2025. június 6., péntek

"A dánok...

… a dánok,
a dánok angyalok"

Akár így is szólhatna a nóta, ha nem lányokról szólna ugye.
Emellett elképzelhetőnek tartom azt is, hogy nem minden lány angyal, mint ahogy ezt valószínüleg a dánokról is elmondhatjuk, szerencsémre olyannal nem találkoztam.
Inkább nyugisak.
Ez volt az első (és azóta is tartó) benyomásom róluk.

Aztán meg, beszélnek angolul. Mindegy, hogy üzletben, vagy utcán, esetleg a pusztában botlik beléjük az ember, mindegy, hogy fiatal, középkorú vagy idős: nemtől függetlenül lehet kérdezni és válaszolnak, emellett segítőkészek is.
Előzékenyek az utakon, és ha lelassítok és lehúzódok, mert bringás jön, vagy kutyát sétáltatnak, mosolyogva integetnek.

Persze nyilvánvaló, hogy ezek a saját tapasztalataim alapján generált szubjektív benyomások, de ha egyszer ez van körülöttem, akkor ez van körülöttem.

Segítőkészek, értik a humort, bár erről egyszer azt olvastam, hogy érdekes módon csak a külföldiekkel szemben segítőkészek.

Áruházak.
Legtöbb időt itt töltöttem munkaidőn kívül, főleg a Rema1000, Netto, Bilka és Lidl voltak azok, ahova zsákmányszerzési céllal betértünk.
A nálunk is szokásos elrendezés mindenütt, bő árukészlet.
A szartól a repülőig mindent megvehetsz mondjuk a Bilkában, de ami megfogott, az a zöldségfélék, gyümölcsök és a készételek sora.
Nyilván otthon is akad az utóbbiból, ám itt egyrészt nem csak kész kajákba fut bele az ember gyanútlan gyereke, de fullban nyomják a kretént.
Hatalmas tálcákon kínálják a félkész(?) cuccot, berakod a sütőbe, 200 fok, 20 perc és kész a családi vacsi.
Ráadásul dupla adagok, úgy tűnik, hogy a célcsoport a fiatal/középkorú, gyermektelen, napközben dolgozó réteg azok közül is a párok.
Akad itt rántott hal pürével, rántott szelet burgonyával, töltöttkáposzta szerűség, sültek és mifenék, mindegyikhez a köret mellé valami extra, ami lehet szósz, saláta, vagy párolt zöldség.
(Rajtuk a reklám, kettőt vegyél olcsóbbért)

Imádom.
Úgy tűnik a dánok is, mert később érkezve már csak leshetünk, mint a vett malac: le vannak rabolva a polcok...

Aztán Pl. itt van az általam csak ikeásnak (szereld össze magadnak) nevezett hamburger, ott van hozzá minden alkatrész a dobozban és nincs szükség csavarhúzóra.
És a végtermék:


Aztán egy kis vásárlás, pár napra:


Ami viszont feltűnt, nem mindenütt találok nagy választékot külföldi, számomra főzésügyileg fontos, pl. olasz dolgokból.
Persze akad Barilla, csak nem azokban a változatos formákban: penne, spagetti, oszt egyed.
Szerencsére paradicsom szószokból szép a választék, bár otthon nem ezekből készül az amatricana.
Érlelt sajtok: gran padano mindenütt akad, de pl. a pecorinora vadászni kellett.
Extra szűz olívaolaj: egy féle, salátára, főzéshez, sütéshez.
Ellenben akad panchetta és guanchale, de pl. főtt, vagy nyers sonka csak a fritzektől.


Éttermek.

Mivel főleg tengeren voltam eddig és a hajó konyháján a séf kitett magáért, még a kikötőben parkoláskor sem támadt ingerenciám éttermezni.
Mostanában azonban sokszor rendeltem egy olasz étteremből ide az irodába, kissé kutyulják a dolgokat, de ízletes és hatalmas adagok érkeztek.
Ez pl. elvileg (nagyon elvileg) carbonara lenne:


Pár napja betértünk egy kis tengerpari helyre, bécsiszeletet rendeltem.
Bár nem tűnik nagynak, de bőven elégnek éreztem, imádtam, hogy ropogósra sütötték a kérgét (bár nem az otthoni megszokott panírból készült), vajpuha bolt a boci és a barnamártás istencsászárosra sikeredett.


