ott jártam és láttam a kitagadottat aki bár nem láthatott mégis alázattal félrehúzódott előlem és akkor elmerengtem vajon milyen tudni azt hogy megvetik kiröhögik néha leköpik és mégis ki kell menni közéjük az utcára.
Aztán láttam őt aki fontosnak érezte magát és intézkedett és szervezkedett és utasított és mindent tudott és akkor elmerengtem vajon milyen megtudni azt hogy nincs hatalma hogy a háta mögött mindenki gúnyolja kifigurázza és röhögnek még a ruháján is.
És láttam őt aki férfiak között ült és látszólag velük nevetett és értette az otromba tréfáikat de amikor összevillant a szemünk bár nem láthatott éreztem hogy szívesen lenne most máshol de nevetnie kellett mert ők voltak vele a nagyfőnök és a kisfőnök és nem tehetett mást és elmerengtem vajon mit tenne ha hirtelen láthatóvá válnék és a szemébe néznék és tudná hogy tudom minden gondolatát.
Aztán az a lány... csak állt ott fehérben.
És...
Persze úgyis elfújja mind.
2008. október 14., kedd
2008. október 8., szerda
Itthon, két dal
Néha
Néha érzem
Néha érzem hogy egy
Néha érzem hogy egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel magányosabb
Néha érzem hogy megint egy kicsivel magányosabb lettem
És néha
Néha érzem
Néha érzem hogy egy
Néha érzem hogy egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját a hulló
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját a hulló könnyeknek
sometimes you picture me:
I'm walking too far ahead
you're calling to me, I can't hear
what you've said-
Then you say "go slow
I fall behind"
the second hand unwinds
És most
Hallgassuk meg
széphangú barátom:
Még az iszlamabadi reptéren olvastam a hírekben azt, hogy a közelünkben dolgozó lengyel csoport terepi műszerkocsiját megtámadták, lelőtték az őröket és elrabolták az észlelő srácot.
Remark: Két hét múlva elvágták a lengyel srác torkát, mivel az állam nem engedett el 4 tálibot...
Saját remark:
Akkor most vágják el a négy tálib torkát is, hogy kvittek legyenek.
Vagy valami ilyesmi...
Néha érzem
Néha érzem hogy egy
Néha érzem hogy egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel magányosabb
Néha érzem hogy megint egy kicsivel magányosabb lettem
És néha
Néha érzem
Néha érzem hogy egy
Néha érzem hogy egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját a hulló
Néha érzem hogy megint egy kicsivel fáradtabban hallgatom a hangját a hulló könnyeknek
sometimes you picture me:
I'm walking too far ahead
you're calling to me, I can't hear
what you've said-
Then you say "go slow
I fall behind"
the second hand unwinds
És most
Hallgassuk meg
széphangú barátom:
Még az iszlamabadi reptéren olvastam a hírekben azt, hogy a közelünkben dolgozó lengyel csoport terepi műszerkocsiját megtámadták, lelőtték az őröket és elrabolták az észlelő srácot.
Remark: Két hét múlva elvágták a lengyel srác torkát, mivel az állam nem engedett el 4 tálibot...
Saját remark:
Akkor most vágják el a négy tálib torkát is, hogy kvittek legyenek.
Vagy valami ilyesmi...
2008. szeptember 25., csütörtök
Na végre
Már látom az alagút végét, bár a szamár azt mondta ha azt meglátom nehogy kimenjek a fényre :) Leadtam a repülőjegyem, mert ugye a Brithis Airways leállította iszlamabadi járatait és most mindenki az Emirates pultjainál tolong, én pedig egy seggel szeretném letudni a hazautat, na jó, Dubaiban és Munchenben azért át kell majd szállnom de nem kell törődnöm így a csomagjaimmal. Mármint azzal az egy apró bőrönddel amelyben az ígért fűszereket, vízipipa szűrőket, és egyéb kacatokat hozom.
Sajnos az egyetem régészeti tanszékének titkos és eldugott részeit nem látogathattam meg, le kellett mondanom a helyi barátom vacsora meghívását is és nem helyi népviseletben fogok kilépni Ferihegy ajtaján, de sebaj! Több az mi vár otthon, hogy a Bibliát se hagyjam ki a szórásból ;)
Sajnos az egyetem régészeti tanszékének titkos és eldugott részeit nem látogathattam meg, le kellett mondanom a helyi barátom vacsora meghívását is és nem helyi népviseletben fogok kilépni Ferihegy ajtaján, de sebaj! Több az mi vár otthon, hogy a Bibliát se hagyjam ki a szórásból ;)
2008. szeptember 24., szerda
Még mindig ma, a francba!!!
