Az élet, a munka, meg minden

Hatkor morgásra ébredek, félálomban is levezetem magamban: ez nem lehet a mi gépházunk.
Kikukkantva az ablakon (starboard side, szóval a vízre néző a szob... izé, kabinom, nem a kikötőre) látom, hogy épp beparkol a szemközti mólóhoz egy hatalmas teherhajó, annak a zaját hozza a szél, vezeti a víz.

Hamarosan ébreszt a telefonom úgy is, nincs értelme visszafeküdni, megcélzom a vizesblokkot.

Hallom, hogy feldübörög a mi gépünk is, a lejárat a gépházba majdnem szemben van a fürdőszoba ajtóval.

Ezért aztán enyhe dízelszag a levegőben.
Elindul a folyamatos, egyenletes duhogás, berregés, brummogás, nem csak hallja az ember fia/lánya/egyebe, de érzi is.
Visszefelé menet látom, hogy reggelihez terít a séf.
Egyedül készít elő, istenien főz, mosogat, ideális feleség lenne.
Itt épp a reggelihez készülünk, szemben a nyitott ajtó a kabinom, stratégiailag (és taktikailag is) a legjobb hely az etetőhely letámadásához :

A felhozatal, a hideg felvágottak, sajtok, meleg cuccok naponta változnak, most épp ilyesmivel kell kihúzni ebédig:

Kávé, tea, gyümölcsök (nutella!), sós és édes cuccok, üdítők, ásványvíz folyamatosan elérhetők egész nap.


Mosógép és szárítógép, ha valaki leöntené, leenné, vagy lehányná magát a nagy hullámzás közben (vagy csak úgy).
Korábban úgy gondoltam, hogy a tengeribetegség majd a nem elhanyagolható opciók közé esik, de szerencsére egy órányi enyhe kóválygás után azt mondta a szervezetem: erről ennyit, átállított ezt, igazított azon, feljebb (vagy lejjebb) tekert amazon és végül elmúlt minden.
Legalábbis egyelőre, komolyabb hullámzásban majd kiderül.
(Nem penész, csak sötét volt és lusta voltam fényt kapcsolni)

A budiban nett kis felirat figyelmeztet arra, hogy a tisztaságra mindenki ügyeljen.
Az egyik: A kefe nem kézigránát, nem tépi le a kezed.

A másik: Légy olyan, mint egy ninja... Ne hagyj magad után nyomokat.

Munka
Reggelente kilovagolunk, egyelőre ugye teszteket végzünk csak, a terület 3 órányira van a kikötőtől, így este mindig visszatérünk. Persze ha elkezdődik az igazi mérés, akkor 24/7-ben fog dolgozni a hajó és a személyzet.
A munka azonban ugyanaz most is: a területhez közeledve megállunk, vízbe engedjük az airgunokat és a PAM szondákat, aztán elindulunk, mérési sebességgel, ami elég lassú, 2-3 csomó (4-5km/óra, durván).
Kezdetben kis nyomással pukkantgatunk a vízbe, 20-25 perc kell addig, amíg felmehet a "lövéshez" szükséges tervezettre, ezt nevezik soft startnak.
Azért van erre szükség, hogy a környezetnek legyen ideje - hogyismondjam - akklimatizálódni. Tehát a környezet, vagyis esetleges delfin/csapat, bálna vagy elhúz a francba, vagy odajön megnézni, hogy mi is az ábra.
A delfinek érdeklődő természetűek, lehet hogy odajönnek hozzánk:
- Hé kétuszonyú, micsinász?
- Hát, most már semmit - feleljük, mert ilyenkor le kell állni.
Hogy mennyi időre azt a csuda tudja, de azért vannak velünk a megfigyelők, MMO-k, vagyis Marine Mammal Observerek, hogy ezügyben intézkedjenek.
Hivatalos szöveg:
Az MMO-k olyan szakemberek, akik nyomon követik és enyhítik a tengeri tevékenységek (például mint esetünkben a szeizmikus mérések) tengeri emlősökre gyakorolt hatását.

