Egy jó film és egy jó zene. Ki akarhat többet?
And if I told you that I loved you
You'd maybe think there's something wrong
I'm not a man of too many faces
The mask I wear is one
Persze úgyis elfújja mind.
2009. május 13., szerda
Ingerszegény
(Helyesebben: ingerszegény szerű)
A dolgok változnak ahogy előre sohasem hátra, Iraq halasztódik mert maradni kell. A csendes nap itt áll felettünk (kék ragyogás a sárga homok felett), forró tea (Green Label) és narancslekvár, ma 9-en elrepülnek hazafelé én pedig még egy extrát maradok majd, napi 50 dodóért ami szintén extra, számolgassunk csak: nem veszik semmi hiszen itt úgy jön a szabadnap hogy dolgoztál egy napot? No akkor kerestél fél nap szabadot, így négy hétre visz a vonat majd, ajajj, az a fekete vonat :)
Tegnap este a fényes Hold alatt a parkoló kocsikat néztem, sej a mi lobogónkat fényes szellők fújták, a sok mélypiros (vörös?) dune flag halkan mozgott, csapkodott, lobogott a breezben a lustán hajladozó hosszú fehér műanyag rudak végén, magasan az autók fölött.
Homokban tekergéskor ezek a kocsi orrára szerelt zászlók már akkor figyelmeztetik a szemből érkezőt amikor a kocsi még nem is látszik, mert ugye ha már látszik akkor késő Nincsenek útburkolati jelek a sivatagban, hát mindenki arra megy amerre tud (dehogy arra amerre akar, az majd később lesz, de jónéhány kerülő után azért csak el lehet jutni bárhova - vagy nem :)).
Múlt évben történt is csattanás, a kaja beszállítónk kocsijára nem raktak ilyet mert minek... Bang!
Hála a jó időnek megjelentek a skorpiók, hamarosan érkeznek a viperák is
Tehát elmondhatjuk hogy ma -a zajokat leszámítva- minden csendes, békés és nyugalmas.
Vihart sejtek...
Jön Linda...
A dolgok változnak ahogy előre sohasem hátra, Iraq halasztódik mert maradni kell. A csendes nap itt áll felettünk (kék ragyogás a sárga homok felett), forró tea (Green Label) és narancslekvár, ma 9-en elrepülnek hazafelé én pedig még egy extrát maradok majd, napi 50 dodóért ami szintén extra, számolgassunk csak: nem veszik semmi hiszen itt úgy jön a szabadnap hogy dolgoztál egy napot? No akkor kerestél fél nap szabadot, így négy hétre visz a vonat majd, ajajj, az a fekete vonat :)
Tegnap este a fényes Hold alatt a parkoló kocsikat néztem, sej a mi lobogónkat fényes szellők fújták, a sok mélypiros (vörös?) dune flag halkan mozgott, csapkodott, lobogott a breezben a lustán hajladozó hosszú fehér műanyag rudak végén, magasan az autók fölött.
Homokban tekergéskor ezek a kocsi orrára szerelt zászlók már akkor figyelmeztetik a szemből érkezőt amikor a kocsi még nem is látszik, mert ugye ha már látszik akkor késő Nincsenek útburkolati jelek a sivatagban, hát mindenki arra megy amerre tud (dehogy arra amerre akar, az majd később lesz, de jónéhány kerülő után azért csak el lehet jutni bárhova - vagy nem :)).
Múlt évben történt is csattanás, a kaja beszállítónk kocsijára nem raktak ilyet mert minek... Bang!
Hála a jó időnek megjelentek a skorpiók, hamarosan érkeznek a viperák is
Tehát elmondhatjuk hogy ma -a zajokat leszámítva- minden csendes, békés és nyugalmas.
Vihart sejtek...
Jön Linda...
2009. május 5., kedd
Back in time
Neolitkori sírokba futott tegnap Hamid. Persze nem tudjuk a pontos kort, de a neolitból visszamardt településnyomok, sírok találhatók a közelünkben. Amikor a hozzánk épp emiatt beosztott egyik helyi archeológus előadást tartott ezekről, elámultam a képek láttán...
Azt mondta az egyik sírra, hogy ők kroászonnak nevezték el, mert hasonló formájú a kőrakás mint egy meggörbített kifli.
Pedig abban az időben nem hiszem hogy létezett kroászón. Vagy franciák.
Az egy madarat formázott, a halott pedig a karmai között feküdt, magzat pózban, arccal kelet vagy észak felé, a vak is láthatta.
Persze én tudtam azt, hogy még csak nem is madár, hanem űrhajó, természetesen ezt nem mondtam. Úgysem értenék...
Valami ilyesmi (csak illusztráció):
A tegnapi sír is hasonló: csak itt a kövekből két gyűrűt raktak ki, a külső átmérője 30 méter, a belsőé 20 és középen a kőrakás alatt fekszik valaki. A külső körböl 120 fokra egymástól két-két párhuzamos kőkar nyúlik ki 10-10 méternyire.
A méretek és a forma éppen egy sAudfaAaR élenű űrhajót ábrázol.
Most pedig: Zene!
Azt mondta az egyik sírra, hogy ők kroászonnak nevezték el, mert hasonló formájú a kőrakás mint egy meggörbített kifli.
Pedig abban az időben nem hiszem hogy létezett kroászón. Vagy franciák.
Az egy madarat formázott, a halott pedig a karmai között feküdt, magzat pózban, arccal kelet vagy észak felé, a vak is láthatta.
Persze én tudtam azt, hogy még csak nem is madár, hanem űrhajó, természetesen ezt nem mondtam. Úgysem értenék...
Valami ilyesmi (csak illusztráció):
A tegnapi sír is hasonló: csak itt a kövekből két gyűrűt raktak ki, a külső átmérője 30 méter, a belsőé 20 és középen a kőrakás alatt fekszik valaki. A külső körböl 120 fokra egymástól két-két párhuzamos kőkar nyúlik ki 10-10 méternyire.
A méretek és a forma éppen egy sAudfaAaR élenű űrhajót ábrázol.
Most pedig: Zene!
2009. május 3., vasárnap
Tadaam!
Reggel kirontottunk, mint Zrínyi a törökre, hogy teszteljük a srácok vezetési tudását a meredek sziklás terepen. Hármasával jöttek-mentek a bulldózer nyomokon, közben készült a tea algériai módra. Volt rá idő, hát megvitattuk azt, hogy mi a különbség a tunéziai, szíriai, egyiptomi, pakisztáni szokások között, fotózgattam, aztán napoztam 11-ig amikor indultunk vissza a táborba.
Ilyen itt egy mozgalmas nap
A fotón Begui épp nekilát a szertartásnak, segédje és megfigyelője tőle jobbra
A teáról pár szó: egy nagyobb ilyen alumínium kiöntőben (teafőző?) melegítik a vizet, egy hasonló, csak jóval kisebb másikban pedig a sürítmény készül: kínai zöldteával megtömik, majd a légréseket kitöltik vízzel.
Miután felforrt, ez a méregerős iszap lesz az alap, ezt összekeverik a nagy pikliben közben szintén felforrt vízzel és cukorral egy harmadik kiöntőben (itt az egyik volt a piros, a másik a kék). Közben újra vizet adnak a kis edényben ázó teához, újra forr és újabb keverés, vízzel. Ez a kettes.
A hármas is így készül, azt már gyerekek is fogyaszthatják.