A fotelből éppen rálátok a függöny résén át az almacsutkára, amelyet még a gekkónak raktam oda. Csoda tudja hogy a gekkók mit szólnak az almához, főleg ha az egy nekik lerágott formában materializálódik hirtelen az almát (csutkát) nagy valószínűséggel sosem látott szobában. Mögötte az ablak, aztán egy részlet egy parkoló kocsiból (bal hátsó kerék ha pontos akarok lenni), fölfelé pedig zöld, zöld, zöld, eukaliptusznak nézném ha értenék hozzá.
Aztán az állandó zaj... Elég messze vagyunk a lámpától ahhoz hogy itt sohase álljon a szűnni nem akaró forgalom, ráadásul a kapuval szemben torkollik be egy négysávos az utcánkba, így a fekete ruhás, fekete barettes és piros vállszalagos, piros nyaksálas szépen borotvált körszakállú snájdig és feszes (ez olyan katonai műszó, most nem magyarázom el mit jelent) őreink este gyakran állnak és ülnek reflektorfényben ami nem keverendő össze a rivaldafénnyel jelen esetben.
Egy katona kivilágítva nem katona, csak célpont. Még én is jobb szerettem terepszínű hacukában bújni a bozót alján a lehullott barna tűleveleken, pedig én ugye tüzér voltam hajdanán, danán :)
Bekapcsolom a légkondit.
És varázsolok...
Aztán az állandó zaj... Elég messze vagyunk a lámpától ahhoz hogy itt sohase álljon a szűnni nem akaró forgalom, ráadásul a kapuval szemben torkollik be egy négysávos az utcánkba, így a fekete ruhás, fekete barettes és piros vállszalagos, piros nyaksálas szépen borotvált körszakállú snájdig és feszes (ez olyan katonai műszó, most nem magyarázom el mit jelent) őreink este gyakran állnak és ülnek reflektorfényben ami nem keverendő össze a rivaldafénnyel jelen esetben.
Egy katona kivilágítva nem katona, csak célpont. Még én is jobb szerettem terepszínű hacukában bújni a bozót alján a lehullott barna tűleveleken, pedig én ugye tüzér voltam hajdanán, danán :)
Bekapcsolom a légkondit.
És varázsolok...
2008. szeptember 23., kedd
Ma
A szombati hotel robbantás elsöpörte az irodánkat az ötödiken, és az őrök is halottak.
Az a három, akik minden nap ott álltak a szép kovácsolt vaskapunál, amely méltóságteljes lassúsággal csúszott félre minden érkező és távozó autó előtt. Délben, amikor az ebédlőbe mentem, még mosolyogtak (egyikük mindig tisztelgett), este már a légnyomástól kitekert testűkarúlábú rongybabaként feküdtek a gondosan ápolt, nyírt és öntözött pázsiton.
A 600-2000kg robbanóanyaggal (a pontos típusa még nem ismert) megrakott teherautót vezető rohadékkal egyszerre léphettek be a kapun, remélem belerúgtak ott párat -már ha az ilyesfajta vélemény nyilvánítás megengedett a nirvánában, a menyországban vagy a pokolban.
Netes fotó a Mariot hotelről, illetve a robbanás kráteréről (amely az irodáink mellett található Iszlamabadban):
Most közel 200 embernek kell gyorsan helyet találni, mert az első becslések alapján az iroda legalább 8 hónapig nem fog üzemelni, a hotelról jobb nem beszélni. Nyüzsgés van a vendégházban, itt, és a szomszédban indult be egyelőre a két elengedhetetlen részleg negyven emberrel, folyik az iroda keresés, a romok alól a mentés.
A szerverek voltak az elsők amelyeket be kellett indítani, itt zúgnak most az alagsorban és ennek köszönhetően a vendégház szabad légkörébe belerongyolt a company policy, az indexen és a gmailon kívül semmi más nem érhető el, fasza.
És még mindig bezárva, lassan három hete...
Ma kidney babot melegítettem a mikróban, adtam hozzá ebédről maradt rizst és majonézes reszelt káposztát, leöblítettem egy dobozos pepsivel és kapott az egész még egy kis Cadbury milket.
