Ma megint elmentem a világ végére.
Néha csak úgy elmegyek, leülök, állam az átkarolt felhúzott térdeimen nyugtatom és hallgatom a csendet, várok. Mert itt szoktam találkozni önmagammal, itt senki nem zavar minket és beszélgethetünk, tanácsot kérhetek, kérdezhetek és mindig megkapom a választ. Szeretem azt a helyet pedig sivár és minden szürke mint Brautigan édeslevű görögdinnyéjében az egyik nap, bár az is lehet hogy szürke nem volt közöttük - régen olvastam.
Itt minden szürke... Még a madarak és a fák is azok lennének biztosan de itt nincsenek madarak és fák, csak puha hamuszerű anyag ami könnyedén besüpped a lábunk alatt ha lépünk, de nem hamu az ebben biztos vagyok mert soha nem tapad rám. Aztán pedig ahogyan nincsenek fák és madarak ugyanúgy nincsenek házak vagy virágok amelyek megtörnék a csendet, az ég is szürke és felhők sincsenek, se állatok, se szél, de ott van az a sziklaperem ahonnan lelógathatod a lábad a világ végén a semmibe, és kalimpálhatsz vele mint gyermekkorodban, amíg a válaszra vársz. Vagy a kérdésre. Senki és semmi nem zavar. Soha.
Ültem a világvége sziklás peremén, a semmibe lógattam a lábam, kalimpáltam egy ideig aztán lassan hátradőltem, széttártam a karjaim és néztem az eget éppen úgy mint egyszer 18 évesen, de akkor egy réten a magas fűben, virágok között. Akkor hófehér tömött felhők úsztak felettem a gyönyörű kék égen és az első szerelem dörömbölt bennem és rántott magával mindent megszépítve belém, olyan voltam mint egy fekete lyuk ami beszippantja a hangokat, színeket, felhőket, madarakat, a világot, mindent, hogy aztán átnyújtsa az egész galaxist annak a lánynak majd délután, ott azon a kopott padon az öreg gesztenyefák alatt és nézzem ahogy rámosolyog a kezében tartott plazmára és nem is tudja talán hogy a lelkemből gyúródott, miért is kellett volna tudnia?
Ezen merengtem éppen, hagytam hogy jöjjenek és menjenk a gondolatok szabadon, úgy emlékszem el is mosolyodtam amikor halkan felcsendült egy jól ismert dallam valahol, alig hallhatóan, mintha csak a llevegőbe szőtték volna alig láthatóan vékony aranyszálakkal, hát visszafojtottam a lélegzetem és úgy figyeltem..., és igen, az a dallam volt, már felismertem
és egyre erősödött, és hirtelen megmozdult körülöttem minden mert a világvégén nincsen zene, nem lehet! és már száguldott minden, tágult az időgömb és nem tehettem ellene semmit és itt volt újra az az ismerős és mégis furcsa szag majd egy villanás és ott ültem a kerthelyiség napernyője alatt, kezemben szórakozottan csavargattam a szívószálat amit nem olyan régen egy örökkévalósággal ezelőtt vettem ki az üres pohárból, és láttam a félig olvadt jégkockákat, a megcsavarodott fél citromkarikát, és a hangok a zajok a motorzúgás az emberek zsivaja madarak felettem és jobbra tőlem az a lány a könyvvel a kezében éppen most kapta meg a kávéját és miközben a felszolgáló lerakta a csészét a tejet a cukrot a csokit a fahéjas süteményt a tekintetünk egy pillanatra összevillant.
Gyönyörű nagy barna szemek... selyemkendővel.
Persze úgyis elfújja mind.
2008. november 2., vasárnap
2008. október 14., kedd
Ma
ott jártam és láttam a kitagadottat aki bár nem láthatott mégis alázattal félrehúzódott előlem és akkor elmerengtem vajon milyen tudni azt hogy megvetik kiröhögik néha leköpik és mégis ki kell menni közéjük az utcára.Aztán láttam őt aki fontosnak érezte magát és intézkedett és szervezkedett és utasított és mindent tudott és akkor elmerengtem vajon milyen megtudni azt hogy nincs hatalma hogy a háta mögött mindenki gúnyolja kifigurázza és röhögnek még a ruháján is.És láttam őt aki férfiak között ült és látszólag velük nevetett és értette az otromba tréfáikat de amikor összevillant a szemünk bár nem láthatott éreztem hogy szívesen lenne most máshol de nevetnie kellett mert ők voltak vele a nagyfőnök és a kisfőnök és nem tehetett mást és elmerengtem vajon mit tenne ha hirtelen láthatóvá válnék és a szemébe néznék és tudná hogy tudom minden gondolatát.Aztán az a lány... csak állt ott fehérben. És...
2008. október 8., szerda
Itthon, két dal
Néha
Néha érzem
Néha érzem hogy egy
Néha érzem hogy egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel magányosabb
Néha érzem hogy megint egy kicsivel magányosabb lettem
És néha
Néha érzem
Néha érzem hogy egy
Néha érzem hogy egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját a hulló
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját a hulló könnyeknek
sometimes you picture me:
I'm walking too far ahead
you're calling to me, I can't hear
what you've said-
Then you say "go slow
I fall behind"
the second hand unwinds
És most
Hallgassuk meg
széphangú barátom:
Még az iszlamabadi reptéren olvastam a hírekben azt, hogy a közelünkben dolgozó lengyel csoport terepi műszerkocsiját megtámadták, lelőtték az őröket és elrabolták az észlelő srácot.
Remark: Két hét múlva elvágták a lengyel srác torkát, mivel az állam nem engedett el 4 tálibot...
Saját remark:
Akkor most vágják el a négy tálib torkát is, hogy kvittek legyenek.
Vagy valami ilyesmi...
Néha érzem
Néha érzem hogy egy
Néha érzem hogy egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel magányosabb
Néha érzem hogy megint egy kicsivel magányosabb lettem
És néha
Néha érzem
Néha érzem hogy egy
Néha érzem hogy egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját a hulló
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját a hulló könnyeknek
sometimes you picture me:
I'm walking too far ahead
you're calling to me, I can't hear
what you've said-
Then you say "go slow
I fall behind"
the second hand unwinds
És most
Hallgassuk meg
széphangú barátom:
Még az iszlamabadi reptéren olvastam a hírekben azt, hogy a közelünkben dolgozó lengyel csoport terepi műszerkocsiját megtámadták, lelőtték az őröket és elrabolták az észlelő srácot.
Remark: Két hét múlva elvágták a lengyel srác torkát, mivel az állam nem engedett el 4 tálibot...
Saját remark:
Akkor most vágják el a négy tálib torkát is, hogy kvittek legyenek.
Vagy valami ilyesmi...
2008. szeptember 25., csütörtök
Na végre
Már látom az alagút végét, bár a szamár azt mondta ha azt meglátom nehogy kimenjek a fényre :) Leadtam a repülőjegyem, mert ugye a Brithis Airways leállította iszlamabadi járatait és most mindenki az Emirates pultjainál tolong, én pedig egy seggel szeretném letudni a hazautat, na jó, Dubaiban és Munchenben azért át kell majd szállnom de nem kell törődnöm így a csomagjaimmal. Mármint azzal az egy apró bőrönddel amelyben az ígért fűszereket, vízipipa szűrőket, és egyéb kacatokat hozom.
Sajnos az egyetem régészeti tanszékének titkos és eldugott részeit nem látogathattam meg, le kellett mondanom a helyi barátom vacsora meghívását is és nem helyi népviseletben fogok kilépni Ferihegy ajtaján, de sebaj! Több az mi vár otthon, hogy a Bibliát se hagyjam ki a szórásból ;)
Sajnos az egyetem régészeti tanszékének titkos és eldugott részeit nem látogathattam meg, le kellett mondanom a helyi barátom vacsora meghívását is és nem helyi népviseletben fogok kilépni Ferihegy ajtaján, de sebaj! Több az mi vár otthon, hogy a Bibliát se hagyjam ki a szórásból ;)
2008. szeptember 24., szerda
Még mindig ma, a francba!!!
A fotelből éppen rálátok a függöny résén át az almacsutkára, amelyet még a gekkónak raktam oda. Csoda tudja hogy a gekkók mit szólnak az almához, főleg ha az egy nekik lerágott formában materializálódik hirtelen az almát (csutkát) nagy valószínűséggel sosem látott szobában. Mögötte az ablak, aztán egy részlet egy parkoló kocsiból (bal hátsó kerék ha pontos akarok lenni), fölfelé pedig zöld, zöld, zöld, eukaliptusznak nézném ha értenék hozzá.
Aztán az állandó zaj... Elég messze vagyunk a lámpától ahhoz hogy itt sohase álljon a szűnni nem akaró forgalom, ráadásul a kapuval szemben torkollik be egy négysávos az utcánkba, így a fekete ruhás, fekete barettes és piros vállszalagos, piros nyaksálas szépen borotvált körszakállú snájdig és feszes (ez olyan katonai műszó, most nem magyarázom el mit jelent) őreink este gyakran állnak és ülnek reflektorfényben ami nem keverendő össze a rivaldafénnyel jelen esetben.
Egy katona kivilágítva nem katona, csak célpont. Még én is jobb szerettem terepszínű hacukában bújni a bozót alján a lehullott barna tűleveleken, pedig én ugye tüzér voltam hajdanán, danán :)
Bekapcsolom a légkondit.
És varázsolok...
Aztán az állandó zaj... Elég messze vagyunk a lámpától ahhoz hogy itt sohase álljon a szűnni nem akaró forgalom, ráadásul a kapuval szemben torkollik be egy négysávos az utcánkba, így a fekete ruhás, fekete barettes és piros vállszalagos, piros nyaksálas szépen borotvált körszakállú snájdig és feszes (ez olyan katonai műszó, most nem magyarázom el mit jelent) őreink este gyakran állnak és ülnek reflektorfényben ami nem keverendő össze a rivaldafénnyel jelen esetben.
Egy katona kivilágítva nem katona, csak célpont. Még én is jobb szerettem terepszínű hacukában bújni a bozót alján a lehullott barna tűleveleken, pedig én ugye tüzér voltam hajdanán, danán :)
Bekapcsolom a légkondit.
És varázsolok...
2008. szeptember 23., kedd
Ma
A szombati hotel robbantás elsöpörte az irodánkat az ötödiken, és az őrök is halottak.
Az a három, akik minden nap ott álltak a szép kovácsolt vaskapunál, amely méltóságteljes lassúsággal csúszott félre minden érkező és távozó autó előtt. Délben, amikor az ebédlőbe mentem, még mosolyogtak (egyikük mindig tisztelgett), este már a légnyomástól kitekert testűkarúlábú rongybabaként feküdtek a gondosan ápolt, nyírt és öntözött pázsiton.
A 600-2000kg robbanóanyaggal (a pontos típusa még nem ismert) megrakott teherautót vezető rohadékkal egyszerre léphettek be a kapun, remélem belerúgtak ott párat -már ha az ilyesfajta vélemény nyilvánítás megengedett a nirvánában, a menyországban vagy a pokolban.
Netes fotó a Mariot hotelről, illetve a robbanás kráteréről (amely az irodáink mellett található Iszlamabadban):
Most közel 200 embernek kell gyorsan helyet találni, mert az első becslések alapján az iroda legalább 8 hónapig nem fog üzemelni, a hotelról jobb nem beszélni. Nyüzsgés van a vendégházban, itt, és a szomszédban indult be egyelőre a két elengedhetetlen részleg negyven emberrel, folyik az iroda keresés, a romok alól a mentés.
A szerverek voltak az elsők amelyeket be kellett indítani, itt zúgnak most az alagsorban és ennek köszönhetően a vendégház szabad légkörébe belerongyolt a company policy, az indexen és a gmailon kívül semmi más nem érhető el, fasza.
És még mindig bezárva, lassan három hete...
Ma kidney babot melegítettem a mikróban, adtam hozzá ebédről maradt rizst és majonézes reszelt káposztát, leöblítettem egy dobozos pepsivel és kapott az egész még egy kis Cadbury milket.
Zene:
Az a három, akik minden nap ott álltak a szép kovácsolt vaskapunál, amely méltóságteljes lassúsággal csúszott félre minden érkező és távozó autó előtt. Délben, amikor az ebédlőbe mentem, még mosolyogtak (egyikük mindig tisztelgett), este már a légnyomástól kitekert testűkarúlábú rongybabaként feküdtek a gondosan ápolt, nyírt és öntözött pázsiton.
A 600-2000kg robbanóanyaggal (a pontos típusa még nem ismert) megrakott teherautót vezető rohadékkal egyszerre léphettek be a kapun, remélem belerúgtak ott párat -már ha az ilyesfajta vélemény nyilvánítás megengedett a nirvánában, a menyországban vagy a pokolban.
Netes fotó a Mariot hotelről, illetve a robbanás kráteréről (amely az irodáink mellett található Iszlamabadban):
Most közel 200 embernek kell gyorsan helyet találni, mert az első becslések alapján az iroda legalább 8 hónapig nem fog üzemelni, a hotelról jobb nem beszélni. Nyüzsgés van a vendégházban, itt, és a szomszédban indult be egyelőre a két elengedhetetlen részleg negyven emberrel, folyik az iroda keresés, a romok alól a mentés.
A szerverek voltak az elsők amelyeket be kellett indítani, itt zúgnak most az alagsorban és ennek köszönhetően a vendégház szabad légkörébe belerongyolt a company policy, az indexen és a gmailon kívül semmi más nem érhető el, fasza.
És még mindig bezárva, lassan három hete...
Ma kidney babot melegítettem a mikróban, adtam hozzá ebédről maradt rizst és majonézes reszelt káposztát, leöblítettem egy dobozos pepsivel és kapott az egész még egy kis Cadbury milket.
Zene:
Tőlem, neked
Vigyázni kell velem.
Néha(mindig) megígérem, hogy elindulok, de törékeny, mert ha útközben meghallok egy dalt,
azt a dalt,
akkor megállok.
És nem mindig(néha), de visszafordulok.
Nem elég ha ezt tudod, értened kell ha nem akarod hogy...
Mert semmi sem tart örökké
és mindketten tudjuk hogy változunk
és nem könnyű égve tartani egy gyertyát
a hideg novemberi esőben
Mai mese
Megkérdezték hát a virágot.
- Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
- Igen - mondta.
- De hiszen nem öntözött!
- Tudom - mondta a virág.
- De hiszen nem kapálgatott!
- Tudom - mondta a virág.
- De hiszen rád se nézett!
- Tudom - mondta a virág.
- Aztán meg agyonöntözött.
- Tudom - mondta a virág.
- Agyonkapált.
- Tudom - mondta a virág.
- Sápadt lettél.
- Tudom - mondta a virág.
- Csenevész lettél.
- Tudom - mondta a virág.
- Akkor még miért maradnál nála!? - mordult rá Bruckner Szigfrid.
- Azért, mert szeretem - mondta a virág.
- Miért szereted? - háborgott Aromo.
- Csak - mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
- Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután - mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
- Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha.
- Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
- Igen - mondta.
- De hiszen nem öntözött!
- Tudom - mondta a virág.
- De hiszen nem kapálgatott!
- Tudom - mondta a virág.
- De hiszen rád se nézett!
- Tudom - mondta a virág.
- Aztán meg agyonöntözött.
- Tudom - mondta a virág.
- Agyonkapált.
- Tudom - mondta a virág.
- Sápadt lettél.
- Tudom - mondta a virág.
- Csenevész lettél.
- Tudom - mondta a virág.
- Akkor még miért maradnál nála!? - mordult rá Bruckner Szigfrid.
- Azért, mert szeretem - mondta a virág.
- Miért szereted? - háborgott Aromo.
- Csak - mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
- Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután - mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
- Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha.
Álomálom...
Az álmokat meg nem álmodni nem lehet.
(Az álmokkal vigyázni kell, mert valóra válnak.)
Az álmokat meg nem álmodni nem lehet.
(Az álmokkal vigyázni kell, mert valóra válnak.)
Az álmokat meg nem álmodni nem lehet.
(Az álmokkal vigyázni kell, mert valóra válnak.)
Az álmokat meg nem álmodni nem lehet.
(Az álmokkal vigyázni kell, mert valóra válnak.)
Az álmokat meg nem álmodni nem lehet.
(Az álmokkal vigyázni kell, mert valóra válnak.)
Az álmokat meg nem álmodni nem lehet.
(Az álmokkal vigyázni kell, mert valóra válnak.)
Az álmokat meg nem álmodni nem lehet.
(Az álmokkal vigyázni kell, mert valóra válnak.)
Az álmokat meg nem álmodni nem lehet.
(Az álmokkal vigyázni kell, mert valóra válnak.)
bizony
(Az álmokkal vigyázni kell, mert valóra válnak.)
Az álmokat meg nem álmodni nem lehet.
(Az álmokkal vigyázni kell, mert valóra válnak.)
Az álmokat meg nem álmodni nem lehet.
(Az álmokkal vigyázni kell, mert valóra válnak.)
Az álmokat meg nem álmodni nem lehet.
(Az álmokkal vigyázni kell, mert valóra válnak.)
Az álmokat meg nem álmodni nem lehet.
(Az álmokkal vigyázni kell, mert valóra válnak.)
Az álmokat meg nem álmodni nem lehet.
(Az álmokkal vigyázni kell, mert valóra válnak.)
Az álmokat meg nem álmodni nem lehet.
(Az álmokkal vigyázni kell, mert valóra válnak.)
Az álmokat meg nem álmodni nem lehet.
(Az álmokkal vigyázni kell, mert valóra válnak.)
bizony
You and me and me and you
http://ca.youtube.com/watch?v=pDrFOu2nvZs
Lay beside me, tell me what they've done
Speak the words I want to hear, to make my demons run
The door is locked now, but it's open if you're true
If you can understand the me, than I can understand the you.
Lay beside me, under wicked sky
Through black of day, dark of night, we share this pair of lives
The door cracks open, but there's no sun shining through
Black heart scarring darker still, but there's no sun shining through
No, there's no sun shining through
No, there's no sun shining
What I've felt, what I've known
Turn the pages, turn the stone
Behind the door, should I open it for you?
What I've felt, what I've known
Sick and tired, I stand alone
Could you be there?, 'cause I'm the one who waits for you
Or are you unforgiven too?
Come lay beside me, this won't hurt I swear
She loves me not, she loves me still, but she'll never love again
She lay beside me, but she'll be there when I'm gone
Black heart scarring darker still, yes she'll be there when I'm gone
Yes, she'll be there when I'm gone
Dead sure she'll be there!
What I've felt, what I've known
Turn the pages, turn the stone
Behind the door, should I open it for you?
What I've felt, what I've known
Sick and tired, I stand alone
Could you be there?, 'cause I'm the one who waits for you
Or are you unforgiven too?
Lay beside me, tell me what I've done
The door is closed, so are your eyes
But now I see the sun, now I see the sun
Yes now I see it!
What I've felt, what I've known
Turn the pages, turn the stone
Behind the door, should I open it for you?
What I've felt, what I've known
So sick and tired, I stand alone
Could you be there?, 'cause I'm the one who waits,
The one who waits for you
Oh what I've felt, what I've known
Turn the pages, turn the stone
Behind the door, should I open it for you?
(So I dub thee unforgiven)
Oh, what I've felt
Oh, what I've known!
I take this key (never free)
And I bury it (never me) in you
Because you're unforgiven too
Never free
Never me
'Cause you're unforgiven too...
Lay beside me, tell me what they've done
Speak the words I want to hear, to make my demons run
The door is locked now, but it's open if you're true
If you can understand the me, than I can understand the you.
Lay beside me, under wicked sky
Through black of day, dark of night, we share this pair of lives
The door cracks open, but there's no sun shining through
Black heart scarring darker still, but there's no sun shining through
No, there's no sun shining through
No, there's no sun shining
What I've felt, what I've known
Turn the pages, turn the stone
Behind the door, should I open it for you?
What I've felt, what I've known
Sick and tired, I stand alone
Could you be there?, 'cause I'm the one who waits for you
Or are you unforgiven too?
Come lay beside me, this won't hurt I swear
She loves me not, she loves me still, but she'll never love again
She lay beside me, but she'll be there when I'm gone
Black heart scarring darker still, yes she'll be there when I'm gone
Yes, she'll be there when I'm gone
Dead sure she'll be there!
What I've felt, what I've known
Turn the pages, turn the stone
Behind the door, should I open it for you?
What I've felt, what I've known
Sick and tired, I stand alone
Could you be there?, 'cause I'm the one who waits for you
Or are you unforgiven too?
Lay beside me, tell me what I've done
The door is closed, so are your eyes
But now I see the sun, now I see the sun
Yes now I see it!
What I've felt, what I've known
Turn the pages, turn the stone
Behind the door, should I open it for you?
What I've felt, what I've known
So sick and tired, I stand alone
Could you be there?, 'cause I'm the one who waits,
The one who waits for you
Oh what I've felt, what I've known
Turn the pages, turn the stone
Behind the door, should I open it for you?
(So I dub thee unforgiven)
Oh, what I've felt
Oh, what I've known!
I take this key (never free)
And I bury it (never me) in you
Because you're unforgiven too
Never free
Never me
'Cause you're unforgiven too...
Sopron, pár hete
És égett gumidarabok röpködtek a levegőben, és égett gumi kékesfehér és piszkosszürke fellegeit nyomta felénk a szél, elbújni, elfutni nem lehetett, hát nem lélegeztünk, a belénk rekedt oxigénnel játszottunk, spóroltunk, spóroltunk, de aztán nem volt mit tenni, bele kellett harapni az égett gumiszagba.
A hálózsák érdekes volt, a bársonydzsekim gyűrtem a tokjába és a karom mellett az lett a párnám és a Lővérekben gyönyörű volt az éjszaka, párhuzamosan feküdtem a Tejúttal, így körbefolyt, de nem mozdított (ha keresztben fekszem ki tudja mi történik... veszélyes dolgok ezek), hát néztem a csillagokat (különös tekintettel az ikercsillagokra és kvazárokra), fölöttem, alattam, körülöttem ragyogtak, és a reggel is furcsa volt, mert mindent az éjszaka lecsapódott pára borított ugyan, a fűszálakon millió apró gyémántgömb ragyogott, de a hálózsákom száraz maradt, mintha távol jártam volna a réttől.
Különös éjszaka volt... azt hiszem megint változtam.
Picit.
Csak ahogyan az óra üt.
Egyet.
Tikk.
Jobbra.
És most minden más...
A hálózsák érdekes volt, a bársonydzsekim gyűrtem a tokjába és a karom mellett az lett a párnám és a Lővérekben gyönyörű volt az éjszaka, párhuzamosan feküdtem a Tejúttal, így körbefolyt, de nem mozdított (ha keresztben fekszem ki tudja mi történik... veszélyes dolgok ezek), hát néztem a csillagokat (különös tekintettel az ikercsillagokra és kvazárokra), fölöttem, alattam, körülöttem ragyogtak, és a reggel is furcsa volt, mert mindent az éjszaka lecsapódott pára borított ugyan, a fűszálakon millió apró gyémántgömb ragyogott, de a hálózsákom száraz maradt, mintha távol jártam volna a réttől.
Különös éjszaka volt... azt hiszem megint változtam.
Picit.
Csak ahogyan az óra üt.
Egyet.
Tikk.
Jobbra.
És most minden más...
Vers
"Utánad kószálok amikor egy nőt követek egész este
és a koszos lépcsőházakban is miattad ácsorgok csak
arra várva, hogy Te nyitsz ajtót, Te sehol sem található.
Ezek a versek is, amiket mostanában mondogatok,
esetlenül és remélnytelenül várnak Rád.
Ó nem félek a nőktől, ismerem őket, és szájon csókolom aki megadatik,
de aztán újra csak egész este követek valakit
aki a sarkon visszapillant
és újra látom nem Te vagy.
Ma is a másik utcában ring a szoknyád
és én meggyújtva villanyom
sokáig nézem az alvó lányt
aki feljött este
hisz keres valakit akárcsak én amikor egy nőt követek
mert ismerős, ahogy hajába túr a szél
és feketén széjjelteríti vállain
Az álmaim."
és a koszos lépcsőházakban is miattad ácsorgok csak
arra várva, hogy Te nyitsz ajtót, Te sehol sem található.
Ezek a versek is, amiket mostanában mondogatok,
esetlenül és remélnytelenül várnak Rád.
Ó nem félek a nőktől, ismerem őket, és szájon csókolom aki megadatik,
de aztán újra csak egész este követek valakit
aki a sarkon visszapillant
és újra látom nem Te vagy.
Ma is a másik utcában ring a szoknyád
és én meggyújtva villanyom
sokáig nézem az alvó lányt
aki feljött este
hisz keres valakit akárcsak én amikor egy nőt követek
mert ismerős, ahogy hajába túr a szél
és feketén széjjelteríti vállain
Az álmaim."
Átirat
Egyszer Ferihegyen vártam a Londoni gép indulására, támasztottam a falat (majd úgy is ülnöm kell), néztem a tömeget, amorf massza, amikor egy nyakkendős kivált, felállt, átvágott a tömegen, beledobott egy fémpénzt a mittudoménmire amolyan szamaritániusan gyűjtőbe, aztán visszaballagott a helyére, füleiben valami mp3 player dugóival. Vajon mit hallgatott?
És ott volt az a nagyorrú lány a Che Guevara sapkában, nem is... Fidel hordott ilyet egész életében, csak ez kissé gyűrötten és kopottan állt jól neki, és a pólója is zöld, és feszült mindenhol ahol kellett, és kidomborodott mint a zöld bolíviai dombok ahol végülis...
És akkor jött a kapitány (tudjátok, négy csík), szőke tüsi haj, kerek fej, kissé totyakosan, seggén lógott a szolgálati fekete nadrág, a harmincas éveinek a közepét taposhatta, és akkor eljátszott velem a gondolat hogy miként teszi majd le azt a dögnagy emberekkel megpakolt madarat (mert aztán letette, pontosan 250km/h-s sebességgel érintettük a betont Gatwickon, előtte egy másodperccel még 248km/h látszott a kijelzőn, hiába na, lejtőn ereszkedtünk).
A gép súlya nagyobb vagy a 116 léleké?
És ott voltak persze az emlékek, a képek, a meg nem valósult képek (ezek lehetnek emlékek? hm...) és az érzés hogy minden egyes perccel elveszítünk valamit az időnkből ami szilánkokra törik és pörögve porlik bele a semmibe de mindig megfeledkezünk róla pedig sohasohasohasoha nem jön vissza egyetlen elmulasztott pillanat sem hát jó lesz vigyázni (és most mindenki oda tesz vesszőt ahova akar).
Aztán már csak a Wiltshire Ham and Mustard maradt Sprite-tal, és egy beszélgetés.
És ott volt az a nagyorrú lány a Che Guevara sapkában, nem is... Fidel hordott ilyet egész életében, csak ez kissé gyűrötten és kopottan állt jól neki, és a pólója is zöld, és feszült mindenhol ahol kellett, és kidomborodott mint a zöld bolíviai dombok ahol végülis...
És akkor jött a kapitány (tudjátok, négy csík), szőke tüsi haj, kerek fej, kissé totyakosan, seggén lógott a szolgálati fekete nadrág, a harmincas éveinek a közepét taposhatta, és akkor eljátszott velem a gondolat hogy miként teszi majd le azt a dögnagy emberekkel megpakolt madarat (mert aztán letette, pontosan 250km/h-s sebességgel érintettük a betont Gatwickon, előtte egy másodperccel még 248km/h látszott a kijelzőn, hiába na, lejtőn ereszkedtünk).
A gép súlya nagyobb vagy a 116 léleké?
És ott voltak persze az emlékek, a képek, a meg nem valósult képek (ezek lehetnek emlékek? hm...) és az érzés hogy minden egyes perccel elveszítünk valamit az időnkből ami szilánkokra törik és pörögve porlik bele a semmibe de mindig megfeledkezünk róla pedig sohasohasohasoha nem jön vissza egyetlen elmulasztott pillanat sem hát jó lesz vigyázni (és most mindenki oda tesz vesszőt ahova akar).
Aztán már csak a Wiltshire Ham and Mustard maradt Sprite-tal, és egy beszélgetés.
Bevásároltam
200 dollárért vettem holland sajtokat, norvég lazacokat, brazil konzerveket, svéd pulykamellsonkát, narancsos dark csokikat (Lindl vagy mi az ördög), tiszta tej Cadburyket, kidney babokat, főtt kukoricákat frankfurti virsliket, Lavazza instant kávékat, mandulát, kesudiót, mazsolát, mogyorót zacskószám, készülök a télre. Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem..., dúdolgattam miközben pakoltam ki a kocsiból. Azt mondják az ügyintézés normál ideje 45 nap. Éppen mint a vízumom, jól kiszámolták. Kijöttem hát ücsörögni egy szobában. Igaz hogy a területem nagyobb, lemehetek a nappaliba, az étkezőbe, minden nap másik szobában alhatok mert éppen hét van, sőt, még a pár négyzetméteres gondosan nyírt gyönyörű fűre is kifekhetek (32 fokot mutatott az imént a kocsihőmérő), de akkor is be vagyok zárva. Ma jön egy pakisztáni barátom (együtt dolgozunk Algériában) és elvisz a városba, de akkor is be vagyok zárva. Aztán majd hazarepülök, de végig a 6000km-es úton be leszek zárva, és ha azt hiszem hogy otthon majd szabad leszek, hát nem. Nem leszek az. Addig nem amíg újra fel nem szállok a Patyomkin páncélosra és balra nem fordítjuk az összes lövegtornyot, neki a partnak... vagy a tengernek?
Vannak falak amelyeket nem lőhetünk szét semmiféle rombológránáttal.
Egyszerű az ok: nem látszanak.
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna
Vannak falak amelyeket nem lőhetünk szét semmiféle rombológránáttal.
Egyszerű az ok: nem látszanak.
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna
Vers
Néha csontvázról álmodok,
csak elindul felém,
jön közelebb, egyre közelebb.
Nem bírom tovább, visítok
és felébredek.
- Csak álom volt -
mondja anya.
Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyűség itt belül van
és nem ott kívül.
(I.S)
csak elindul felém,
jön közelebb, egyre közelebb.
Nem bírom tovább, visítok
és felébredek.
- Csak álom volt -
mondja anya.
Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyűség itt belül van
és nem ott kívül.
(I.S)
2008. augusztus 25., hétfő
Tarkovszkij-Kosztolányi
Tarkovszkij
Solaris
Hari
Már néha gondolok a szerelemre
Milyen lehet - én Istenem - milyen?
Találkoztam tán véle messze-messze, valahol
Andersen meséiben?
Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
A lelke párna, puha selyemkendő.
És míg a többiek bután nevetnek,
virágokat hoz majd a kis betegnek.
Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
Fájó fejemre hűs borogatást rak.
És kacagása hegedű-zene.
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
Különös, titkos és ritkán mosolygó.
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Csak széttekint és a szobánkban csönd lesz.
Solaris
Hari
Már néha gondolok a szerelemre
Milyen lehet - én Istenem - milyen?
Találkoztam tán véle messze-messze, valahol
Andersen meséiben?
Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
A lelke párna, puha selyemkendő.
És míg a többiek bután nevetnek,
virágokat hoz majd a kis betegnek.
Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
Fájó fejemre hűs borogatást rak.
És kacagása hegedű-zene.
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
Különös, titkos és ritkán mosolygó.
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Csak széttekint és a szobánkban csönd lesz.
2008. augusztus 2., szombat
Dal
Nem akkor megy el, amikor hiszed,
nem akkor hagy el, aki a tied.
Egy reggel, éppen úgy, mint annyi éve,
felkel, nyújtózik, és papucsba lépve
mosdani megy, és fogat mos a csapnál,
aztán egyszercsak megdöbbenve felnéz:
egy idegen nő kérdi tőle: "Nem kérsz?"
És aztán... minden megy tovább, mint régen,
nem támad tűzvész az asztalközépen,
és a fürdőszobában változatlan
vékonyul tovább a családi szappan...
És aztán lassan görbül év az évre,
a házban kövült nyugalom és béke,
hanem az asszony fázik, egyre fázik,
pedig minden rendben lévőnek látszik,
takarékos, józan, derék a férje...
Az ég hideg, s mintha esőt ígérne...
Ő ment el rég, a napjai közül,
ajtót se csapva, észrevétlenül.
nem akkor hagy el, aki a tied.
Egy reggel, éppen úgy, mint annyi éve,
felkel, nyújtózik, és papucsba lépve
mosdani megy, és fogat mos a csapnál,
aztán egyszercsak megdöbbenve felnéz:
egy idegen nő kérdi tőle: "Nem kérsz?"
És aztán... minden megy tovább, mint régen,
nem támad tűzvész az asztalközépen,
és a fürdőszobában változatlan
vékonyul tovább a családi szappan...
És aztán lassan görbül év az évre,
a házban kövült nyugalom és béke,
hanem az asszony fázik, egyre fázik,
pedig minden rendben lévőnek látszik,
takarékos, józan, derék a férje...
Az ég hideg, s mintha esőt ígérne...
Ő ment el rég, a napjai közül,
ajtót se csapva, észrevétlenül.
2008. augusztus 1., péntek
2008. július 26., szombat
A homok hatalma
Az előbb volt biztonsági megbeszélés, találtak egy fickót a sivatagban.
Vagy negyed óráig néztük a felvett videót... szépen lefeküdt a hátára, lába nyújtva, hasa eltűnt.
Megakadt a tartálykocsival, elindult a tábor felé, eltévedt, 24 óra múlva halott volt.
Itt elég ennyi idő ahhoz, hogy a víz eltűnjön az izmokból és csak zselé maradjon, amitől aztán ugye már nem olyan mozgékony az ember gyereke. Vagy lánya.
aztán szép lassan leáll a berendezés, mint a duracell nyúl akkor, ha sima elemet raknak bele...
Mellette ki volt rakva egy S betű forma, olyan méteres lehetett, ennyire futotta az összeszedett kövekből. De még ha meg ki is tudja rakni az S.O.S.-t, akkor is baszhatja, azt ugyanúgy nem látják meg a repülőről.
Autót ott hagyni.... Szaharában... barom...
Ja, 23 ezer liter víz volt a tartálykocsin.
Most pedig: vacsora.
Aztán a tus alatt állva hat hét után most először éreztem azt, hogy a Gatwick Northon beszerzett Head-and-Shoulders zöldalma illatú.
Hm... lassan visszatérnek a színek, a hangok, az illatok... még két nap.
Miközben folyt rám a víz egyre arra a fickóra gondoltam, aki egy tavat cipelt magával és mégis szomjan halt.
Valami istentelen kopasz kezelhette a kamerát, gondolom egy a kutató csapat katonái közül, mert túl gyorsan mozgatta ide-oda, tipikus hiba amikor valakinek nincs gyakorlata ilyesmiben, tudom, mert én is megtapasztaltam.
Vissza kell fogni magunkat, és lassan, még annál is lassabban pásztázni a kamerával, különben semmit sem lehet kivenni majd a képernyőn és a néző beleszédül mert olyan lesz a látvány, mintha egy gyorsan forgó ringlisről készült volna az egész.
Azt azért jól láttuk, hogy a hátán feküdt, két lába nyújtva, a karjai a teste mellett.
Felfelé nézett, az eget nézte, talán a napot ami megölte, bár a franc nézne a napba, túl erős a fénye itt.
Azon gondolkodtam, hogy ha én lettem volna ott, akkor én is a hátamon fekszem? Ezen hosszan elmerengtem...
Szerintem nem, ha már menni kell adjuk meg a módját. Először is kényelmesen elhelyezkedtem volna, valahogy úgy, ahogy aludni szoktam: hason, fejem a jobb karomon, bal lábam kinyújtva, jobb felhúzva, bokám a másik lábam térdén, bal kezem nyújtva mellettem. Ja és dúdolva valami dalt újra és újra, talán a Raindrops keep falling on my head lenne, talán a She was just seventeen, you know what I mean, olyan esőemberesen...
Aztán csak elaludnék...
És amikor megtalálnak majd, ha megtalálnak, látják hogy a bal kezem ujjai ökölbe vannak szorítva, kivéve a kinyújtott középsőt.
(Persze ki tudja, hogy amikor az izmok szárazak, képes-e még hajolni a kar, a láb? )
Vaduljunk :)
Vagy negyed óráig néztük a felvett videót... szépen lefeküdt a hátára, lába nyújtva, hasa eltűnt.
Megakadt a tartálykocsival, elindult a tábor felé, eltévedt, 24 óra múlva halott volt.
Itt elég ennyi idő ahhoz, hogy a víz eltűnjön az izmokból és csak zselé maradjon, amitől aztán ugye már nem olyan mozgékony az ember gyereke. Vagy lánya.
aztán szép lassan leáll a berendezés, mint a duracell nyúl akkor, ha sima elemet raknak bele...
Mellette ki volt rakva egy S betű forma, olyan méteres lehetett, ennyire futotta az összeszedett kövekből. De még ha meg ki is tudja rakni az S.O.S.-t, akkor is baszhatja, azt ugyanúgy nem látják meg a repülőről.
Autót ott hagyni.... Szaharában... barom...
Ja, 23 ezer liter víz volt a tartálykocsin.
Most pedig: vacsora.
Aztán a tus alatt állva hat hét után most először éreztem azt, hogy a Gatwick Northon beszerzett Head-and-Shoulders zöldalma illatú.
Hm... lassan visszatérnek a színek, a hangok, az illatok... még két nap.
Miközben folyt rám a víz egyre arra a fickóra gondoltam, aki egy tavat cipelt magával és mégis szomjan halt.
Valami istentelen kopasz kezelhette a kamerát, gondolom egy a kutató csapat katonái közül, mert túl gyorsan mozgatta ide-oda, tipikus hiba amikor valakinek nincs gyakorlata ilyesmiben, tudom, mert én is megtapasztaltam.
Vissza kell fogni magunkat, és lassan, még annál is lassabban pásztázni a kamerával, különben semmit sem lehet kivenni majd a képernyőn és a néző beleszédül mert olyan lesz a látvány, mintha egy gyorsan forgó ringlisről készült volna az egész.
Azt azért jól láttuk, hogy a hátán feküdt, két lába nyújtva, a karjai a teste mellett.
Felfelé nézett, az eget nézte, talán a napot ami megölte, bár a franc nézne a napba, túl erős a fénye itt.
Azon gondolkodtam, hogy ha én lettem volna ott, akkor én is a hátamon fekszem? Ezen hosszan elmerengtem...
Szerintem nem, ha már menni kell adjuk meg a módját. Először is kényelmesen elhelyezkedtem volna, valahogy úgy, ahogy aludni szoktam: hason, fejem a jobb karomon, bal lábam kinyújtva, jobb felhúzva, bokám a másik lábam térdén, bal kezem nyújtva mellettem. Ja és dúdolva valami dalt újra és újra, talán a Raindrops keep falling on my head lenne, talán a She was just seventeen, you know what I mean, olyan esőemberesen...
Aztán csak elaludnék...
És amikor megtalálnak majd, ha megtalálnak, látják hogy a bal kezem ujjai ökölbe vannak szorítva, kivéve a kinyújtott középsőt.
(Persze ki tudja, hogy amikor az izmok szárazak, képes-e még hajolni a kar, a láb? )
Vaduljunk :)
Mert
formáljuk egymást tagadni ne is akard, én téged te engem ő engem és te őt és ő téged és valaki más őt is ettől aztán újraindul a folyamat amikor újra ő téged és engem aztán én téged és te őt és engem bár az hogy újraindul nem a leghelyesebb kifejezés mivel soha meg nem álló körforgása ez az életnek és ha valaki ki is hullik mert elmegy messze nagyon messze akkor sem áll meg mert újak jönnek és kitöltik az űrt és ez az egész egymás formálása gömb lassan mozog egy magasabb dimenziók felé mert máshogyan nem lehet csak előre csak felfelé ha lassan is és nem szabad ellenállni hagyni kell hogy hassanak rád ő is én is és mások és te is ugyanígy elvégzed a feladatod és a folytonosság soha meg nem szakadó szálán mint a Boleroban haladunk pörögve-forogva lassan vonzva és taszítva de egymást soha el nem érve egy olyan pályán amely fenntartja az egyensúlyt a fizika evilági és nem evilági törvényei alapján mert máshogy ez nem létezhet hiszen különben elég lenne egyetlen félreértett mozdulat és megbomlana az egyensúly és elindulna a hasadás az időgömbön belül és lassan távolodnánk egymástól egy soha vissza nem térő pályán és hirtelen rádöbbennénk hogy az űr sötét és hideg mert nem érezzük már a másik éltető melegét szerelmes sugarait hiszen lassan távolodik mindenki mindenkitől és a puha fekete magányba burkolózva forgó távoli csillagok fénye maradna már csak mindenkinek az egyetlen szépség de egy gondolattalan világban nem képes megmaradni az ember hát mondd el nekem hogy mi lesz velünk ha már nem gondolunk egymásra ha hagyjuk hogy lehulljon a szirom a virágról ha becsukjuk az ajtókat ha megöljük a szerelmet ha nem tudunk már könnyet ejteni ha nem látjuk egymás lelkét ha nem törődünk egymással ha nem hallgatunk többé zenét ha
Templomban
A háttérben ez szól:
http://youtube.com/watch?v=VGHbzP96WWA
Hófehér, magasbavesző oszlopos falak, folyamatos mozgásban, hófehér apró csillagok áramlanak egyenletesen lefelé a sárgás, keskeny, de magasba törő meleg fénnyel befelé ragyogó gótikus ablakok végtelen sorai között, előttem szürke szőnyeg tart a távolba, beleolvad a hófehér falakba és együtt oldódnak fel a végtelenben.
