2013. június 29., szombat

Ez+Az

Ma csak pár fotó, a szeizmikus geodézia szépségeiről :) Enjoy! (hogy az épp angolt tanulóknak is legyen valami feladat :))
(Van néhány zsákbamacsek is, úgy mint vibrátor és kábel és autó, de az is a szeizmika része. És az állatvilág is. Bezony! :))
(A fotók Columbia, Szomália, India, Algéria, Kurdisztán, Irak, Kanada területein készültek. Többnyire :))
(Ó, és ahogy látom, a fórum motor frankón elcseszi a képekek igazítását... éljenek a programozók!!! Kenyéren és vízen :))
(Kattintani kell, úgyis fullban jók csak, szóval semmi baj :))















































2013. június 27., csütörtök

A Szállító :)

Megérkezett Lui. Ahogy mesélte, a leszállás Erbilbe emlékezetes marad jó ideig. A homokvihar úgy dobálta a gépet f0l-le, jobbra-balra, hogy a nõk sikoltoztak, a gyerekek hánytak, az apák erre felugráltak hogy segítsenek, a stewardesek pedig folyamatosan kiabáltak hogy MINDENKI ÜLJÖN LE ÉS KÖSSE BE MAGÁT (akurvaéletbe!!!!). Lui arcán sem volt a mosoly õszinte :)
Szerencsére az utolsó 20 méteren csillapodott a szél és a pilóta letette a gépet. Volt öröm és nem spontán taps, hanem az az igazi, felszabadult, hűafrancbadebetojtamdemostmárjólvan féle :)

Nekem pedig megmenekült a Rákóczi paprikás (Pick) szalámim és a majonézes tormám :)
(És akkor még nem is említettem a sárrétudvari szőttest :))

Holnap pedig együtt rontunk ki, neki a hegynek :)
Most pedig: bedunyha! :)






P.s: és nekem is megjött a repülőjegyem végre, azám,
hazám! :)

2013. június 26., szerda

44 fok árnyékban

Lassan minden szétolvad, szétfolyik, a kövek, a fák, a beton, a sátrak, a levegő, sőt a távoli hegyek is beleolvadnak ebbe az amorf masszába amit forróságból gyúr valami nagy, valami láthatatlan. Levegőt - suttogná József Attila - pedig ez itt a táborban még semmi, hiszen tudjuk hogy kint a hőségtől remegő hegyeken emberek dolgoznak rettenetes zajban, súlyos, lassan forgó felforrósodott vasakat emelgetnek. Kört alkotnak, úgy kapaszkodnak bele a fúrót tartó keretbe és vezényszóra felemelik a fejük fölé, egy pillanatra megállnak, majd egy újabb kiáltásra leejtik a fúrót, aztán lehajolnak, majd egyszerre nekifeszülve megint felemelik a fejük fölé és újra meg újra leejtik... felemelik... leejtik... Ezalatt a forgó fúrófejből sisteregve kicsapó sűrített levegő kavarta porviharban, pontosabban kőporviharban állnak, ezért mindenkin ott a védősisak, védőszemüveg, kesztyű és pormaszk. Eleinte csak 1-2m a fúrószár:



De hogy egyre lejjebb haladhassanak, mindig megtoldják, mígnem elérik a 10 méteres mélységet... mennyi is az? Három emelet? na annyit kell megemelni, nem egyszer:



Igazi hősök...

Persze addig még sokminden történik... például a helyszínre kell cipelni a felszerelést és ugye itt nem nagyon vannak utak. Aztán nem árt jobbra balra figyelni a kék jeleket, közöttük biztonságos:





Mert találunk néha figyelmeztető jeleket, erre is és arra is, például sziklára festve:



... vagy kitáblázva:



És emberek egymásra hajigált, fel nem robbant huncutságait:



De ne menjünk ennyire előre, haladjunk szépen, ahogy a csillag azégen, lássuk nagyjából mi is történik itt. Először is a terep: csodálatos, forró, veszélyekkel teli. Nem csak az aknamezők, a meredek csúszós oldalak, gyors folyású hegyi patakok, de kígyók, skorpiók is szép számmal élnek itt:



Persze ha nem ilyen lenne a vidék, akkor mindenki unatkozna, így azonban mivel minden nap emlékeztetnek a reggeli meetingeken a leselkedő veszélyekre, nem lankad a figyelem. N, akkor csapjunk bele a lecsóba (vagy fingjunk bele a nullás lisztbe), induljon a banzáj! :)
Az első csipet-csapat a terepen az aknakutatók, ők jelzik kék festékkel köveken, fákon, bokrokon, arra járó anyókákon az ellenőrzött részt, illik a sávon belül bócorogni:



Őket követik közvetlenül a geodéták, akik kitűzik a geofonpont (érzékelő helyek) és a robbantópont (rezgés keltő helyek) pozicióit a megrendelő (többnyire olajvállalat) adta koordinátákra, legfőképp preciziós GPS-t használva, de vannak területek ahova csak hagyományos (teodolit/távmérő/adatrögzítő alkotta munkaállomásokkal) módszerrel érdemes bevetődni :



Szépséges helyeken kóborolnak a fiúk. Persze meg kell jegyezni hogy sokszor 3-4km-t gyalogolnak csak azért, hogy 4-500m-t dolgozzanak, majd vissza kell baktatni a kocsikhoz:



A hegymászó srácok megjelölik azokat a helyeket, ahova csak ők mehetnek, "Red Zone" ezek becsületes neve. (Van sárga zóna is, oda az ő felügyeletükkel, az általuk kiképzett dolgozók mehetnek):



Ezalatt a kábelek, dobozok, geofonok, műszerkocsi még a táborban pihennek:





Miután a srácok kitűzték a pontokat (színes zászlókkal jelzik, kék a geofon, narancs a robbantó pont) megjelennek a kábeles népek és a fúrós brigádok. Mindenki jön megy, nyüzsög, szervezkedik, matat. Vannak helyek ahova a hegymászók segítenek eljuttatni a felszerelést:



Közben gyönyörködünk azért a tájban (itt épp Amedi egy másik látószögböl):



És virágok tarkítják a hegyoldalakat borító füvet:



Na és a hegymászóink :)



És megállunk ebédelni is:



És azután kötelező a tea :)



Aztán néha eső érkezik, de ez igazán csak tavasszal jellemző:



Aki készül rá... nem ázik meg. Nagyon :)



Néha belefutunk folyókba, vagy olyan helyekbe ahol nem lehet a kábelt lefektetni, ott jól jön a star warsban megismert lézerágyú :) Na jó, lézer link... ööö... laser kapcsolat... pfff... Lézeres adatkapcsolatot létesítő műszereszköz, na! :)



Aztán, ha minden lyuk elkészült, lefúrták, belepottyantották a robbanóanyagot, amikor minden geofon telepítve van és rákapcsolódik a törzskábelre, a kábelek összekapcsolva futnak a műszerkocsiba, na akkor megjelenik a karmester az észlelő, és vezényel: csend! Mindenki csendben marad, mert a geofonok a sétáló ember keltette zajt is érzékelik, akár 10m-ről is. Nem mozdul semmi, és feltűnik a shooter, vagyis a lövő. Rákapcsolja a lőgépet a lyukból kiálló gyutacsvezetékre, majd amikor jelenti hogy kész, a műszer egy speciálisan kódolt rádiójelet küldve felrobbantja a töltetet.



Az ekkor keletkező rezgések tovaszaladnak mint tóba dobott kőtől a hullámok, lefelé száguldanak a mélybe, majd amikor beleütköznek valamibe, doing, visszaverődnek. A geofonok elkapják azt a pillanatot amikor a felszínre érnek megint és küldik a műszerkocsi felé. Mind a 10km-en, merugye 5km balra, 5km jobbra a robbantóponttól az élő terítés (ó de szép szó :)), amelynek minden másfél méterén ott figyel egy geofon.
Nna, hát ezért volt ez az egész fölhajtás, millió verejtékcsepp, elhasznált üzemanyag, fogcsikorgató erőlködés, mosolygós esti zuhany alatt állás, a vacsora, és néha haza, a tábor felé tartva egy fagyi: