2008. május 28., szerda

reggel




Este...

omega

Naplemente, jön az este
harmatcsepp hull a kezedre


If I Fell

Ma tudtuk meg
If I fell in love with you
hogy amikor majd itt
befejezzük
and help me
két hónap múlva
vagy hogy
if I trust in you
akkor költözünk
Líbiába
mert majd
so I hope you see
ott lesz két éves
ezmegaz
that she will cry
ott is szép a sivatag
és ott is szeretek majd
and I
lenni, mert igazán
csak ott szeretek lenni
If I fell in love with you.
ahol vagyok.



...

és elolvastam minden levelet, válaszoltam is mindre,
elmondtam mikor, miben hibáztam,
egyenként,
gondolatban...
ugye mindenki megkapta?

ja és még valami: az igazi az nem egyesülés...
összeolvadás, de nem egyesülés,
de nem ám...

olyankor szerelemről pedig szó sincs.



(több az annál...)

Amolyan naplószerű a Szaharából

áááá... lusta vagyok elmondani
vagy inkább?...
vírus a gépemen, ej haj csuhajj Mr. Norton, ugye?
Tegnap a homokviharban eltűnt két ember
Ha-ha said the clown
Eltévedtek, aztán elakadtak, aztán lemerült az akksijuk
De reggelre meglettek épen, éhesen, szomjasan, de élve
Bang-bang.
Narancsillatú minden
Olyan nagy narancsillatú most
azt hiszem filmet nézek inkább
piszok japánok
megríkatott
persze utána néztem meg a rendezővel készült riportot
őt a könyv ríkatta meg
hát csinált egy filmet
hogy mindenkit megríkasson
a hülye buzi! (+k=Brian)
hát most megnézem mégegyszer, mert más nincs
de már nem ríkat meg
mert
kikapcsolom előtte :)
Hát így, Mrs. Robinson,
Jesus loves you more than you'll know

Ha valaki még találkozni szeretett volna
nem is:
ha valaki még szeretett volna találkozni velem
itt az idő hogy elgondolkozzon
és lemondja
bizony
mert
én
a
vagyok :)
és mosolygok mindenen
néha
persze azért érdekes hogy amikor az ember azt hiszi hogy elsírta már minden könnyét akkor csak előcsalogat valami valami valami még pár cseppet
de hát az élet illatú fragrance testre kenve nem is élet illatú
és most
és most a narancs
és most a narancs illata
azt hiszem fáradt vagyok
és most a narancs illata betölti a helyet
mert kibontottam
és most a narancs illata betölti a helyet ahol élek
édes élet
élet
él
vagy inkább zenét hallgatok
megteszem azt a távolságot valahogyan az ágyig,
és felrakom a fejhallgatót (böhömnagy HD485 Sennheisser, idáig cipeltem, de hamár akkor legalább kizár minden más hangot, és a basszus... woooo, a basszus... na azért...) persze nem kell messzire mennem, talán 18 centire van most a szék az ágyamtól, hát valahogyan megteszem
Neked
megteszem
aztán
csak a zene
lássuk csak
igen
Knockin' On Heaven's Door (Bob Dylantól most)
bár most messze van a heaven
valahova elbújt mélyen
le
olyan pici a hely
mégis óriási
úgy el tud bújni benne hogy
na azért látom hol ücsörög összegörnyedve
ilyenkor mereng
egy szón
egy illaton
egy képen
hát hagyni kell
ismerem...


TFT

Azt hittem hogy hüléskednek, de nem, a falu neve tényleg Tft. Vagy TFT-nek illene írni? Az úgy volt, hogy olajat találtak ott, aztán műút épült, aztán finomító, aztán valamelyik vállalkozó szellemű felállított egy kávézót/boltot az olajosoknak, aztán épített egy házat, aztán jött a rokonság, aztán a rokonság rokonsága. Aztán a rokonság rokonságának a rokonsága, aztán a rokons... -na jó, ne lovald bele magad!

Hát így...

Annyi eszük nem volt hogy megkereszteljék a helyet, így aztán a falu felvette az olajos bázis nevét, TFT lett, ide rakja le a távolsági busz a szabiról hazatérő helyi emberkéinket. Ma azt mondták 31 érkezik, így egy nagy terepjáró emberszállító (Perszonel kerrier) gurult el értük mert azért csak vagy 40 km a homokban, meg 80 a döngölt úton, meg 20 a műúton és vissza. Kiderült hogy nem 31, hanem 13 érkezett. Végülis...

Aztán van a másik hely ahonnan mi repülünk haza, azt Tiffany-nak hívják. Egy kis olajfinomító a sivatagban, de ne kérdezzétek ki és miről nevezte el, bár elképzelhető hogy arra gondoltak: idővel itt is lesz majd egy falu. Nem lesz.


(A vihar még hullámokban támad, félelmetesen egyszínű sötétólomszürke az ég, és még félelmetesebbé teszi az alatta szabálytalan vonalban húzódó monoton mosottsárga homok, az árnyékok eltűntek, a déli szél nyugatira fordult, valami ilyesmi:





Update: ránk borult a szürkeség, valami szabálytalan, nagyszemű, szomorú eső cseppjei kopognak a tetőn a széltől lökdösve. Ideje van a játéknak...
Update update: egyik tartálykocsink - amelyikről a fürdő kapja a vizet- az előbb felborult, miközben a táborba tartott, az ok: a szél kifújta az egyik oldal kerekei alól a homokot.
Így megy ez :)



Néha

napokig ezt hallgatom



(Vrdzsííínjá, júúúúó' brékingmá' hááá't, júúúúó' sékin' má' konf'densz déijli)


Különös tekintettel a
I told you
That we could fly
'Cause we all have wings
But some of us don't know why

Most ez szól




Elvégre sivatagban vagyunk...


Equilibrium

"...But I, being poor, have only my dreams.
I have spread my dreams under your feet;
tread softly,
because you tread on my dreams
. "
W.B.Y.


(...De szegény vagyok, álmaim vannak csupán.
Álmaimból szőtt szőnyegem lábaid alá terítem;
Gyengéden lépj rá,
mert álmaimon lépdelsz.)

Hát

beértünk.
Tegnap ugye a homokviharok miatt halasztottunk, éjjel néha még zápor is verte a tetőt.
Ma reggel aztán sikerült kiszaladni felderíteni azt a 30km-es utat amelyen majd a flycamp költözik, igaz a piszkossárga felhők a fejünk felett rohantak olyan alacsonyan, hogy ha felugrok a kocsi tetejére ki tudom bökni bármelyiküket egy bottal. Persze ilyet okos ember nem csinál, hacsak nem akar a saját nyakába zuhintani két mázsa vizet.

Eljutottunk a keresett helyre nagy nehezen, sőt még tovább is (Béla, mosmá csak be kéne kapcsolni aztatata kurva GPS-t :))
Most istentelen homokvihar dühöng a falon túl, orkán erejű szél visít és homok, homok, homok mindenütt, a levegőben, a fülemben, az orrom tövén a billentyűzeten, az asztalon, a fogam alatt.
Pedig csukva ajtó, ablak. Lefényképezném, ha ki tudnám nyitni az ajtót... :)
(Bár könnyű elképzelni: mindenki becsukja a szemét és amit lát, azt piszkos-szürkés-sárgára színezi, hozzáadva egy kis feketét)


Ez megy hozzá:

tegnapelőtt




Balra a sofőröm, jobbra a segítőm, körülöttünk a Szahara csendje.

2008. március 25., kedd

Antiszociális

Kimentem megnézni a csillagot amit ma kaptam, és rögtön észre is vettem, persze könnyű dolgom volt, mert ma óriás a Hold és elnyomta a gyengébbek fényét. Az enyém fényesen ragyogott az északnyugati égbolton...
Jobbra a katonák gyülekeztek, sötét ide oda mozgó amorf alakok a távolban, gondoltam őrjáratra indulnak, nyugodtan alszunk.
Benéztem a bárba, üres volt, csak a helyi sör és cigarettafüst összekeveredett és állott lóhúgyra emlékeztető nehéz bűze terjengett a neonfény alatt, a hűtőt kiürítették, ellenben az egyik otthagyott tálcán a kis pirítós bagett karikákra olvasztott sajt és fekete meg sárga olajbogyó odavonzott, hát összeszedtem őket, persze előtte gondosan lepöcköltem az olajbogyókat.
16 éve élek, dolgozom arab országokban, de az olajbogyó a nemszeretem kategóriába tartozik még mindig.
Egyszer egy kis olajsajtoló mellett mértünk Törökországban, egy ló járt körbe-körbe, forgatva a hatalmas kőkorongot ami a súlyánál fogva kipréselte azt az undorító folyadékot a kővályúba szórt bogyókból, amiből majdan a szép érett arany színű olívaolaj varázsolódik, szűzen és hidegen.
Majdnem hánytam attól a szagtól, ami onnan áradt, pedig egyetlen olyan dolog van a galaxis eme félreeső zugában -ahova akaratomon kívül vetődtem -,ami ilyesmire késztet, az pedig a....
Nem mondom meg. Még valaki visszaélne vele :)

