Becuccoltam

Tegnap, amikor meglátogattuk a hajót, kollégám megjegyezte, ürítik a szennyvizet, mehetsz most már nyugodtan a hajóra, nem baj ha elkap a tengeribetegség.

Oké, de bevásároltam IKEA-s hamburgerből, így aztán még egy napot eltöltök a szárazföldön, különben is, holnap sem futunk még ki.
Sikerült összeszerelnem és egész jó lett:

Reggel kissé behavazódott a táj a város szélén...

Persze ez a kikötőben nem látszott, mire odaértünk elolvadt mindenütt.

Hát itt van, a 33-as szob... ööö... kajüt:

Bepakoltam a cuccom a kabinba, használhatom irodának is, bár ha kedvem van, felmehetek a hídra, ott is akad egy kis zug pöszmörögni, vagy a navigátorokhoz.

A kapitány körbevezetett, megmutatta azt, hogy mit hol találok, mi a teendő vész esetén és fel kellett próbálnom a személyes védőruhát, ami megvéd a vízben a kihűléstől, meg talán a kihalástól is.
Az első nem passzolt, hasban szorított, de ebbe már sikerült belegyömöszölni magam, sőt a zippzárat is behúzni úgy, ahogy illik:

A kis kormánykerék ikon az immersion suit-on (mert ez az ám, hazám) azt jelzi, hogy a ruházat megfelel a SOLAS (Safety of Life at Sea) előírásainak, és rendelkezik tengeri használatra érvényes típusjóváhagyással. Ez a jelölés általában a hajózási felszerelések európai tanúsítványát (Marine Equipment Directive – MED) is igazolja.
Ráadásul mentőmellény nélkül is fenntart a vízen, kell ennél több?
Nem!
Na ugye!

Nézzünk hát körbe...
A kajüt a hajó jobb... starboard oldalán (ezt tuti nem ferdítem megyarra) helyezkedik el és két ablakkal (remélem ezeknek nincsen spéci tengeri nevük) rendelkezik.
A kilátás a baloldali ablakon át ilyen:

Ez pedig a jobboldalin keresztül, előtérben pár cucc: a két doboz közül a balban hőálló fejvédő, a jobban hőálló takaró lapul, ha a tűz van babám forogna épp a lejátszón.
Ezek megvédenek (elvileg) majd abban, hogy jobban göndörödjön a hajam, mint kellene.

Az ágy fejrészénél lámpa és pohártartó:

A kabin ajtó felőli része, szekrénnyel és a fűtéssel.
Ahogy érzem, a falak nyomják a hideget, de a kis radiátor veszettül harcol velük, vissza kellett vennem hármasra:

Kezdek szétpakolni...

Kettőkor ebéd.
Lengyel a személyzet, a szakács profi, istenes lett a sült csirke és a TEJFÖLÖS ubisali!
(Pedig azt mondják a rossz nyelvek, hogy a lengyelek nem tudnak főzni. Tudnak!)

Persze ki van rakva mindenféle nasi, sós és édes, valamint gyümölcs, teák, kávék, vizek üdítők, hogy azért frissüljön a nép napközben is, ha bágyadna.
Vacsi majd hétkor.

Még körbenéztem a gépházban, egyelőre csendes minden.

A szivattyúk: van, amelyik a fenékvizet távolítja el, van amelyik tűz esetén tolja a fecskendőbe valót:

A hátsó fedélzeten a pukkantyúk, és az őket megfelelő mélységben tartó bóják, egyelőre szárazon:

Fent az "A" frame-nek nevezett A-frémen kuksolnak a GPS antennák és valahol ott kell lennie a SpaceX antennának is, amivel a netet oldják meg a tengeren (is).
Tesztelve megfelelőnek tűnik a sebesség, ezt az egyet megbocsájtom Musknak.

A hajó legkisebb helyisége:

És a fürdő (tusoló), a nyitott ajtótól jobbra és balra.

Mindenből kettő van, ezeket mi "utasok" használjuk, a legénységi a folyosón található, szükség esetén oda is bepimaszkodhatunk.

Esteledik...
Befutott az időjárásjelentés, holnapra még kisebb hullámzás várható, bízom benne, hogy kifutunk végre.

Miközben a fedélzetre tartottam, belefutottam Marciba, a szegény próbababába, akit havonta egyszer kihajítunk a tengerbe, hogy aztán kimentsük onnan.
Most elég vidám képet vág.

Azt hittem, hogy elcsípem a naplementét, de lekéstem...

Hamarosan vacsi!
Addig: zene...