Az első keverés tehát az egyes, ezt kis poharakban osztják szét, kb. három kis kortynyi egy adag.
Namost, az első óvatlan kortyintásnál azt érzed, hogy egy baszottnagy légkalapács a fejedre üt, hasba rúgnak és ráharapsz egy kurvafanyar és keserű moszatra, ami azonnal szétrobban a szádban. Ezt úgy egy pillanat alatt kell elképzelni, közben vigyorogsz és nyelsz.
A cukrot egyáltalán nem lehet érezni, nem is tudom minek pazarolják.
Lesem a fickók képét, úgy kortyolgatják, mint nálunk otthon a lizoformpipik a Gundellben a forró csokit, csodálatos...
Tehát vigyorogsz és készülsz a következő kortyra, mert kevés a pohár és hül a szötymő.
Most már tudod mi vár rád, de a légkalapács, rúgás, megszokhatatlankeserűíz mellé bejön egy sunyi vesénvágás is, tartod magad, mosolyogsz, nem hajolsz kétrét, mint azt minden izmod, pórusod, porcikád, idegszálad whatevör szeretné.
És még mindig van abban a kurva gyűszűnyi pohárban.
Ezt legjobb hátrahajtott fejjel hirtelen bedobni, jön a kalapács, rúgás, görnyesztő fanyar íz, vesénvágás és most már nem tudod visszatartani, egyszerűen nem lehet, hát összerázkódsz mintha megborzonganál, gondolom így védekezik a szervezet a megfoghatatlan szörnyelem ellen, vigyorogsz, visszaadod a poharat a vidáman csevegőknek, kedvesen elhárítod a következő poharat, próbálsz mély levegőt venni annélkül, hogy görcsbe rándulnál és kész, túl vagy rajta, megúsztad...
Lehet hogy borzalmasnak tűnik a dolog, de ezek a népek a sivatagban élnek és tudják mit, hogyan és miért, ha másnap is fel akarnak ébredni. Egy ilyen löket után órákon át nem leszel szomjas... a magyarázatot nem tudom, de tény, és az bőven elég...
Zene.
Ilyen itt egy mozgalmas nap
A fotón Begui épp nekilát a szertartásnak, segédje és megfigyelője tőle jobbra
A teáról pár szó: egy nagyobb ilyen alumínium kiöntőben (teafőző?) melegítik a vizet, egy hasonló, csak jóval kisebb másikban pedig a sürítmény készül: kínai zöldteával megtömik, majd a légréseket kitöltik vízzel.
Miután felforrt, ez a méregerős iszap lesz az alap, ezt összekeverik a nagy pikliben közben szintén felforrt vízzel és cukorral egy harmadik kiöntőben (itt az egyik volt a piros, a másik a kék). Közben újra vizet adnak a kis edényben ázó teához, újra forr és újabb keverés, vízzel. Ez a kettes.
A hármas is így készül, azt már gyerekek is fogyaszthatják.
Az első keverés tehát az egyes, ezt kis poharakban osztják szét, kb. három kis kortynyi egy adag.
Namost, az első óvatlan kortyintásnál azt érzed, hogy egy baszottnagy légkalapács a fejedre üt, hasba rúgnak és ráharapsz egy kurvafanyar és keserű moszatra, ami azonnal szétrobban a szádban. Ezt úgy egy pillanat alatt kell elképzelni, közben vigyorogsz és nyelsz.
A cukrot egyáltalán nem lehet érezni, nem is tudom minek pazarolják.
Lesem a fickók képét, úgy kortyolgatják, mint nálunk otthon a lizoformpipik a Gundellben a forró csokit, csodálatos...
Tehát vigyorogsz és készülsz a következő kortyra, mert kevés a pohár és hül a szötymő.
Most már tudod mi vár rád, de a légkalapács, rúgás, megszokhatatlankeserűíz mellé bejön egy sunyi vesénvágás is, tartod magad, mosolyogsz, nem hajolsz kétrét, mint azt minden izmod, pórusod, porcikád, idegszálad whatevör szeretné.
És még mindig van abban a kurva gyűszűnyi pohárban.
Ezt legjobb hátrahajtott fejjel hirtelen bedobni, jön a kalapács, rúgás, görnyesztő fanyar íz, vesénvágás és most már nem tudod visszatartani, egyszerűen nem lehet, hát összerázkódsz mintha megborzonganál, gondolom így védekezik a szervezet a megfoghatatlan szörnyelem ellen, vigyorogsz, visszaadod a poharat a vidáman csevegőknek, kedvesen elhárítod a következő poharat, próbálsz mély levegőt venni annélkül, hogy görcsbe rándulnál és kész, túl vagy rajta, megúsztad...
Lehet hogy borzalmasnak tűnik a dolog, de ezek a népek a sivatagban élnek és tudják mit, hogyan és miért, ha másnap is fel akarnak ébredni. Egy ilyen löket után órákon át nem leszel szomjas... a magyarázatot nem tudom, de tény, és az bőven elég...
Zene.
2009. május 2., szombat
Remark:
Ma reggel rettenetesen lebaszták az arabjainkat, mind a 220-at.
Ugye pár hete találtuk azokat a 7000 éves sziklarajzokat és akkor le is fotóztam mindet, még szerencse.
Kettő közülük:
Rino?
Ezt felismerem! :)
Tegnap kiderült hogy valamelyik idióta odavéste a nevét a sziklára. A neolit kori rinocérosz rajz mellett most ott virít az, hogy AZUZ 2009.
Hazánkfia nem érte volna be ennyivel, tuti a Szeretlek Gizi! is ott lett volna, ha mondjuk én vagyok az elkövető :)
Végülis..., ha belegondolunk..., Azuz sem tett mást mint az a vadász, vagy sámán, vagy főnök, vagy ki tudja, ott és akkor, régen. Felvéste azt, amit fontosnak tartott.
Ja, hogy ez nem épp a mikepércsi vasútállomás vécéje? Istenem, egyéb fal nem volt kéznél (csak homok) a környező 150 kilométeren, mit tehetett mást ilyen íráskényszeres helyzetben? Különben is a rajzok ihlették meg.
De mit is véshetett volna oda? Az ebédre kapott tonhalkonzerv, narancs, bagett, tej csendéletét? A kábelbuggy-t amit épp vezetett? A mexikói disznóvírust? Jumbó jetet?
Azt hogy verik a tűntetőket, vagy a világot beborító szmogot, az éhező gyerekeket, a légkörben elégő űrsiklót, virágokat, tankokat, egy lány arcát?
Eh, feléről nem is hallott, a többi pedig túl bonyolult lett volna neki. Maradt hát a neve, a név amely önmagát jelenti.
Majd újabb 7000 év múlva -ha még áll az a kő- megnézi valaki és azt mondja, hm, valami állat féle, négy lábon állt, két szarva volt, hosszúkás fülei, kis szeme, és a neve AZUZ 2009.
Vagy valami ilyesmit :)
Zene
Ugye pár hete találtuk azokat a 7000 éves sziklarajzokat és akkor le is fotóztam mindet, még szerencse.
Kettő közülük:
Rino?
Ezt felismerem! :)
Tegnap kiderült hogy valamelyik idióta odavéste a nevét a sziklára. A neolit kori rinocérosz rajz mellett most ott virít az, hogy AZUZ 2009.