Ahogy kiléptem az ajtón, le a lépcsőn valami furcsa hangot hallottam, és rájöttem, hogy igazán ez csalt ide, piszkálva a tudatalattim.
Először azt hittem, hogy Dave dúdolgat a bárban, de az ugye üres volt. Amolyan 60% Ella Fitzgerald és 40% Louis Armstrong keveréke-szerű - most már jobban hallható - ének vonzott el balra, de hát ott csak az orvosi tréler van, a doki pedig arab, a teától csak nem kómázott be - futott át egy nanoszekundum alatt az agyamon... Aztán rájöttem, hogy éppen gitárleckét vesz magától a szobájában, amelyet a rendelőtől csak egy ajtó választ el, és hozzá blúzosan ejeéénekell :)

Elindultam vissza és félúton járhattam, amikor a katonáknál megszólalt a sziréna, ezzel egyidőben veszett futkosás támadt náluk, a sötét alakok mind egy irányba mozogtak, gyorsan.
Hm, most hasra vágjam magam, és fedezéket keressek, ahogy az oktatóanyagban tanították, vagy mi legyen?
Először is a számba tömtem egy sajtos pirítóst, abból baj nem lehet (majmok ilyen esetben vakaródznak azt hiszem), aztán úgy döntöttem, hogy ez csak próbariadó.
A picike indonéz geofizikusunk kinyitotta az ajtót és kinézett, kézzel lábbal mutattam neki, hogy ez csak drill, húzzon vissza nyugodtan, merugye ő beszéle cák picike ángol.

Aztán elhallgatott a sziréna, feljöttem a lépcsőmön, felkapcsoltam a villanyt, és most fogyott el az utolsó pirítós.
Ez valami perverzió lehet nálam, imádom a pocsék kajákat. Giza te mostan itten hagyd abba az olvasást!!!!
A száraz, megpörkölődött pirítósokat, a szélükön feketére sült húsokat, az olcsó éttermi sültkrumplikat, hozzá a papírvékonyra klopfolt rántotthúsokkal és a ronggyá áztatott vékonyra szelt uborkasalátákkal, a szendvicsekbe zanzásított hullahideg bécsiszeleteket, a pocsék műanyagízű üdítőket, ilyesmit.
Ha meglátok egy Norbi féle update cimkét a leggusztább akármin, azonnal méla undorral hajítom vissza oda ahonnan jött, ha pedig valaki úgy akar rámsózni bármiféle ételt, hogy ez egészséges, rögtön gyanúsan kezdem méregetni és a gutaütés kerülget, ha egy vega agitációba kezd.
Köszönöm szépen, de van nekem egy 47 éves szerkezetem, az pontosan tudja hogy mi a jó, és mi a macskaszar.
Benne bízom egyedül.
(És a fegyveremben).


Induljunk...

Jövő levél:
hülyeség... de nekem ma mindenröl Kafka jut az eszembe....

"Útrakelés
Megparancsoltam, hozzák elő az istállóból lovamat. A szolga nem értett. Magam mentem az istállóba, megnyergeltem a lovam, nyeregbe szálltam. Távolból trombitahangot hallottam, megkérdeztem a szolgát, mit jelent. Nem tudott semmit, nem hallott semmit. A kapuban feltartóztatott, és megkérdezte:
- Hová lovagolsz, uram?
- Nem tudom - mondtam -, csak innen el, csak innen el. Örökké innen el, csak így érkezhetem célomhoz.
- Ismered tehát célodat? - kérdezte.
- Igen - feleltem -, hiszen mondottam: "Innen el", ez a célom.
- Nem viszel eleséget se magaddal? - kérdezte.
- Nincs rá szükségem - feleltem -, ez az út olyan hosszú, hogy éhen halnék, ha útközben nem kaphatnék valamit. Nem vihetnék annyi eleséget, hogy kitartson. Hiszen, szerencsére, roppant út ez valóban.

"Menő levél:Nem hülyeség, én pontosan ezt tervezem...
Ha hazamegyek beülök az autóba és elindulok nyugatnak... ahogy írtad, pontosan úgy...

2008. március 12., szerda

Utazunk, látod?

