Vitorlázzunk

Na nem el, egyelőre csak fel.

Vagyis az orrvitorla (jib, vagy genua, esetünkben genua) után felraktam a fővitorlát (mainsail) is. Persze a Balatonon ez a grósz (gross, Groß, a Großsegel-ből), gondolom azért mert a labancok közelebb vannak, mint a tenger.

Azonban mint kiderült, az egy régebbi, tartalék vitorla volt, a kikötőben ki is nézte magának egy úriember, hogy abból szabhatna majd magának valamit.
Vigye!

Mivel azért elég nagy falat a vitorla felrakása, kihajóztunk. Egyrészt a nyílt vízen könnyebb lesz a munka amiatt, hogy szélbe tudunk fordulni, másrészt segítségemre sietett a fiam.
Kifelé ő kormányozta a hajót, meglehetős tehetséggel, ráadásul vén tengeri medvére hajazó szakállal.

A kontrol panelen most a hajó generátora töltötte az akksikat, ahogy látszik, a feszültségszabályozó tökéletesen dolgozik.

A vízmélység és víz hőmérséklet is szépen leolvasható, a kikötő közelében 1.6 - 1.8 méter között ugrált, de befelé jövetkor a Marina torkolatánál 1.3-at is leolvastunk.
Még nem mértem le azt, hogy a vízfelszíntől milyen mélyen helyezték el a szenzort, mert ugye az igazi vízmélységhez azt tudnunk kell, ugyanis abból számítódik a hajó 1.6m-es merülését alapul véve az igazi vízmélység.

Egyébként most elég nagy a pánik vitorlás körökben a vízmélység miatt, de hát ezt mindenki tapasztalhatja, a médiában mindennapos hír a Balaton, vagy egyéb tavaink, folyóink állapota.
Nagyon kellene az az eső... sok eső...

Ahogy eltávolodtunk a kikötő bejáratától, kinéztem egy horgonyzó helyet, ahol nem zavarjuk a többi hajóst.
A horgonyzéshoz a 2 méteres vízmélységet számolva 15 méter kötelet engedtem le (a vízmélység szorozva 5-tel az a hossz, amely már jól megtartja a hajót, én adtam kis pluszt).
Gyenge hátramenettel biztosítottuk, hogy a horgony belevájjon az iszapba/homokba. (Meg is fogta, a végén csak csörlőzve tudtuk kiemelni a fenékről...)

A horgonyzással azt kívántuk elérni, hogy szélbe álljon a hajó, vagyis az orra felől fújjon.
Sikerült, a hajó szépen beállt és nekiláthattunk a feladatnak.
(Az is megoldás, ha szépen lassan széllel szemben haladunk a motorral, de úgy gondoltam, hogy akár Siófokig is eljuthatunk, ha sokat tökölünk és ugye motort csak a kikötő 300 méteres körzetében használhatunk.)

A vitorla alsó élét (foot) végigvezettük a bumm vájatában:

Az első/alsó sarkát (tack) az árbóchoz rögzítettük a seklivel.

A hátsó/alsó sarkát (clew) pedig a bummhoz:

Ezután a vitorla felső sarkát (head cringle) beakasztottuk a felhúzókötélbe (main halyard).

És a műanyag füleket sorban bevezetve az árbóc résébe felhúztuk a vitorlát, vagyis egyikünk igazgatta a vitorlát úgy, hogy a csúszkák a vájatba kerüljenek, a másikunk csörlőzött.
Közben persze a vitorlát merevítő műanyag léceket, latnikat (battens) is be kellett csúsztatni a megfelelő helyekre, de ez sem okozott különösebb gondot.
Persze az azokat helyükön tartó tépőzáraknál magunk oldottuk meg azt, hogy a helyére csússzon minden és csak a végén láttuk, hogy a vitorla zsákon ott figyegett az erre alkalmas kis eszköz...

Voilà, mondaná a művelt orosz, ha tudna franciául!

Nem is volt ördöngös feladat, de azért megizzasztott bennünket.
A vitorla leengedése és "elrakása" simán ment, bár a felerősödő szél mindent megpróbált azügyben, hogy ne végezhessünk tankönyvbe illő munkát.
Ezután már csak fel kellett szednünk a horgonyt és bepöfögni a kikötőbe...


Zene!