Zene:
Az a három, akik minden nap ott álltak a szép kovácsolt vaskapunál, amely méltóságteljes lassúsággal csúszott félre minden érkező és távozó autó előtt. Délben, amikor az ebédlőbe mentem, még mosolyogtak (egyikük mindig tisztelgett), este már a légnyomástól kitekert testűkarúlábú rongybabaként feküdtek a gondosan ápolt, nyírt és öntözött pázsiton.
A 600-2000kg robbanóanyaggal (a pontos típusa még nem ismert) megrakott teherautót vezető rohadékkal egyszerre léphettek be a kapun, remélem belerúgtak ott párat -már ha az ilyesfajta vélemény nyilvánítás megengedett a nirvánában, a menyországban vagy a pokolban.
Netes fotó a Mariot hotelről, illetve a robbanás kráteréről (amely az irodáink mellett található Iszlamabadban):
Most közel 200 embernek kell gyorsan helyet találni, mert az első becslések alapján az iroda legalább 8 hónapig nem fog üzemelni, a hotelról jobb nem beszélni. Nyüzsgés van a vendégházban, itt, és a szomszédban indult be egyelőre a két elengedhetetlen részleg negyven emberrel, folyik az iroda keresés, a romok alól a mentés.
A szerverek voltak az elsők amelyeket be kellett indítani, itt zúgnak most az alagsorban és ennek köszönhetően a vendégház szabad légkörébe belerongyolt a company policy, az indexen és a gmailon kívül semmi más nem érhető el, fasza.
És még mindig bezárva, lassan három hete...
Ma kidney babot melegítettem a mikróban, adtam hozzá ebédről maradt rizst és majonézes reszelt káposztát, leöblítettem egy dobozos pepsivel és kapott az egész még egy kis Cadbury milket.
Zene:
You and me and me and you
http://ca.youtube.com/watch?v=pDrFOu2nvZs
Lay beside me, tell me what they've done
Speak the words I want to hear, to make my demons run
The door is locked now, but it's open if you're true
If you can understand the me, than I can understand the you.
Lay beside me, under wicked sky
Through black of day, dark of night, we share this pair of lives
The door cracks open, but there's no sun shining through
Black heart scarring darker still, but there's no sun shining through
No, there's no sun shining through
No, there's no sun shining
What I've felt, what I've known
Turn the pages, turn the stone
Behind the door, should I open it for you?
What I've felt, what I've known
Sick and tired, I stand alone
Could you be there?, 'cause I'm the one who waits for you
Or are you unforgiven too?
Come lay beside me, this won't hurt I swear
She loves me not, she loves me still, but she'll never love again
She lay beside me, but she'll be there when I'm gone
Black heart scarring darker still, yes she'll be there when I'm gone
Yes, she'll be there when I'm gone
Dead sure she'll be there!
What I've felt, what I've known
Turn the pages, turn the stone
Behind the door, should I open it for you?
What I've felt, what I've known
Sick and tired, I stand alone
Could you be there?, 'cause I'm the one who waits for you
Or are you unforgiven too?
Lay beside me, tell me what I've done
The door is closed, so are your eyes
But now I see the sun, now I see the sun
Yes now I see it!
What I've felt, what I've known
Turn the pages, turn the stone
Behind the door, should I open it for you?
What I've felt, what I've known
So sick and tired, I stand alone
Could you be there?, 'cause I'm the one who waits,
The one who waits for you
Oh what I've felt, what I've known
Turn the pages, turn the stone
Behind the door, should I open it for you?
(So I dub thee unforgiven)
Oh, what I've felt
Oh, what I've known!
I take this key (never free)
And I bury it (never me) in you
Because you're unforgiven too
Never free
Never me
'Cause you're unforgiven too...
Lay beside me, tell me what they've done
Speak the words I want to hear, to make my demons run
The door is locked now, but it's open if you're true
If you can understand the me, than I can understand the you.
Lay beside me, under wicked sky
Through black of day, dark of night, we share this pair of lives
The door cracks open, but there's no sun shining through
Black heart scarring darker still, but there's no sun shining through
No, there's no sun shining through
No, there's no sun shining
What I've felt, what I've known
Turn the pages, turn the stone
Behind the door, should I open it for you?