Aznap a hely specialitásaaként sültszalonnát szolgáltak fel friss krumpledlival (most van itt a szezonja), az sem óvodás adag volt és a szósz - jahajj - ugyancsak isteni:


Mindent egybevetve azt mondanám, hogy nekem tetszik az ittlét, vidéken.
Gondolom Koppenhága, vagy a nagyobb városok már más tészta, de nekem ezt dobta a gép: egyed!


Zenére!

2025. március 7., péntek

Holiday 25 képpel

Legalábbis abból a szempontból, hogy "kiruccantam" egy másik hajóra, amelynek az a feladata, hogy a hidrofonokat az előre megadott pozícióba a tengerfenékre pottyantsa.

Ködös reggelre ébredtünk, lekaptam a hajónkat, míg a kocsira vártam, hogy átvigyen a másik kikötőbe.
(A hármas ablaksor mögött az étkezőnk, jobbra a kettő a konyha ablaka. A balra pislákoló fény a legénységi kabinból szűrődik ki.)
Kissé ködösre sikeredett ez a hely is, a távolban épp beszállnak a kompra, amely vagy a közeli szigetre tart, vagy a távolabbira. Esetleg útba ejti a közelebbit.
A hadihajó...
Esetleg harci hajó, mert ma (is) keményen nekirontunk a munka frontjának és bízunk abban, hogy nem bevert orral térünk majd vissza.
Első pillantásra nem tudtam megmondani melyik az eleje, mert mindkét végén egyformán lapos volt.
Később a kormánykerék helyzetéből kifilóztam, hogy merre lesz az előre.
Tehát a fotón a hátsó rész, magyarul tat, angol hajós nyelven a "stern" látható:
A hajó jobb oldalán (menetirány szerinti, vagyis a "starboard side") a rekeszek tárolták az anyagot, jelesül bójákat, nodokat, hidrofonokat, azok kábeleit és a bójarögzítő köteleket.
A piros henger a hidrofon, lapít a tenger fenekén és fülel minden rezdülésre, aztán felküldi kábelen a bójára applikált nodba, ha észlelt valamit, amely eltárolja azt.
Indulás előtt még felszaladtam a hídra, hogy meglessem a kormánykereket.
Íme:
Aztán feldübörögtek a motorok (az az egy) és megcéloztuk a kikötő kijáratát.
Visszanézve már bejárat (így változnak a dolgok, kedves tv néző gyerekek, bizony!):
Aztán már a nyílt tenger jött szembe velünk, olyan 10 csomós sebességgel
A srácok elkezdték összeszerelni a nodokat a bójákkal, és rájuk csatlakoztatták a hidrofon vezetékeket.
A nod egy firnyákos szerkezet, amíg fejen áll, vagy oldalt fekszik, rá sem hederít a világra.
Azonban amint függőleges helyzetbe kerül, bekapcsol, tesz-vesz, szorgoskodik, akár magára is lehet hagyni, elvileg majdnem két hónapig elvan étlen-szomjan, vagyis annélkül, hogy az akksiját tölteni kellene.
Közben rálestünk a már telepített nodokra, mivel egy adott rendszeren (LoRa, bár jelen esetben Hyper Q a becsületes neve) keresztül kommunikálni lehet velük, elküldik a státusz riportot és az alapján egyrészt látjuk hol vannak épp, másrészt tudjuk azt, hogy melyiknek van szüksége pelenkázásra, vagyis merül az akksija.
Teljes gőzzel a kutatási terület felé!
Folyik a nodok, bóják, hidrofonok összekapcsolása:
Itt már rákerült a horgony is a bója kötelére, annak lesz a feladata egyhelyben tartani a bóját (és vele együtt a hidrofont is ugye) az előre meghatározott pozícióban:
Touchdown! A cucc a vízben, bye bye bója:
A hajó haladásának monitorozása, a kidobási helyekkel. Leolvasható, hogy épp 70 centivel tér el a hajó a tervezett vonalhoz képest, ami kitűnő kormányosra utal.
Fel is mentem megnézni, persze ez egy kis hajó (kishajó), a kapitány a kormányos is.
Az egyik hasznos eszköz a radar, még ezen a bulldog forma hajón is megtalálható.
A hídról jól látszanak a bóják, persze távcsövön át még ennél is jobban.
Aztán végeztünk az utolsóval is, minden erőt a meghajtásra! A buldogpofa vidáman túrta a vizet.
Ez már újra a kikötő, szép, fából készült hajókkal, a háttérben levitézlett szélmalom.
Sikerült elkapnom egy a bázis felé tartó autónkat, így még időben visszajutottam az enyém kicsi hajóra, hogy ott legyek a vacsiasztalnál, ami ma ilyen volt:



Zene!

