De kezdjük az elején. Kibányásztam a céges laptopot a raktárnak használt szobából, ahova fél éve a két kutatócsoport beömlesztett minden apróságot. Elvileg az enyém fekete, de odáig egyelőre nem sikerült leásni. Valami cizellált lélek kell legyen az, aki ezt megálmodta:
Még jó hogy nem rózsaszín a hordtáskája, bár az is igaz, hogy ettől kicombosodna Irodai Gizike, mert több mint 7 kilós a kicsike (hopp, ez rímel, mindjárt reppelek, heee! :)). Szerencsére kinyitva barátságosabbak a színek, bár a Win7 számomra már olyan mértékben idegen hogy néha megtorpanok a "mit is akarok és hogyan találom meg" folyamán:
A következő lépést a plotter jelentette, merugye itt a népek rögtön térképet akarnak. Rosszmájú lennék ha egyszer egy burda szabásmintát adnék nekik oszt tájékozóggyatok? Mint valamelyik régi sándorgyörgyös(?) kandi kamerában, ahol pestieknek játszotta a turistát egy ilyen szabásmintával a kezében, és érdeklődött hogy merre is van az opera vagy mi. És volt aki megtalálta a 11-es villamost rajta :))
No de a plotter a régi telephelyen maradt, irány tehát a villa, ahol két hónapot töltöttem. Erbil hozta a formáját, autók egymás hegyén-hátán, minden zúg, csörömpöl, pöfög, pufog, brummog, mekeg, de legfőképp dudál. Vagy mekeg.
A városból kiérve jobbra-balra búzaföldek húzódnak, nagy része már sárgulóban ami jó nekünk, mert a mérés 3D (három dimenziós) lesz és a geometria szerint 300mx300m-es mátrix mentén haladnak a geofon, illetve vibró vonalak. A geofonok északról délre (300m-es közökkel ugye), a vibrók pedig erre merőlegesen nyugatról keletre (szintén 300m-es közökkel). Persze egy geofonvonal hivatalos neve receiver line, a vibróé pedig source line, vagyis egyik a forrás(vonal), a másik pedig a vevő (vonal), de ennek így nem sok értelme van, inkább koktélozzunk. Vagy sörözzünk, ha az előbbi buzis :))
Naszóval azokon a nyomvonalakon számtalan kocsi szaladgál föl-le, el tudja mindenki képzelni mi történik a szép vetéssel ha nem aratják le időben. Persze van egy erre kihegyezett részleg amely helyi erőkkel megtámogatva egyeztet a farmerekkel, de nem szép látvány akkor sem, ha kifizetjük az okozott kárt. Emlékszem még otthon egy kérges kezű bácsikára, a tanyáját körülvevő aranysárga búzamező mellett álltunk és könnybelábadt a szeme amikor az első kábeles kocsi lassan begördült a szinte érett kalászok közé. Csak pár napot kellett volna várnunk... nem lehetett...
Gurulunk tovább, az út mentén hatalmas halmokban tornyosulnak a szép és nagy, hosszanti csíkozású dinnyék. Néhány mutatónak felvágva, gyönyörűsötétvörös belső, azannya, itt a szezon! A katonai ellenőrző pontnál szinte senki, kifelé nem is állítottak meg bennünket, csak bágyadtan intett a katona. A túloldalon sem láttunk hosszú sort, mi a fene...
Aztán eszembe jutott hogy rendrakás folyik, több méter mély és széles árkot húznak mintegy határként hogy elválassza a kurd területet az arabtól. Múlt év októberében már beleszaladt a csapat ebbe az akadályba, akkor kezdték a munkákat, nem sokkal az öngyilkos merényletek napja után. Mára már -Andy beszámolója alapján, mivel ő már kóválygott 2-3 napot egy Garminnal a területen- eléggé előrehaladott a dolog és a kutatási területet is átszeli a "határ". Elképzelhető hát hogy az arabok nem utaznak mostanában annyit és ezért a nyugi? Vagy a választások miatt? Majd kiderül...
Kalakot elérve először a
Bekanyarodunk a jól ismert földútra, majd ott toporgunk a kaput helyettesítő vontató heveder előtt, lövök pár fotót a parkoló vibrátorokról amíg az őr kijön hogy szabaddá tegye az utat:
Begurulunk, kinyitjuk a konténert, naná hogy itt is bányászni kell, de a srácok dolgoznak rajta, közben felrúgnak valami műanyag bödönt, szürke granulátum ömlik a padlóra. A miazördögezre tétova angollal jön a válasz, valami amit vízbe kell rakni. Hm, gondolom magamban festék? De az por kellene hogy legyen. Elrakom valahova hátra a gondolatot, de csak fél percre, mivel hirtelen megérzem a hypó jellegzetes szagát és azonnal értelmet kap a "vízbe kell rakni" dolog. Már pucolok is onnan, úgy a fénysebesség ötszörösével (annyival nem is lehet? tééényleg? mesélj még! ehh, tudomány... :))).
Aztán még kis csit-cset az őrrel, bekapunk egy vizet és indulunk vissza. Az ellenőrzőpontnál most is rövid a sor, előttünk valami taxinak nevezett kisautó araszol. Meg is jegyezzük hogy taxi, jaaaa, épp annak való a mérete alapján. Mondjuk aprajafalván:
A katonáknak sem tetszik, félreállítják, négy huszonéves száll ki belőle. Az útlevelem látva a bajszos vitéz magyarázni kezd, a sofőrünk vigyorogva fordítja: azt kérdezi hogy van-e Magyarországon jó bor? Na erre mit mondjak? Nem vagyok boros, igaz hogy rendes reggelim volt egyidőben a tokaji pickszalámival, de hát ez a szeizmikánál megszokott dolog. Mondd meg neki hogy van bizony jó bor, de én azt nem ismerem annyira. Jött a következő kérdés, a sofőr mégjobban vigyorog:
- Most azt kérdezi hogy és a whiskey-vel mi a helyzet.
- Hohó, az van - jön kapásból a válasz felidézve Lui 54 fokos sárrétudvari ágyas nemes szilváját- otthon csináljuk!
Úgy tűnik emberünk ezzel kielégítette kíváncsiságát, pedig már készültem a válasszal a birkánk van-e kérdésre.
Az irodában összeállítottuk a cuccot, és nekiláttam a térképeknek, egyszerre három félét kellett szerkeszteni, mindegyik más infót hordozott. Közben bekukkantottam a konyhára is, juhééé, itten ma bbq lesz! Meglehetős izgalommal ültem végig a következő órákat míg aztán megtörtént a csoda. Ebből itten:
valamiféle módon -annyit tudok hogy faszénparázs is részt vett benne- ilyesmi kerekedett:
Most pedig most van, a népek elhúztak a meetingre ahol remélhetőleg a fritzek végre nem állnak elő semmiféle új furfanggal és a szerződés aláíródik. Akkor pedig.... na az a jövő zenéje, nyugi! :)
Addig is valami kis könnyű zene. :)