Hazánkfia nem érte volna be ennyivel, tuti a Szeretlek Gizi! is ott lett volna, ha mondjuk én vagyok az elkövető :)
Végülis..., ha belegondolunk..., Azuz sem tett mást mint az a vadász, vagy sámán, vagy főnök, vagy ki tudja, ott és akkor, régen. Felvéste azt, amit fontosnak tartott.
Ja, hogy ez nem épp a mikepércsi vasútállomás vécéje? Istenem, egyéb fal nem volt kéznél (csak homok) a környező 150 kilométeren, mit tehetett mást ilyen íráskényszeres helyzetben? Különben is a rajzok ihlették meg.
De mit is véshetett volna oda? Az ebédre kapott tonhalkonzerv, narancs, bagett, tej csendéletét? A kábelbuggy-t amit épp vezetett? A mexikói disznóvírust? Jumbó jetet?
Azt hogy verik a tűntetőket, vagy a világot beborító szmogot, az éhező gyerekeket, a légkörben elégő űrsiklót, virágokat, tankokat, egy lány arcát?
Eh, feléről nem is hallott, a többi pedig túl bonyolult lett volna neki. Maradt hát a neve, a név amely önmagát jelenti.
Majd újabb 7000 év múlva -ha még áll az a kő- megnézi valaki és azt mondja, hm, valami állat féle, négy lábon állt, két szarva volt, hosszúkás fülei, kis szeme, és a neve AZUZ 2009.
Vagy valami ilyesmit :)
Zene
Felborultak.
Ez még nem lenne baj, velem is pördült már a Toyota ötöt, mire megálltunk.
Az oldalán.
Kimásztunk a kitört oldalablakon, leporoltuk magunkat, aztán vártuk a mentőcsapatot.
Mivel a sivatagban délelőtt 10 és délután 3 között nincs árnyék - cseszhetjük az olyan szépen megtervezett 3D-t felfogni képes szemünket-, és mivel emiatt aztán nem lehet érzékelni azt, hogy a homok lejt, vagy emelkedik. Ráadásul eltűnnek a szakadék peremek is.
Na és pluszban ezért van minden kocsinkon rollbar - vagy bukócső, kinek ahogy tetszik -, hogy megvédje a népeket ilyen esetekben.
Mint említettem, egyszer ötöt pördült velünk is a Toyota (hárman szorongtunk az ülésen), na aaaz egy fasza vertikális ringlispill volt, lefelé a több mint 300 m magas, meredek homokdombról, de mint akkor, bajunk most sem eshet ha be vagyunk kötve...
A fickó nem volt bekötve.
A doki gumikesztyűben vakarta le a haját, meg egy kis fejbőrt a szarrá ment szélvédőről, de szerencsére ennyivel megúszta...
Szerencsére nem mentek gyorsan.
Szerencsére csak másfél métert zuhantak.
Szerencsére...
Minden nap téma a biztonsági öv a tailgate meetingeken, most megpróbáljuk megértetni velük azt is, hogy mi a különbség a "person" és a "body" között...
Fél óra és megyek ki.
De addig még: zene!
2009. április 1., szerda
Huh!
Azt a kirilejezumát a kakasülőjének!
(A tábor, ereszkedés előtt)
Amikor ereszkedni kezdtünk a papagáj elkurjantotta magát hogy let's rock'n'roll, azzal beleugrott a ventillátorba és elkezdődött a tánc!
Egy fokozódó homokviharba merültünk bele és a jobbra-balra csúszások, csavarások, billegések mellé bejött a hirtelen zuhanunk 4-5 métert effektus is, amely úgy tűnt sok volt a steak-sajt-paradicsom szendvicsnek, banánnak és csokinak, mivel éreztem, hogy épp azon tanakodnak, hogy feljöjenek megnézni azt, hogy mi az ábra, vagy ne.
A pilóták nem tököltek, a szokásos forduló és felmérjük a terepet helyett egyenesen nekirontottak a leszállópályának és annyit sem tudtunk mondani hogy Landwirtschaftsausstellungen, csak bingg-bangg-puff és már lent zötykölődött a seggünk a kátyús kifutón.
Húbasszus, még egy perc és megmutatom az előbb említett uraknak a fehér acskó belsejét.
Aztán már minden redben ment, 16km a táborig a gipszes döngölt régi úton, és amikor kiszálltunk, megnéztem mégegyszer a kocsi külső hőmérőjét: azt mondta hogy 15:30 és 44°C, welcome home.
(Ez utóbbit csak én gondoltam hozzá).
Amikor ereszkedni kezdtünk a papagáj elkurjantotta magát hogy let's rock'n'roll, azzal beleugrott a ventillátorba és elkezdődött a tánc!
Egy fokozódó homokviharba merültünk bele és a jobbra-balra csúszások, csavarások, billegések mellé bejött a hirtelen zuhanunk 4-5 métert effektus is, amely úgy tűnt sok volt a steak-sajt-paradicsom szendvicsnek, banánnak és csokinak, mivel éreztem, hogy épp azon tanakodnak, hogy feljöjenek megnézni azt, hogy mi az ábra, vagy ne.
A pilóták nem tököltek, a szokásos forduló és felmérjük a terepet helyett egyenesen nekirontottak a leszállópályának és annyit sem tudtunk mondani hogy Landwirtschaftsausstellungen, csak bingg-bangg-puff és már lent zötykölődött a seggünk a kátyús kifutón.
Húbasszus, még egy perc és megmutatom az előbb említett uraknak a fehér acskó belsejét.
Aztán már minden redben ment, 16km a táborig a gipszes döngölt régi úton, és amikor kiszálltunk, megnéztem mégegyszer a kocsi külső hőmérőjét: azt mondta hogy 15:30 és 44°C, welcome home.
(Ez utóbbit csak én gondoltam hozzá).
Most
42 perc és indulunk a reptérre, aztán a kis kétmotorossal délre kb. 600km a Szaharába, és már meg is érkezünk mi négyen és a csomagok.
Lassan lefújja rólunk a szél a hazai gondolatokat, érzéseket és beleolvadunk a sárgás ragyogásba.
39 perc.
Zene:
Lassan lefújja rólunk a szél a hazai gondolatokat, érzéseket és beleolvadunk a sárgás ragyogásba.
39 perc.
Zene:
Hassi Messaoud
Most pedig újra Hassi egy unalmas három órás repülés után, amit átaludtam
(kivéve a reggelit mert arra ninja ösztöneim mindig felébresztenek: forró omlett, sült virsli, sonka, bacon, krokett valami paradicsomos szósszal, hozzá meleg zsömlék, aztán eperjoghurt (organic - hogy ez mit jelent jobb nem belegondolni), vaj és eperdzsem, áfonyás muffin (ezt csak a narancslével együtt tudtam lenyomi) és gyümölcstál. Na ez... mindig belecseszik a grépfútot a franc enné meg! Utálom. Nagyon. Talán mert a túlélési gyakorlaton azt tanultuk, hogy ha ismeretlen dolgot kell megkóstolnunk, akkor soha ne együk meg ha keserű, mert annak oka van! Utálom... Na de repülőn -ez valami perverzió?- mindent megeszek, még azt is amit különben ép ésszel nem, mint pl. pörkölt tésztával, vagy tarhonyával).
