(Hihi, éppen ez szól)
Amolyan napló féle:
Kezdenek elszemtelenedni a népek. Eddig négy terepjárónkat vittek el, kétszer úgy, hogy megállították a kocsit az úton, a sofőrt kiszedték és elhajtottak, kétszer egyszerűen ellopták a Toyotákat, mert ugye a terepjáró nagy érték, mivel itt a Szaharában folyik Algéria és Mauritánia között a barter.
Most azonban bejöttek a sivatagba. Vagy 100km-re vagyunk a műúttól, és a hamarosan induló közeli mélyfúráshoz utat építenek, szóval nem nehéz...
A két GPS operátor meg az egy szem sofőr csak 2km-re dolgozott a flycamptől a dűnék között, amikor két kocsi közrefogta őket, fegyveresek ugrottak ki, annyi idejük nem volt a fiúknak hogy hívják a bázist rádión, összeverték mindhármukat, majd a platón vigyázva rájuk elhajtottak vagy 50km-re, közben a srácok hallották azt, hogy azon tanakodnak: megöljék őket, vagy magukra hagyják...
Végül egyszerűen kidobták őket a homokra.
Az éjszakát a sivatagban töltötték gyaloglással, másnap érték el a homokban épülő utat, ahol felvette őket egy, a fúrásra tartó kocsi.
A sofőrnek súlyos fejsérülése volt a puskatustól, de szerencsére komolyabb baj nem történt.
Másnap megjelent egy szakasz valami különleges alakulatból, spéci kocsikkal, átfésülte a környéket és extra védelmet biztosítottak a srácoknak, mert még volt két heti munka.
Ma elindult az utolsó négy geodéta brigád is Hassiba, 840km-t kell letekerniük a Land Criuserekkel, viszik az összes cuccunkat, remélem meg is érkeznek. Eddig a műholdas telefonon csak a szokásos két óránkénti bejelentkezéseik jöttek.
Holnap itt lesznek a V-SAT rendszerért, agyő internet, kedden pedig lebontják a tábort védő dupla szögesdrótot, beszedik az 50m-enként kirakott reflektorokat, elviszik az őrtornyokat, ledózerolják a sáncot, ami vagy 3m magasságban vett eddig körül bennünket.
Azon a napon mi is elautózunk a 60km-re található leszállópályához, aztán a kis kétmotoros elvisz bennünket Hassiba, ahol lazíthatunk a helyiek ünnepéig, az aid-ig, és valamikor 22-23-a környékén elindulunk dél felé, kb. 340km-re a műúton, majd még 110km a sivatagban az új kutatási területre.
Today evening bbq and beer...
És akkor...
Nemrég találtam rá a blogra,de meg kell mondjam érdeklődéssel és csodálattal olvasom minden nap.Kisvárosban élő 70 éves asszony vagyok. Már gyerekkoromban is a világjárókat olvastam. Ahogy ön ír és él nagyon érdekes számomra és szeretem olvasni. Csak azt szerettem volna hogy tudja van egy hűséges olvasója merthogy a régi bejegyzéseket is olvasom. Máshová nem tudtam jelezni hogy figyelemmel kisérem a blogját. Üdvözlettel Zsike.
VálaszTörlés