Felnézek a hatalmas boltívekre, valahol magasan, nagyon magasan érnek össze, aztán az ablakokra, majd megfordulok, de csak a távolba vesző jéghideg falakat és a melegfényű ablakok sorát látom ott is. Egyedül vagyok.
Csend van, csak a zene szól valahonnan távolról, körbevesz, betakar, felemel, magával ragad végtelen messze visz az időben, újra megmutat mindent kedvesen de lélektelenül, itt van minden fájdalom újra, minden ugyanúgy fáj mint akkor, nincs menekvés, egyenként fordulnak elém és némán mondják hangok nélkül azzal a torokfájdító nézéssel, ahogy és amikor...
Aztán elhalkul a zene, megrázom a hajam csak úgy repülnek az olvadt cseppek szanaszét, összébhúzom a kabátom, és megyek tovább az út közepén a szakadó hóesésben, a nátriumlámpák sárgás fénye alatt.
http://youtube.com/watch?v=VGHbzP96WWA
Hófehér, magasbavesző oszlopos falak, folyamatos mozgásban, hófehér apró csillagok áramlanak egyenletesen lefelé a sárgás, keskeny, de magasba törő meleg fénnyel befelé ragyogó gótikus ablakok végtelen sorai között, előttem szürke szőnyeg tart a távolba, beleolvad a hófehér falakba és együtt oldódnak fel a végtelenben.
Felnézek a hatalmas boltívekre, valahol magasan, nagyon magasan érnek össze, aztán az ablakokra, majd megfordulok, de csak a távolba vesző jéghideg falakat és a melegfényű ablakok sorát látom ott is. Egyedül vagyok.
Csend van, csak a zene szól valahonnan távolról, körbevesz, betakar, felemel, magával ragad végtelen messze visz az időben, újra megmutat mindent kedvesen de lélektelenül, itt van minden fájdalom újra, minden ugyanúgy fáj mint akkor, nincs menekvés, egyenként fordulnak elém és némán mondják hangok nélkül azzal a torokfájdító nézéssel, ahogy és amikor...
Aztán elhalkul a zene, megrázom a hajam csak úgy repülnek az olvadt cseppek szanaszét, összébhúzom a kabátom, és megyek tovább az út közepén a szakadó hóesésben, a nátriumlámpák sárgás fénye alatt.
Elmenéstelenségesség
Ma megint elmentem a világ végére.
Néha csak úgy leülök, állam az átkarolt felhúzott térdeimen nyugtatom és hallgatom a csendet, néha ott találkozom önmagammal és beszélgetünk, néha tanácsért megyek oda, vagy válaszért egy kérdésre. Szeretem azt a helyet, pedig sivár, szürke, mintha hamuval lenne borítva, de nem hamu az mert soha nem tapad rám. Aztán meg sehol egy fa vagy ház vagy virág ami megtörné a csendet, az ég is szürke és felhők sincsenek, se állatok, se szél, de ott van az a sziklaperem ahonnan lelógathatod a lábad a semmibe, és kalimpálhatsz vele mint gyermekkorodban, amíg a válaszra vársz... Senki és semmi nem zavar. Soha.
Az az egyetlen hely, ahol mindig minden kérdésre megkapom a választ és soha nem csalódom.
És tudjátok miért?
Mert olyankor rajtam kívül nincs ott senki.
Néha csak úgy leülök, állam az átkarolt felhúzott térdeimen nyugtatom és hallgatom a csendet, néha ott találkozom önmagammal és beszélgetünk, néha tanácsért megyek oda, vagy válaszért egy kérdésre. Szeretem azt a helyet, pedig sivár, szürke, mintha hamuval lenne borítva, de nem hamu az mert soha nem tapad rám. Aztán meg sehol egy fa vagy ház vagy virág ami megtörné a csendet, az ég is szürke és felhők sincsenek, se állatok, se szél, de ott van az a sziklaperem ahonnan lelógathatod a lábad a semmibe, és kalimpálhatsz vele mint gyermekkorodban, amíg a válaszra vársz... Senki és semmi nem zavar. Soha.
Az az egyetlen hely, ahol mindig minden kérdésre megkapom a választ és soha nem csalódom.
És tudjátok miért?
Mert olyankor rajtam kívül nincs ott senki.
Melletted...
Tegnap, amikor együtt sétáltunk a Dunaparton megkérdezted hogy megfoghatom-e a kezed? Furcsán néztem rád, hiszen tudod hogy csak úgy szeretek sétálni.
Aztán este megkérdezted hogy beengedheted-e a kutyát, mert fél a vihartól. Furcsán néztem rád, hiszen tudod jól hogy én még az ágyamra is felengedem.
Ma reggel megkérdezted hogy tehetsz-e citromot a teámba. Furcsán néztem rád, hiszen tudod hogy nem iszom meg annélkül.
Aztán amikor az előbb azt mondtad hogy ne féljek az élettől, akkor én kérdeztem meg tőled, hogy és Te ki vagy?
Aztán este megkérdezted hogy beengedheted-e a kutyát, mert fél a vihartól. Furcsán néztem rád, hiszen tudod jól hogy én még az ágyamra is felengedem.
Ma reggel megkérdezted hogy tehetsz-e citromot a teámba. Furcsán néztem rád, hiszen tudod hogy nem iszom meg annélkül.
Aztán amikor az előbb azt mondtad hogy ne féljek az élettől, akkor én kérdeztem meg tőled, hogy és Te ki vagy?
Vers
...
But I, being poor, have only my dreams.
I have spread my dreams under your feet;
tread softly,
because you tread on my dreams.
W.B.Y.
But I, being poor, have only my dreams.
I have spread my dreams under your feet;
tread softly,
because you tread on my dreams.
W.B.Y.
És
2008. május 20, 21:13
Amikor Hold a hetedik házba ért és a Jupiter egyvonalba került a Marssal
Mi átszeltük a Nagymedve csillagképet
Az Orion után kezdtünk lassítani
Sasszézva kerültünk ki két közepes csillagködöt és a parabola pályát csak egyszer módosítottuk egy mágneses anomália miatt, talán fekete lyuk volt, ki tudja
Már fogtuk a földi adókat, amikor elhúzott mellettünk egy gondolat
Hogy igaz volt-e vagy hamis, nem tudjuk
Az biztos hogy a Földről indult de azt sem tudjuk ki küldte, hova és miért
Különös üzenet volt, betűk sorozata tartalom nélkül, mégis, az agy meglepően sokáig foglalkozott vele
Majdnem fél földi másodperc telt el mire megfejtette és megjelent előttünk is, áttetszőn, kékesen, hajladozva:
Csak boldog ember képes szeretni
Még akkor is ott lebegett, amikor előkészítettük a fegyvereket
Amikor Hold a hetedik házba ért és a Jupiter egyvonalba került a Marssal
Mi átszeltük a Nagymedve csillagképet
Az Orion után kezdtünk lassítani
Sasszézva kerültünk ki két közepes csillagködöt és a parabola pályát csak egyszer módosítottuk egy mágneses anomália miatt, talán fekete lyuk volt, ki tudja
Már fogtuk a földi adókat, amikor elhúzott mellettünk egy gondolat
Hogy igaz volt-e vagy hamis, nem tudjuk
Az biztos hogy a Földről indult de azt sem tudjuk ki küldte, hova és miért
Különös üzenet volt, betűk sorozata tartalom nélkül, mégis, az agy meglepően sokáig foglalkozott vele
Majdnem fél földi másodperc telt el mire megfejtette és megjelent előttünk is, áttetszőn, kékesen, hajladozva:
Csak boldog ember képes szeretni
Még akkor is ott lebegett, amikor előkészítettük a fegyvereket
na és
persze írhatnék a stációkról, a gyötrelmekről, a boldogságról, még talán lenne is aki érti, sőt, tuti nagyon sokan lennének mert hiszen mindenki megjárta már a maga mennybejutásának és aztán pokolraszállásának minden egyes boldogremegésselédesálmodozássalizgatottvárakozással teli vagy gyomorfacsaróokádógörcsössírásosnémánüvöltő centiméterét, na de miért tenném? Csak egy okot mondjon valaki, csak egy okot és bánattal vagy örömmel de én harcolok foggal körömmel az élettel a halállal hogy a jóból egy jó nagy kanállal adjon az ég. Adjon az Ég... Szeretem azt a dalt.
...és
lobogó hajjal, egymás kezét fogva rohanunk a parton majd kifulladva megállunk, elkaplak, felkaplak, körbe forgok veled aztán lassan leengedlek a kemény és a dagály felkúszó hullámaitól nedves homokra, és zihálva nézem a mosolygó csillogó szemed és én is mosolyogok önfeledten, és nem esik szó hogy megtörje a varázst, nem akarom hogy elmúljon ez a pillanat pedig tudom, már most pontosan tudom hogy amikor majd a vacsora után az ellobbanó gyertyák fényében még utolsót csillan az asztalon álló félig telt karcsú borospohár, és aztán hátulról átölellek az erkélyen és válladra hajtom a fejem és az esti szél finoman borzolja a hajad, csiklandozza majd az orrom és nevetnem kellene és mosolygok és grimaszolok is miközben együtt számoljuk majd a távoli lobogó fényeket a sötét csendes és nyugodt tengeren, mind-mind egy-egy halászhajó, és hallom a lelkesedést a hangodban és próbálom majd én is veled, de nem megy mert már távol járok, figyelem magamban a halk hangokat ahogy katt, katt, katt... és bár még érzem forró bőröd bársonyát, a hajad illatát, de már nem vagyok itt, már csak úgy mondom hogy "és ott is van egy", oda sem figyelve, mert már megmozdult bennem az emlék és tudom hogy mennem kell, de nem mondhatom el neked, még nem, mert nem értenéd és belehalnál ha most megtudnád, hát mosolygok veled és hirtelen rádöbbenek majd arra hogy mit is jelent az a szó az embereknek hogy hazugság, érzem a hozzá kapcsolódó gondolatokat, a torkomban hirtelen megjelenő gombóc, a keserű íz ami maró savként terjed a mellkasomban, a kimondhatatlan tör majd rám, pedig milyen egyszerű is lenne most elmondani, szeliden, érthetően, hogy figyelj kölyök, én nem tudok vigyázni rád, nem én vagyok az, aki vigyázni fog majd rád, mert bármennyire is szeretném, engem hívnak, és ha hívnak nekem mennem kell, mert ez mélyen belémkódolt kötelesség és felülír minden mást ha a megfelelő frekvencián szólítják és tegnap, tudod, amikor azt a hullócsillagot láttuk elvillanni, már tegnap megmondhattam volna hogy az nem hullócsillag volt, nem is egy az űrből bevágódó és a légkörben felizzó kődarabok közül ahogy olyan lelkesen magyaráztad nekem -látod, ezért is szeretlek, mert okos vagy-, már korábban elmondhattam volna hogy pontosan tudtam mikor és hol fog megjelenni, hiszen értem jött, de kaptam még időt, még van egy kis időm, de tudod ez már nem lesz olyan mint tegnap vagy tegnapelőtt volt, már záródnak a kapcsolatok bennem, olyan ez mint millió kis kapu amelyből millió út vezet hozzád és most ezek egyenként katt, katt, katt záródnak és ez ellen nem tehetsz semmit mert csak én hallom, ahogy itt is ott is katt, katt, katt, és én sem tudok ellene tenni de hazudnék -látod, megint itt ez a szó amit tőletek tanultam- ha azt mondanám hogy tenni akarok ellene, hát ölelj át, szoríts meg, mert rövid az éjszaka és még rövidebb lesz a holnap és amikor majd az utolsó kapu is bezáródik már nem fogom érteni a könnyet a szemeidben és félek ettől.
2008. május 28., szerda
If I Fell
Ma tudtuk meg
If I fell in love with you
hogy amikor majd itt
befejezzük
and help me
két hónap múlva
vagy hogy
if I trust in you
akkor költözünk
Líbiába
mert majd
so I hope you see
ott lesz két éves
ezmegaz
that she will cry
ott is szép a sivatag
és ott is szeretek majd
and I
lenni, mert igazán
csak ott szeretek lenni
If I fell in love with you.
ahol vagyok.
If I fell in love with you
hogy amikor majd itt
befejezzük
and help me
két hónap múlva
vagy hogy
if I trust in you
akkor költözünk
Líbiába
mert majd
so I hope you see
ott lesz két éves
ezmegaz
that she will cry
ott is szép a sivatag
és ott is szeretek majd
and I
lenni, mert igazán
csak ott szeretek lenni
If I fell in love with you.
ahol vagyok.
...
és elolvastam minden levelet, válaszoltam is mindre,
elmondtam mikor, miben hibáztam,
egyenként,
gondolatban...
ugye mindenki megkapta?
ja és még valami: az igazi az nem egyesülés...
összeolvadás, de nem egyesülés,
de nem ám...
olyankor szerelemről pedig szó sincs.
(több az annál...)
elmondtam mikor, miben hibáztam,
egyenként,
gondolatban...
ugye mindenki megkapta?
ja és még valami: az igazi az nem egyesülés...
összeolvadás, de nem egyesülés,
de nem ám...
olyankor szerelemről pedig szó sincs.
(több az annál...)
Amolyan naplószerű a Szaharából
áááá... lusta vagyok elmondani
vagy inkább?...
vírus a gépemen, ej haj csuhajj Mr. Norton, ugye?
Tegnap a homokviharban eltűnt két ember
Ha-ha said the clown
Eltévedtek, aztán elakadtak, aztán lemerült az akksijuk
De reggelre meglettek épen, éhesen, szomjasan, de élve
Bang-bang.