(kivéve a reggelit mert arra ninja ösztöneim mindig felébresztenek: forró omlett, sült virsli, sonka, bacon, krokett valami paradicsomos szósszal, hozzá meleg zsömlék, aztán eperjoghurt (organic - hogy ez mit jelent jobb nem belegondolni), vaj és eperdzsem, áfonyás muffin (ezt csak a narancslével együtt tudtam lenyomi) és gyümölcstál. Na ez... mindig belecseszik a grépfútot a franc enné meg! Utálom. Nagyon. Talán mert a túlélési gyakorlaton azt tanultuk, hogy ha ismeretlen dolgot kell megkóstolnunk, akkor soha ne együk meg ha keserű, mert annak oka van! Utálom... Na de repülőn -ez valami perverzió?- mindent megeszek, még azt is amit különben ép ésszel nem, mint pl. pörkölt tésztával, vagy tarhonyával).
London
- London.
- London?
- Yes, London. You know: fish, chips, cup 'o tea, bad food, worse weather, Mary fucking Poppins... LONDON!
(Snatch)
Tegnap este 8 fokban álltam a 11-es busz megállójában a Car Rental-lal szemben, Gatwicken, miután leszálltunk, és arra gondoltam, hogy a lebarnult gömbölyű válláról lecsúszott zöld póló (ez ilyen tipikus női izé, tegyünk úgy, mintha véletlenül csúszna le, pedig nem is, jól kiszámított itt minden, a francba!) ívét követve mennyire tökéletes lenne minden, ha nem rondítana bele a látványba a melltartó - bár vékony és átlátszó - műanyag pántja.
De hiába átlátszó, ott van és ha ott van, akkor mindent elront. Mert ha, teszem fel a csípőjére csúsztathatod a kezed, majd elindulsz felfelé azon a csodálatos íven, akkor mibe fogsz belefutni? Na mibe? Egy darab természetellenes anyagba, pfúúúj!
Aztán befutott az Ibisz kisbusza és ő felszállt, pár pillanattal később feltűnt a jól ismert zöldes Ford egyterű is Donallal a kormánya mögött és öt perc múlva már az Ambersban pakoltam ki az estéhez elengedhetetlen cuccokat.
A vízmelegítő mellé készített válogatott teák közül kiemeltem a Kit-Katot és átballagtam Steve-hez, aki épp a Forma 1-et nézte a BBC valamelyik csatornáján, felvételről. Hát csak jó a 300Mbites net valamire (márugye a pornón kívül).
Elugrottunk a Balloonsba egy steakre és mellé valami seritalra, még mindig imádom a kettőt eszik egyet fizet angolos bolondságot.
Reggel -1 fokban, párafelhős lehelettel álltam a csillagok alatt fél ötkor, néztem a Nagygöncölt és láttam, amint a rúdját keresztezi - pontosan a második csillagnál - egy műhold, követtem ahogy hangtalanul, gyorsan és rezzenéstelenül hideg precizitással halad dél felé és naná hogy rögtön megszólalt bennem Marianne Faithfull:
Hold tight
Baby, feel the starlight
There is a glow in the sky tonight
Moving,
could be a satellite
Is it friendly?
Then, will it bring me closer to thee
Heart to heart
Or will it keep us apart...
Akkor hát:
- London?
- Yes, London. You know: fish, chips, cup 'o tea, bad food, worse weather, Mary fucking Poppins... LONDON!
(Snatch)
Tegnap este 8 fokban álltam a 11-es busz megállójában a Car Rental-lal szemben, Gatwicken, miután leszálltunk, és arra gondoltam, hogy a lebarnult gömbölyű válláról lecsúszott zöld póló (ez ilyen tipikus női izé, tegyünk úgy, mintha véletlenül csúszna le, pedig nem is, jól kiszámított itt minden, a francba!) ívét követve mennyire tökéletes lenne minden, ha nem rondítana bele a látványba a melltartó - bár vékony és átlátszó - műanyag pántja.
De hiába átlátszó, ott van és ha ott van, akkor mindent elront. Mert ha, teszem fel a csípőjére csúsztathatod a kezed, majd elindulsz felfelé azon a csodálatos íven, akkor mibe fogsz belefutni? Na mibe? Egy darab természetellenes anyagba, pfúúúj!
Aztán befutott az Ibisz kisbusza és ő felszállt, pár pillanattal később feltűnt a jól ismert zöldes Ford egyterű is Donallal a kormánya mögött és öt perc múlva már az Ambersban pakoltam ki az estéhez elengedhetetlen cuccokat.
A vízmelegítő mellé készített válogatott teák közül kiemeltem a Kit-Katot és átballagtam Steve-hez, aki épp a Forma 1-et nézte a BBC valamelyik csatornáján, felvételről. Hát csak jó a 300Mbites net valamire (márugye a pornón kívül).
Elugrottunk a Balloonsba egy steakre és mellé valami seritalra, még mindig imádom a kettőt eszik egyet fizet angolos bolondságot.
Reggel -1 fokban, párafelhős lehelettel álltam a csillagok alatt fél ötkor, néztem a Nagygöncölt és láttam, amint a rúdját keresztezi - pontosan a második csillagnál - egy műhold, követtem ahogy hangtalanul, gyorsan és rezzenéstelenül hideg precizitással halad dél felé és naná hogy rögtön megszólalt bennem Marianne Faithfull:
Hold tight
Baby, feel the starlight
There is a glow in the sky tonight
Moving,
could be a satellite
Is it friendly?
Then, will it bring me closer to thee
Heart to heart
Or will it keep us apart...
Akkor hát:
2009. február 27., péntek
naplószerű
Vacsora után 7:30-kor ops meeting, ahol az ops az operations rövidítése.
Sokminden hasonlít itt a katonaságra, például rádiózás közben, ha azt akarjuk, hogy a másik fél tudja azt, hogy megértettük amit mondott, akkor a "Roger", vagy a dupla kattintás az adó-vevő nyomógombján a válasz, amit ugye az USAAF használ előszeretettel. Ha azt akarjuk tudatni hogy tuti megértettük akkor a "double Roger" vagy a "Roger-Roger" a válasz.
Egyszer még Szíriában a MOL-nak dolgoztunk, és mit ad isten a volt kutatási csoportom hajdani vezetője képviselte a magyar céget mint szupervigyor. Egyik nap azt mondja, te, én figyelem a rádióadásaitokat és észrevettem, hogy milyen sok Roger dolgozik a csoportnál, vagy csak egy, de egész nap őt keresi mindenki.
Először furcsán néztem rá, mert ugyan amerikai és angol srácokból állt a csoport, de csak egyetlen R betűvel kezdődő nevű tagunk volt, az is Robin. Aztán rájöttem: a katonai szlenget nem tanítják otthon minden iskolában.
Ops meeting, készültünk, kinyomtattuk a következő blokk térképét, bár az elsőt is csak ma kezdtük el. Persze mint rendesen, ma is bejött az egyik Murphy törvény, nevezetesen az egerek és az emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek volt ma műsoron.
Minden készen állt a nyitányra, felállt a teljes zenekar, végre felrakhattuk volna a koronát a szeptember óta tartó előkészületekre és a kemény munkára, de neeeeem!
A reggel óta tartó homokvihar csak dél körül hagyott alább, azért így is sikerült 3500 pontot lőni a vibróknak, de ez mégsem a tervezett 5100.
Aztán fél nyolckor közölték hogy a geofizikusok még nem érnek rá, fél órát csúszik a meeting, hát legyen. Aztán nyolckor megint ott lógattuk a lábunkat az egyik asztal tetejéről a bárból kialakított tárgyalóban, de negyed óra várakozás után ismét ugrott a dolog, ezért aztán szétszéledtünk.