Tőlük kapott fotók:

Egy érdekesség: a fotón látható delfinen a graffitik más delfinek által megrajzolt "jelek", a férfiasság jelképei.
Minél több, annál komolyabban kell venni a hímet, mindenfajta szempontból, hogy finoman fejezzem ki magam.
A lényeg, a nőstényeknek az imponál, amelyik hímen a legtöbb harci sérülés látható.

A navigátorok közben azon gépészkednek, hogy a tervezett nyomvonalon tartsák a hajót.

Ott, az egyik ablakban, a kis zöld hajó vagyunk mi, settenkedünk srévizavé lefelé a tesztvonalakhoz:

Mögöttünk a bóják tartják az airgunokat a megfelelő mélységben, és a megfelelő pillanatban a rendszer megadja a jelet: bumm!
Egy elkapott pillanat a pukkantás utáni buborékokról:

Ez pedig egy videó felvétel ugyanarról:



A "minirobbanás" keltette hullámok elindulnak lefelé (is) és behatolnak a tengerfenék alatti kőzetekbe, majd a különböző rétegekről különböző időben visszaverődnek.
Ezeket a hullámokat (is) érzékelik a hidrofonok, és ismerve a hullám terjedési sebességét, valamint a visszaverődésig eltelt időt, kis hókuszpókkal kiszámítható a mélységpontok, ahonnan a visszavert hullámok érkeztek.
Itt az egyik bója látható, a tetején csücsül a nod, fentről veszi a GPS jeleket, lentről pedig a hidrofon küldi fel kábelen az ő cuccait a visszaverődésekről.

Na most ha elég sok (értsd: nagyon sok) hidrofon begyűjtött jelét összegezzük, akkor szépen kirajzolódnak a különböző összetételű rétegek három dimenzióban, valahogy úgy, mintha egy domborzati térképet néznénk a felszínen.
Csak ez ugye lent van.
Mélyen.
És nem egy réteg...
Na de hol legyen a tárolóréteg?
A spájzban?
Ott nem lehet, ott vannak az oroszok.
Nincs mese, marad a tengerfenék alatti kőzet.

A mérés sematikusan kb. így néz ki, persze mi nem húzzuk magunk után a hidrofonokat, azok a tengerfenéken csücsülnek és ott fülelnek, felküldve a jeleiket a korábban látott bójában pöffeszkedő nodnak, ami eltárolja azt:

Ebéd.
Ma rántott karaj, törtkrumpli, káposzta és ubisali, perfect!

Háromra befejeztük a teszteket, közben a szél felerősödött 9 méter per másodpercre, ami eléggé necces, ugyanis 10 m/s a határ, ami felett nem hajózunk ki.
Kezdtek megjelenni a hullámokon a "tarajok".

Rendesen ránk sötétedett, mielőtt beértünk volna a kikötőbe.

Erről pedig Pilinszky jutott eszembe:

Fejem fölé a csillagok
jeges tüzet kavarnak,
az irgalmatlan ég alatt
hanyattdölök a falnak.


Zene!
(Mi más?)

Kihajózunk

- Gépház, a nyomás megevane?

Iszogatom a reggeli kávém, amikor elmegy a villany, azzal együtt a net, majd pár másodperc múlva visszajön minden.
- Mi az ördög? - gondolnám, de akkora hirtelen megremeg az asztal és mély brummogással beindul a hajó főmotorja. Ahaaaa, átálltunk saját áramforrásra.
Eddig ugye a kikötőből kaptuk a delejt, most már mi termeljük a főhajtómű mellett dübörgő saját generátorunkkal.

Hoppá! Akkor indulunk, és még a reggelit sem várjuk meg, fut át a fejemen és feltrappolok a lépcsőn a főfedélzetre.
Itt a bizonyosság, a motor tolja ki a hűtövizét, ebből tuti indulás lesz.