Narancsillatú minden
Olyan nagy narancsillatú most
azt hiszem filmet nézek inkább
piszok japánok
megríkatott
persze utána néztem meg a rendezővel készült riportot
őt a könyv ríkatta meg
hát csinált egy filmet
hogy mindenkit megríkasson
a hülye buzi! (+k=Brian)
hát most megnézem mégegyszer, mert más nincs
de már nem ríkat meg
mert
kikapcsolom előtte :)
Hát így, Mrs. Robinson,
Jesus loves you more than you'll know
Ha valaki még találkozni szeretett volna
nem is:
ha valaki még szeretett volna találkozni velem
itt az idő hogy elgondolkozzon
és lemondja
bizony
mert
én
a
vagyok :)
és mosolygok mindenen
néha
persze azért érdekes hogy amikor az ember azt hiszi hogy elsírta már minden könnyét akkor csak előcsalogat valami valami valami még pár cseppet
de hát az élet illatú fragrance testre kenve nem is élet illatú
és most
és most a narancs
és most a narancs illata
azt hiszem fáradt vagyok
és most a narancs illata betölti a helyet
mert kibontottam
és most a narancs illata betölti a helyet ahol élek
édes élet
élet
él
vagy inkább zenét hallgatok
megteszem azt a távolságot valahogyan az ágyig,
és felrakom a fejhallgatót (böhömnagy HD485 Sennheisser, idáig cipeltem, de hamár akkor legalább kizár minden más hangot, és a basszus... woooo, a basszus... na azért...) persze nem kell messzire mennem, talán 18 centire van most a szék az ágyamtól, hát valahogyan megteszem
Neked
megteszem
aztán
csak a zene
lássuk csak
igen
Knockin' On Heaven's Door (Bob Dylantól most)
bár most messze van a heaven
valahova elbújt mélyen
le
olyan pici a hely
mégis óriási
úgy el tud bújni benne hogy
na azért látom hol ücsörög összegörnyedve
ilyenkor mereng
egy szón
egy illaton
egy képen
hát hagyni kell
ismerem...
vagy inkább?...
vírus a gépemen, ej haj csuhajj Mr. Norton, ugye?
Tegnap a homokviharban eltűnt két ember
Ha-ha said the clown
Eltévedtek, aztán elakadtak, aztán lemerült az akksijuk
De reggelre meglettek épen, éhesen, szomjasan, de élve
Bang-bang.
Narancsillatú minden
Olyan nagy narancsillatú most
azt hiszem filmet nézek inkább
piszok japánok
megríkatott
persze utána néztem meg a rendezővel készült riportot
őt a könyv ríkatta meg
hát csinált egy filmet
hogy mindenkit megríkasson
a hülye buzi! (+k=Brian)
hát most megnézem mégegyszer, mert más nincs
de már nem ríkat meg
mert
kikapcsolom előtte :)
Hát így, Mrs. Robinson,
Jesus loves you more than you'll know
Ha valaki még találkozni szeretett volna
nem is:
ha valaki még szeretett volna találkozni velem
itt az idő hogy elgondolkozzon
és lemondja
bizony
mert
én
a
vagyok :)
és mosolygok mindenen
néha
persze azért érdekes hogy amikor az ember azt hiszi hogy elsírta már minden könnyét akkor csak előcsalogat valami valami valami még pár cseppet
de hát az élet illatú fragrance testre kenve nem is élet illatú
és most
és most a narancs
és most a narancs illata
azt hiszem fáradt vagyok
és most a narancs illata betölti a helyet
mert kibontottam
és most a narancs illata betölti a helyet ahol élek
édes élet
élet
él
vagy inkább zenét hallgatok
megteszem azt a távolságot valahogyan az ágyig,
és felrakom a fejhallgatót (böhömnagy HD485 Sennheisser, idáig cipeltem, de hamár akkor legalább kizár minden más hangot, és a basszus... woooo, a basszus... na azért...) persze nem kell messzire mennem, talán 18 centire van most a szék az ágyamtól, hát valahogyan megteszem
Neked
megteszem
aztán
csak a zene
lássuk csak
igen
Knockin' On Heaven's Door (Bob Dylantól most)
bár most messze van a heaven
valahova elbújt mélyen
le
olyan pici a hely
mégis óriási
úgy el tud bújni benne hogy
na azért látom hol ücsörög összegörnyedve
ilyenkor mereng
egy szón
egy illaton
egy képen
hát hagyni kell
ismerem...
TFT
Azt hittem hogy hüléskednek, de nem, a falu neve tényleg Tft. Vagy TFT-nek illene írni? Az úgy volt, hogy olajat találtak ott, aztán műút épült, aztán finomító, aztán valamelyik vállalkozó szellemű felállított egy kávézót/boltot az olajosoknak, aztán épített egy házat, aztán jött a rokonság, aztán a rokonság rokonsága. Aztán a rokonság rokonságának a rokonsága, aztán a rokons... -na jó, ne lovald bele magad!
Hát így...
Annyi eszük nem volt hogy megkereszteljék a helyet, így aztán a falu felvette az olajos bázis nevét, TFT lett, ide rakja le a távolsági busz a szabiról hazatérő helyi emberkéinket. Ma azt mondták 31 érkezik, így egy nagy terepjáró emberszállító (Perszonel kerrier) gurult el értük mert azért csak vagy 40 km a homokban, meg 80 a döngölt úton, meg 20 a műúton és vissza. Kiderült hogy nem 31, hanem 13 érkezett. Végülis...
Aztán van a másik hely ahonnan mi repülünk haza, azt Tiffany-nak hívják. Egy kis olajfinomító a sivatagban, de ne kérdezzétek ki és miről nevezte el, bár elképzelhető hogy arra gondoltak: idővel itt is lesz majd egy falu. Nem lesz.
(A vihar még hullámokban támad, félelmetesen egyszínű sötétólomszürke az ég, és még félelmetesebbé teszi az alatta szabálytalan vonalban húzódó monoton mosottsárga homok, az árnyékok eltűntek, a déli szél nyugatira fordult, valami ilyesmi:
Update: ránk borult a szürkeség, valami szabálytalan, nagyszemű, szomorú eső cseppjei kopognak a tetőn a széltől lökdösve. Ideje van a játéknak...
Update update: egyik tartálykocsink - amelyikről a fürdő kapja a vizet- az előbb felborult, miközben a táborba tartott, az ok: a szél kifújta az egyik oldal kerekei alól a homokot.
Update update: egyik tartálykocsink - amelyikről a fürdő kapja a vizet- az előbb felborult, miközben a táborba tartott, az ok: a szél kifújta az egyik oldal kerekei alól a homokot.
Így megy ez :)
Néha
napokig ezt hallgatom
(Vrdzsííínjá, júúúúó' brékingmá' hááá't, júúúúó' sékin' má' konf'densz déijli)
Különös tekintettel a
I told you
That we could fly
'Cause we all have wings
But some of us don't know why
(Vrdzsííínjá, júúúúó' brékingmá' hááá't, júúúúó' sékin' má' konf'densz déijli)
Különös tekintettel a
I told you
That we could fly
'Cause we all have wings
But some of us don't know why
Equilibrium
"...But I, being poor, have only my dreams.
I have spread my dreams under your feet;
tread softly,
because you tread on my dreams. "
W.B.Y.
(...De szegény vagyok, álmaim vannak csupán.
Álmaimból szőtt szőnyegem lábaid alá terítem;
Gyengéden lépj rá,
mert álmaimon lépdelsz.)
I have spread my dreams under your feet;
tread softly,
because you tread on my dreams. "
W.B.Y.
(...De szegény vagyok, álmaim vannak csupán.
Álmaimból szőtt szőnyegem lábaid alá terítem;
Gyengéden lépj rá,
mert álmaimon lépdelsz.)
Hát
beértünk.
Tegnap ugye a homokviharok miatt halasztottunk, éjjel néha még zápor is verte a tetőt.
Ma reggel aztán sikerült kiszaladni felderíteni azt a 30km-es utat amelyen majd a flycamp költözik, igaz a piszkossárga felhők a fejünk felett rohantak olyan alacsonyan, hogy ha felugrok a kocsi tetejére ki tudom bökni bármelyiküket egy bottal. Persze ilyet okos ember nem csinál, hacsak nem akar a saját nyakába zuhintani két mázsa vizet.
Eljutottunk a keresett helyre nagy nehezen, sőt még tovább is (Béla, mosmá csak be kéne kapcsolni aztatata kurva GPS-t :))
Most istentelen homokvihar dühöng a falon túl, orkán erejű szél visít és homok, homok, homok mindenütt, a levegőben, a fülemben, az orrom tövén a billentyűzeten, az asztalon, a fogam alatt.
Pedig csukva ajtó, ablak. Lefényképezném, ha ki tudnám nyitni az ajtót... :)
(Bár könnyű elképzelni: mindenki becsukja a szemét és amit lát, azt piszkos-szürkés-sárgára színezi, hozzáadva egy kis feketét)
Ez megy hozzá:
Tegnap ugye a homokviharok miatt halasztottunk, éjjel néha még zápor is verte a tetőt.
Ma reggel aztán sikerült kiszaladni felderíteni azt a 30km-es utat amelyen majd a flycamp költözik, igaz a piszkossárga felhők a fejünk felett rohantak olyan alacsonyan, hogy ha felugrok a kocsi tetejére ki tudom bökni bármelyiküket egy bottal. Persze ilyet okos ember nem csinál, hacsak nem akar a saját nyakába zuhintani két mázsa vizet.
Eljutottunk a keresett helyre nagy nehezen, sőt még tovább is (Béla, mosmá csak be kéne kapcsolni aztatata kurva GPS-t :))
Most istentelen homokvihar dühöng a falon túl, orkán erejű szél visít és homok, homok, homok mindenütt, a levegőben, a fülemben, az orrom tövén a billentyűzeten, az asztalon, a fogam alatt.
Pedig csukva ajtó, ablak. Lefényképezném, ha ki tudnám nyitni az ajtót... :)
(Bár könnyű elképzelni: mindenki becsukja a szemét és amit lát, azt piszkos-szürkés-sárgára színezi, hozzáadva egy kis feketét)
Ez megy hozzá:
2008. március 25., kedd
Antiszociális
Kimentem megnézni a csillagot amit ma kaptam, és rögtön észre is vettem, persze könnyű dolgom volt, mert ma óriás a Hold és elnyomta a gyengébbek fényét. Az enyém fényesen ragyogott az északnyugati égbolton...
Jobbra a katonák gyülekeztek, sötét ide oda mozgó amorf alakok a távolban, gondoltam őrjáratra indulnak, nyugodtan alszunk.
Benéztem a bárba, üres volt, csak a helyi sör és cigarettafüst összekeveredett és állott lóhúgyra emlékeztető nehéz bűze terjengett a neonfény alatt, a hűtőt kiürítették, ellenben az egyik otthagyott tálcán a kis pirítós bagett karikákra olvasztott sajt és fekete meg sárga olajbogyó odavonzott, hát összeszedtem őket, persze előtte gondosan lepöcköltem az olajbogyókat.
16 éve élek, dolgozom arab országokban, de az olajbogyó a nemszeretem kategóriába tartozik még mindig.
Egyszer egy kis olajsajtoló mellett mértünk Törökországban, egy ló járt körbe-körbe, forgatva a hatalmas kőkorongot ami a súlyánál fogva kipréselte azt az undorító folyadékot a kővályúba szórt bogyókból, amiből majdan a szép érett arany színű olívaolaj varázsolódik, szűzen és hidegen.
Majdnem hánytam attól a szagtól, ami onnan áradt, pedig egyetlen olyan dolog van a galaxis eme félreeső zugában -ahova akaratomon kívül vetődtem -,ami ilyesmire késztet, az pedig a....
Nem mondom meg. Még valaki visszaélne vele :)
Ahogy kiléptem az ajtón, le a lépcsőn valami furcsa hangot hallottam, és rájöttem, hogy igazán ez csalt ide, piszkálva a tudatalattim.
Először azt hittem, hogy Dave dúdolgat a bárban, de az ugye üres volt. Amolyan 60% Ella Fitzgerald és 40% Louis Armstrong keveréke-szerű - most már jobban hallható - ének vonzott el balra, de hát ott csak az orvosi tréler van, a doki pedig arab, a teától csak nem kómázott be - futott át egy nanoszekundum alatt az agyamon... Aztán rájöttem, hogy éppen gitárleckét vesz magától a szobájában, amelyet a rendelőtől csak egy ajtó választ el, és hozzá blúzosan ejeéénekell :)
Elindultam vissza és félúton járhattam, amikor a katonáknál megszólalt a sziréna, ezzel egyidőben veszett futkosás támadt náluk, a sötét alakok mind egy irányba mozogtak, gyorsan.
Hm, most hasra vágjam magam, és fedezéket keressek, ahogy az oktatóanyagban tanították, vagy mi legyen?
Először is a számba tömtem egy sajtos pirítóst, abból baj nem lehet (majmok ilyen esetben vakaródznak azt hiszem), aztán úgy döntöttem, hogy ez csak próbariadó.
A picike indonéz geofizikusunk kinyitotta az ajtót és kinézett, kézzel lábbal mutattam neki, hogy ez csak drill, húzzon vissza nyugodtan, merugye ő beszéle cák picike ángol.
Aztán elhallgatott a sziréna, feljöttem a lépcsőmön, felkapcsoltam a villanyt, és most fogyott el az utolsó pirítós.
Ez valami perverzió lehet nálam, imádom a pocsék kajákat. Giza te mostan itten hagyd abba az olvasást!!!!
A száraz, megpörkölődött pirítósokat, a szélükön feketére sült húsokat, az olcsó éttermi sültkrumplikat, hozzá a papírvékonyra klopfolt rántotthúsokkal és a ronggyá áztatott vékonyra szelt uborkasalátákkal, a szendvicsekbe zanzásított hullahideg bécsiszeleteket, a pocsék műanyagízű üdítőket, ilyesmit.
