A válasz egyszerűbb mint gondolnánk: az, amelyiket meg tudom venni MOST, mivel az álmok nem várhatnak.
Ha azon variálunk, hogy nem megfelelő a méret, vagy nem tudjuk megfizetni a kinézett hajót, az álmok elszállnak, tehát az lesz a jó hajó, amelyre azonnal fel tudunk szállni és elhajózni...
Számtalan hirdetést átnéztem, mindenféle vitorlásokat, kisebbeket, nagyobbakat árultak itthon és Európában és eközben egyre tisztult a kép: olyan hajót szeretnék, amelyet egyedül is képes vagyok kezelni, ugyanakkor élni is lehet rajta.
No, ezt hívom én racionális keresésnek.
A baj csak az, hogy ennek nem vagyok igazán a híve.
Olyan vagyok, mint Yossarian a 22-es csapdájában: meglátni és megszeretni egy pillanat műve kell hogy legyen...
Ugyan még nincs hajóm, de hamarosan lesz, most már tuti hogy lesz, napok kérdése és az eladóval egyeztetett időpontban átnézzük a kiszemeltet.
Addig is egy-egy fotó a hirdetésből:
Node vissza a keresgéléshez.
A pillanatnyi helyzet alapján azt gondolhatnánk, hogy a rendelkezésre álló keret határozta meg azt, hogy öregebb hajókat nézegettem.
Ez nem teljesen igaz, ugyanis tudni kell azt, hogy az ipar a '70-es években kezdett üvegszálas technológiát alkalmazni a vitorláshajók gyártásánál. De még a hajógyárak sem ismerték annyira ezt az anyagot, hogy költség és anyaghatékonyan tervezzenek, ezért jóval vastagabbra készültek a héjak, "túlépítették" a hajókat.
Ezért aztán a '70-es és '80-as években készült vitorlások jóval erősebbek, mint a modern hajók.
Ismerve tapasztalatlanságomat, ez előnyös lehet, főleg a "tanuló" periódusban.
A hajó kiválasztásánál alapvetően a méret számított:
Kis hajónak gondolom a 25-30 lábas vitorlásokat, közepesnek a 30-40 lábasakat és nagy hajónak a 40 láb felettieket.
Kezdőknek a kisméretű javasolt, mindent könnyű kezelni rajtuk, sokszor még csörlő sem kell ahhoz, hogy felhúzzuk a fővitorlát. Minden feladatot gyorsan el lehet végezni, emellett minden ugyanúgy megtalálható rajtuk, mint ami a nagy hajókon, így ideálisak a kezdeteknél.
Számomra mégis a közepes méretű hajók jelentették az igazi csemegét.
Elég nagyok ahhoz, hogy kényelmesek legyenek akár a tengereken is, vagy amikor hosszabb időt töltünk rajtuk kikötés nélkül. Méretüknél fogva akár vendégeket is fogadhatunk és a család, vagy barátok eltölthetnek velünk egy hétvégét, vagy akár egy hosszabb útra is csatlakozhatnak.
A hajó felszerelései még mindig könnyedén kezelhetők egy személy által és az elhasználódásból adódó kiadások is elfogadhatók.
A nagy hajók nem igazán hoznak lázba a hatalmas méretekkel, szerintem akkor sem vennék olyat, ha nyernék a lottón, vagy feleségül venne valamelyik dubai herceg, így ez a kategória eleve kiesett.
Megvolt a méret, jöhettek a szempontok, nálam három nyomott igazán a latba.
Az első szempont a külső hajótest.
Karbantartott, ozmózis mentes ((az üvegszálas test „rákosodása”, amitől minden öreg hajót féltünk) legyen.
A második szempont az egyszerű kezelhetőség.
Számomra két vitorla elég, nem vágyom sem verseny győzelmekre, sem az óceánok ördöge/legyőzője/istencsászára kitüntető címre. Kezelni tudjak mindent a cockpitból, legyenek ott az összes kötél, legfeljebb a horgonyért vagyok hajlandó előremenni.
A harmadik szempont a tágas és jól megtervezett lakórész a fedélzet alatt. Legyen elég nagy, hogy vendéget fogadhassak néha, egy ágy a "nappaliban" a vendégnek, az orrészben a szokásos dupla ágyon kívül. Legyen térképasztal a munkához, emellett egy másik, amihez le lehet ülni.
Természetes a wc, ha tusoló is tartozik hozzá, mégjobb.
Nagyon fontos számomra a konyha, tudjak főzőcskézni, ne csak konzerveken és előre elkészített ízetlen vackokon tengődjek.
Nagyjából ezek voltak a szempontok, persze az álmodozáson túl az összegyűjtött információk határozták meg azt az irányt, ami felé haladtam. Rengeteg órát töltöttem olvasással, összehasonlításokkal, videók megnézésével, és végül az álomból terv lett...
Ami aztán ment a levesbe, mert mint mondottam volt: a szerelem az, ami alapján döntök.
Ismerve magam tudom, hogy hiába szép, költséghatékony és minden szempontból megfelelő a kiválasztott, és boldognak kellene éreznem magam, ha közben folyton arról álmodozom, arról a másikról, amelyik első pillantásra elrabolta a szívem.
Egy biztos, tudom azt, hogy amikor majd először lépek a saját hajóm fedélzetére, érezni fogom majd, hogy ez nem valamiféle homályos álmodozásnak, hanem a megfelelően átgondolt választásnak az eredménye.
Az a hajó nem egy álomhajó, hanem az álmaim valóra váltó hajó lesz.
Azám!
Hazám!
