Nem mondom azt, hogy az első impresszió nem kellemes (eltekintve a vízlefolyásoktól a párkányon ugye...), előttünk a Balti-tenger öble, a kék égen fehér és szürke felhőpamacsok lustálkodnak, kávé (kis tejjel) az asztalon (jééé... itt ferde a horizont!):
A kilátás az erkélyről akár pazarnak is mondható, csak egy 4 sávos út és némi föveny választ el minket a víztől (Fürdünk? Jó. 19 fokos. Akkor majd...):
Alattunk parkol a pénzcsináló masina, felszállásra készen:
Dánia... mit is mondhatnék így, első blikkre? - Kérjünk egy kávét! - Jó, de két csészébe!
A fenti beszélgetés bárhol elhangozhatott volna, amilyen árakba itt belefutottunk nagyhirtelen.
Nyilván nem a hotel automatájába rejtett 0.33-as kóla 4 eurós ára baszarintott földhöz minket, mert ki az a marha aki ott vásárol? Vagy benzinkúton...
Az áruházak és éttermek árai, hogy is mondjam... forintban egész kellemesek lettek volna, de hát itt dán (királyi) koronában mérnek mindent.
Azért a kezdeti kisebb szívroham után kiszámoltuk a mennyi az annyit és végülis el lehet itt lavírozni, kis odafigyeléssel.
Egy kis morgenmad, hogy dánul tanuljunk, bár reggeli őrületnek is lehetne ferdíteni, ha belekavarunk kicsit, fakanállal a szószerkezetbe:
A dán táj mesés, legalábbis itt a környéken a kis falvakban, településeken, tanyákon rengeteg a zöld és gondot fordítanak a régi házaikara is.
Felszállunk:
Néhány fotó az ablakból:
Aztán este lett, majd újra reggel.
6 óra négy perc, kel a nap:
Prágában, német rendszámú autóban, olasz zenét bömböltet (Felicita, de nem a skoda) két magyar menő csávó.
Mi ez, ha nem internacionálé?
Vagy valami olyasmi...
Megtankoltuk a villanyskodát, és úgy srévizavé megcéloztuk nagyjából Berlin felé az autópályát, amolyan: majd csak lesz valami, úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna alapon. Legalábbis oda terveztünk egy megállót.
De azért történt egy s más az elmúlt héten, ne fújja el a szél...
Először is... végrevégrevégre be/lescanneltük az utolsó poligont is, amikor már azt hittük, hogy sosem lesz vége, a város nem ereszt.
Az még hagyján, hogy hozzácsaptak vagy 3 napi munkát az autópályákkal és annak le/felhajtóival (naponta az átlag 80-120km helyett mentünk ezekért napi 300km-t), de még visszajött öt darab újra mérendő terület, mivel hibák léptek fel és a feldolgozás nem tudta lekezelni azokat.
Ugyanis ha a program, amely az adatrögzítésért felelős váratlanul kilép, hiába rögzítettünk mindent addig, nem volt lezárás, kalap szart ér az egész, nem hogy forintot, euróról pedig ne is beszéljünk.
Aztán persze az újraméréskor is elveszítettünk ugyanilyen okból egy napi munkát, majd az újra-újraméréskor is kilépett a piszok, ráadásul ahogy szokta, minden előzetes figyelmeztetés nélkül...
Már harmadikán le kellett volna innen lépnünk, már háromszor hosszabbítottuk a hotelt, most pedig 12-e volt, az utolsó(ra tervezett) nap.
Elvileg. Szerencsére ekkor még csak egy órányi adat veszett, így aztán Gyuribácsihoz fordultunk segítségért és ezt hallgattuk, de veszettül, csak úgy ringott az Enyaq egy-egy taxi út (ez az, amikor nem mérünk) során:
Hogy Balázs hogyan találta ezt, arról nincs fogalmam, néha jobb az, ha nem tudunk dolgokat... :)
Szerencsére a nap többi részében egy hibaüzeneten kívül nem borzolta semmi az idegeinket, így aztán elkészülhetett ez a fotó, és ment az üzenet a főnökség felé, akik már napok óta innen Prágából is jól érezhetően tűkön ültek és csuklóig lerágták a körmüket: Prague has been done.
De ahhoz, hogy ez elkészülhessen, rengeteget kellett tenni dologügyileg.
Statik a parkban:
Aztán mértünk az állatkert környékén:
Mértünk megöregedett vadászgép környékén:
Mértünk a Moldva környékén:
Mértünk Veterán autók környékén:
A mértünkhöz itt épp Balázs tervez, én fényképez:
Mértünk borászat környékén:
Mértünk esőben:
(Ja, akkor nem mértünk, mert esett, mit esett: zuhogott, viszont Balázs bőrig ázott a pillanatok alatt ránkcsapó viharban, amíg felrakta az esővédő huzatot a scannerre és kamerákra.)