Ha meglátok egy Norbi féle update cimkét a leggusztább akármin, azonnal méla undorral hajítom vissza oda ahonnan jött, ha pedig valaki úgy akar rámsózni bármiféle ételt, hogy ez egészséges, rögtön gyanúsan kezdem méregetni és a gutaütés kerülget, ha egy vega agitációba kezd.
Köszönöm szépen, de van nekem egy 47 éves szerkezetem, az pontosan tudja hogy mi a jó, és mi a macskaszar.
Benne bízom egyedül.
(És a fegyveremben).
Jobbra a katonák gyülekeztek, sötét ide oda mozgó amorf alakok a távolban, gondoltam őrjáratra indulnak, nyugodtan alszunk.
Benéztem a bárba, üres volt, csak a helyi sör és cigarettafüst összekeveredett és állott lóhúgyra emlékeztető nehéz bűze terjengett a neonfény alatt, a hűtőt kiürítették, ellenben az egyik otthagyott tálcán a kis pirítós bagett karikákra olvasztott sajt és fekete meg sárga olajbogyó odavonzott, hát összeszedtem őket, persze előtte gondosan lepöcköltem az olajbogyókat.
16 éve élek, dolgozom arab országokban, de az olajbogyó a nemszeretem kategóriába tartozik még mindig.
Egyszer egy kis olajsajtoló mellett mértünk Törökországban, egy ló járt körbe-körbe, forgatva a hatalmas kőkorongot ami a súlyánál fogva kipréselte azt az undorító folyadékot a kővályúba szórt bogyókból, amiből majdan a szép érett arany színű olívaolaj varázsolódik, szűzen és hidegen.
Majdnem hánytam attól a szagtól, ami onnan áradt, pedig egyetlen olyan dolog van a galaxis eme félreeső zugában -ahova akaratomon kívül vetődtem -,ami ilyesmire késztet, az pedig a....
Nem mondom meg. Még valaki visszaélne vele :)
Ahogy kiléptem az ajtón, le a lépcsőn valami furcsa hangot hallottam, és rájöttem, hogy igazán ez csalt ide, piszkálva a tudatalattim.
Először azt hittem, hogy Dave dúdolgat a bárban, de az ugye üres volt. Amolyan 60% Ella Fitzgerald és 40% Louis Armstrong keveréke-szerű - most már jobban hallható - ének vonzott el balra, de hát ott csak az orvosi tréler van, a doki pedig arab, a teától csak nem kómázott be - futott át egy nanoszekundum alatt az agyamon... Aztán rájöttem, hogy éppen gitárleckét vesz magától a szobájában, amelyet a rendelőtől csak egy ajtó választ el, és hozzá blúzosan ejeéénekell :)
Elindultam vissza és félúton járhattam, amikor a katonáknál megszólalt a sziréna, ezzel egyidőben veszett futkosás támadt náluk, a sötét alakok mind egy irányba mozogtak, gyorsan.
Hm, most hasra vágjam magam, és fedezéket keressek, ahogy az oktatóanyagban tanították, vagy mi legyen?
Először is a számba tömtem egy sajtos pirítóst, abból baj nem lehet (majmok ilyen esetben vakaródznak azt hiszem), aztán úgy döntöttem, hogy ez csak próbariadó.
A picike indonéz geofizikusunk kinyitotta az ajtót és kinézett, kézzel lábbal mutattam neki, hogy ez csak drill, húzzon vissza nyugodtan, merugye ő beszéle cák picike ángol.
Aztán elhallgatott a sziréna, feljöttem a lépcsőmön, felkapcsoltam a villanyt, és most fogyott el az utolsó pirítós.
Ez valami perverzió lehet nálam, imádom a pocsék kajákat. Giza te mostan itten hagyd abba az olvasást!!!!
A száraz, megpörkölődött pirítósokat, a szélükön feketére sült húsokat, az olcsó éttermi sültkrumplikat, hozzá a papírvékonyra klopfolt rántotthúsokkal és a ronggyá áztatott vékonyra szelt uborkasalátákkal, a szendvicsekbe zanzásított hullahideg bécsiszeleteket, a pocsék műanyagízű üdítőket, ilyesmit.
Ha meglátok egy Norbi féle update cimkét a leggusztább akármin, azonnal méla undorral hajítom vissza oda ahonnan jött, ha pedig valaki úgy akar rámsózni bármiféle ételt, hogy ez egészséges, rögtön gyanúsan kezdem méregetni és a gutaütés kerülget, ha egy vega agitációba kezd.
Köszönöm szépen, de van nekem egy 47 éves szerkezetem, az pontosan tudja hogy mi a jó, és mi a macskaszar.
Benne bízom egyedül.
(És a fegyveremben).
Induljunk...
Jövő levél:
hülyeség... de nekem ma mindenröl Kafka jut az eszembe....
"Útrakelés
Megparancsoltam, hozzák elő az istállóból lovamat. A szolga nem értett. Magam mentem az istállóba, megnyergeltem a lovam, nyeregbe szálltam. Távolból trombitahangot hallottam, megkérdeztem a szolgát, mit jelent. Nem tudott semmit, nem hallott semmit. A kapuban feltartóztatott, és megkérdezte:
- Hová lovagolsz, uram?
- Nem tudom - mondtam -, csak innen el, csak innen el. Örökké innen el, csak így érkezhetem célomhoz.
- Ismered tehát célodat? - kérdezte.
- Igen - feleltem -, hiszen mondottam: "Innen el", ez a célom.
- Nem viszel eleséget se magaddal? - kérdezte.
- Nincs rá szükségem - feleltem -, ez az út olyan hosszú, hogy éhen halnék, ha útközben nem kaphatnék valamit. Nem vihetnék annyi eleséget, hogy kitartson. Hiszen, szerencsére, roppant út ez valóban.
"Menő levél:Nem hülyeség, én pontosan ezt tervezem...
Ha hazamegyek beülök az autóba és elindulok nyugatnak... ahogy írtad, pontosan úgy...
hülyeség... de nekem ma mindenröl Kafka jut az eszembe....
"Útrakelés
Megparancsoltam, hozzák elő az istállóból lovamat. A szolga nem értett. Magam mentem az istállóba, megnyergeltem a lovam, nyeregbe szálltam. Távolból trombitahangot hallottam, megkérdeztem a szolgát, mit jelent. Nem tudott semmit, nem hallott semmit. A kapuban feltartóztatott, és megkérdezte:
- Hová lovagolsz, uram?
- Nem tudom - mondtam -, csak innen el, csak innen el. Örökké innen el, csak így érkezhetem célomhoz.
- Ismered tehát célodat? - kérdezte.
- Igen - feleltem -, hiszen mondottam: "Innen el", ez a célom.
- Nem viszel eleséget se magaddal? - kérdezte.
- Nincs rá szükségem - feleltem -, ez az út olyan hosszú, hogy éhen halnék, ha útközben nem kaphatnék valamit. Nem vihetnék annyi eleséget, hogy kitartson. Hiszen, szerencsére, roppant út ez valóban.
"Menő levél:Nem hülyeség, én pontosan ezt tervezem...
Ha hazamegyek beülök az autóba és elindulok nyugatnak... ahogy írtad, pontosan úgy...
2008. március 12., szerda
Utazunk, látod?
Ma reggel térdmagasságban elhúzott egy fecske, 10 óra környékén pedig egy legalább ötven fős gólyacsapat keringett a tábor fölött.
Lassan indul a nép Európába, lassan nekem is indulnom kellene már :)
Lassan indul a nép Európába, lassan nekem is indulnom kellene már :)
2008. március 11., kedd
Tegnap
jót röhögtem.
A vettem egy páramentesítőt, meg egy párologtatót, aztán bezártam őket egy szobába, hogy had harcoljanak mintájára én is valami hasonlót műveltem, bár nem tudatosan.
Nem értettem, hogy a csodába lehet az, hogy meleg van a szobámban, amikor kint csak olyan 21-22 fokokat mértünk, itt pedig 24 fokra állítva a légkondit is majdnem langyos volt a levegő...
Aztán tegnap odanyúltam az elektromos fűtőtesthez, hihi, és az meleg volt.
Hát a légkondi próbálta tartani a 24 fokot, a villanykályha pedig a 29-et, így ezek ketten szépen harcoltak egymással, a csoda tudja mennyi ideje már, de vagy két hete érkezett meg ide a hideg.
Nemröhögni!
A vettem egy páramentesítőt, meg egy párologtatót, aztán bezártam őket egy szobába, hogy had harcoljanak mintájára én is valami hasonlót műveltem, bár nem tudatosan.
Nem értettem, hogy a csodába lehet az, hogy meleg van a szobámban, amikor kint csak olyan 21-22 fokokat mértünk, itt pedig 24 fokra állítva a légkondit is majdnem langyos volt a levegő...
Aztán tegnap odanyúltam az elektromos fűtőtesthez, hihi, és az meleg volt.
Hát a légkondi próbálta tartani a 24 fokot, a villanykályha pedig a 29-et, így ezek ketten szépen harcoltak egymással, a csoda tudja mennyi ideje már, de vagy két hete érkezett meg ide a hideg.
Nemröhögni!
2008. március 2., vasárnap
Vers... vagy nem?
Ma homokvihar csapott le ránk,
délelőtt
láthatóság nulla,
senki nem mozdulhatott.
Ez a kocsi a domboldalon rekedt,
a vihar orkán erejűvé vált
elkezdte kifújni a homokot a kerekek alól
kértek segítséget rádión
küzdöttek is a lapátokkal
de szél csak nevetett.
itt így megy ez...
délelőtt
láthatóság nulla,
senki nem mozdulhatott.
Ez a kocsi a domboldalon rekedt,
a vihar orkán erejűvé vált
elkezdte kifújni a homokot a kerekek alól
kértek segítséget rádión
küzdöttek is a lapátokkal
de szél csak nevetett.
itt így megy ez...
(Mondaná Vonnegut)
Ps:
Persze helyesen így kellett volna fotózni, dehát...
2008. február 23., szombat
20:30
Most volt eligazítás, piros riadó lépett életbe, mivel tőlünk vagy 200km-re rossz fiúk megtámadták a katonákat.
Két hete még 600km-re volt támadás, akkor 7 katona meghalt.
Ezért volt hát ma a helikopter a látóhatáron...
Hátizsákomban víz, (no meg azért két dobozos kólát is bespájzoltam :)), útlevél, apróságok készen, mert ha pucolás lesz, akkor gyorsan kocsira kell pattanni, azok megtankolva itt állnak közvetlen a lakókocsik mellett. Elvileg megcélozzuk a sivatagban a líbiai határt...)
A katonák éjszaka őrjáratoznak, szóval nyugodtan alhatunk :)
Két hete még 600km-re volt támadás, akkor 7 katona meghalt.
Ezért volt hát ma a helikopter a látóhatáron...
Hátizsákomban víz, (no meg azért két dobozos kólát is bespájzoltam :)), útlevél, apróságok készen, mert ha pucolás lesz, akkor gyorsan kocsira kell pattanni, azok megtankolva itt állnak közvetlen a lakókocsik mellett. Elvileg megcélozzuk a sivatagban a líbiai határt...)
A katonák éjszaka őrjáratoznak, szóval nyugodtan alhatunk :)
2008. február 19., kedd
Ez is ma
Most rádióztak be, hogy megint felborult egy kocsink. A francba, nem elég hogy lopkodják őket, még törik is...
Azért az jó hír, hogy fegyveresek megint elraboltak egy kocsit, ebben viszont már benne volt a műholdas követő rendszer. A zsaruk vártak három napot, hogy merre jár, ás csak azután csaptak le. Mint kiderült, egy jólmenő építési vállalkozó vezette a bandát, akinek ráadásul egy turista irodája is volt Tamersetben, vagy hol az ördögben.
Mivel előző napon egy másik garázsnál is állt vagy 4 órát a kocsi, ott is megpiszkálják kicsit a kakit...
Azért az jó hír, hogy fegyveresek megint elraboltak egy kocsit, ebben viszont már benne volt a műholdas követő rendszer. A zsaruk vártak három napot, hogy merre jár, ás csak azután csaptak le. Mint kiderült, egy jólmenő építési vállalkozó vezette a bandát, akinek ráadásul egy turista irodája is volt Tamersetben, vagy hol az ördögben.
Mivel előző napon egy másik garázsnál is állt vagy 4 órát a kocsi, ott is megpiszkálják kicsit a kakit...
Ma
esmét homokvihar van.
Nem az a legrosszabb, hogy homokot pislogunk, vagy homokot fingunk (na jó az is kellemetlen), hanem a statikus elektromosság, ami az ilyesfajta viharok velejárója.
Bármihez hozzáér az ember, olyan szikrák ugrálnak mint a fene!
Áll a mérés, a rádióantennát ledöntötte a piszok és ide-oda rázza a trélert, csoda hogy net még van, pedig hajlítgatja a parabolákat is :)
A mai program tehátakkor: ágyonfekvés, székenülés, merengésavilágdolgain, ilyesmi.
Vacsi majd csak hat harminctól, bár van még itt két zacskó vegyes toblerone, másfél lityi Bayles, két narancs, szóval nasi-nasi is mehet, semmi vész :)
Na és zene:
Nem az a legrosszabb, hogy homokot pislogunk, vagy homokot fingunk (na jó az is kellemetlen), hanem a statikus elektromosság, ami az ilyesfajta viharok velejárója.
Bármihez hozzáér az ember, olyan szikrák ugrálnak mint a fene!
Áll a mérés, a rádióantennát ledöntötte a piszok és ide-oda rázza a trélert, csoda hogy net még van, pedig hajlítgatja a parabolákat is :)
A mai program tehátakkor: ágyonfekvés, székenülés, merengésavilágdolgain, ilyesmi.