What I've felt, what I've known
Sick and tired, I stand alone
Could you be there?, 'cause I'm the one who waits for you
Or are you unforgiven too?
Come lay beside me, this won't hurt I swear
She loves me not, she loves me still, but she'll never love again
She lay beside me, but she'll be there when I'm gone
Black heart scarring darker still, yes she'll be there when I'm gone
Yes, she'll be there when I'm gone
Dead sure she'll be there!
What I've felt, what I've known
Turn the pages, turn the stone
Behind the door, should I open it for you?
What I've felt, what I've known
Sick and tired, I stand alone
Could you be there?, 'cause I'm the one who waits for you
Or are you unforgiven too?
Lay beside me, tell me what I've done
The door is closed, so are your eyes
But now I see the sun, now I see the sun
Yes now I see it!
What I've felt, what I've known
Turn the pages, turn the stone
Behind the door, should I open it for you?
What I've felt, what I've known
So sick and tired, I stand alone
Could you be there?, 'cause I'm the one who waits,
The one who waits for you
Oh what I've felt, what I've known
Turn the pages, turn the stone
Behind the door, should I open it for you?
(So I dub thee unforgiven)
Oh, what I've felt
Oh, what I've known!
I take this key (never free)
And I bury it (never me) in you
Because you're unforgiven too
Never free
Never me
'Cause you're unforgiven too...
Sopron, pár hete
És égett gumidarabok röpködtek a levegőben, és égett gumi kékesfehér és piszkosszürke fellegeit nyomta felénk a szél, elbújni, elfutni nem lehetett, hát nem lélegeztünk, a belénk rekedt oxigénnel játszottunk, spóroltunk, spóroltunk, de aztán nem volt mit tenni, bele kellett harapni az égett gumiszagba.
A hálózsák érdekes volt, a bársonydzsekim gyűrtem a tokjába és a karom mellett az lett a párnám és a Lővérekben gyönyörű volt az éjszaka, párhuzamosan feküdtem a Tejúttal, így körbefolyt, de nem mozdított (ha keresztben fekszem ki tudja mi történik... veszélyes dolgok ezek), hát néztem a csillagokat (különös tekintettel az ikercsillagokra és kvazárokra), fölöttem, alattam, körülöttem ragyogtak, és a reggel is furcsa volt, mert mindent az éjszaka lecsapódott pára borított ugyan, a fűszálakon millió apró gyémántgömb ragyogott, de a hálózsákom száraz maradt, mintha távol jártam volna a réttől.
Különös éjszaka volt... azt hiszem megint változtam.
Picit.
Csak ahogyan az óra üt.
Egyet.
Tikk.
Jobbra.
És most minden más...
A hálózsák érdekes volt, a bársonydzsekim gyűrtem a tokjába és a karom mellett az lett a párnám és a Lővérekben gyönyörű volt az éjszaka, párhuzamosan feküdtem a Tejúttal, így körbefolyt, de nem mozdított (ha keresztben fekszem ki tudja mi történik... veszélyes dolgok ezek), hát néztem a csillagokat (különös tekintettel az ikercsillagokra és kvazárokra), fölöttem, alattam, körülöttem ragyogtak, és a reggel is furcsa volt, mert mindent az éjszaka lecsapódott pára borított ugyan, a fűszálakon millió apró gyémántgömb ragyogott, de a hálózsákom száraz maradt, mintha távol jártam volna a réttől.
Különös éjszaka volt... azt hiszem megint változtam.
Picit.
Csak ahogyan az óra üt.
Egyet.
Tikk.
Jobbra.
És most minden más...
Átirat
Egyszer Ferihegyen vártam a Londoni gép indulására, támasztottam a falat (majd úgy is ülnöm kell), néztem a tömeget, amorf massza, amikor egy nyakkendős kivált, felállt, átvágott a tömegen, beledobott egy fémpénzt a mittudoménmire amolyan szamaritániusan gyűjtőbe, aztán visszaballagott a helyére, füleiben valami mp3 player dugóival. Vajon mit hallgatott?
És ott volt az a nagyorrú lány a Che Guevara sapkában, nem is... Fidel hordott ilyet egész életében, csak ez kissé gyűrötten és kopottan állt jól neki, és a pólója is zöld, és feszült mindenhol ahol kellett, és kidomborodott mint a zöld bolíviai dombok ahol végülis...
