Húazannya!

Csak egyetlen Land Cruiser árválkodott a táborban, szóval nem volt mese, azzal kellett menni. Nem mondhatnám hogy igazán gond volt vele, csupán a légkondi nem mûködött. (Innen korallpiros hófehér kagyló nem tesz pikírt megjegyzéseket, jó?)
Majd letkerjük az ablakot és nem állunk meg, bíztattam Kerryt a kanadai indián csopvezetõt, mire õ: hajrá! igazi férfiaknak nem is kell légkondi! Ebben maradtunk, miközben a kapu felé gurultunk a 46 fokban. Kitöltöttük az annyjanevemeddigmradminekjött ide passzoló nyomtatványát, bugrott hozzánk Viktor a máltai szerelõ a kis szerszámos ládájával, bejelentkeztünk rádión a journey managementnél, elrebegtük hova megyünk és mikorra várjanak a bablevessel, összeszedtük a katonáinkat, aztán uccu neki irány észak, itt jönnek a tengerészak csatakiáltással nekilódultunk a dûnéknek.
A lehúzott ablak tökéletesen mûködött, fél órás tekergés a homokon és megtaláltuk a bulldózereket amelyek átjárókat vágnak a homokhullámokon kelet-nyugat irányban, egymástól durván 160 méterre, párhuzamosan.
Itt persze a szokásos 50 fok fogadott minket, de Viktor gyorsan megavította az egyik dózer üzemóra számlálóját, aztán már indultunk is vissza. Dél felé vettük az irányt és egy régi nyomot követve minden gond nélkül kikeveredtünk a placcra, ahonnan aztán már csak egy gilisztaugrásnyira fehérlettek a tábor konténerei.
Amikor kiszálltam hogy az 1 bar alá vitt guminyomást visszatornázzam a normális értékre, akkor éreztem csak hogy a 44 fok és az enyhe szellõ milyen hûvös a -letekert ablak ide vagy oda- felforrósodott kocsi után. Avagy minden relatív...

A csirke curry olyan finom volt ma is, hogy bepisiltem volna tõle ha nincs helyette inkább orgazmusom! :D

...

Jövő levél:
Szól a zene, ja ...
De az éngemet nem annyira érdekölt, csak hogy maga mit mível ottan!
Látom, nemcsak maga hüe ottan!

Menő levél:
Gondolja hogy normális itt soká bírná?
Az meghülyülne.
Nekünk ilyen gondunk má nincs :D

50 fok

árnyékban.
Persze nincs árnyék, de azért fotóztam.
Magam:

Azt mondják, ha egyszer megjelensz valahol akkor a jelenléted örökre ott marad a hely levegõjében, illetve nem is a levegõben mert szellõztethetsz, de az akkor is ott marad. Van erre valami jól csengõ szó az okosoknak, engem nem érdekel. Persze más nem láthatja azt a mozgó ködszerû emlékképet, emlékfilmet, nevezzük aminek akarjuk, csak te és az aki ugyanakkor ott volt abban a teremben, szobában, autóban, bármiben. Ugyanígy csak õ láthat téged ott azon a helyen újra és újra, örökké, legyen az szoba, kert, autó vagy egy kilátó nyitott teteje.
Ezért hát hiába tudom hogy itt 7000 éve emberek éltek, hiába érzem még mindig a tábortüzek füstjét, látom a lábnyomaikat, hallom a hangjukat de lefotózni nem tudom õket, és az arcuk is idegen.
De ha újra visszamegyek oda, arra a helyre, akkor újra látom ahogy a szél belekap a hajadba és újra azt kívánom hogy bárcsak megállna az idõ.

Raindrops keep falling on my head...

Ma délelõt pofánvágott bennünket a homokfal, amit forró orkán tolt maga elõtt felborítva, elsodorva mindenünket, ami nem volt lekötözve.
Az irodám lépcsőjének felső fokán álltam és épp fotóztam a bevezető homokviharban kifelé induló autókat, amikor wííííííííííííípaffbumm bevágódott az áldás, így csak beugrottam az ajtón és pffffff... huh, az annyáját nekije!
Aztán becsomagoltam a fényképezõgépet, számítógépeket, plottert, nyomtatót, no és legfőképp a kávéfőző masinériát, mert már ömlött mindenhonnan a púderfinomságú por. Kint valami sötét leves fortyogott és rázta a konténert de veszettül, tökre úgy, mintha mi lettünk volna a sárgarépa valami többtíz köbkilométeres babgulyásban.

