a félsziget csücskébe telepített világítótornyot, ami a mellékelt fotó szerint (netről) szép, de mi csak egy kis fehér pacának látjuk a távolban:

A kutatási területre érve bevetettük minden tudásunk:

Persze az MMO-k továbbra is figyeltek, bálna, vagy delfinhangokat keresve az érzékeny hidrofonjaikkal, de ma sem jelentkezett senki.
Tekeregtünk jobbra-balra:

Húztuk-vontuk a felszereléseket a víz alatt és a víz felett, folyt a tesztelése a navigációs cuccoknak, az ott pl. egy DGPS antenna a bóják között:

Közben készülődikt az ebéd, ma istenes marhapöri lesz:

A tálalásra várva elmerengtünk: vajon miért van az, hogy nem csak itt, de a kabinokban is a menyezeten vannak a villanykapcsolók:

Az első gondolatot, miszerint süllyedés esetén az utolsó majd ott kapcsolja le a villanyt, ha addig ér a víz, elvetettük. Egyetlen logikus magyarázat maradt: ott, a mennyezet burkolata alatt futnak a vezetékek.
Ebben maradtunk.

Miután végeztünk a mai napra tervezett tesztekkel, indultunk "haza", a 3 órányira várakozó kikötőbe.

Vacsi előtt kikukkantottam az ablakon és ismét megjegyeztem: bravó természet, ez megint jól sikerült!

Zene!

Kis ezmegaz a hajós életből

Szeizmikus kutatóhajón élni kissé más, mint a szárazföldön, lássunk pár apróságot, csak úgy, össze-vissza, ahogy illik .


A kikötőben reggel arra ébredni, hogy befagytunk. Úgy tűnik, a sós víz sem szereti a -6° - -11° fokot:

A fedélzeten pihennek az "ágyúk", négy darabot applikáltak egy acél sínre, amely két hatalmas bóján csüng, így a víz alatt vontatjuk és ott durrantgat a vízbe:

A híd.
Részlet:

Ablak.
Mindig kedvenceim voltak a hajókon ezek az ablakok, amelyek kör alakjukkal hívták fel magukra a figyelmet.
Ugye nagy viharban az ablaktörlők nem sokat érnek, ezt megtapasztalhatjuk nyári zivatarok során a kocsiban ülve is.
Ennek kivédésére jött létre ez a fajta megoldás: a gyorsan forgó kerek üvegről egyszerűen lerepülnek a vízcseppek, ergo a kilátás megoldott:

Automata, vagy robot kormány.
Hogy a navigátorok az alsó fedélzeten található "irodából" irányíthassák a hajót, egy ilyen cucc is szerepel az utólag beépített tárgyak, eszközök listáján:

Periszkóp.
Nem vagyunk mi tengeralattjáró, ennek ellenére a hajó részét képezi ez a periszkóp, amely a híd feletti fedélzeten található mágneses kompasz (iránytű) képét vetíti le, soha nem lehet tudni azt, hogy mikor hal meg az elektronika, jobb a békesség:

Kormány, gázkar, kormány.
A nagy szürke "doboz" szolgál a hajó irányítására, jobbra tőle a "gázkar", amellyel a hajó sebességét ill. haladási irányát (gy. k. előre vagy hátra) állítjuk be. Jobbra fent a fekete karral (a kereszt mellett) az orrsugárkormányt irányíthatjuk, annak segítségével tudjuk a hajót szinte helyben megfordítani, ugyanis a vízvonal alatt a hajó orrában egy keresztben elhelyezett propeller gondoskodik a víznyomásról, a kar állásától függően balra, vagy jobbra mozgatva a hajó elejét.

Indítás.
Csakis a hajósok védőszentje nevében, ill. felügyelete alatt!

Kikötői csendélet:

Elindultunk.

A távolban a dán kisváros temploma, amely ma múzeum:

Előebéd: csirkehúsleves, a szakácsunk nagyon profi!

MOB locator (Man Over Board locator, avagy ember a vízben jelző kütyü) a mentőmellényre akasztjuk, vízbe esés esetén automatikusan bekapcsol és helyettünk jajveszékel a hajón.

Navigálunk a teszt terület felé.
A számok a vízmélységet jelölik:

A szonar is azt jelöli, vagyis hogy milyen mélyen van a tengerfenék.
A hajónk 5, de inkább 7 méteres vízmélységig mehet, onnan majd egy kisebb hajó veszi át a szerepünket:

Just in case, mondaná a művelt orosz, ha tudna angolul.
Persze használatuk tilos, ugye...

Ha vízbe esne a dógozó: a piros bójásat éjszaka hajítjuk utána, mert az világít.
A sárga tököset nappal, mert az füstöl.
Mindkettő automatikus, amint vízbe érnek, beindulnak és teszik a dolgukat:

Hátrafelé nézve... a dógozók:

A Balti-tenger.
Nyugis, napsütéses februári nap:

Teszteljük a GPS antennát az ágyúkon.
Fontos a lövés pillanatában a precíz koordináta, ezért települt az antenna a geometriai középpontba.

A puding próbája az evé... WC-n fejeződik be, jelen esetben ez a vizet jelenti.
Szépen áll a GPS antenna a bóják között, miközben mérési sebességgel haladunk:

Az "A" frémen is akad néhány GPS antenna, legalább ötöt számolhatunk:

Szoba/iroda kilátással:

Embermentő szerkezet. Ha menteni kell(ene) valakit, ezt engedjük le a hajó oldalán, hogy felkapaszkodhasson rá az elvetemült.
(Mert minek esett bele, ugye?)

Gyakorlat közben:

Előre megyünk.
Ugyan ez nem Magyarország, de legalább tényleg előre megyünk.

Körletrend.
József Attila hajón tuti ezzel fejezte volna be
... takarítani is engedd
szép, komoly fiadat!

Nyugat felé tartunk...
Még egy óra a kikötőig.

Pihen a komp hajó, kikötötték.
Ez pedig Petőfi lett volna, ha...

Zene!