Nekünk kellenek a 12 vibró GPS adatai hogy lássuk mikor nem vették a műholdról a korrekciós jelet, így aztán az irodában volt kisebb traccsparti az indonéz, horvát, líbiai, két algériai és egy magyar között, naná hogy az első számú téma volt terítéken, mert itt a focit - úgy tűnik -, mindenki utálja. Közben tíz óráig többször átugrott valaki a geofizikusokhoz, mert a hálózaton semi adat nem érkezett.
Hiába volt minden, mind az öten elfoglaltak és idegesek voltak, valamit tuti elcsesztek.
Így aztán befeküdtem a szobámba a nemrég talált könyvemmel: Phantom Leader. Tetszik, ami ritkaság mostanában.
De nem sokat olvashattam mert mozogni kezdett a fal, az ágy, a padló.
Mi a... ó a francba! vigyorodtam el, amikor megláttam az asztalon álló pille palackban az ide-oda mozgó ásványvizet: mintha ütemesen billegett volna. Azt hiszem az egri várban is bevetették ezt a módszert az alagutat ásó törökök észlelésére: a víz érzékeny a mozgásra és felerősíti azt, a felületén futó hullámok az alagutat vájó csákányok ütéseitől remegtek, de itt most billegett a vízszint, akár azt is mondhatnám, hogy egy jól ismert és ősi ütemre... :)
Egy darabig néztem az billegő tenyérnyi vízfelületet, aztán arra gondoltam hogy inkább mégsem várom meg a kocogós részét a dolognak, hát leraktam a könyvet és halkan lementem a lépcsőn.
Zsebrevágott kézzel elindultam hogy átvágok a lakókocsik között a "főtéren", közben meglepődve láttam azt, hogy menyi homokot hordott ide a délelőtti vihar, de legalább eltakarta a köveket. A Hold sarlója fölött egy csillag állt, persze nem csillag volt az, hiszen nyugodt fénnyel világított: csak visszaverte a napsugarakat, tudja az ember, megtanulta az ember...
A geofizikusoknál még mindig állt a bál, idegesen futkostak, vitatkoztak, majd beledobták magukat egy-egy forgó fotelbe és akkor tologatták magukat a sereg monitor előtt - minden munkaállomáshoz legalább kettő tartozik - és úgy vitatkoztak.
Rendszerint odasettenkedek, hangtalanul fellopakodok a lépcsőn, majd hirtelen feltépem az ajtót és elüvöltöm magam FREEEEEZE! DROP YOUR WEAPON!!! amitől az újak majd összeszarják magukat, de hát fel kell dobni a népeket az unalomból, néha.
Most azonban csak bekukkantottam, láttam hogy baromira elfoglaltak, így hát idejöttem az irodába, szóltam a fiúknak hogy a franc vár tovább a cuccokra, mehet mindenki aludni.
Aztán leültem ide hogy bepötyögöm ezt, persze az ok teljesen más volt, hiszen egy lányra vártam, aki már elment és most pizsamában alszik valahol messze és mégis olyan közel, hogy ha akarnám, megsimogathatnám a haját és megpuszilhatnám a homlokát.
De nem akarom
Inkább csak ülök itt
halkan dúdolom hogy
A little something I know
A little somewhere I go
reminds me of you
To blossom blue is
to blossom without you
és nézem lehunyt szemmel...
aludj csak,
vigyázom az álmod...
Sokminden hasonlít itt a katonaságra, például rádiózás közben, ha azt akarjuk, hogy a másik fél tudja azt, hogy megértettük amit mondott, akkor a "Roger", vagy a dupla kattintás az adó-vevő nyomógombján a válasz, amit ugye az USAAF használ előszeretettel. Ha azt akarjuk tudatni hogy tuti megértettük akkor a "double Roger" vagy a "Roger-Roger" a válasz.
Egyszer még Szíriában a MOL-nak dolgoztunk, és mit ad isten a volt kutatási csoportom hajdani vezetője képviselte a magyar céget mint szupervigyor. Egyik nap azt mondja, te, én figyelem a rádióadásaitokat és észrevettem, hogy milyen sok Roger dolgozik a csoportnál, vagy csak egy, de egész nap őt keresi mindenki.
Először furcsán néztem rá, mert ugyan amerikai és angol srácokból állt a csoport, de csak egyetlen R betűvel kezdődő nevű tagunk volt, az is Robin. Aztán rájöttem: a katonai szlenget nem tanítják otthon minden iskolában.
Ops meeting, készültünk, kinyomtattuk a következő blokk térképét, bár az elsőt is csak ma kezdtük el. Persze mint rendesen, ma is bejött az egyik Murphy törvény, nevezetesen az egerek és az emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek volt ma műsoron.
Minden készen állt a nyitányra, felállt a teljes zenekar, végre felrakhattuk volna a koronát a szeptember óta tartó előkészületekre és a kemény munkára, de neeeeem!
A reggel óta tartó homokvihar csak dél körül hagyott alább, azért így is sikerült 3500 pontot lőni a vibróknak, de ez mégsem a tervezett 5100.
Aztán fél nyolckor közölték hogy a geofizikusok még nem érnek rá, fél órát csúszik a meeting, hát legyen. Aztán nyolckor megint ott lógattuk a lábunkat az egyik asztal tetejéről a bárból kialakított tárgyalóban, de negyed óra várakozás után ismét ugrott a dolog, ezért aztán szétszéledtünk.
Nekünk kellenek a 12 vibró GPS adatai hogy lássuk mikor nem vették a műholdról a korrekciós jelet, így aztán az irodában volt kisebb traccsparti az indonéz, horvát, líbiai, két algériai és egy magyar között, naná hogy az első számú téma volt terítéken, mert itt a focit - úgy tűnik -, mindenki utálja. Közben tíz óráig többször átugrott valaki a geofizikusokhoz, mert a hálózaton semi adat nem érkezett.
Hiába volt minden, mind az öten elfoglaltak és idegesek voltak, valamit tuti elcsesztek.
Így aztán befeküdtem a szobámba a nemrég talált könyvemmel: Phantom Leader. Tetszik, ami ritkaság mostanában.
De nem sokat olvashattam mert mozogni kezdett a fal, az ágy, a padló.
Mi a... ó a francba! vigyorodtam el, amikor megláttam az asztalon álló pille palackban az ide-oda mozgó ásványvizet: mintha ütemesen billegett volna. Azt hiszem az egri várban is bevetették ezt a módszert az alagutat ásó törökök észlelésére: a víz érzékeny a mozgásra és felerősíti azt, a felületén futó hullámok az alagutat vájó csákányok ütéseitől remegtek, de itt most billegett a vízszint, akár azt is mondhatnám, hogy egy jól ismert és ősi ütemre... :)
Egy darabig néztem az billegő tenyérnyi vízfelületet, aztán arra gondoltam hogy inkább mégsem várom meg a kocogós részét a dolognak, hát leraktam a könyvet és halkan lementem a lépcsőn.
Zsebrevágott kézzel elindultam hogy átvágok a lakókocsik között a "főtéren", közben meglepődve láttam azt, hogy menyi homokot hordott ide a délelőtti vihar, de legalább eltakarta a köveket. A Hold sarlója fölött egy csillag állt, persze nem csillag volt az, hiszen nyugodt fénnyel világított: csak visszaverte a napsugarakat, tudja az ember, megtanulta az ember...