Aztán, amikor összecsapott a nyugati lovashadsereggel a déliek szürke tábornoka, akkor, abban a kis szünetben sikerült elrohanni a szobámba és az ágyamra huppanva, lehunyt szemmel hallgattam tovább a háborgást, miközben a konténer dülöngélve ringatott, később pedig megérkeztek a súlyos esőcseppek, és egyre szaporább dobolásba kezdtek a fém tetőn.
Nem tudom mennyi idő telt el így, de éreztem, hogy már nincs por a levegőben, csak tiszta eső, és már nincs szél, csak a csata hullái hevernek a döglött, égnek meredő lábú lovakkal keveredve, mint Isaac Babel Lovashadseregében.
Kinyitottam a szemem, felkeltem és a beállt csendben láttam, hogy Ali - a kirendelt régészünk - ott ül egy kábeldobon és élvezi a csendes esőt...

... így hát lesétáltam a lépcsőn és odaültem mellé.
Néha nem kellenek szavak, hát hallgattunk nagy-nagy egyetértésben...

Stephen King

Christine

"- Nézze, fiam, maga fiatalabb annál, hogysem el tudná fogadni mások bölcsességeit, de megmondhatom: a szerelem nagy ellenség. (...) Bizony. A költõk örökké félreismerik a szerelmet. Sokszor szántszándékkal. Mert a szerelem nagy mészáros. A szerelem nem vak. Ohó, korántsem. Inkább kannibál, és olyan a szeme, mint a sasé. A szerelem rovarszerû. És örökké éhes.
- Mivel táplálkozik? (...)
- Barátsággal. Barátságot zabál."

bolyongásaim

Homoklegyek.

Alig nagyobbak 1-2mm-nél, fehér szárnyukat becsukva mászkálnak a karodon, a nyakadon, keresve a helyet hogy beléd marjanak.
Ami utánuk marad, csak annyiban hasonlít szúnyogcsípésre, hogy bepirosodik, megduzzad és legalább 4-5 nap kell ahhoz, hogy teljesen eltűnjön.
Igaz az is, hogy nem viszket annyira, viszont elfertőződhet.
Hirtelen ellepték a sivatagot. A táborban még istenes, de kint terepen ahogy kiszállsz az autóból, egyszerre több ezer ront rád.
A ma délelõtti vihar kisöpörte őket valahova délkeletre, de a karomon egy-két duzzadt foltot látok még.

HA ELHAGYNÁL...

Ha elhagynál engemet, - jobban
mi fájna?
hiányod, vagy a szív megdobbant
magánya?
A csalódás kínjától félek,
vagy féltlek?
Szerelmünket szeretem jobban,
vagy Téged?
(Váci Mihály)

Megnéztük a filmet

Jön velem a kutya ahogy kimegyek, nem tudja miért, vagy hova indulunk, de jön, hiszen egy falka vagyunk.
Itt most támad fel a szél, de még gyönyörűen csillagos az éjszaka.
Csend van, csak a Hair-bõl szól egy dal halkan, és csak egy mondat kering körülöttem, bennem: Te miért élsz?
Buta fordítás, bár talán mégis igaz...



We starve-look
At one another
Short of breath
Walking proudly in our winter coats
Wearing smells from laboratories
Facing a dying nation
Of moving paper fantasy
Listening for the new told lies
With supreme visions of lonely tunes

Somewhere
Inside something there is a rush of
Greatness
Who knows what stands in front of
Our lives
I fashion my future on films in space
Silence
Tells me secretly
Everything
Everything
...

pam-pam

Bementem ma a pláza könyvesboltjába mert hátha találok blue-ray filmeket, egy ideje azt keresgélek mindenhol, már csak azt...
Kérdezem a jó negyvenes plusz 10-től:
- Esetleg találok én itt Blue-ray filmeket?
Visszakérdezett:
- Az ki, valami rendezõ?
Elmagyaráztam...

Na most utoljára szólítom föl itt ezt a legyet: ha nem hagyja abba a csiklandozásom, én orrba verem! (Igen, hangsúly meg minden a Brian életébõl lopva, ott ahol a domboldal, Jézus beszél a sajtkészítõkrõl és közben a nagyorrút froclizza épp egy másik nagyorrú)
A pók már rácseszett, francé' nézett ki úgy, mint egy fekete özvegy?! A sarokban punnyadó nagy, hosszúlábúakkal semmi gond, mert (feltételezem) õk a szúnyogokat lesik, nade a nagyszõröspadlónosonókat garfieldosan szoktam meggyőzni arról, hogy ezt itten ebben a formában mégsem...
Na és akkor ma ez a kaszáspók vagy mi...