2025. március 4., kedd

Porthoz kötve

Viharos a tenger, nem tudunk kifutni még legalább két napig.
A kikötőben is látjuk a fodrozódást, tarajosan kúszik felénk rendületlenül, billeg a hajó, néha meg is lódul egy-egy nagyobb hullámtól és ilyenkor csattan egyet a móló gumi ütközőin, mi oedig meglódulunk.
Mi tehet ilyenkor az ember?
Végzi az irodai munkát, no meg gyakorol.

Ma a "hajót elhagyni" volt terítéken, miután megszólalt a vészcsengő és a hangszórókból a kapitány hangja hallatszott: Abandon ship! All hands, move immediately to the muster station! .
Felkapjuk a mentőmellényeket (szerencsére a megbeszélés alapján a hőtartó ruhába nem kellett beöltözni) és irány a gyülekezési pont, majd a fedélzet.
Népszámlálás, közben a személyzet felhajíntja magát a legfelső fedélzetre, ahol a mentőtutaj is lapít.
Ezt vagy vízbe taszajtja az ember, vagy ha arra nincs ideje, a süllyedő hajóval megy a víz alá.
Nade Keine Panik!, ahogy a művelt orosz mondaná, ha tudna németül.
Az a kis, lapos henger alakú, okos szerkezet, ott a jobb oldalon nem véletlenül kapaszkodik a rögzítő kampóba.
Amint 4m-es mélységbe süllyed a hajó, elvágja a narancsszínű rögzítőkötelet és a tutaj felugrik a vízfelszínre, ahol automatikusan kinyílik a konténer, felfúvódik a szerkentyű és lehet belemászni.
A "painter line" nem festőkötél, ahogy az egyszerű magyar ferdítené, hanem egy nagyon fontos tartozéka a tutajnak.
Feladatai, illetve amire használható:
Rögzítés a hajóhoz: A kötél segítségével a mentőtutajt a hajóhoz lehet rögzíteni, amíg az utasok beszállnak. Ez különösen fontos vészhelyzetben, amikor a hajó instabil lehet.
Vontatás: A kötél lehetővé teszi a mentőtutaj vontatását a hajó, vagy egy másik mentőeszköz által.
Stabilizálás: A kötél segíthet a mentőtutaj stabilizálásában a vízben, különösen erős hullámzás esetén.
Összekapcsolás: Több mentőtutaj összekapcsolására is használható, hogy a túlélők csoportban maradjanak.
Na, esmét tanultunk valamit, merugye a tanulás (és az ismétlés) a tudás anyja.
Apja ismeretlen.

A felső fedélzetről (ez a legmagasabb pont ezen a hajón, fedélzetügyileg) szép a kilátás, onnan lökik a tengerbe a mentőtutajt, ha van rá idő.
Itt pedig az előkészített pöpec kis kötéllétra, amelyen az úri közönség elegánsan távozik, ha kell.
Esetleg nem annyira elegánsan, hanem egyszerűen fogja magát és beleugrik a vízbe.
Kis eligazítás történt a mit és miértekről, valamint a hogyanokról a kapitány részéről, majd mindenki ment a dógára.

Aztán mi ugye olyan Mohamedek vagyunk, akihez a hegy jön el, ha hívjuk, befutott a benzinkút.
Tele kérem!
Hogy mennyi?
206250* korona?
Rendben, az aprót tartsa meg.



Mit lehet még tenni ilyen szeles időben?
Várni a kajcsira, ami szerencsére itt első rangú. Bár nem nagy a választék, de a minőségre nem lehet panasz (no és a mennyiségre sem!), ráadásul ízelítőt kapok a lengyel gasztronómia sok területéről.
Pl. az az enyhén csípős paprikákba töltött sajtkrém istencsászáros, szintúgy a savanyított gomba.
És egy kis desszert:


Esteledik...
"Piros az ég alja:
aligha szél nem lesz..."




Zene!



* Az mai áron több mint 11.1 millió jó magyar tugrik.