A geofizikusoknál még mindig állt a bál, idegesen futkostak, vitatkoztak, majd beledobták magukat egy-egy forgó fotelbe és akkor tologatták magukat a sereg monitor előtt - minden munkaállomáshoz legalább kettő tartozik - és úgy vitatkoztak.
Rendszerint odasettenkedek, hangtalanul fellopakodok a lépcsőn, majd hirtelen feltépem az ajtót és elüvöltöm magam FREEEEEZE! DROP YOUR WEAPON!!! amitől az újak majd összeszarják magukat, de hát fel kell dobni a népeket az unalomból, néha.
Most azonban csak bekukkantottam, láttam hogy baromira elfoglaltak, így hát idejöttem az irodába, szóltam a fiúknak hogy a franc vár tovább a cuccokra, mehet mindenki aludni.
Aztán leültem ide hogy bepötyögöm ezt, persze az ok teljesen más volt, hiszen egy lányra vártam, aki már elment és most pizsamában alszik valahol messze és mégis olyan közel, hogy ha akarnám, megsimogathatnám a haját és megpuszilhatnám a homlokát.
De nem akarom
Inkább csak ülök itt
halkan dúdolom hogy
A little something I know
A little somewhere I go
reminds me of you
To blossom blue is
to blossom without you
és nézem lehunyt szemmel...
aludj csak,
vigyázom az álmod...
2009. február 9., hétfő
32 fokot mértünk ma
Pár napja az egyik srác vidáman lóbál valamit a kezében:
- Suff (nézd, arabul) mit találtam!
- Talán odébb kéne kicsit menned - mondtam neki -, mert nem szeretném ha a közelemben vagy akkor, amikor az a vacak lerobbantja a fejed, gusztustalan a vér, a velőt pedig rántva is utálom, nem hogy nyersen.
- Miért, mi ez? - kérdezte.
- Az? Az egy geofizikai gyutacs, könnyebben leszedi a fejed mint egy éhes oroszlán.
(Persze ebben volt némi barokkos túlzás, de ha az ember azt akarja, hogy beszarjon a másik, akkor néha elengedhetetlen az ilyesmi.)
Na erre úgy elhajította, hogy attól meg én szartam be majdnem, mert mi van akkor, ha az ütéstől felrobban az a vacak?
Így aztán elmondhattuk hogy minketten összerántottuk a seggünket, igaz kis időeltéréssel, és újra béke szállt a tájra...
Fogtam a kis fémhengert (megfelelő tisztelettel, no és nyugtató rúnaszavakat mormolva mint pl. "fel ne robbanj itt a kezemben, baszod!") és kiraktam a töltésen kívülre.
Később, a kutatási területen dinamitrudakat is találtunk, előfordul az ilyesmi: lefúrnak 4-5 m mélyre, letöltik a robbanóanyagot, aztán valamiért nem pukkan el a gyutacs, vagy a homokvihar betemeti, pár hónap/év múlva viszont elfújja a szél az egészet és ott fekszik nett kis barna ruhájában a cucc a homokon.
Akkor még könnyedén ki-be lépkedtünk a dózerolt homokfal tetején, mert csak egy sor szögesdrót állt ellent bőszen a behatolni akaró tenoristáknak, elvégre csak Floyd, Zeppelin és hasonló népek tartózkodhatnak itt a környékünkön.
Ma már dupla a szögesdrót henger, őrtornyok és reflektorok is kerültek, végre újra börtönben érezhetjük magunkat .
Alamo? Ugyan, itt a kifelé igyekvőket fogja a fal, a kapu, a katonaság...
Hanem most már van gym-ünk ám!
Evezőpad a sivatagban, azannya! Meg futópad :)
Gondolom azért hogy edzzünk arra az esetre, ha lehalna minden autó és el kellene jutni a legközelebbi városig, ami ha úgy vesszük, nincs is messze.
Ha úgy vesszük...
Na mondom ezt kipróbálom, mert abban a túlélős zombis filmben olyan jópofán futott a kutya egy ilyesmin, és mi tenne bármilyen vackot vonzóbbá, mint Monica Vitti, Barbra Streisand vagy Meg Ryan (nem, sajnos egyikük sem szerepelt "abban" a filmben, bár az a hülye picsa sem volt rossz, aki miatt végülis a túlélő meghalt.
Ezért nem szeretem filmekben a hülye picsákat.
Igaz, a németjuhász a túlélő ostobasága miatt halt meg, ezért nem szeretem a filmekben az ostoba túlélőket sem, tehát a hülye picsának ezesetben megbocsáthatunk.
(A másik DVD-n meglepő a befejezése az I am Legend-nek, ahogy olvastam, de ahhoz még nem volt elég erőm hogy berakjam a lejátszóba)
Garry lelkesen segédkezett, kapcsolt, állított, gépészkedett, szóval üzembe hozta a szerkentyűt, én pedig ahogy illik kocogtam, lépkedtem, viháncoltam, aztán nézem: a sebesség 2.1, ó annyit egy terhes ürge is tud hegynek fel, félig töltött mosógéppel (az előmosás program utáni állapotban), hát felpöcögtettem 5-re, mer az ugye egy sima, normális gyalogló tempó.
A dög beindult, kocogni köllött, mert mint kiderült, mérföldben mér a hülye!
Megmarkoltam elöl a két fémes fogantyút, tartottam a tempót, hát látom hogy a pulzusom 98, na, nem is rossz... Aztán 97, majd 95, majd 87, majd 82, mondom Gerry állítsd meg, mer' megáll a szívem ahogy itt szaladok! Hát néztünk mint a moziban, hogy mi lesz, aztán valahonnan 72-ről elkezdte föltornázni magát és 108-on beállt.
Fúúú... :D
Aztán megpróbáltuk a hegymenetet, egészen 15 fokig felnyomta magát a gyerek, ott megállt. Ez lenne a homokdombra mászás csúcsa?
Lószart!
Azok a póklábszerű kinyúlások olyanok, hogy egyet lépsz felfelé, kettőt csúszol vissza. Csak úgy lehet feljutni, hogy gyorsabban próbálsz felfelé haladni, mint a visszacsúszásod sebessége (nem röhög, mókás, de meg lehet csinálni, igaz közben elszidja az ember az aprószentek le és felmenőit, sőt a rokonságuk le és felmenőit, sőőőt, a rokonságuk rokonságának le és felmenőit, sőőőőőőt, a rokonsá- na ne lovald bele magad Sten!*) és már fent is vagy! :D
De az egész szerkentyű legrémisztőbb része a jókora kékes display egy apró szegmense, egy ártatlannak tűnő kis kijelző (horrorfilmet kedvelőknek ismerős a jelenet ugye?) nevezetesen az, amelyik az elégetett kalóriákat mutatja...
Negyedórás próbálkozásom alatt 22-re rúgta fel magát ez a szám.
Mennyi is van egy dobozos üdítőben? Nem! Nem a lightban, az betegeknek való.
Na mindegy, ha ma megérkezik Khader Inamenasból, akkor megtudjuk, mert igen határozottan rendeltünk egy karton pepszit, csokit, pisztáciát és egyéb ehető magvakat :)
*Ez egy hirtelen megszólaló hang volt... valahonnan... csak úgy...
Zene!
- Suff (nézd, arabul) mit találtam!
- Talán odébb kéne kicsit menned - mondtam neki -, mert nem szeretném ha a közelemben vagy akkor, amikor az a vacak lerobbantja a fejed, gusztustalan a vér, a velőt pedig rántva is utálom, nem hogy nyersen.