Vacsi majd csak hat harminctól, bár van még itt két zacskó vegyes toblerone, másfél lityi Bayles, két narancs, szóval nasi-nasi is mehet, semmi vész :)
Na és zene:
2008. február 16., szombat
Tegnap
felborult a homokon a tartálykocsink.
A három közül az, amelyik az üzemanyagot szállította a vibróknak. Ma pedig két Toyota csattant össze egy homokdűne tetején, abból a viszonylag ritka okból kifolyólag, hogy egyszerre értek a csúcsra.
Ugye amíg felfelé mászunk addig csak a motorháztető és az ég látszik, emiatt nem is lehet okolni senkit. Persze a dűnezászló éppen ezért kötelező minden kocsin, ami nem más, mint egy hosszú rúdra erősített piros zászló, és ez már akkor is látszik amikor a kocsi még a dűne pereme mögött van.
Csak ugye a bérelt kocsik nem érezték ezt kötelezően használandó felszerelésnek.
Eddig...
Délután istenes homokvihar takarított a táborban, elringatott...
Hagytam... :)
Elvégre: az idő a mindenem...
A három közül az, amelyik az üzemanyagot szállította a vibróknak. Ma pedig két Toyota csattant össze egy homokdűne tetején, abból a viszonylag ritka okból kifolyólag, hogy egyszerre értek a csúcsra.
Ugye amíg felfelé mászunk addig csak a motorháztető és az ég látszik, emiatt nem is lehet okolni senkit. Persze a dűnezászló éppen ezért kötelező minden kocsin, ami nem más, mint egy hosszú rúdra erősített piros zászló, és ez már akkor is látszik amikor a kocsi még a dűne pereme mögött van.
Csak ugye a bérelt kocsik nem érezték ezt kötelezően használandó felszerelésnek.
Eddig...
Délután istenes homokvihar takarított a táborban, elringatott...
Hagytam... :)
Elvégre: az idő a mindenem...
2008. január 19., szombat
Mindig
amikor megnézem a Ponyvaregényt (bár inkább Pulp fiction-t kellene írni mert utálom a magyar szinkronját, na meg úgy is az eredeti dvd-t nyúzom már jó ideje), hamburgerre vágyom. Utoljára a West End -vagy mi a nyűnek hívják azt a szemkavaró pfújj izét a Nyugatinál- TGIF nevű helyén lapátoltam be egy hatalmasat. Jó darabig nem tudtam, hogy már nálunk is van ez a fajta gyorseszede, pedig tényleg, asszem kettőt találtam korábban a keresővel a neten.
Kairóban a vendégházból csak átvágtunk a hatsávos úton (na ez nem volt egyszerű mutatvány) és már ott is voltunk a lépcsőinél, leballagtunk, átvágtunk a kerthelyiségen, és be a kellemes légkondis félhomályba, fel a bárszékekre. Hamburger, helyi sör, steak, általában ez volt a vacsi, a kiszolgálók mind ismerték a mieinket, mert többnyire ott vacsoráztak, mi meg ugye másfél havonta egyszer velük tartottunk vagy hat éven át.
Később, amikor a cég felszámolta a vendégházat (szerettem pedig, a 11. emeletről szép volt az alattunk lustán hömpölygő Nílus, a távolban a Sakarai meg a Gízai piramisok, esténként pedig az erkélyről vigyorogtam a helyi közlekedési káoszt) a Sofitelben laktunk, no onnan már kellett gyalogolni jó pár száz métert sétányon.
Még öt nap, aztán újra előveszem a Pulp fiction-t ;)
Kairóban a vendégházból csak átvágtunk a hatsávos úton (na ez nem volt egyszerű mutatvány) és már ott is voltunk a lépcsőinél, leballagtunk, átvágtunk a kerthelyiségen, és be a kellemes légkondis félhomályba, fel a bárszékekre. Hamburger, helyi sör, steak, általában ez volt a vacsi, a kiszolgálók mind ismerték a mieinket, mert többnyire ott vacsoráztak, mi meg ugye másfél havonta egyszer velük tartottunk vagy hat éven át.
Később, amikor a cég felszámolta a vendégházat (szerettem pedig, a 11. emeletről szép volt az alattunk lustán hömpölygő Nílus, a távolban a Sakarai meg a Gízai piramisok, esténként pedig az erkélyről vigyorogtam a helyi közlekedési káoszt) a Sofitelben laktunk, no onnan már kellett gyalogolni jó pár száz métert sétányon.
Még öt nap, aztán újra előveszem a Pulp fiction-t ;)
2008. január 13., vasárnap
In the Flycamp
(amolyan naplóféle, tessék komolyan venni)
2007. december 24.
Délután fél háromkor indult a B-190-es négyünkkel dél felé. A két gázturbinás, propelleres gép gyorsan elérte az utazómagasságot, és a kényelmes üléseken élmény volt az utazás a túlnyomásos kabinban, főleg ha összevetjük a kis DHC-9 apró, kemény, de kurvakényelmetlen priccs-szerű kisszékeivel.
Hassitól felhős volt az ég alattunk, de a sivataghoz közeledve feltűntek a sorokban húzódó, póklábszerű karokkal szerteágazó, hatalmas homokdombok. A GoogleEarth-ből ismerős lapos részen (naná, hogy előre meglestem azt, hogy hol leszünk majd) elrepültünk a kelet-nyugat irányban húzódó műút felett, és tudtam, hogy innen már csak kb. 70 km a reptér. Ereszkedés, majd egy 180 fokos alacsony forduló után simán landolt a két francia pilóta.
:
Csend.
Teljes csend.
Az az igazi, sivatagi, semmihez sem fogható, légy, madár, szúnyog, falevélzúgás, városi zaj mentes csend...
27 fok és sárgásbarna homokvonulatok köröskörül, ez fogadott bennünket.
Mivel senki nem várt ránk, fotóztunk kicsit, és szóltunk a kapitánynak, hogy várjon pár percet, mert ha nem jönnek értünk, akkor megyünk vissza velük Hassiba. Azt felelte: semmi gond, az út ki van fizetve.
A műholdas telefonon beszéltünk a bázissal, minden ok, ne aggódjunk mert jönnek, és tényleg! Alig bontottuk a vonalat, északról feltűnt a porfelhő, abban pedig a katonai kíséret három kocsija, közrefogva a mi két Toyotánkat.
80 km-t tekertünk a sivatagban, mire elértük a tábort. Cseh Tomi jutott eszembe:
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
A nap éppen ekkor tűnt el a távoli dűnék mögött, még lőttem pár képet:
Aztán vacsora, megágyazás, és szundi.
A fene a pofáját annak, akki ellopta a tollal bélelt könnyű paplanom a szobámból, mert radiátor az nincs, csak egy plédet kaptunk, hozzá két lepedőt, kispárnát, és bedunyha.
Imádom a campingozást, de éjszaka tuti hogy kubászov hideg lesz, ahogy a csillagokat nézem.
2007-12-25
Hidegben ébredés, eligazítás: ok srácok, mivel mindent vastagon fed a por és a homok, kitakarítjuk az irodát, aztán bepakolás. Elmentem reggelizni, tea, kockasajt (ami háromszögletű), hozzá bagett. Mire visszaértem, a fiaim serényen dolgoztak.
Mint tudjuk nincs annál bosszantóbb, mint amikor a hülyeség szorgalommal párosul, szóval elmagyaráztam nekik, hogy nem-nem-nem pakoljuk be tiszta cuccokat az irodába addig, amíg az nincs kitakarítva.
Megértették, újra kipakoltak, takarítottak serényen, most már a jó irányban.
A terv: két fúrás felderítése, valamint az első GPS referenciának keresni valami szép, magas, jó kilátással rendelkező homokdombot, ha lehet rekettyéssel, és enyhén lejtő kavicsos ösvénnyel.
Emellett persze az akksik töltése, garminok koordinátákkal ellátása, térképgyártás, no meg 9-kor biztonsági megbeszélés az összekötő tiszttel.
Hm, azt nem is említettem, hogy a tegnapelőtt Hassiból elindult négy kocsink közül kettőt elraboltak.
Alig tettek meg vagy 80 km-t az 500-ból, amikor két, fegyveresekkel megrakott pickup húzott melléjük hátulról, pár lövés a levegőbe, a két hátsó kocsinknak esélye sem volt menekülni, de szerencsére az első két Toyotánk felkapta a nyúlcipőt - hála a hátsók rádión keresztüli figyelmeztetésének-, és bemenekültek egy közeli olajfinomítóba.
Ja, és karácsony van?
2007-12-26
Ma elindult az ITRF mérés a tábor területén, kimenni csak katonai kísérettel lehet, hát a csoda vágyik ilyesmire.
Még mindig nem tudjuk pontosan mi tűnt el a két elrabolt kocsinkkal együtt.
Párszor megint eszembe jutott az, aki elorganizálta a takaróm és a párnám, mondtam is hogy sokasodjon és szaporodjon családon belül, persze nem ezekkel a szavakkal.
Szentség a bótba (na ez honnan van?) ez a lepedő-pokróc kombó valahogy nem jön be. Az éjszakák hidegek, viszont dél körül pólóban ücsörgünk a lépcsőkőn, ma 26 fok volt.
2007-12-27
A fiúk elindultak, és megtalálták a régi kontrol pontokat, egyik 27km-re nyugatra lapult a homokdűnék közötti völgyben, egy másik 11km-re északra, a harmadik pedig 18km-re keletre. Minden mérés sikerült, és mindenki visszért rendesen.
Jassen arcán látszik is az elégedettség. Vagy valami ilyesmi:
So far so good, avagy Al Hamdu Allah, ahogy a művelt orosz mondaná, ha tudna arabul.
2007-12-29
Reggel kiszaladtak a fiúk, én pedig búcsút intettem nekik, aztán csak élveztem a hűvös szellőt, nyugatról jött, a homokdűnék felől.
Ma már jó lenne fürdeni, de nincs vizünk.
Inni sincs vizünk, illetve mindenki kapott egy liter ásványvizet, ossza be. Persze tea még volt reggel, leves is este, de ha holnap nem jut el ide valahogy valamiféle kajás kocsi, akkor exodus lesz, big time!
Ma újra végigszaglásztam a két pólóm, a Wrangler nyert, maradhat még pár napot. Tegnap pedig mosni akartam őket, de nem volt víz, hát bőszen használom az Adidas golyós deot.
Eszembe jutott a régi geofizikás sztori: gyerekek, ma ágynemű csere lesz. Csak azt kell eldönteni, hogy ki kivel cserél! :)
Szagunk van, borostánk van, a hajunk mint a drót a portól, de a lényeg: eddig volt minden reggel citrom a teába. Merugye annélkül egy zalainak nem tea a tea.
A kaja viszont tűrhető, ez itt egy ebéd féle:
Esténként pedig wáááó!... A sülő bagett illata... Imádom.
2007-12-30
Éjszaka befutott egy pickup, megrakva ásványvizes kartonokkal, vigyor a képeken! A sofőr 40 km-t kavart a dűnék között, de nem veszett el.
Kérdeztem tőle, hogyan navigált?
A csillagok... felelte.
Így megye ez.
Khader pedig elindult Inamenasba, hogy elküldjön pár emailt - netünk még nincs- és hozzon nekünk eztmegazt. Persze a több mint 200km-es utat nem tudja megtenni egy nap alatt, de holnap már jön, azám - hazám!
2007-12-31
Hát igen: az egerek és emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek...
Nagy reményekkel vártuk Abdelkhadert vissza, de sajna csak pár karton kólát kapott, se bor se sör, se pitralon.
Így aztán este körbe ültük a Dave hozta egyetlen feketecímkés sétáló Jánost, ami jég nélkül, jobb hijján fehér műanyag kávés poharakban materializálódott. Hozzá dobozos kóla járt, és mindenki kapott egy kocka csokit Michell utolsó táblájából.
Este hatkor a filipinó maffiánk tagjai már 2008-at írtak bőven, Terence nagy köteg pénzt cipelt a zsebeiben – régi szokás ez náluk, ettől több lesz majd a következő évben. Hm, nyilvánvaló, de hogy ezt mi otthon vajon miért nem csináljuk - nem értem....
Pár napja este rengeteget mesélt az ősei által kellemesen megreformált keresztény ünnepekről. Az az össznépi temetőben kefélés megmozgatta a fantáziám, node így a harmadik hét után ez ugye nem is csoda.
8-kor ünnepi vacsi volt, és a körülményekhez képest Michell csapata igazán kitett magáért.
Először is salátaágyon nyugvó kis pizzát kapott mindenki, amelynek tetejére valami istencsászáros camember vékony szeletei olvasztódtak amolyan kereszt formában. Terence annyira meghatódott a whiskytől, hogy nem ment neki a pizza, hát magamhoz szólítottam az övét is.
Aztán a kedvenc arab levesem, a csorba jött, harisszával, citrommal, naná.
Ezután eszméletlen finom püré (valami kockázott zöld akármit láttam belekeverve), hozzá pedig alig megkapatott bélszínszelet, wow! Terence ezt sem bírta legyűrni, hát ismét feláldoztam magam, nyammmmm!
Ezt követően kis fémtálkákban amolyan madártejszerű valamit raktak minden asztalra, és még találgattuk mi lehet ez, amikor megérkezett hozzá a forró almás süti, a puha almaszeletek valami pudingszerű krémbe ágyazódtak, és erre kellett az öntet.
Valami mennyei ízorgia alakult ki a pofázmányomban, uh, hiába na, ezek a franciák csak tudnak valamit a bagetten és a visszavonuláson túl is.
Jött még egy gyümölcstál, majd a konyha teljes személyzete bevonult, olyan tapsot kaptak, mint puccos divatbemutató után valami menő dizájner és csapata, de szerintem jobbat, sokkal jobbat.
Aztán, mivel már ittunk is, ettünk is, egy kis traccsparty után mindenki elvonult a konténerébe és készült az itteni éjfélre.
Én Hellgate: London-ban öltem a dögöket egészen hajnali négyig.