És akkor jött a kapitány (tudjátok, négy csík), szőke tüsi haj, kerek fej, kissé totyakosan, seggén lógott a szolgálati fekete nadrág, a harmincas éveinek a közepét taposhatta, és akkor eljátszott velem a gondolat hogy miként teszi majd le azt a dögnagy emberekkel megpakolt madarat (mert aztán letette, pontosan 250km/h-s sebességgel érintettük a betont Gatwickon, előtte egy másodperccel még 248km/h látszott a kijelzőn, hiába na, lejtőn ereszkedtünk).
A gép súlya nagyobb vagy a 116 léleké?
És ott voltak persze az emlékek, a képek, a meg nem valósult képek (ezek lehetnek emlékek? hm...) és az érzés hogy minden egyes perccel elveszítünk valamit az időnkből ami szilánkokra törik és pörögve porlik bele a semmibe de mindig megfeledkezünk róla pedig sohasohasohasoha nem jön vissza egyetlen elmulasztott pillanat sem hát jó lesz vigyázni (és most mindenki oda tesz vesszőt ahova akar).
Aztán már csak a Wiltshire Ham and Mustard maradt Sprite-tal, és egy beszélgetés.
És ott volt az a nagyorrú lány a Che Guevara sapkában, nem is... Fidel hordott ilyet egész életében, csak ez kissé gyűrötten és kopottan állt jól neki, és a pólója is zöld, és feszült mindenhol ahol kellett, és kidomborodott mint a zöld bolíviai dombok ahol végülis...
És akkor jött a kapitány (tudjátok, négy csík), szőke tüsi haj, kerek fej, kissé totyakosan, seggén lógott a szolgálati fekete nadrág, a harmincas éveinek a közepét taposhatta, és akkor eljátszott velem a gondolat hogy miként teszi majd le azt a dögnagy emberekkel megpakolt madarat (mert aztán letette, pontosan 250km/h-s sebességgel érintettük a betont Gatwickon, előtte egy másodperccel még 248km/h látszott a kijelzőn, hiába na, lejtőn ereszkedtünk).
A gép súlya nagyobb vagy a 116 léleké?
És ott voltak persze az emlékek, a képek, a meg nem valósult képek (ezek lehetnek emlékek? hm...) és az érzés hogy minden egyes perccel elveszítünk valamit az időnkből ami szilánkokra törik és pörögve porlik bele a semmibe de mindig megfeledkezünk róla pedig sohasohasohasoha nem jön vissza egyetlen elmulasztott pillanat sem hát jó lesz vigyázni (és most mindenki oda tesz vesszőt ahova akar).
Aztán már csak a Wiltshire Ham and Mustard maradt Sprite-tal, és egy beszélgetés.
Bevásároltam
200 dollárért vettem holland sajtokat, norvég lazacokat, brazil konzerveket, svéd pulykamellsonkát, narancsos dark csokikat (Lindl vagy mi az ördög), tiszta tej Cadburyket, kidney babokat, főtt kukoricákat frankfurti virsliket, Lavazza instant kávékat, mandulát, kesudiót, mazsolát, mogyorót zacskószám, készülök a télre. Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem..., dúdolgattam miközben pakoltam ki a kocsiból. Azt mondják az ügyintézés normál ideje 45 nap. Éppen mint a vízumom, jól kiszámolták. Kijöttem hát ücsörögni egy szobában. Igaz hogy a területem nagyobb, lemehetek a nappaliba, az étkezőbe, minden nap másik szobában alhatok mert éppen hét van, sőt, még a pár négyzetméteres gondosan nyírt gyönyörű fűre is kifekhetek (32 fokot mutatott az imént a kocsihőmérő), de akkor is be vagyok zárva. Ma jön egy pakisztáni barátom (együtt dolgozunk Algériában) és elvisz a városba, de akkor is be vagyok zárva. Aztán majd hazarepülök, de végig a 6000km-es úton be leszek zárva, és ha azt hiszem hogy otthon majd szabad leszek, hát nem. Nem leszek az. Addig nem amíg újra fel nem szállok a Patyomkin páncélosra és balra nem fordítjuk az összes lövegtornyot, neki a partnak... vagy a tengernek?
Vannak falak amelyeket nem lőhetünk szét semmiféle rombológránáttal.
Egyszerű az ok: nem látszanak.
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna
Vannak falak amelyeket nem lőhetünk szét semmiféle rombológránáttal.
Egyszerű az ok: nem látszanak.