- Miért, mi ez? - kérdezte.
- Az? Az egy geofizikai gyutacs, könnyebben leszedi a fejed mint egy éhes oroszlán.
(Persze ebben volt némi barokkos túlzás, de ha az ember azt akarja, hogy beszarjon a másik, akkor néha elengedhetetlen az ilyesmi.)
Na erre úgy elhajította, hogy attól meg én szartam be majdnem, mert mi van akkor, ha az ütéstől felrobban az a vacak?
Így aztán elmondhattuk hogy minketten összerántottuk a seggünket, igaz kis időeltéréssel, és újra béke szállt a tájra...
Fogtam a kis fémhengert (megfelelő tisztelettel, no és nyugtató rúnaszavakat mormolva mint pl. "fel ne robbanj itt a kezemben, baszod!") és kiraktam a töltésen kívülre.
Később, a kutatási területen dinamitrudakat is találtunk, előfordul az ilyesmi: lefúrnak 4-5 m mélyre, letöltik a robbanóanyagot, aztán valamiért nem pukkan el a gyutacs, vagy a homokvihar betemeti, pár hónap/év múlva viszont elfújja a szél az egészet és ott fekszik nett kis barna ruhájában a cucc a homokon.
Akkor még könnyedén ki-be lépkedtünk a dózerolt homokfal tetején, mert csak egy sor szögesdrót állt ellent bőszen a behatolni akaró tenoristáknak, elvégre csak Floyd, Zeppelin és hasonló népek tartózkodhatnak itt a környékünkön.
Ma már dupla a szögesdrót henger, őrtornyok és reflektorok is kerültek, végre újra börtönben érezhetjük magunkat .
Alamo? Ugyan, itt a kifelé igyekvőket fogja a fal, a kapu, a katonaság...
Hanem most már van gym-ünk ám!
Evezőpad a sivatagban, azannya! Meg futópad :)
Gondolom azért hogy edzzünk arra az esetre, ha lehalna minden autó és el kellene jutni a legközelebbi városig, ami ha úgy vesszük, nincs is messze.
Ha úgy vesszük...
Na mondom ezt kipróbálom, mert abban a túlélős zombis filmben olyan jópofán futott a kutya egy ilyesmin, és mi tenne bármilyen vackot vonzóbbá, mint Monica Vitti, Barbra Streisand vagy Meg Ryan (nem, sajnos egyikük sem szerepelt "abban" a filmben, bár az a hülye picsa sem volt rossz, aki miatt végülis a túlélő meghalt.
Ezért nem szeretem filmekben a hülye picsákat.
Igaz, a németjuhász a túlélő ostobasága miatt halt meg, ezért nem szeretem a filmekben az ostoba túlélőket sem, tehát a hülye picsának ezesetben megbocsáthatunk.
(A másik DVD-n meglepő a befejezése az I am Legend-nek, ahogy olvastam, de ahhoz még nem volt elég erőm hogy berakjam a lejátszóba)
Garry lelkesen segédkezett, kapcsolt, állított, gépészkedett, szóval üzembe hozta a szerkentyűt, én pedig ahogy illik kocogtam, lépkedtem, viháncoltam, aztán nézem: a sebesség 2.1, ó annyit egy terhes ürge is tud hegynek fel, félig töltött mosógéppel (az előmosás program utáni állapotban), hát felpöcögtettem 5-re, mer az ugye egy sima, normális gyalogló tempó.
A dög beindult, kocogni köllött, mert mint kiderült, mérföldben mér a hülye!
Megmarkoltam elöl a két fémes fogantyút, tartottam a tempót, hát látom hogy a pulzusom 98, na, nem is rossz... Aztán 97, majd 95, majd 87, majd 82, mondom Gerry állítsd meg, mer' megáll a szívem ahogy itt szaladok! Hát néztünk mint a moziban, hogy mi lesz, aztán valahonnan 72-ről elkezdte föltornázni magát és 108-on beállt.
Fúúú... :D
Aztán megpróbáltuk a hegymenetet, egészen 15 fokig felnyomta magát a gyerek, ott megállt. Ez lenne a homokdombra mászás csúcsa?
Lószart!
Azok a póklábszerű kinyúlások olyanok, hogy egyet lépsz felfelé, kettőt csúszol vissza. Csak úgy lehet feljutni, hogy gyorsabban próbálsz felfelé haladni, mint a visszacsúszásod sebessége (nem röhög, mókás, de meg lehet csinálni, igaz közben elszidja az ember az aprószentek le és felmenőit, sőt a rokonságuk le és felmenőit, sőőőt, a rokonságuk rokonságának le és felmenőit, sőőőőőőt, a rokonsá- na ne lovald bele magad Sten!*) és már fent is vagy! :D
De az egész szerkentyű legrémisztőbb része a jókora kékes display egy apró szegmense, egy ártatlannak tűnő kis kijelző (horrorfilmet kedvelőknek ismerős a jelenet ugye?) nevezetesen az, amelyik az elégetett kalóriákat mutatja...
Negyedórás próbálkozásom alatt 22-re rúgta fel magát ez a szám.
Mennyi is van egy dobozos üdítőben? Nem! Nem a lightban, az betegeknek való.
Na mindegy, ha ma megérkezik Khader Inamenasból, akkor megtudjuk, mert igen határozottan rendeltünk egy karton pepszit, csokit, pisztáciát és egyéb ehető magvakat :)
*Ez egy hirtelen megszólaló hang volt... valahonnan... csak úgy...
Zene!
2009. február 7., szombat
Itt vagyok,
látod, ez az a hely...
lat: 27-26-23,9N
long: 8-28-18,7E
Persze gugliörthbe tizedesfokok kellenek, nade nem nagy ügy az sem, szóval oda ezt kell bepötyögni:
27.43998, 8.47185 majd entert ütni és már száll is veled a "zűrhalyó".
Itt lebegünk neolit és paleolit (nehéz ferdíteni, van egyáltalán ilyen?) kori sírhelyek között, lábunk nyoma elsímul a homokon, vakító csillagok alatt a Hold fényében, csendben, álmatag...
(Azannya! Ez meg mintha valami versből lenne :))
No de lássuk csak, hogyan tágul a világ, ha műhódról nézzük:
Nini, még a repterünk is látszik!
Ui: Ma egyébként egy gyengébb homokvihart kaptunk aztán eső hullt ránk mintegy bocsánatot kérve a porért és tisztára mosott mindent.
Jól jött ez a kis lehűlés, utálnám már most bekapcsolni a légkondit éjszakára is...
lat: 27-26-23,9N
long: 8-28-18,7E
Persze gugliörthbe tizedesfokok kellenek, nade nem nagy ügy az sem, szóval oda ezt kell bepötyögni:
27.43998, 8.47185 majd entert ütni és már száll is veled a "zűrhalyó".
Itt lebegünk neolit és paleolit (nehéz ferdíteni, van egyáltalán ilyen?) kori sírhelyek között, lábunk nyoma elsímul a homokon, vakító csillagok alatt a Hold fényében, csendben, álmatag...
(Azannya! Ez meg mintha valami versből lenne :))
No de lássuk csak, hogyan tágul a világ, ha műhódról nézzük:
Nini, még a repterünk is látszik!
Jól jött ez a kis lehűlés, utálnám már most bekapcsolni a légkondit éjszakára is...
