Lusta Jack?

A vitorlásokon használt lazy jack (és a vele egybeépített vitorlazsák, a lazy bag) elnevezésének eredete a tengerészeti történelembe és a matrózok zsargonjába nyúlik vissza.

A kifejezés alapvetően két szóból tevődik össze, amelyek tökéletesen leírják a rendszer funkcióját és történelmi hátterét:

1. Miért „Jack”? A „Jack” név évszázadokon át a brit tengerészek általános, köznyelvi megnevezése volt. Gyakran hívták őket „Jack Tar”-nak is (a kátrányos – tar – ruházatuk és hajuk után, amellyel a vizet próbálták lepergetni). A vitorláshajókon szinte minden olyan egyszerűbb eszközt, áttételt vagy kötelet, amely a matrózok munkáját segítette vagy helyettesítette, szintén előszeretettel neveztek el „Jack”-nek (gondoljunk a jackstay vagy a szárazföldi autóemelő, a jack szavakra).

2. Miért „Lazy” (lusta)?
A hagyományos vitorlásokon a nagyvitorla (grósz) leengedése komoly, összehangolt fizikai munkát igényelt. A legénységnek a bumm (vitorlarúd) mellé kellett állnia, hogy a lezúduló, szélben csapkodó nehéz vásznat kézzel elkapja, behajtogassa (lapolja) és vitorlakötözőkkel rögzítse, különben a vitorla a fedélzetre vagy a vízbe omlott.

A lazy jack kötélrendszer – amely az árbócról a bumm két oldalához futva egyfajta bölcsőt képez – ezt a nehéz munkát vette át:
amikor a vitorlát leengedik, a kötelek szinte maguktól megtartják és a bumm tetején tartják a vásznat.
Így a matrózoknak (a „Jackeknek”) lényegesen kevesebb fizikai munkát kellett végezniük, és sokkal kényelmesebben, „lustábban” tudták kezelni a vitorlát.

Összegezve: A legenda szerint az elnevezés a brit haditengerészettől ered: azokat a matrózokat (Jack), akik olyan hajón szolgáltak, ahol ezt a kötélrendszert felszerelték, a többiek azzal ugratták, hogy „lusták” (lazy), mert a vitorla leengedésekor szinte semmi dolguk nem maradt. A kifejezés rajtuk ragadt, majd magát a szerkezetet, később pedig a belőle kifejlődő vitorlazsákot (lazy bag vagy stack pack) is így kezdték hívni.

Persze mindezek emellett a szerepe szerintem inkább az kisebb vitorlásokon (és a nagyobbakon is), hogy a bag uv álló anyaga védi a kikötőben álló hajók vitorláit a nap káros uv sugárzása ellen, ami nagyon hamar megeszi a műanyag vitorlákat.

A hajó megvételekor fel voltak szerelve, bár a nagyvitorla nem volt a helyén, így csak lógtak a bumról. Mivel jobb dolguk nem volt, helyet adtak a moha tenyészetnek. A levételük utáni első dolgom az volt, hogy nagynyomású mosóval letakarítottam az állás közben rárakódott mindenséget.

Aztán száradás után átnézve az egyébként épnek tűnő anyagot kiderült, hogy megette az idő uv foga a cérnát, meghúzva a varrásoknál úgy repedt, mint a nyári dinnye.
Nosza, varroda keresés és találás és megjavítás.
Okosan, uv álló cérnával...

Kezdődhetett a felszerelés.
Szerencsére a kötélzettel nem volt gondom, az gondosan az árbócra volt rögzítve.
Csak annyi dolgom volt, hogy a levételkor a bum furataiba maradt popszegecs maradványokat kifúrjam és kezdődhetett a visszaszegecselés.

Egy utolsó pillantás a leengedett vitorlára, ilyen volt.
Persze a lazy jack felszereléséhez fel kellett húzni a vitorlát, amit szélcsendes időben illő elvégezni.
A mai nap ilyen volt.