És tényleg, a beszálló rámpa eltűnt, a korlát lezárva.

Belesek az ablakon át a hídra, még üres.

Mire hátraérek, már gurulunk... izé siklunk is.

Megcéloztuk a kikötő kijáratát, settenkedő módban:

Mögöttünk a farvíz és a kelő nap:

Reggeli után (szalonnás tojás, 3 féle sajt, 4 féle felvágott, zöldségek, franciasaláta) felmegyek a hídra, a kapitány már a székében, robotpilóta bekapcsolva, haladunk...

A tenger nyugodt, mi baj lehet?

Bekukkantok a navigátorokhoz, serénykednek, mert rájuk vár a feladat, hogy irányban tartsák majd a hajót, pontosan a hidrofon sorral párhuzamosan, a kijelölt nyomvonaltól +/- 4-5 méternél nem jobban kitérve, több mint 2 km-en át.
Közben 18 másodpercenként pukkantani fog az airgun, aztán fordulunk, jön a következő mérési vonal.

A tengeri emlős megfigyelők is elfoglalják a helyüket a PAM monitorok előtt, az érzékeny cuccon keresztül azt figyelik, hogy úszkál-e a közelben tengeri emlős, delfin, fóka, vagy bálna (esetleg tengeralattjáró, de az más tészta...).
Az istenért sem akarnánk megsérteni őket a sűrített levegős ágyúnkkal.
Nézzük mit mond a rendszerről okoskatörp, avagy a chatbot:

A "PAM" a Passzív Akusztikus Monitorozás (angolul: Passive Acoustic Monitoring) rövidítése. Ez egy olyan technológia, amelyet a tengeri környezetben használnak, különösen a tengerbiológia és oceanográfia területén, hogy hanghullámok segítségével figyeljék meg a tengeri élőlényeket, például bálnákat, delfineket vagy más tengeri emlősöket, valamint emberi tevékenységeket, például hajók mozgását.

A PAM rendszerek passzív szonárokra épülnek, vagyis nem bocsátanak ki saját hangjeleket (ellentétben az aktív szonárral), hanem a környezetben természetesen jelen lévő hangokat – például állatok hangjait, a víz áramlását vagy a hajók zaját – érzékelik és elemzik. Ezeket az adatokat speciális mikrofonok (hidrofonok) gyűjtik, amelyeket a víz alá helyeznek, és a jeleket számítógépes rendszerekkel dolgozzák fel.

A PAM alkalmazásai közé tartozik:
Tengeri emlősök populációinak nyomon követése és viselkedésük tanulmányozása.
A tengeri zajszennyezés monitorozása, például hajóforgalom vagy ipari tevékenységek hatásának vizsgálata.
Környezetvédelmi kutatások, például a klímaváltozás hatásainak elemzése a tengeri ökoszisztémákra.


Ez a technológia különösen hasznos, mert nem zavarja a tengeri élővilágot, és lehetővé teszi a hosszú távú, diszkrét megfigyelést akár nagy mélységekben is.

Egy óra múlva érjük el a teszt területet, mert teszt nélkül egy tapodtat nem megy a dolgozó!
Mármint gain teszt nélkül, bármit is jelentsen ez.
Persze engem a másik teszt érint, az pedig a navigációról szól majd...

Addig kávé, és zene!

Becuccoltam

Tegnap, amikor meglátogattuk a hajót, kollégám megjegyezte, ürítik a szennyvizet, mehetsz most már nyugodtan a hajóra, nem baj ha elkap a tengeribetegség.

Oké, de bevásároltam IKEA-s hamburgerből, így aztán még egy napot eltöltök a szárazföldön, különben is, holnap sem futunk még ki.
Sikerült összeszerelnem és egész jó lett:

Reggel kissé behavazódott a táj a város szélén...

Persze ez a kikötőben nem látszott, mire odaértünk elolvadt mindenütt.

