Nagyon kicsik, kicsik, közepesek, nagyok. És bazinagyok.
Az irodában a nagyon kicsik a jellemzőek, szinte alig lehet látni őket. Egyedül gyors mozgásuk hívja fel a figyelmet arra, hogy az bizony nem légyszar a kávéspult környékén. Sajnos a cukortartó nem teljesen zárt és tegnap ott bulizott benne egy fél hadsereg. Kivittem az ajtó elé a bandát és tetszik, nem tetszik, kifújtam őket a dobozból mindegy szálig.
Illetve úgy tűnik, hogy nem mindet, mert ma reggel találtam egy úszóbajnokot a kávémban.
Gondot igazán a nagyobbak jelentenek, no nem a méretük miatt, bár éppen az is belekongat a kottába: mert a nagyobb ugye méretesebbet harap és többet bír cipelni.
Konkrétan az ezekben a termesz várakban lakó népekre gondolok most, ez az igazi fájdalom a seggünkben, ahogy a művelt angol mondaná (mondja is).
Elég gyakori látnivaló az utak mentén, látszik hogy szorgos népek lakják, már ha csak azt a szempontot vizsgáljuk, hogy valakinek ezt föl kellett építenie, ugye.
A szorgosságukat most a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, ugyanis kiderült, hogy a 3 évig Gabonban állomásozó teherautóink fa részeit -konkrétan a váz és a teherhordó rész közötti párna gerendákat- ügyesen felzabálták. A kocsi alá pillantva azt látjuk, hogy minden a megszokott rendben, szép kék festék az alvázon, fán mindenütt, de
WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! EGY BAZINAGY LEGALÁBB 4-5 CENTIS DARÁZS-SZERŰ FORMÁCIÓ REPKED FEL ALÁ!!! HOGY A FRANCBA JUTOTT BE?! MINDEN ABLAK ZÁRVA! A BEÉLESÍTETT LÉGYCSAPÓ A SZOBÁMBAN!!! Óvatosan a hátam a falnak vetve elsettenkedek az ajtóig, kitárom, kitámasztom a tűzoltó palackkal, majd vissza a fal mentén -közben a dög jön-megy, közeledik-távolodik- az ablakig, azt is elhúzom és jónéhány "takarodj" mantrát felé küldve várom hogy húzzon el, közben fél szemem rajta tartom, a másikkal pedig keresek valamit, amivel jobb belátásra bírhatom, ha épp az én dezodoromra vágyik.
Hirtelen elrepül, átvág a szoba közepén, majd a SOSEM nyitott ablakon át távozik! BASSZAMEG!!!
Reggel, míg a légkondik erőlködve
Óvakodjatok az újaktól!
ha megbökjük csavarhúzóval, tollal, vagy akár az ujjunkkal, a fa porladva szétesik, és hirtelen realizáljuk: az egészet csak a vékony festékréteg tartotta össze.
Így pedig használni -főleg személyszállításra- életveszélyes (terepre ugyanis ezek a buszoztatják a lelkes segéderőt, a plató ülésekkel, biztonsági övvel felszerelve). Újabb gond szakadt hát a kínaiak nyakába és nem is kevés, ha megszámláljuk a kékeket.
Kaja:
Az rendben van, hogy a kínaiak fizetik az itt tartózkodásunk addig, amíg a tábor nem alkalmas a bedunyházásra, de hogy mi alapján, azt nem értem. Bármit rendelhetünk, bármikor (kivéve a töményet, az saját zsebre megy), benne van az árban, legyen az sör, üdítő, vagy a teljes étlap.
Soha nem írunk semmit alá, szóval honnan tudja a csóriseggű pénzügyes, hogy reggel/délben/este királyrákot ettünk seggébe dugott kaviárral, vagy csak rántottát? Aztán mennyi serital megy le esténként, ha a britek töltik magukba éjfélig, én pedig az első után kólára váltok?
Nagy kérdések ezek...
De a hal az finom :)
Ma a reggeli után kiszúrtam, hogy a serek és kólák alatt a hűtőben egy nagy füzér banán lapul. Kérdeztem, hogy nemelehetne-e, de határozott választ kaptam, NEM, az szmútihoz van elrakva. Bújkált bennem a kisördög, hogy akkor egy szmútit kérek, de inkább elhessegettem a gondolatot.
Zene :)
