Valahol Dániában - szösszenet

Nem mondom azt, hogy az első impresszió nem kellemes (eltekintve a vízlefolyásoktól a párkányon ugye...), előttünk a Balti-tenger öble, a kék égen fehér és szürke felhőpamacsok lustálkodnak, kávé (kis tejjel) az asztalon (jééé... itt ferde a horizont!):

A kilátás az erkélyről akár pazarnak is mondható, csak egy 4 sávos út és némi föveny választ el minket a víztől (Fürdünk? Jó. 19 fokos. Akkor majd...):

Alattunk parkol a pénzcsináló masina, felszállásra készen:

Dánia... mit is mondhatnék így, első blikkre?
- Kérjünk egy kávét!
- Jó, de két csészébe!

A fenti beszélgetés bárhol elhangozhatott volna, amilyen árakba itt belefutottunk nagyhirtelen.
Nyilván nem a hotel automatájába rejtett 0.33-as kóla 4 eurós ára baszarintott földhöz minket, mert ki az a marha aki ott vásárol?
Vagy benzinkúton...

Az áruházak és éttermek árai, hogy is mondjam... forintban egész kellemesek lettek volna, de hát itt dán (királyi) koronában mérnek mindent.
Azért a kezdeti kisebb szívroham után kiszámoltuk a mennyi az annyit és végülis el lehet itt lavírozni, kis odafigyeléssel.
Egy kis morgenmad, hogy dánul tanuljunk, bár reggeli őrületnek is lehetne ferdíteni, ha belekavarunk kicsit, fakanállal a szószerkezetbe:

A dán táj mesés, legalábbis itt a környéken a kis falvakban, településeken, tanyákon rengeteg a zöld és gondot fordítanak a régi házaikara is.

Felszállunk:

Néhány fotó az ablakból:

Aztán este lett, majd újra reggel.
6 óra négy perc, kel a nap:

Zene!