Hát itt van, a 33-as szob... ööö... kajüt:

Bepakoltam a cuccom a kabinba, használhatom irodának is, bár ha kedvem van, felmehetek a hídra, ott is akad egy kis zug pöszmörögni, vagy a navigátorokhoz.

A kapitány körbevezetett, megmutatta azt, hogy mit hol találok, mi a teendő vész esetén és fel kellett próbálnom a személyes védőruhát, ami megvéd a vízben a kihűléstől, meg talán a kihalástól is.
Az első nem passzolt, hasban szorított, de ebbe már sikerült belegyömöszölni magam, sőt a zippzárat is behúzni úgy, ahogy illik:

A kis kormánykerék ikon az immersion suit-on (mert ez az ám, hazám) azt jelzi, hogy a ruházat megfelel a SOLAS (Safety of Life at Sea) előírásainak, és rendelkezik tengeri használatra érvényes típusjóváhagyással. Ez a jelölés általában a hajózási felszerelések európai tanúsítványát (Marine Equipment Directive – MED) is igazolja.
Ráadásul mentőmellény nélkül is fenntart a vízen, kell ennél több?
Nem!
Na ugye!

Nézzünk hát körbe...
A kajüt a hajó jobb... starboard oldalán (ezt tuti nem ferdítem megyarra) helyezkedik el és két ablakkal (remélem ezeknek nincsen spéci tengeri nevük) rendelkezik.
A kilátás a baloldali ablakon át ilyen:

Ez pedig a jobboldalin keresztül, előtérben pár cucc: a két doboz közül a balban hőálló fejvédő, a jobban hőálló takaró lapul, ha a tűz van babám forogna épp a lejátszón.
Ezek megvédenek (elvileg) majd abban, hogy jobban göndörödjön a hajam, mint kellene.

Az ágy fejrészénél lámpa és pohártartó:

A kabin ajtó felőli része, szekrénnyel és a fűtéssel.
Ahogy érzem, a falak nyomják a hideget, de a kis radiátor veszettül harcol velük, vissza kellett vennem hármasra:

Kezdek szétpakolni...

Kettőkor ebéd.
Lengyel a személyzet, a szakács profi, istenes lett a sült csirke és a TEJFÖLÖS ubisali!
(Pedig azt mondják a rossz nyelvek, hogy a lengyelek nem tudnak főzni. Tudnak!)

Persze ki van rakva mindenféle nasi, sós és édes, valamint gyümölcs, teák, kávék, vizek üdítők, hogy azért frissüljön a nép napközben is, ha bágyadna.
Vacsi majd hétkor.

Még körbenéztem a gépházban, egyelőre csendes minden.

A szivattyúk: van, amelyik a fenékvizet távolítja el, van amelyik tűz esetén tolja a fecskendőbe valót:

A hátsó fedélzeten a pukkantyúk, és az őket megfelelő mélységben tartó bóják, egyelőre szárazon:

Fent az "A" frame-nek nevezett A-frémen kuksolnak a GPS antennák és valahol ott kell lennie a SpaceX antennának is, amivel a netet oldják meg a tengeren (is).
Tesztelve megfelelőnek tűnik a sebesség, ezt az egyet megbocsájtom Musknak.

A hajó legkisebb helyisége:

És a fürdő (tusoló), a nyitott ajtótól jobbra és balra.

Mindenből kettő van, ezeket mi "utasok" használjuk, a legénységi a folyosón található, szükség esetén oda is bepimaszkodhatunk.

Esteledik...
Befutott az időjárásjelentés, holnapra még kisebb hullámzás várható, bízom benne, hogy kifutunk végre.

Miközben a fedélzetre tartottam, belefutottam Marciba, a szegény próbababába, akit havonta egyszer kihajítunk a tengerbe, hogy aztán kimentsük onnan.
Most elég vidám képet vág.

Azt hittem, hogy elcsípem a naplementét, de lekéstem...

Hamarosan vacsi!
Addig: zene...