Reggeltől estig megyünk, mendegélünk,
Hófödte bérc, bősz tenger meg nem állít,
S meg nem nyugszunk, míg célunkhoz nem érünk.
Valahol, arany trónuson vagy barlang éjjelében
Próféta ül, lét céljának bölcs tudója...
Jámbor lélekkel ezen tűnődünk éppen,
Míg lábunk Szamarkand felé az Arany Utat rója.
(James Elroy Flecker: Hassan)
Ezen a versen elmélkedem, mig szandálom a bazár felé az Aszfalt Utat rója...
Persze ez nem teljesen helyes, hiszen a lábam alatt az út macskakövekkel kirakott, viszont az nem rímelt volna ugye. Gondoltam ennyi megengedhető, az út az út. Szerintem. Aztán meg valljuk be, az a macskakő sem tudható, hogy honnan ered...
A lényeg, hogy ha már egyszer itt van ő és én is itt vagyok, hozzunk össze egy randit - gondoltam. Bepattantam a terepre amúgy sem jó Dusterbe (esetleg ba)és kiadtam az ukázt a kapitánynak: tekerje a kormányt kelet felé, de izibe!
Egyszer már láttam a falakat, de akkor csak elszaladtunk mellette, terepről befelé jöttünkben.
Persze előtte elhúztunk az On gözlü (milyen ügyesen használja a török az ö és ü betűket ugye? pl. a büfé az büfe náluk) nevű híd (a híd pedig köprü törökül) előtt, amely a világon egyedülálló valamiben. Hogy miben, azt elfelejtettem, ellenben azt tudom, hogy 1065-1067 (egyesek szerint Krisztus előtt 515-ben) között épült és egy szép vasárnapi délelőttön adták át, úgy 11 óra tájékán (ha a második állítás igaz, vagyis hogy 515-ben épült az Úr megjelenése előtt, akkor sem kell aggódni, mivel az is vasárnapra esett, bár kissé borultabb volt az ég).
Kicsit késtek az eredeti 10 órás megnyitóhoz képest, mivel a hídmester kedvenc saruját elvitte a macska (Krisztus előtt 515-ben is épp ez történt! Hát nem érdekes?). A folyócska alatta egyébként a Tigris névre hallgat a keresztségben, márha magyar volt a névadója.
(Jééé, guglinak van ilyen szolgáltatása is :)
Map of Dicle Bridge
(Azért itt némi erőt érzek a zavarban, ugyanis a Dicle az Tigrist jelent, az On gözlü pedig tízlyukút (mármint hidat), tehát az igaz hogy a Tigrisen átívelő (na jó, áthúzódó, mert nincs íve) hídról van szó és sok egylyukból tevődik össze, de akkor most mi is a neve? Amíg ezt nem sikerül kideríteni, addig jegeljük a témát)
Most tehát itt álltunk a bástyák tövében és elmerengtem, mi munka fekszik ebben. Kibányászni a követ, méretre kalapálni, vésni, csiszolni (oppá, ezt elbasztam, tuti ilyen is volt), majd ideszállítani és összerakni. Vajon mennyi emberóra fekszik benne?:
A következő -nem általam készített- fotón látszik igazán a bástyák elhelyezkedése, úgy számolom, hogy nyilas lőtávra méretezték a távolságot egymástól:
Ahogy a színes forgatagban haladtunk az óváros szíve felé, egy dolog megragadta a figyelmem. A mindenféle boltok között föltűnt, hogy gyakorlatilag egymást váltogatta két üzlet, a kebabos és a mobil telefonos. Ez vagy egy modern iző, vagy már az ősök is ezen éltek. Kebab és telefon... enni és kommunikálni, hát ja. Akár...
Aztán jött a karavánszeráj.
Ez törökül is az, csak másként írják - gondolom én. Beléptünk a kapun, amelyen több száz évvel ezelőtt, dugig rakott tevékkel érkező kereskedők léptek be éjszakai szállás reményében. A tevék lassú, vonszolós lépte, köpenyek, turbánok, zsivaj... mind ott vannak a falakban...
Persze ma már nem jönnek ide tevék, az óvárosba autó sem nagyon (csak ha itt van dolga, akkor engedi be a rend golyóálló mellényes őre), így hát éttermek és butikok foglalják el a helyet:
(És sofőröm, aki egyben kiváló szakács (vendéglátói főiskolával), olyan duplahambit rittyentett a minap, hogy a meki/bking/ésatöbbi elbújhatnak)
Itt tanultam meg a következő szót -miután fölálltunk az asztaltól-, hogy dojduk, ami annyit tesz: tele vagyok. De mint a déli busz.
A bazárokat nem nagyon fotóztam mert mindek, de a fűszeres, na aaaaaz igen!
No és a baklavás!
(A hosszabb az nem baklava, hanem valami más. Tudom a nevét, de nem mondom meg. :P )
Még egy hely, ahol a kebabhoz használatos "macsétákat" árulják, illetve megjavították a késem, míg a szomszédos templomban mászkáltam:
A templom inkább musk, ez is híres valamiről, de vagy sok volt a whiskey/kóla, vagy csak egyszerűen elfelejtettem. (Úgy tűnik, ez most egy ilyen poszt :)) Mindenesetre impresszív, bármit is jelentsen ez:
Aztán a piacos juttatta eszembe, hogy mennyire szerettem itt a hurmát (ezt is másként hívják, de hát... széttárt kar, keresztrefeszített jézusi tekintet), mindenesetre nála nem volt:
Talán még nincs szezonja, pedig 2004-ben amikor Hatay környékén bogarásztunk, akkor nagyon vadásztam rá. Mivel már szüret után jártunk, elég nehéz feladatnak bizonyult észrevenni a narancs és sárga levelek között a fákon felejtett példányokat, de nem véletlenül tanultunk földerítést a seregben (és nem ejtettem foglyokat :)).
Persze ez nem az otthon kapható félkemény ízetlen vacak, hanem olvasztottvajpuha édességességes mennyei valami, látszik hogy megrepedt a bőre, olyan érett volt... NYAMI, ha rágondolok:
Visszafelé tartva két dolgot vettem még észre az út mentén, az egyik egy rakétakilövő állomás volt,
a másik pedig ez:
Ugye első itt tartózkodásom alatt Batman városának nevén (ott laktunk egy szállodában) akadt meg a szemem, és most itt egy másik ismerős név...
Hadd szóljon hát:
Valami más :D