Ha valaki nézte volna a holnapi idõjárást: lemostam az autót, úgyhogy...
Ha valaki nézte volna a holnapi horoszkópját: lemostam az autót, úgyhogy...



Zene!




Vagy tánc:

Nélküled...

Vettem ma Aszófőn egy üveg vászolyi muskotály cuvée-t, 2007 IRSAI OLIVÉR - OTTONEL.
MUSKOTÁLY, a Fodorvin családi pincészetben (Anno 1858) 12.5% V/V, Minõségi Félédes, huh micsoda mágikus jelek ezek, bor, nekem aki csak az öt puttonyos (vagy hat) Tokaji aszút ismeri és csak azt hajlandó bornak elismerni (na jó, csak azt tudnám feledni, azt a franciát...)

Persze nem véletlenül tévedtem ma be a pincészet csodás borpanoptikumába, de nem ám: feladatom volt ott nekem.

És a szlalomban harmadik lettem, nem mintha jelentene ez valamit azon kívül, hogy harmadik lettem a szlalomban, de aztán gyönyörűt láttam, édeset...
Megrészegített, mint az a fel nem bontott üveg a címkéjén olvasott és elképzelt "muskotályos illat- és zamatvilággal rendelkező, maradék cukrot tartalmazó" bor.


Elmerengve...

Éééééééés

igen, megtaláltam őt! Az Impeial War Museum-ban a Holokauszt kiállításon az auschwitzi rámpákon a vagonokból kiszállva akadt egy nő aki kirántotta az egyik SS tiszt pisztolyát és átküldte a másvilágra, majd egy másikat is, aztán a saját halántéka következett. Beleszerettem.

Unalmas hétköznap

Tegnap lement a netünk és csak most jött vissza.
Itt így megy ez, mondaná Vonnegut.
Fél óra és ki kell rongyolnunk a sziklák közé az indonéz kollegával, elbújni valami szakadékban és hűdebalesetesnek tettetni magunkat, mert medevac gyakorlat lesz (asszem ez a medical evacuation lesz angolul, magyarul pedig hááát... találj meg és mentsd meg az életem szerű izé).
Viszek sok paradicsompürét, minden csupa vér lesz...
Szegény doki, még nem tud róla, hehe. Gyakorlatilag senki nem tud róla csak a QHSE (ezt nem bontom ki) manager és mi, illetve majd a rádiószobában ülő srác, akinek megsúgom hogy 9:15-kor elveszti velünk a rádiókapcsolatot, de nagyon.
Ez is része az itteni "férfias játékoknak".


Indulunk, gyerünk iPod, hadd szóljon a Metál! Lika



Now I lay me down to sleep
Pray the lord my soul to keep
If I die before I wake
Pray the lord my soul to take

Munka

A 30 tonnás vibrátor 400 lóerős turbódízelje magas fordulaton üvölt, a méteres és gyorsan forgó ventillátor a képembe vágja a hűtőjéből áradó forró levegőt és felkavart port, ahogy méltóságteljes lassúsággal gördül hatalmas, ember magas és trabant széles kerekein a következő pont felé.

Ülök a homokdűne peremén a korábban kitaposott fotelszerű bemélyedésben és nézem, ahogy megáll a dög, a hidraulika lassan leengedi a talpat, ezt az asztal méretű 15 centi vastag fémlapot, hatalmas erővel sajtolja a homokba, mind a négy kerék megemelkedik, már a teljes gép súlya ránehezedik erre a 3-4 négyzetméternyi felületre, majd beindul a számítógép vezérelte bonyolult elektrohidraulikus rendszer és az egyszerűen "tömegnek" nevezett hatalmas fémtömb egyre gyorsuló ütemű függőleges mozgásba kezd, 5-10 herzről indul és felfut 80-ra, vagyis a végén egy másodperc alatt 80-szor mozdul föl és 80-szor le, ha valaki lemaradt volna erről fizika órán.