Mértünk furcsa házak között:
Egyszóval mértünk mindenütt, szinte bárhol jártunk Prágában, mindig elhangzott a következő: itt is mértünk Samuval, itt is mértünk Illéssel, és most már: itt is mértünk Joe bácsival!
Aztán a végső búcsú előtt este még egy eksztraszpájszi curry/masala vacsora a Masala étteremben:
És az indulás előtti kávé:
Aztán már a pályán, Németország felé:
Valamit nagyon ellenőriztek a fiúk, a mi berlini rendszámunk nem érdekelte őket:
Közeledünk...
Már látszik a táblákon is:
Ééééééés feltűnt a hotel:
A szobában a szokásos bekészítés (elsőre miért ne a koffeinmentes instát választottam volna, ment is ahova való):
Majd most lett, bár előtte még a früstük végén egy kávé a mai napra.
... mondta Gnaeus Pompeius Magnus, mi pedig azt mondjuk: Navigatio necesse est.
Vagyis: - Jobbra, jobbra, egyenes, balra, vigyázz, gyalogos, következőnél kétszer jobbra, sebesség, balra...
Csak így lehet, legalábbis itt, Prága belvárosában. Vájtszeműek felfedezhetnek jópár ismert helyet, kettőt megjelöltem.
Az 1-es a Károly-híd, a 2-es az Óváros tér.
Többek között ezen a környéken jártuk be az utcákat, miközben a kocsi tetején kapaszkodó szkennerek letapogattak mindent, hozzájuk csapva a felettük ágaskodó kamerák rögzítette fotókat. Persze minket igazán a fák érdekeltek, illetve felmértük azokat a helyeket, ahova fákat lehetne majd telepíteni.
Ehhez a legmodernebb, komplex technológiát használjuk, melynek részei a két lézerszkenner fej, a nagyfelbontású kamerák (6 darab), a GPS vevő, valamint az adatokat fogadó, tároló központi egység.
Mindezek egy villanyautóba vannak beszuszakolva, illetve egy részük annak tetőcsomagtartóján helyezkedik el mérés közben, így aztán nem csak a jobbra-balrákra kell ügyelni, hanem a fentmiazördög található dolgokra is, úgymint pl. vezetékek, faágak, vízköpők, erkélyek, alagutak és kisangyalok.
Itt pl. csak 1 centin múlt az, hogy ne férjünk át, emiatt azonban barominagyot kellett kerülnünk.
Egyirányú utcában.
Visszafelé ugye...
Hogy képben legyünk kissé, lássuk egy átlagos napunkat
Reggeli a szállodában, avagy kleines Frühstück, hogy cseh (vagy ez német?) tudásom csillogtassam. Csak kis gyümi, apetájzer, main curse és desszert/kávé:
Jöhet az autó és felszerelés ellenőrzése, szigorúan cseklisztről (írd: check list), akkor nem felejtődhet ki semmi!
Villanyautó, halk, csendes, húz mint az állat, de nem fingja tele a levegőt, a motortérben csak egy pók lakik:
Indulunk a töltőhelyre, reggeliznie kell a jószágnak is. Ilyenkor még lájtos a forgalom ezen a részen, de a várost átszelő 6 sávos befelé jövő része már csak araszol.
Amíg töltődik a kocsi, felszereljük a felszerelni valót.
Aztán énekeljük: Mögöttünk dél, irány észak, Itt mennek a tengerészak!
Zene!
Ja, még nem!
Munka van!
Persze a zene sem kizárt, de most ideje van annak a fent már jelzett dolognak:
- Jobbra, jobbra, egyenes, balra, vigyázz, gyalogos, nem üssük el, következőnél kétszer jobbra, sebesség, mérünk, balra, nabasszameg, útlezárás, megtudunk itt fordulni, kiadta, innen taxi...
Követjük a felmérendő poligonokat, tanulom a trükköket Illéstől, aki nagy tapasztalattal rendelkezik, bejárta Nyugat-Európa országait, sőt Szingapúrban és Ausztráliában is okította a népeket.
Aztán néha megállunk pár percre, lezárni a mérést és újabb projectet kezdeni, mert az ördög nem alszik itt sem, egy-egy váratlanul felbukkanó hiba akár el is meszelheti az addig beszkennelt terület adatait, jobb a békesség.
Gyors ebéd egy mekiben, majd újra: - Mérünk, egyenes, hosszan, Doors jó lesz?, mehet, ITT jobbos, aztán bal, bal, jobb, hoppá, behajtani tilos, villamossín, látod a villamost? tiszta, u turn, egyenes, taxi, innen mérünk, sebesség, Omega, Gyöngyhajú lány...
Aztán elérjük a napszög határt, amitől kezdve már nem igazán lesznek jók a fotók, keresünk egy jó helyet a záráshoz (rekettyés, enyhén lejtő kavicsos ösvénnyel, kis patak...) és irány a hotel.
Melynek saját söre is megtalálható a lobbyban ágaskodó apparátban (majdhogynem sörözői áron):