Az egyik oldal kész!

Szegecselődik a másik oldal is.

Jöhet a kötélzet.

Kis igazítás a kötél hosszokon, zippzár behúzása és a különálló árbóc rész felrakása következett.

Voilà, ahogy a művelt orosz mondaná, ha tudna franciául.

Zene!

Élet a hajón

Most már lassan egy hónapja a hajón élek, lássuk hát, milyen is ez.
Közben ugye nem csak az "itt lakás", de mindenféle felújítás is zajlik, annak összes rákfenéjével. Gondolok itt a rengeteg szerszámra, különféle anyagokra, amelyek azért elég nagy hatással vannak a különben sem túl tágas tér beosztására.

Az első és legfontosabb szabály: mindennek legyen helye és minden azonnal kerüljön oda vissza, amint nincs már rá szükség!
Legyen az egy csiszológép, csavarhúzó, kávésbögre, palack ásványvíz, napszemüveg, kanál, akksitöltő, bármi.
Különben hétszentség, hogy a következő pár percben valami más beleakad, meglöki, leveri, vagy csak nem tudsz valami mást letenni adott helyre.
Itt látható egy vásárlás utáni állapot, illetve a szerelésből még itt-ott előforduló anyagok.
Ez a fotó még a "tanuló" időszakban készült.

A másik fontos dolog, a vizesblokk.
Ugyan a hajó mellett tiszta ívóvíz vételezhető (mint ahogy az áram is), ezzel sok gond letudva, de a tisztálkodás a Marina területén található jól kialakított vizesblokkban történik.
Ugyan a hajón akad egy vadiúj hordozható bio-budi, de eddig még nem kellett használatba venni, vészhelyzetre kiváló.

A harmadik a sorban a fűtés.
Erre egy kis kocka fűtőtestet vettem, két fokozatban fűthet, illetve ventillátorként is funkcionál.
Az utóbbi három napban már futott egy ideig, barátságos környezetet biztosít.


Miután mindennek megvan a helye, szusszanhatunk.
Ezután mi a legfontosabb?
A kaja, mi más?

Reggeli, ebéd, vacsora.
Néha nasi, de igazán nem sok időm volt napközben megállni, kivéve az utóbbi esős, szeles napokat és a hétvégéket.
Előbbi alatt nem lehetett kinti munkákkal foglalkozni. Utóbbi miatt sem kinti, sem benti, főleg zajjal járó munkát nem volt illő végezni, mivel a jó időt még kihasználva hétvégeken benépesült a kikötő.
Jöttek a hajókon dolgozgatni, vagy csak egyszerűen kikapcsolódni, és amikor 3 méterre tőled jobbra, balra, szemben egy-egy társaság beszélget, nyilván nem zavarja az ember azt a fúró visításával, vagy csiszológép sivításával.
Ilyenkor fel a fülest és szóljon a zene!

Szóval a kaja.
Mivel mostanra került a hajóba villanytűzhely, mikrohullámú sütő, vízforraló, hűtő/fagyasztó láda és egy gáztűzhely (utóbbit kikötőn kívüli használatra terveztem), elég sok dolgot el tudok készíteni.
Persze elsősorban még a készen kapható, vagy pillanatok alatt elkészíthető dolgokat preferálom, de azért nagyobb főzőcskézést is beiktattam már.

Néhány megörökített pillanat következzék, csak úgy össze meg vissza!

Itt valamiféle tésztás dolog készül, gázon.

Egy egyszerű rántotta, hagyma és bacon segédletével, valamint sajtféleség is asszisztál ott, ahogy látom.

Tészta, paradicsomszósszal.

Tejfölös tészta, borssal, pirított baconnel.

Ööö... szerintem ez is valamiféle sajtos rántotta lesz.

Nasi. Imádom ezeket, barackos, epres, áfonyás, erdei gyümölcsös ízekben elérhető itt a közeli Sparban.

Vésztartalék.

Resztelt máj (vagy pirított máj?) készülődik.

Gnocchi a szokásos tejfölös, borsos, baconös feltéttel.

Kis reggeli variációk.

Néha egy kávé.

Ugyanaz extrákkal:

Ez a Beef ízesítésű tészta "leves" egészen megfogott, gyorsan elkészíthető: forróvíz, 3 perc, keverés és mire ehetővé hűl, ehető.
Nem utolsó szempont, hogy a mosogatást is lenullázza.

Az első amatricana a hajón, készülőben.

Ez is egy reggeli.

Sül a friss balatoni ponty, kikötőmesterünk fogása volt.

És újra az egyszerű, de nagyszerű fogás: tészta, tejföl, bors, pirított bacon.

Egy gyors reggeli.

Aztán, ha időm engedi elugrom a közeli étterembe egy menüre.

Vagy nem is olyan közelibe egy harcsapaprikásra.

Esetleg Veszprémbe, ahol felfedeztem egy olyan helyet, amelynek konyháján úgy készül a nagyon régi kedvencem - bélszín budapest módra -, ahogy épp szeretem.
Nyami!

Zene!

Kompaszok

Ma inkább olvasgattam, lustiztam, mivel eléggé szelesre váltott az idő és le is hűlt a levegő.
Azért a szalonba bekacsintó napsütésre csak megmoccant bennem a tettrekészség: csináljak valami okosat, amit már régen terveztem és itt van hozzá minden.

Felmerült bennem a gyanú, hogy ha a gépkocsik beszürkült lámpabúráját felpolírozhatja, megújíthatja ez a cucc, akkor talán a hajó két iránytűjének karcos búráján is segíthet valamicskét.
Ma nekiláttam és nem is egy elismerő füttyöt váltott ki belőlem az eredmény, na meg csodálatot is azirányban, hogy hát végül mégsem csak az atombomba és a pizza a valamirevaló találmány ezen a sárgolyón.

A meglévő kompasz plírozás előtt:

Polírozás után:

A velem érkezett és a kormánykerék mögé került kompasz a polírozás előtt:

És a polírozás után (mellette a használt anyagok):

Hát nem megért a bő félórás munka eredménye egy-egy füttyöt?
Na ugye!

Ó, és majd elfelejtettem!
Hűtőláda került a hajóra, mégpedig egy Alpicool NCF55, amely akár fagyasztani (-20°C) is képes.
Működik 230V-ról is, valamint 12V-os akksiról, telefonról vezérelhető, sír, nevet, fára mászik!

És ami a legjobb benne, szinte alig hallhatóan duruzsol a kompresszora, királyság!



Zene!

Vízen!

Borús, szeles napra ébredtünk.
A kikötő egyelőre csendes, csak a hajóárbócok felszerelései csilingelnek, mint megannyi apró csengettyű.
Ezen a soron, a vége felé lesz a parkolóm

A hajót már előkészítették a szállításra, meg kell tennie azt a 100-150 méteres utat a daruig.

Úton, a targonca vontatja a hajót:

Megérkeztünk a daruhoz:

Alákerülnek az emelő hevederek:

Lassan araszol a daru a víz felé:



Az igazság pillanata:



Ahogy vízre került a hajó, a kikötőmester hozzám fordult:
- Kapitány úr, lépjen a hajóra!

Aztán lázas munka kezdődött, mert más hajók a kiemelésre vártak, azok majd a parton vészelik át a telet.
Először is ellenőrizni kellett azt, hogy nincs vízszivárgás, szerencsére egyetlen ponton, a sebességmérő, valamint a mélységmérő szenzoroknál volt csak erre lehetőség, de mindent rendben találtunk.
Aztán be kellett indítani a motort.
Reggel még beletöltöttem 10 liter friss gázolajat a tankba, biztos-ami biztos alapon, hiszen mint említettem, legalább egy évet állt a hajó.
Mivel közvetlenül a Balatonból szívja a belső hűtőkör hűtéséhez szükséges vizet (amit aztán visszaköpköd a kipufogón keresztül), nem lehetett beindítani a szárazföldön.
Alig fordult néhányat a főtengely, már röfögött és pöfögött a jó öreg Volvo Penta MD-11 D dízel.
Mivel első utam volt a Vándorral, inkább rábíztam a munkát a két kikötőmesterre, így aztán míg a hajó vígan szelte a kikötő vizét, egyikük a kormányt kezelte, másikuk pedig előkészítette a köteleket a kikötéshez.
Négy ponton kellett hogy rögzítsük a hajót, miután az farral beállt a számára megszabott helyre.