A tömeg keltette energia átadódik a közel 30 tonnával nyomott fémlapra, az pedig a talajba küldi a rezgéshullámokat, amelyek szétszaladnak minden irányba valahogy úgy, mint a vízbe hajított kő keltette tovagyűrűző hullámok. Persze általában 4 vibrátor gurul liba...ööö... öö... vibrátor sorban, hogy megtöbbszörözzük az energiát és a korábban említett elektronika gondoskodik arról, hogy mind a négy gép pontosan egy frekvencián "üssön". Nem egyszerű dolog... hiszen a felfutásnak is tökéletes szinkronban kell lennie...
Rezeg minden körülöttem, a homok, a kövek, a seggem. Emlékszem, amikor először álltam egy ilyen nagy dudu mellett és rákezdte, akkor majdnem világgá szaladtam, mert fogalmam sem volt mi történik, de ugye az emberbe programozott ősi ösztönök nyüszítenek néha, hogy: de most aztán futááááááás!!!
Ebben a pillanatban emelkedni kezd a liftoszlopokon a talp, mivel az elektronika leállítja a rezgést és már gördül is tovább a monstrum a következő pontra, amelyet a vezetője kiválaszt a tőle jobbra fent látható GPS nagy, közel 30 centis képernyőjén. Dolgoznak a "money makerek", minden egyes megállás és vibrálás dodót jelent, a havi benyújtott számlánk eléri a három és fél milliót (dollárban), most ez megy 9 hónapon át...

Huh :)))

Na meglátogattam az edzőtermünket.
A vacsi három szelet natúr lazac, pár jégsaláta francia mustáros öntettel (buzisan hangzik, de fini), főt tojás és camember, de azt hiszem sültkrumpli is megbújt ottt valahol, bár azt ha kérdezi valaki, úgyis letagadom
Szóval felmásztam a lépcsőn, szerintem ez az első akadály, csak épp senki nem beszél róla, aztán beléptem az ajtón.
Első blikkre Gary a gyalogló gépen gyalogolt, Tarek az evezőpadon húzta, de piszkosul, így hát tüzetesebben körbenéztem.
A légkondi kellemesen tartotta a hőmérsékletet, fényárban úszott minden. Az ajtóval szemben állványon különböző méretű, ilyen fényes nyelű izék (súlyok, vagy mi a csodák, mint megtudtam) kapaszkodtak sokféle méretben. Leemeltem a legkönnyebnek tűnőt és hozzámértem a bal tenyeremben tartott narancshoz, de utóbbinak szebb a színe gondolattal vissza is raktam.
A terem (ez tulajdonképpen egy nagy és hosszú és magasra emelt, kerekeken guruló konténer, ha kívülről nézzük) másik végében mint valami kitárt karú szörny ágaskodott egy sötétszürke fémszerkezet, mindenféle rudak meredeztek százféle irányba és súlyok lógtak rajta és párnázott részek is voltak és kísértetiesen hasonlított egy olyan 7-800 évvel ezelőtti kínzó alkalmatossághoz, mint amilyet unatkozó várurak állítottak fel azért, hogy mindenféle s/m dolgokat műveljenek (vagy csak nézzék). Gondolom ha beleül az ember azok a karok elkapják és sosem szabadul, brrrr.
Volt aztán ott egy szivacsos bőrrel bevont hosszúkás pad, egyik végén kerek súlyzók és valami kivehetetlen szerkezet, no az nem tűnt veszélyesnek, óvatosan ráültem és kérdeztem Gary-t hogy ez mi az ördög és mit kell rajta csinálni nő nélkül, mert úgy azért el tudtam volna képzelni ezt-azt. Például a terpeszben szembenüléses póz nem minden foteban valósítható meg, ez ugye nyilvánvaló.
Néztem kicsit a srácokat és közben észrevettem azt, hogy levesnek még mintha maradt volna hely ott lent, picit oldalt, jobbra. Erre rögtön meglódult a szívem az ebédlő irányába, mit tehettem, követtem, hiszen szív nélkül nem élet az élet.
Most pár napig büszkélkedhetek azzal, hogy meglátogattam a gym-ünket, hihi - gondoltam miközben felfelé szaladtam az ebédlő jól ismert lépcsőin, és a nyíló ajtóban szembe találtam magam Krisztával a skót geofizikus lánnyal, huh!
Ma volt ki és berepülés, de nem tudtam hogy ő még visszajön, mindenesetre most van egy nőnk a táborban. Hajj, Cseh Tomi de énekelhetné most hogy "végreszereztünkegyállandónőt"
Igaz hogy három karcsúbb kijönne belőle, de mégiscsak kellemesen muzsikáló hangot hall az ember és ha nem fordul hátra, akkor akár könnybe is lábadhat a szeme bármilyen morc hadfinak, így öt hét után hogyaszongya: nőőőőőőőőőőőőő




Zene!