2008. október 14., kedd
Ma
ott jártam és láttam a kitagadottat aki bár nem láthatott mégis alázattal félrehúzódott előlem és akkor elmerengtem vajon milyen tudni azt hogy megvetik kiröhögik néha leköpik és mégis ki kell menni közéjük az utcára.
Aztán láttam őt aki fontosnak érezte magát és intézkedett és szervezkedett és utasított és mindent tudott és akkor elmerengtem vajon milyen megtudni azt hogy nincs hatalma hogy a háta mögött mindenki gúnyolja kifigurázza és röhögnek még a ruháján is.
És láttam őt aki férfiak között ült és látszólag velük nevetett és értette az otromba tréfáikat de amikor összevillant a szemünk bár nem láthatott éreztem hogy szívesen lenne most máshol de nevetnie kellett mert ők voltak vele a nagyfőnök és a kisfőnök és nem tehetett mást és elmerengtem vajon mit tenne ha hirtelen láthatóvá válnék és a szemébe néznék és tudná hogy tudom minden gondolatát.
Aztán az a lány... csak állt ott fehérben.
És...
Aztán láttam őt aki fontosnak érezte magát és intézkedett és szervezkedett és utasított és mindent tudott és akkor elmerengtem vajon milyen megtudni azt hogy nincs hatalma hogy a háta mögött mindenki gúnyolja kifigurázza és röhögnek még a ruháján is.
És láttam őt aki férfiak között ült és látszólag velük nevetett és értette az otromba tréfáikat de amikor összevillant a szemünk bár nem láthatott éreztem hogy szívesen lenne most máshol de nevetnie kellett mert ők voltak vele a nagyfőnök és a kisfőnök és nem tehetett mást és elmerengtem vajon mit tenne ha hirtelen láthatóvá válnék és a szemébe néznék és tudná hogy tudom minden gondolatát.
Aztán az a lány... csak állt ott fehérben.
És...
2008. október 8., szerda
Itthon, két dal
Néha
Néha érzem
Néha érzem hogy egy
Néha érzem hogy egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel magányosabb
Néha érzem hogy megint egy kicsivel magányosabb lettem
És néha
Néha érzem
Néha érzem hogy egy
Néha érzem hogy egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját a hulló
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját a hulló könnyeknek
sometimes you picture me:
I'm walking too far ahead
you're calling to me, I can't hear
what you've said-
Then you say "go slow
I fall behind"
the second hand unwinds
És most
Hallgassuk meg
széphangú barátom:
Még az iszlamabadi reptéren olvastam a hírekben azt, hogy a közelünkben dolgozó lengyel csoport terepi műszerkocsiját megtámadták, lelőtték az őröket és elrabolták az észlelő srácot.
Remark: Két hét múlva elvágták a lengyel srác torkát, mivel az állam nem engedett el 4 tálibot...
Saját remark:
Akkor most vágják el a négy tálib torkát is, hogy kvittek legyenek.
Vagy valami ilyesmi...
Néha érzem
Néha érzem hogy egy
Néha érzem hogy egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel magányosabb
Néha érzem hogy megint egy kicsivel magányosabb lettem
És néha
Néha érzem
Néha érzem hogy egy
Néha érzem hogy egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját a hulló
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját a hulló könnyeknek
sometimes you picture me:
I'm walking too far ahead
you're calling to me, I can't hear
what you've said-
Then you say "go slow
I fall behind"
the second hand unwinds
És most
Hallgassuk meg
széphangú barátom:
Még az iszlamabadi reptéren olvastam a hírekben azt, hogy a közelünkben dolgozó lengyel csoport terepi műszerkocsiját megtámadták, lelőtték az őröket és elrabolták az észlelő srácot.
Remark: Két hét múlva elvágták a lengyel srác torkát, mivel az állam nem engedett el 4 tálibot...
Saját remark:
Akkor most vágják el a négy tálib torkát is, hogy kvittek legyenek.
Vagy valami ilyesmi...
2008. szeptember 25., csütörtök
Na végre
Már látom az alagút végét, bár a szamár azt mondta ha azt meglátom nehogy kimenjek a fényre :) Leadtam a repülőjegyem, mert ugye a Brithis Airways leállította iszlamabadi járatait és most mindenki az Emirates pultjainál tolong, én pedig egy seggel szeretném letudni a hazautat, na jó, Dubaiban és Munchenben azért át kell majd szállnom de nem kell törődnöm így a csomagjaimmal. Mármint azzal az egy apró bőrönddel amelyben az ígért fűszereket, vízipipa szűrőket, és egyéb kacatokat hozom.
Sajnos az egyetem régészeti tanszékének titkos és eldugott részeit nem látogathattam meg, le kellett mondanom a helyi barátom vacsora meghívását is és nem helyi népviseletben fogok kilépni Ferihegy ajtaján, de sebaj! Több az mi vár otthon, hogy a Bibliát se hagyjam ki a szórásból ;)
Sajnos az egyetem régészeti tanszékének titkos és eldugott részeit nem látogathattam meg, le kellett mondanom a helyi barátom vacsora meghívását is és nem helyi népviseletben fogok kilépni Ferihegy ajtaján, de sebaj! Több az mi vár otthon, hogy a Bibliát se hagyjam ki a szórásból ;)
2008. szeptember 24., szerda
Még mindig ma, a francba!!!
A fotelből éppen rálátok a függöny résén át az almacsutkára, amelyet még a gekkónak raktam oda. Csoda tudja hogy a gekkók mit szólnak az almához, főleg ha az egy nekik lerágott formában materializálódik hirtelen az almát (csutkát) nagy valószínűséggel sosem látott szobában. Mögötte az ablak, aztán egy részlet egy parkoló kocsiból (bal hátsó kerék ha pontos akarok lenni), fölfelé pedig zöld, zöld, zöld, eukaliptusznak nézném ha értenék hozzá.
Aztán az állandó zaj... Elég messze vagyunk a lámpától ahhoz hogy itt sohase álljon a szűnni nem akaró forgalom, ráadásul a kapuval szemben torkollik be egy négysávos az utcánkba, így a fekete ruhás, fekete barettes és piros vállszalagos, piros nyaksálas szépen borotvált körszakállú snájdig és feszes (ez olyan katonai műszó, most nem magyarázom el mit jelent) őreink este gyakran állnak és ülnek reflektorfényben ami nem keverendő össze a rivaldafénnyel jelen esetben.
Egy katona kivilágítva nem katona, csak célpont. Még én is jobb szerettem terepszínű hacukában bújni a bozót alján a lehullott barna tűleveleken, pedig én ugye tüzér voltam hajdanán, danán :)
Bekapcsolom a légkondit.
És varázsolok...
Aztán az állandó zaj... Elég messze vagyunk a lámpától ahhoz hogy itt sohase álljon a szűnni nem akaró forgalom, ráadásul a kapuval szemben torkollik be egy négysávos az utcánkba, így a fekete ruhás, fekete barettes és piros vállszalagos, piros nyaksálas szépen borotvált körszakállú snájdig és feszes (ez olyan katonai műszó, most nem magyarázom el mit jelent) őreink este gyakran állnak és ülnek reflektorfényben ami nem keverendő össze a rivaldafénnyel jelen esetben.
Egy katona kivilágítva nem katona, csak célpont. Még én is jobb szerettem terepszínű hacukában bújni a bozót alján a lehullott barna tűleveleken, pedig én ugye tüzér voltam hajdanán, danán :)
Bekapcsolom a légkondit.
És varázsolok...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)