Aztán magamra hagytak, még elrendeztem a köteleket, felraktam 3-3 puffert a hajó két oldalára, majd bezártam a lejárót és felraktam a védőponyvát a kormánykerékre.
Jó éjt, hajó!

Zene!

Első napok...

Elintéztem a hajólevél átiratást, a hajó biztosítását és a kikötőhelyet is kifizettem egy évre.
Kinyitottam minden fiókot, rekeszt, még a padlót is felszedtem, hogy szellőzzön a belső tér, legalább egy éve nem járt rajta senki.
Csak a darazsak, a horgonykamrában.

Még a zöld is kihajtott:

De a csörlők csillogtak:

Az árbóc feszesen állt:

És a szalon falán autentikus műszerek mutatták a hőmérsékletet, páratartalmat és a várható időjárást:

Aztán, mivel holnap vízre kerül a Vándor, úgy döntöttem, hogy levakarom az algagátlót a hajócsavarról.
No és az anódról.

Törpöljünk, okoskásan:
A hajótest (ha acél), illetve a hajó fém részei a vízben galvanikus cellát képezhetnek más fémekkel, ami korrózióhoz vezetne. Az anód — például cink, alumínium vagy magnézium — könnyebben korrodál, mint az acél, így ő „áldozza fel magát”, és a hajótest megmarad.
Tehát az anód feladata az, hogy a hajótest elektrokémiai úton megvédje a korrodálástól, vagyis az anód korrodál a hajótest helyett (katódvédelem).
Az anód itt a propeller tengely végén, a tartócsavarra rögzített kúpos formájú dolog és NEM SZABAD befesteni.

Ilyen volt:

Ilyen lett (még polírozás előtt, csak lecsiszolva):

Egyébkény így néz ki egy anód, amikor felrakjuk (ez egy hajócsavar-tengelyre applikálható darab):

És amikor levesszük:

Szóval, lecsiszoltam.
Egyrészt nem rakódik rá annyi alga itt a Balatonban egy szezon alatt, hogy indokolná a gátló felkenését, ha pedig mégis, akkor van arra megfelelő festék, amely direkt hajócsavarokra való, inkább azt applikálom majd, ha eljön az ideje.
Pl. ez:

Ami nagyon fontos egy hajó esetén, az az úgynevezett ozmózis mentesség.
Az ozmózis az üvegszálas hajók egyik leggyakoribb nyűgje.
Egyszerűen fogalmazva: a víz lassan beszivárog a hajótest apró pórusain, és reakcióba lép a gyantában maradt anyagokkal.
Ennek hatására egy vízvonzó, savas lötty keletkezik, ami még több vizet szív magába.
A nyomás nő, és a festék alatt kis hólyagok – úgynevezett bliszterek – jelennek meg.
Valami ilyesmi lesz a hajótest kinézete, a gyakorlatban:

Kezdetben csak csúnyán néz ki, de ha nem foglalkozol vele, a víz mélyebbre hatol, a laminátum rétegei elválhatnak, és a hajó szerkezete is gyengülhet.
A megelőzés kulcsa: jó minőségű epoxi bevonat és némi rendszeres figyelem.
Szerencsére Vándornak gondos gazdái voltak, szép, egyenletes a hajótest víz alatti része is, készen állunk a vízre tételre.


Lazuljunk!