Igen

Egy jó film és egy jó zene. Ki akarhat többet?



And if I told you that I loved you
You'd maybe think there's something wrong
I'm not a man of too many faces
The mask I wear is one

Ingerszegény

(Helyesebben: ingerszegény szerű)

A dolgok változnak ahogy előre sohasem hátra, Iraq halasztódik mert maradni kell. A csendes nap itt áll felettünk (kék ragyogás a sárga homok felett), forró tea (Green Label) és narancslekvár, ma 9-en elrepülnek hazafelé én pedig még egy extrát maradok majd, napi 50 dodóért ami szintén extra, számolgassunk csak: nem veszik semmi hiszen itt úgy jön a szabadnap hogy dolgoztál egy napot? No akkor kerestél fél nap szabadot, így négy hétre visz a vonat majd, ajajj, az a fekete vonat :)
Tegnap este a fényes Hold alatt a parkoló kocsikat néztem, sej a mi lobogónkat fényes szellők fújták, a sok mélypiros (vörös?) dune flag halkan mozgott, csapkodott, lobogott a breezben a lustán hajladozó hosszú fehér műanyag rudak végén, magasan az autók fölött.
Homokban tekergéskor ezek a kocsi orrára szerelt zászlók már akkor figyelmeztetik a szemből érkezőt amikor a kocsi még nem is látszik, mert ugye ha már látszik akkor késő Nincsenek útburkolati jelek a sivatagban, hát mindenki arra megy amerre tud (dehogy arra amerre akar, az majd később lesz, de jónéhány kerülő után azért csak el lehet jutni bárhova - vagy nem :)).
Múlt évben történt is csattanás, a kaja beszállítónk kocsijára nem raktak ilyet mert minek... Bang!

Hála a jó időnek megjelentek a skorpiók, hamarosan érkeznek a viperák is
Tehát elmondhatjuk hogy ma -a zajokat leszámítva- minden csendes, békés és nyugalmas.
Vihart sejtek...

Jön Linda...

Zenyatta Mondatta

Kikerülni?
Ugyan mit?

Megyek Irakba

Back in time

Neolitkori sírokba futott tegnap Hamid. Persze nem tudjuk a pontos kort, de a neolitból visszamardt településnyomok, sírok találhatók a közelünkben. Amikor a hozzánk épp emiatt beosztott egyik helyi archeológus előadást tartott ezekről, elámultam a képek láttán...
Azt mondta az egyik sírra, hogy ők kroászonnak nevezték el, mert hasonló formájú a kőrakás mint egy meggörbített kifli.
Pedig abban az időben nem hiszem hogy létezett kroászón. Vagy franciák.
Az egy madarat formázott, a halott pedig a karmai között feküdt, magzat pózban, arccal kelet vagy észak felé, a vak is láthatta.
Persze én tudtam azt, hogy még csak nem is madár, hanem űrhajó, természetesen ezt nem mondtam. Úgysem értenék...
Valami ilyesmi (csak illusztráció):

A tegnapi sír is hasonló: csak itt a kövekből két gyűrűt raktak ki, a külső átmérője 30 méter, a belsőé 20 és középen a kőrakás alatt fekszik valaki. A külső körböl 120 fokra egymástól két-két párhuzamos kőkar nyúlik ki 10-10 méternyire.
A méretek és a forma éppen egy sAudfaAaR élenű űrhajót ábrázol.



Most pedig: Zene!

Tadaam!

Reggel kirontottunk, mint Zrínyi a törökre, hogy teszteljük a srácok vezetési tudását a meredek sziklás terepen. Hármasával jöttek-mentek a bulldózer nyomokon, közben készült a tea algériai módra. Volt rá idő, hát megvitattuk azt, hogy mi a különbség a tunéziai, szíriai, egyiptomi, pakisztáni szokások között, fotózgattam, aztán napoztam 11-ig amikor indultunk vissza a táborba.
Ilyen itt egy mozgalmas nap


A fotón Begui épp nekilát a szertartásnak, segédje és megfigyelője tőle jobbra

A teáról pár szó: egy nagyobb ilyen alumínium kiöntőben (teafőző?) melegítik a vizet, egy hasonló, csak jóval kisebb másikban pedig a sürítmény készül: kínai zöldteával megtömik, majd a légréseket kitöltik vízzel.
Miután felforrt, ez a méregerős iszap lesz az alap, ezt összekeverik a nagy pikliben közben szintén felforrt vízzel és cukorral egy harmadik kiöntőben (itt az egyik volt a piros, a másik a kék). Közben újra vizet adnak a kis edényben ázó teához, újra forr és újabb keverés, vízzel. Ez a kettes.
A hármas is így készül, azt már gyerekek is fogyaszthatják.

