Csak azért jegyeztem meg a tájfutót, mert korábban én is űztem ezt az ipart, még a középsuliban, majd a seregben is, de ott másként hívták, járőrbajnokság volt a becsületes neve.
Jól futottam, jól lőttem, jól tájékozódtam, meg is jegyezték: a tüzérek most először találtak be a célba.
Másodévesen beválogattak a főiskola csapatába, amely az országos bajnokságon indult.
Aztán a nagykanizsai Postás tájfutói között jöttem-mentem, bár inkább futottam, plusz az olajos természetjáró kupákon is kezdtük elhappolni a dobogó legszebb helyét az addig egyeduralkodó olajosoktól.
Tájfutó karieremnek a munkarend változás vetett véget, már nem tudtam versenyekre járni, mert azokat mindig hétvégekre rakták, mi pedig dekádozni kezdtünk, mert a vibrók nem pihenhettek.
Szóval a Népszabadságban jelent meg hirdetés, miszerint geodétákat keres egy amerikai szeizmikus cég, Szíriai munkára.
Elküldtem a CV-m Londonba, postával.
'97-ben hol volt még email?
Sehol.
Postafordultával jött az ajánlat, két hét múlva pedig már London felé repültem az orvosi vizsgálatokra, oltásokra, mifenére.
Emlékszem, amikor megérkeztem a csoporthoz, az alabamai akcentust csak kódfejtéssel sikerült fordítani.
Terepen pedig akkor sem válaszoltam volna rádió hívásra, ha azon keresztül fizetésemeléssel riogatnak.
Mígnem aztán lerohadt alattam a Toyota a sivatagban, én pedig egyedül voltam.
Mit volt mit tenni, hívtam a bázist, elmondtam mi a gond, válaszoltam arra amit kérdeztek, végül sikerült rádión keresztül megoldani a problémát.
Ekkor vettem észre azt, hogy nééééda: ezek megértettek.
Sőt, én is értettem őket!
Azért még vagy egy hétig nem esett le az, hogy mi is lehet az a hely, ami minden nap elhangzott a rádióban: találkozunk a "káffépotroundebátnál".
Követtem a bandát lelkesen, találkoztunk a többiekkel és együtt gurultunk ki a kutatási területre.
Pedig amíg ott várakoztunk, fel kellett volna tűnnie annak a jó három méter magas kávé kiöntőnek a körforgalom közepén...
Na és a tédzsánksön...
Hiába na, mindig tanul az ember!
Jöjjenek a fotók.
Ebédszünet.
Kedvenc segéderőm. Vágott az esze mint a beretva, két nap múlva is elnavigált a ponthoz, ha megmondtam neki a 8 számjegyű azonosítót.
Viszont!
Ha nem ihatott két óránként teát, leállt és csak ájuldozott.
Kapott is egy pöpec kék termoszt, nehogy be kelljen szaladni valami helyre, ahol feltankol. Itt épp abból csorgat:
A kaja ugyanaz, a segéderő más, merugye ők váltották egymást kéthetente.
No és itt hidegebb is az idő és ez már sztésönvagon, nem pikáp.
Indulás előtt.
Ajj de szerettem az a 15-öst!
Ismerkedés a Trimble RTK GPS-szel.
Ausztrál, magyar, indiai és brit alkotja az internacionálét.
Eldübörgünk Palmyra mellett.
Ha jól emlékszem az iraki határ közelében kezdődött az új projekt, jó kis séta volt, főleg a vibróknak.
Azokat ugye munkára tervezték, több mint 20 tonna, rugó semmi, csak a kerekek. Lépésben közlekedésre megfelelő.
Nade, amikor hosszú útra mennénk, kicsit sietősen, mert az idő pénz, a kieső idő pedig nem pénz.
Itt rezgést érzek az erőben, mert ha az idő pénz, akkor a nem pénzes idő is pénz. Hm... megvan: negatív értelemben!
Szóval, ha gyorsan gurulunk a nagy tömeggel, akkor az aszfalton felforrósodnak a gumik (fizika, teccik tudni) és jön a kababumm...
Vibróink az Eufrátesz Közelében.
...és a hegy tetején, miután sikeresen felküzdötték magukat, ezzel egy fél napos kerülőt (munkából kiesést, negatív pénzt ugye) redukáltunk 30 percre.
Al, a vibrók vezére megveregette a vállam.
(Nagy szó, kemény fickó volt így a 60-on túl is, két turnust letudott Vietnámban, zöldsapkás őrmesterként. Kaptam tőle egy tőrt, amit akkor használt...)
Kedvenc felszolgálóm a háttérben.
Persze mindenki maga szedett, de ha nem, vagy bármire szüksége volt, a srác rögtön ott termett.
És a bár konténerben.
Minden este más "önként jelentkező" állt a pult mögött.
Veszélyes üzem volt.
Nem a pult mögött, hanem előtte. Szép lista lógott a falon azügyben, hogy ha valaki elköveti az egyik (vagy akár több) ott szereplő dolgot, mennyi sörrel tartozik a bár felé.
Pl. ha valaki láthatósági mellényben lép a bárba, vagy megkongatja a harangot a pult felett, vagy ha valaki kihagy egy játékot a heti "darts night"-ból, ezek mind-minde egy karton sört jelentettek. Ha a dart leesik a padlóra, az is egy karton sör.
Az első héten így lettem könnyebb 100 dollárral, vagyis két karton sörrel.
A nép pedig vidámabb, mert a mondás szerint a világon a legjobb sör az, ami ingyen van.
Sivatagi vendéglátóink.
Később meghívtak a lakodalmukra is.
Az is sátorban ejtődött meg, illetve előtte.
Itt láttam először arab országban olyat, hogy együtt táncolnak a nők és férfiak.
És egy sütis est.
Valószínüleg bbq-val együtt, mert csak ilyenkor terítettek kint.
Megvan a fotó. Tényleg bbq volt!
Imádtam...
A Kenworth szervízkocsink itatja az egyik vibrónkat.
Csak ez '97-ben virított a Deir ez-Zurba bevezető út mentén.
Zene!
