2023. szeptember 30., szombat

Angolai képeslap

Hot pot night.
Az utolsó bbq/hotpot night, mielőtt indult haza egy része a csapatnak. A geodézia egy asztallal képviselte magát, és bár én a bbq-t preferálom, nem lehetett ellenálni az invitálásnak.
Szépen megterítve:


A kínai csapat többi része később érkezett, egyfajta felfokozott hangulatban.
Ne feledjük, legtöbben közülük nem voltak otthon több mint fél éve, akkor is csak 1-2 hetet tölthetett az a néhány szerencsés a családdal.


Aztán reggel lett, a fotón pontosan 5:03 látható, indulunk a cabindai reptérre.
Ma hárman váltottunk, a Superintendent, a HSE QC és én, mint a geodézia szupervigyora.


Már világosodott, mire Cabinda majdani reptere mellett kiugrottunk a kocsikból, és egyelőre a régi kis reptéren megkaptuk a beszállókártyákat, úgy tűnik, ma nem fog késni a gép.
Sokat.
A Hold pedig itt a seggén nyugszik:


Luanda. Tényleg nem késett sokat, az a fél óra még vasúton is belefér(t volna).
Hogy az a rohadt foci mindenhova begyűrűzik...
Mondjuk, Cabindában ott rohad a szépen megépített stadion a város szélén, gondolom a pénzt eltapsolták, ahogy a nagyoktól láthatták.
Kocsiablakból.
Az ott jobbra a "szállító" szerkentyű, néhol úgy parkolnak, mint a taxik, várják a kuncsaftot:


Reggel még so-so a forgalom:


Elhúztunk a parlament épülete mellett, a vendégházunk a diplomata negyedben található.
Így aztán néha nincs térerő, ha épp valami prominens személy elindul valamerre, vagy érkezik valahonnan...


Az utcai árusok tömege megszokott látvány, mindig látható mi az, aminek szezonja van épp:


Vendégház, tea.
Valami puccos 12 éves konyak is belekerült, vendéglátónk mindenben kitesz magáért.


Tusolás, szundi, a szokásos pizza ebédre és már a luandai reptéren sorolunk a Brussels Airlines gépe felé.
A másfél év alatt egyszer sem kellett velük repülni, de most az erfranszra sehogyan nem tudtak helyet szerezni.
Próbáltam bizniszre váltani, de az is telt házat jelentett, így maradt a C osztály, avagy a cattle class.
No mindegy, gondoltam, most akkor jól megnézem azt a Brüsszelt, aztán ha úgy viselkedik, pofán is vágom!


Luandából Kinshasába reppentünk, mert ez egy Belgium - Angola - Kongó - Belgium körjárat.
Azt hittem, hogy kissé fellélegzünk, de nem, a csóriseggűek istene ma szabadságot vett ki, tömve volt a gép, pedig az utolsó utáni pillanatig bíztam abban, hogy az az egy hely a középső sorok szélén szabad lesz.
Hát nem, így aztán egy megadó sóhajjal visszapaszíroztam magam a cabindaidemárfrancia autószerelő mellé a szélre.
Az útról csak annyit: 8 óra tömör gyönyör...


Hajnalban szálltunk le és bárhogy tekergettem a fejem, egy Brüsszelt sem láttam, csak sok-sok nyüzsgő embert. Így aztán inkább szaladtam a bizniszváróba, ahol a csokis ember fogadott:


Elzúgtam mellette és a reggeliző pultot kommandóztam, első körben kis apetájzert, ezután jött egy nagy adag rántotta.


Mivel még reggel 8 sem volt és délután 3-kor indult a gép, felkerestem a rekreációs sort, az egyik üres szobában vízszintesre helyezkedtem, és délre beállítva az ébresztőt bedunyhát vezényeltem.
Azért az ajtót bezártam rendesen, még a széket is odatámasztottam, nehogy rámtörjön Brüsszel.
Nem kellett nagyon invitálni az álommanót, mivel az éjszaka semennyit nem aludtam abban a rohadt vallatószékben. Az tuti a Brüsszel műve volt, gondoltam már félálomban, aztán elnyomott a buzgóság.


A telefon csörgött: ébresztő! Körbenéztem ebédfronton (hát ezek nem tudnak egy rendes perkeltet főzni, pedig omlós volt a marha):


Berendeztem az irodát a maradék időre, kicsit pepecseltem:


És már fent is voltunk a levegőben, gondoltam, hogy na most akkor még utóljára jól megnézem ezt a Brüsszelt, akivel annyit hadakozik az a pillanatnyi elmezavar, de jól sejtettem: csak egy várost láttam ott lent, olyat, amilyet az ember számtalant lát a magasból.


Bizniszuzsi, mert ha van az a mondás(?), miszerint repülni muszáj, akkor enni is muszáj!


Itt már ereszkedtünk, jó szeműek felfedezhetik a Bazilikát, merugye az ott a Duna a komáromi híddal:


És végre magyar betonon nyikkantak a kerekek és az én drágám várt az otthon illataival, ízeivel...

Ennyi volt a hazaút 1.7 napja, a következő megálló már a fehérvárcsurgói kastélyszálló volt, ahol másnap esküvőre készülődtek, de ez (vagy az) nem fontos.






Zene!