Ma reggel térdmagasságban elhúzott egy fecske, 10 óra környékén pedig egy legalább ötven fős gólyacsapat keringett a tábor fölött.
Lassan indul a nép Európába, lassan nekem is indulnom kellene már :)


2008. március 11., kedd

Tegnap

jót röhögtem.
A vettem egy páramentesítőt, meg egy párologtatót, aztán bezártam őket egy szobába, hogy had harcoljanak mintájára én is valami hasonlót műveltem, bár nem tudatosan.
Nem értettem, hogy a csodába lehet az, hogy meleg van a szobámban, amikor kint csak olyan 21-22 fokokat mértünk, itt pedig 24 fokra állítva a légkondit is majdnem langyos volt a levegő...
Aztán tegnap odanyúltam az elektromos fűtőtesthez, hihi, és az meleg volt.
Hát a légkondi próbálta tartani a 24 fokot, a villanykályha pedig a 29-et, így ezek ketten szépen harcoltak egymással, a csoda tudja mennyi ideje már, de vagy két hete érkezett meg ide a hideg.
Nemröhögni!


2008. március 2., vasárnap

Vers... vagy nem?


Ma homokvihar csapott le ránk,
délelőtt
láthatóság nulla,
senki nem mozdulhatott.
Ez a kocsi a domboldalon rekedt,
a vihar orkán erejűvé vált
elkezdte kifújni a homokot a kerekek alól
kértek segítséget rádión
küzdöttek is a lapátokkal
de szél csak nevetett.

itt így megy ez...

(Mondaná Vonnegut)




Ps:
Persze helyesen így kellett volna fotózni, dehát...

2008. február 23., szombat

20:30

Most volt eligazítás, piros riadó lépett életbe, mivel tőlünk vagy 200km-re rossz fiúk megtámadták a katonákat.
Két hete még 600km-re volt támadás, akkor 7 katona meghalt.
Ezért volt hát ma a helikopter a látóhatáron...

Hátizsákomban víz, (no meg azért két dobozos kólát is bespájzoltam :)), útlevél, apróságok készen, mert ha pucolás lesz, akkor gyorsan kocsira kell pattanni, azok megtankolva itt állnak közvetlen a lakókocsik mellett. Elvileg megcélozzuk a sivatagban a líbiai határt...)
A katonák éjszaka őrjáratoznak, szóval nyugodtan alhatunk :)


2008. február 19., kedd

Ez is ma

Most rádióztak be, hogy megint felborult egy kocsink. A francba, nem elég hogy lopkodják őket, még törik is...
Azért az jó hír, hogy fegyveresek megint elraboltak egy kocsit, ebben viszont már benne volt a műholdas követő rendszer. A zsaruk vártak három napot, hogy merre jár, ás csak azután csaptak le. Mint kiderült, egy jólmenő építési vállalkozó vezette a bandát, akinek ráadásul egy turista irodája is volt Tamersetben, vagy hol az ördögben.
Mivel előző napon egy másik garázsnál is állt vagy 4 órát a kocsi, ott is megpiszkálják kicsit a kakit...

Ma

esmét homokvihar van.
Nem az a legrosszabb, hogy homokot pislogunk, vagy homokot fingunk (na jó az is kellemetlen), hanem a statikus elektromosság, ami az ilyesfajta viharok velejárója.
Bármihez hozzáér az ember, olyan szikrák ugrálnak mint a fene!
Áll a mérés, a rádióantennát ledöntötte a piszok és ide-oda rázza a trélert, csoda hogy net még van, pedig hajlítgatja a parabolákat is :)
A mai program tehátakkor: ágyonfekvés, székenülés, merengésavilágdolgain, ilyesmi.
Vacsi majd csak hat harminctól, bár van még itt két zacskó vegyes toblerone, másfél lityi Bayles, két narancs, szóval nasi-nasi is mehet, semmi vész :)

Na és zene:

2008. február 16., szombat

Tegnap

felborult a homokon a tartálykocsink.
A három közül az, amelyik az üzemanyagot szállította a vibróknak. Ma pedig két Toyota csattant össze egy homokdűne tetején, abból a viszonylag ritka okból kifolyólag, hogy egyszerre értek a csúcsra.
Ugye amíg felfelé mászunk addig csak a motorháztető és az ég látszik, emiatt nem is lehet okolni senkit. Persze a dűnezászló éppen ezért kötelező minden kocsin, ami nem más, mint egy hosszú rúdra erősített piros zászló, és ez már akkor is látszik amikor a kocsi még a dűne pereme mögött van.



Csak ugye a bérelt kocsik nem érezték ezt kötelezően használandó felszerelésnek.
Eddig...

Délután istenes homokvihar takarított a táborban, elringatott...
Hagytam... :)
Elvégre: az idő a mindenem...