Hétkor meeting, aztán a srácok mentek statikust mérni, én pedig visszaestem az ágyamba, és csak az ebédre hívó déli harangszó (nem megijedni, csak költői kép, vagy mifene) ébresztett:
2008 van kéremszépen.
2007. december 24.
Délután fél háromkor indult a B-190-es négyünkkel dél felé. A két gázturbinás, propelleres gép gyorsan elérte az utazómagasságot, és a kényelmes üléseken élmény volt az utazás a túlnyomásos kabinban, főleg ha összevetjük a kis DHC-9 apró, kemény, de kurvakényelmetlen priccs-szerű kisszékeivel.
Hassitól felhős volt az ég alattunk, de a sivataghoz közeledve feltűntek a sorokban húzódó, póklábszerű karokkal szerteágazó, hatalmas homokdombok. A GoogleEarth-ből ismerős lapos részen (naná, hogy előre meglestem azt, hogy hol leszünk majd) elrepültünk a kelet-nyugat irányban húzódó műút felett, és tudtam, hogy innen már csak kb. 70 km a reptér. Ereszkedés, majd egy 180 fokos alacsony forduló után simán landolt a két francia pilóta.
:
Csend.
Teljes csend.
Az az igazi, sivatagi, semmihez sem fogható, légy, madár, szúnyog, falevélzúgás, városi zaj mentes csend...
27 fok és sárgásbarna homokvonulatok köröskörül, ez fogadott bennünket.
Mivel senki nem várt ránk, fotóztunk kicsit, és szóltunk a kapitánynak, hogy várjon pár percet, mert ha nem jönnek értünk, akkor megyünk vissza velük Hassiba. Azt felelte: semmi gond, az út ki van fizetve.
A műholdas telefonon beszéltünk a bázissal, minden ok, ne aggódjunk mert jönnek, és tényleg! Alig bontottuk a vonalat, északról feltűnt a porfelhő, abban pedig a katonai kíséret három kocsija, közrefogva a mi két Toyotánkat.
80 km-t tekertünk a sivatagban, mire elértük a tábort. Cseh Tomi jutott eszembe:
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
A nap éppen ekkor tűnt el a távoli dűnék mögött, még lőttem pár képet:
Aztán vacsora, megágyazás, és szundi.
A fene a pofáját annak, akki ellopta a tollal bélelt könnyű paplanom a szobámból, mert radiátor az nincs, csak egy plédet kaptunk, hozzá két lepedőt, kispárnát, és bedunyha.
Imádom a campingozást, de éjszaka tuti hogy kubászov hideg lesz, ahogy a csillagokat nézem.
2007-12-25
Hidegben ébredés, eligazítás: ok srácok, mivel mindent vastagon fed a por és a homok, kitakarítjuk az irodát, aztán bepakolás. Elmentem reggelizni, tea, kockasajt (ami háromszögletű), hozzá bagett. Mire visszaértem, a fiaim serényen dolgoztak.
Mint tudjuk nincs annál bosszantóbb, mint amikor a hülyeség szorgalommal párosul, szóval elmagyaráztam nekik, hogy nem-nem-nem pakoljuk be tiszta cuccokat az irodába addig, amíg az nincs kitakarítva.
Megértették, újra kipakoltak, takarítottak serényen, most már a jó irányban.
A terv: két fúrás felderítése, valamint az első GPS referenciának keresni valami szép, magas, jó kilátással rendelkező homokdombot, ha lehet rekettyéssel, és enyhén lejtő kavicsos ösvénnyel.
Emellett persze az akksik töltése, garminok koordinátákkal ellátása, térképgyártás, no meg 9-kor biztonsági megbeszélés az összekötő tiszttel.
Hm, azt nem is említettem, hogy a tegnapelőtt Hassiból elindult négy kocsink közül kettőt elraboltak.
Alig tettek meg vagy 80 km-t az 500-ból, amikor két, fegyveresekkel megrakott pickup húzott melléjük hátulról, pár lövés a levegőbe, a két hátsó kocsinknak esélye sem volt menekülni, de szerencsére az első két Toyotánk felkapta a nyúlcipőt - hála a hátsók rádión keresztüli figyelmeztetésének-, és bemenekültek egy közeli olajfinomítóba.
Ja, és karácsony van?
2007-12-26
Ma elindult az ITRF mérés a tábor területén, kimenni csak katonai kísérettel lehet, hát a csoda vágyik ilyesmire.
Még mindig nem tudjuk pontosan mi tűnt el a két elrabolt kocsinkkal együtt.
Párszor megint eszembe jutott az, aki elorganizálta a takaróm és a párnám, mondtam is hogy sokasodjon és szaporodjon családon belül, persze nem ezekkel a szavakkal.
Szentség a bótba (na ez honnan van?) ez a lepedő-pokróc kombó valahogy nem jön be. Az éjszakák hidegek, viszont dél körül pólóban ücsörgünk a lépcsőkőn, ma 26 fok volt.
2007-12-27
A fiúk elindultak, és megtalálták a régi kontrol pontokat, egyik 27km-re nyugatra lapult a homokdűnék közötti völgyben, egy másik 11km-re északra, a harmadik pedig 18km-re keletre. Minden mérés sikerült, és mindenki visszért rendesen.
Jassen arcán látszik is az elégedettség. Vagy valami ilyesmi:
So far so good, avagy Al Hamdu Allah, ahogy a művelt orosz mondaná, ha tudna arabul.
2007-12-29
Reggel kiszaladtak a fiúk, én pedig búcsút intettem nekik, aztán csak élveztem a hűvös szellőt, nyugatról jött, a homokdűnék felől.
Ma már jó lenne fürdeni, de nincs vizünk.
Inni sincs vizünk, illetve mindenki kapott egy liter ásványvizet, ossza be. Persze tea még volt reggel, leves is este, de ha holnap nem jut el ide valahogy valamiféle kajás kocsi, akkor exodus lesz, big time!
Ma újra végigszaglásztam a két pólóm, a Wrangler nyert, maradhat még pár napot. Tegnap pedig mosni akartam őket, de nem volt víz, hát bőszen használom az Adidas golyós deot.
Eszembe jutott a régi geofizikás sztori: gyerekek, ma ágynemű csere lesz. Csak azt kell eldönteni, hogy ki kivel cserél! :)
Szagunk van, borostánk van, a hajunk mint a drót a portól, de a lényeg: eddig volt minden reggel citrom a teába. Merugye annélkül egy zalainak nem tea a tea.
A kaja viszont tűrhető, ez itt egy ebéd féle:
Esténként pedig wáááó!... A sülő bagett illata... Imádom.
2007-12-30
Éjszaka befutott egy pickup, megrakva ásványvizes kartonokkal, vigyor a képeken! A sofőr 40 km-t kavart a dűnék között, de nem veszett el.
Kérdeztem tőle, hogyan navigált?
A csillagok... felelte.
Így megye ez.
Khader pedig elindult Inamenasba, hogy elküldjön pár emailt - netünk még nincs- és hozzon nekünk eztmegazt. Persze a több mint 200km-es utat nem tudja megtenni egy nap alatt, de holnap már jön, azám - hazám!
2007-12-31
Hát igen: az egerek és emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek...
Nagy reményekkel vártuk Abdelkhadert vissza, de sajna csak pár karton kólát kapott, se bor se sör, se pitralon.
Így aztán este körbe ültük a Dave hozta egyetlen feketecímkés sétáló Jánost, ami jég nélkül, jobb hijján fehér műanyag kávés poharakban materializálódott. Hozzá dobozos kóla járt, és mindenki kapott egy kocka csokit Michell utolsó táblájából.
Este hatkor a filipinó maffiánk tagjai már 2008-at írtak bőven, Terence nagy köteg pénzt cipelt a zsebeiben – régi szokás ez náluk, ettől több lesz majd a következő évben. Hm, nyilvánvaló, de hogy ezt mi otthon vajon miért nem csináljuk - nem értem....
Pár napja este rengeteget mesélt az ősei által kellemesen megreformált keresztény ünnepekről. Az az össznépi temetőben kefélés megmozgatta a fantáziám, node így a harmadik hét után ez ugye nem is csoda.
8-kor ünnepi vacsi volt, és a körülményekhez képest Michell csapata igazán kitett magáért.
Először is salátaágyon nyugvó kis pizzát kapott mindenki, amelynek tetejére valami istencsászáros camember vékony szeletei olvasztódtak amolyan kereszt formában. Terence annyira meghatódott a whiskytől, hogy nem ment neki a pizza, hát magamhoz szólítottam az övét is.
Aztán a kedvenc arab levesem, a csorba jött, harisszával, citrommal, naná.
Ezután eszméletlen finom püré (valami kockázott zöld akármit láttam belekeverve), hozzá pedig alig megkapatott bélszínszelet, wow! Terence ezt sem bírta legyűrni, hát ismét feláldoztam magam, nyammmmm!
Ezt követően kis fémtálkákban amolyan madártejszerű valamit raktak minden asztalra, és még találgattuk mi lehet ez, amikor megérkezett hozzá a forró almás süti, a puha almaszeletek valami pudingszerű krémbe ágyazódtak, és erre kellett az öntet.
Valami mennyei ízorgia alakult ki a pofázmányomban, uh, hiába na, ezek a franciák csak tudnak valamit a bagetten és a visszavonuláson túl is.
Jött még egy gyümölcstál, majd a konyha teljes személyzete bevonult, olyan tapsot kaptak, mint puccos divatbemutató után valami menő dizájner és csapata, de szerintem jobbat, sokkal jobbat.
Aztán, mivel már ittunk is, ettünk is, egy kis traccsparty után mindenki elvonult a konténerébe és készült az itteni éjfélre.
Én Hellgate: London-ban öltem a dögöket egészen hajnali négyig.
Hétkor meeting, aztán a srácok mentek statikust mérni, én pedig visszaestem az ágyamba, és csak az ebédre hívó déli harangszó (nem megijedni, csak költői kép, vagy mifene) ébresztett:
2008 van kéremszépen.
Hát
azért csak 1500km-t költöztünk, basszameg a vörös seggű ördög, hogy klasszikusok közül idézzek.
Persze mi rep-rep-rep ááááá, nem rap, repülő-vel ugrottunk kettőt, először Hassiba, ott a szokásos ma megyünk, cancelled, ma megyünk, cancelled, stb. játszódott dec 18-tól amit aztán a ma tényleg megyünk váltott fel 24-én. Délben még láttuk a konyhában a készülő pulykát, de pár óra múlva a hangzatos TFT reptér betonján ácsorogtunk mi négyen, a két pilótával beszélgetve. A reptér kissé eltúlzott kifejezés a döngölt gipszes, kavicsos kifutópáját, a fémlábakon álló, vashordóból kialakított "tornyot", és a használt gumikból rakott kerítésfélét látva, de hát ez van.
Körülöttünk hatalmas homokdombok, és csend.
Azt mondtuk, hogy még várunk negyed órát, aztán irány vissza Hassiba, mert még egy sánta kutya sem várt bennünket a semmi közepén. A francia pilóták persze készségesen visszavittek volna minket, ki voltak fizetve, nekünk pedig lett volna egy 10e ejrós kirándulásunk, nem rossz, főleg ha ezzel együtt járt volna az is, hogy közelebbi ismeretségbe kerülünk a korábban említett pulykával.
Persze mivel ezt írom, már a táborban vagyunk, mert azért csak feltűnt a könnyűlovasság :)
Ma tehát már netünk is lett, megjött a csomagom a szilveszterre szánt Baccardival, no meg a magamnak szánt Bayles-zel, a samponom, a tusfürdőm.
Végre meleg vízzel tusoltam, a homok is eltűnt a washandgo habbal együtt, és vacsira lazán megkapatott isteni puhakicsitvéresomlósmmmmmmmfinomborsos bélszín került a püré mellé (hajj, az anyjuk istenit, ha legalább azt is olyan jól tudnák elkészíteni, pedig a francba, a séfünk francia).
De addig történt pár dolog, elmondom nagyjából a következő írásban.
Addig is: zene!
Persze mi rep-rep-rep ááááá, nem rap, repülő-vel ugrottunk kettőt, először Hassiba, ott a szokásos ma megyünk, cancelled, ma megyünk, cancelled, stb. játszódott dec 18-tól amit aztán a ma tényleg megyünk váltott fel 24-én. Délben még láttuk a konyhában a készülő pulykát, de pár óra múlva a hangzatos TFT reptér betonján ácsorogtunk mi négyen, a két pilótával beszélgetve. A reptér kissé eltúlzott kifejezés a döngölt gipszes, kavicsos kifutópáját, a fémlábakon álló, vashordóból kialakított "tornyot", és a használt gumikból rakott kerítésfélét látva, de hát ez van.
Körülöttünk hatalmas homokdombok, és csend.
Azt mondtuk, hogy még várunk negyed órát, aztán irány vissza Hassiba, mert még egy sánta kutya sem várt bennünket a semmi közepén. A francia pilóták persze készségesen visszavittek volna minket, ki voltak fizetve, nekünk pedig lett volna egy 10e ejrós kirándulásunk, nem rossz, főleg ha ezzel együtt járt volna az is, hogy közelebbi ismeretségbe kerülünk a korábban említett pulykával.
Persze mivel ezt írom, már a táborban vagyunk, mert azért csak feltűnt a könnyűlovasság :)
Ma tehát már netünk is lett, megjött a csomagom a szilveszterre szánt Baccardival, no meg a magamnak szánt Bayles-zel, a samponom, a tusfürdőm.
Végre meleg vízzel tusoltam, a homok is eltűnt a washandgo habbal együtt, és vacsira lazán megkapatott isteni puhakicsitvéresomlósmmmmmmmfinomborsos bélszín került a püré mellé (hajj, az anyjuk istenit, ha legalább azt is olyan jól tudnák elkészíteni, pedig a francba, a séfünk francia).
De addig történt pár dolog, elmondom nagyjából a következő írásban.
Addig is: zene!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)