Lusta Jack?

A vitorlásokon használt lazy jack (és a vele egybeépített vitorlazsák, a lazy bag) elnevezésének eredete a tengerészeti történelembe és a matrózok zsargonjába nyúlik vissza.

A kifejezés alapvetően két szóból tevődik össze, amelyek tökéletesen leírják a rendszer funkcióját és történelmi hátterét:

1. Miért „Jack”? A „Jack” név évszázadokon át a brit tengerészek általános, köznyelvi megnevezése volt. Gyakran hívták őket „Jack Tar”-nak is (a kátrányos – tar – ruházatuk és hajuk után, amellyel a vizet próbálták lepergetni). A vitorláshajókon szinte minden olyan egyszerűbb eszközt, áttételt vagy kötelet, amely a matrózok munkáját segítette vagy helyettesítette, szintén előszeretettel neveztek el „Jack”-nek (gondoljunk a jackstay vagy a szárazföldi autóemelő, a jack szavakra).

2. Miért „Lazy” (lusta)?
A hagyományos vitorlásokon a nagyvitorla (grósz) leengedése komoly, összehangolt fizikai munkát igényelt. A legénységnek a bumm (vitorlarúd) mellé kellett állnia, hogy a lezúduló, szélben csapkodó nehéz vásznat kézzel elkapja, behajtogassa (lapolja) és vitorlakötözőkkel rögzítse, különben a vitorla a fedélzetre vagy a vízbe omlott.

A lazy jack kötélrendszer – amely az árbócról a bumm két oldalához futva egyfajta bölcsőt képez – ezt a nehéz munkát vette át:
amikor a vitorlát leengedik, a kötelek szinte maguktól megtartják és a bumm tetején tartják a vásznat.
Így a matrózoknak (a „Jackeknek”) lényegesen kevesebb fizikai munkát kellett végezniük, és sokkal kényelmesebben, „lustábban” tudták kezelni a vitorlát.

Összegezve: A legenda szerint az elnevezés a brit haditengerészettől ered: azokat a matrózokat (Jack), akik olyan hajón szolgáltak, ahol ezt a kötélrendszert felszerelték, a többiek azzal ugratták, hogy „lusták” (lazy), mert a vitorla leengedésekor szinte semmi dolguk nem maradt. A kifejezés rajtuk ragadt, majd magát a szerkezetet, később pedig a belőle kifejlődő vitorlazsákot (lazy bag vagy stack pack) is így kezdték hívni.

Persze mindezek emellett a szerepe szerintem inkább az kisebb vitorlásokon (és a nagyobbakon is), hogy a bag uv álló anyaga védi a kikötőben álló hajók vitorláit a nap káros uv sugárzása ellen, ami nagyon hamar megeszi a műanyag vitorlákat.

A hajó megvételekor fel voltak szerelve, bár a nagyvitorla nem volt a helyén, így csak lógtak a bumról. Mivel jobb dolguk nem volt, helyet adtak a moha tenyészetnek. A levételük utáni első dolgom az volt, hogy nagynyomású mosóval letakarítottam az állás közben rárakódott mindenséget.

Aztán száradás után átnézve az egyébként épnek tűnő anyagot kiderült, hogy megette az idő uv foga a cérnát, meghúzva a varrásoknál úgy repedt, mint a nyári dinnye.
Nosza, varroda keresés és találás és megjavítás.
Okosan, uv álló cérnával...

Kezdődhetett a felszerelés.
Szerencsére a kötélzettel nem volt gondom, az gondosan az árbócra volt rögzítve.
Csak annyi dolgom volt, hogy a levételkor a bum furataiba maradt popszegecs maradványokat kifúrjam és kezdődhetett a visszaszegecselés.

Egy utolsó pillantás a leengedett vitorlára, ilyen volt.
Persze a lazy jack felszereléséhez fel kellett húzni a vitorlát, amit szélcsendes időben illő elvégezni.
A mai nap ilyen volt.

Az egyik oldal kész!

Szegecselődik a másik oldal is.

Jöhet a kötélzet.

Kis igazítás a kötél hosszokon, zippzár behúzása és a különálló árbóc rész felrakása következett.

Voilà, ahogy a művelt orosz mondaná, ha tudna franciául.

Zene!