Az első keverés tehát az egyes, ezt kis poharakban osztják szét, kb. három kis kortynyi egy adag.
Namost, az első óvatlan kortyintásnál azt érzed, hogy egy baszottnagy légkalapács a fejedre üt, hasba rúgnak és ráharapsz egy kurvafanyar és keserű moszatra, ami azonnal szétrobban a szádban. Ezt úgy egy pillanat alatt kell elképzelni, közben vigyorogsz és nyelsz.
A cukrot egyáltalán nem lehet érezni, nem is tudom minek pazarolják.
Lesem a fickók képét, úgy kortyolgatják, mint nálunk otthon a lizoformpipik a Gundellben a forró csokit, csodálatos...

Tehát vigyorogsz és készülsz a következő kortyra, mert kevés a pohár és hül a szötymő.
Most már tudod mi vár rád, de a légkalapács, rúgás, megszokhatatlankeserűíz mellé bejön egy sunyi vesénvágás is, tartod magad, mosolyogsz, nem hajolsz kétrét, mint azt minden izmod, pórusod, porcikád, idegszálad whatevör szeretné.
És még mindig van abban a kurva gyűszűnyi pohárban.
Ezt legjobb hátrahajtott fejjel hirtelen bedobni, jön a kalapács, rúgás, görnyesztő fanyar íz, vesénvágás és most már nem tudod visszatartani, egyszerűen nem lehet, hát összerázkódsz mintha megborzonganál, gondolom így védekezik a szervezet a megfoghatatlan szörnyelem ellen, vigyorogsz, visszaadod a poharat a vidáman csevegőknek, kedvesen elhárítod a következő poharat, próbálsz mély levegőt venni annélkül, hogy görcsbe rándulnál és kész, túl vagy rajta, megúsztad...

Lehet hogy borzalmasnak tűnik a dolog, de ezek a népek a sivatagban élnek és tudják mit, hogyan és miért, ha másnap is fel akarnak ébredni. Egy ilyen löket után órákon át nem leszel szomjas... a magyarázatot nem tudom, de tény, és az bőven elég...


Zene.

Remark:

Ma reggel rettenetesen lebaszták az arabjainkat, mind a 220-at.
Ugye pár hete találtuk azokat a 7000 éves sziklarajzokat és akkor le is fotóztam mindet, még szerencse.
Kettő közülük:

Rino?

Ezt felismerem! :)

Tegnap kiderült hogy valamelyik idióta odavéste a nevét a sziklára. A neolit kori rinocérosz rajz mellett most ott virít az, hogy AZUZ 2009.
Hazánkfia nem érte volna be ennyivel, tuti a Szeretlek Gizi! is ott lett volna, ha mondjuk én vagyok az elkövető :)
Végülis..., ha belegondolunk..., Azuz sem tett mást mint az a vadász, vagy sámán, vagy főnök, vagy ki tudja, ott és akkor, régen. Felvéste azt, amit fontosnak tartott.
Ja, hogy ez nem épp a mikepércsi vasútállomás vécéje? Istenem, egyéb fal nem volt kéznél (csak homok) a környező 150 kilométeren, mit tehetett mást ilyen íráskényszeres helyzetben? Különben is a rajzok ihlették meg.
De mit is véshetett volna oda? Az ebédre kapott tonhalkonzerv, narancs, bagett, tej csendéletét? A kábelbuggy-t amit épp vezetett? A mexikói disznóvírust? Jumbó jetet?
Azt hogy verik a tűntetőket, vagy a világot beborító szmogot, az éhező gyerekeket, a légkörben elégő űrsiklót, virágokat, tankokat, egy lány arcát?
Eh, feléről nem is hallott, a többi pedig túl bonyolult lett volna neki. Maradt hát a neve, a név amely önmagát jelenti.
Majd újabb 7000 év múlva -ha még áll az a kő- megnézi valaki és azt mondja, hm, valami állat féle, négy lábon állt, két szarva volt, hosszúkás fülei, kis szeme, és a neve AZUZ 2009.
Vagy valami ilyesmit :)





Zene