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna
2008. augusztus 1., péntek
2008. július 26., szombat
A homok hatalma
Az előbb volt biztonsági megbeszélés, találtak egy fickót a sivatagban.
Vagy negyed óráig néztük a felvett videót... szépen lefeküdt a hátára, lába nyújtva, hasa eltűnt.
Megakadt a tartálykocsival, elindult a tábor felé, eltévedt, 24 óra múlva halott volt.
Itt elég ennyi idő ahhoz, hogy a víz eltűnjön az izmokból és csak zselé maradjon, amitől aztán ugye már nem olyan mozgékony az ember gyereke. Vagy lánya.
aztán szép lassan leáll a berendezés, mint a duracell nyúl akkor, ha sima elemet raknak bele...
Mellette ki volt rakva egy S betű forma, olyan méteres lehetett, ennyire futotta az összeszedett kövekből. De még ha meg ki is tudja rakni az S.O.S.-t, akkor is baszhatja, azt ugyanúgy nem látják meg a repülőről.
Autót ott hagyni.... Szaharában... barom...
Ja, 23 ezer liter víz volt a tartálykocsin.
Most pedig: vacsora.
Aztán a tus alatt állva hat hét után most először éreztem azt, hogy a Gatwick Northon beszerzett Head-and-Shoulders zöldalma illatú.
Hm... lassan visszatérnek a színek, a hangok, az illatok... még két nap.
Miközben folyt rám a víz egyre arra a fickóra gondoltam, aki egy tavat cipelt magával és mégis szomjan halt.
Valami istentelen kopasz kezelhette a kamerát, gondolom egy a kutató csapat katonái közül, mert túl gyorsan mozgatta ide-oda, tipikus hiba amikor valakinek nincs gyakorlata ilyesmiben, tudom, mert én is megtapasztaltam.
Vissza kell fogni magunkat, és lassan, még annál is lassabban pásztázni a kamerával, különben semmit sem lehet kivenni majd a képernyőn és a néző beleszédül mert olyan lesz a látvány, mintha egy gyorsan forgó ringlisről készült volna az egész.
Azt azért jól láttuk, hogy a hátán feküdt, két lába nyújtva, a karjai a teste mellett.
Felfelé nézett, az eget nézte, talán a napot ami megölte, bár a franc nézne a napba, túl erős a fénye itt.
Azon gondolkodtam, hogy ha én lettem volna ott, akkor én is a hátamon fekszem? Ezen hosszan elmerengtem...
Szerintem nem, ha már menni kell adjuk meg a módját. Először is kényelmesen elhelyezkedtem volna, valahogy úgy, ahogy aludni szoktam: hason, fejem a jobb karomon, bal lábam kinyújtva, jobb felhúzva, bokám a másik lábam térdén, bal kezem nyújtva mellettem. Ja és dúdolva valami dalt újra és újra, talán a Raindrops keep falling on my head lenne, talán a She was just seventeen, you know what I mean, olyan esőemberesen...
Aztán csak elaludnék...
És amikor megtalálnak majd, ha megtalálnak, látják hogy a bal kezem ujjai ökölbe vannak szorítva, kivéve a kinyújtott középsőt.
(Persze ki tudja, hogy amikor az izmok szárazak, képes-e még hajolni a kar, a láb? )
Vaduljunk :)
Vagy negyed óráig néztük a felvett videót... szépen lefeküdt a hátára, lába nyújtva, hasa eltűnt.
Megakadt a tartálykocsival, elindult a tábor felé, eltévedt, 24 óra múlva halott volt.
Itt elég ennyi idő ahhoz, hogy a víz eltűnjön az izmokból és csak zselé maradjon, amitől aztán ugye már nem olyan mozgékony az ember gyereke. Vagy lánya.
aztán szép lassan leáll a berendezés, mint a duracell nyúl akkor, ha sima elemet raknak bele...
Mellette ki volt rakva egy S betű forma, olyan méteres lehetett, ennyire futotta az összeszedett kövekből. De még ha meg ki is tudja rakni az S.O.S.-t, akkor is baszhatja, azt ugyanúgy nem látják meg a repülőről.
Autót ott hagyni.... Szaharában... barom...
Ja, 23 ezer liter víz volt a tartálykocsin.
Most pedig: vacsora.
Aztán a tus alatt állva hat hét után most először éreztem azt, hogy a Gatwick Northon beszerzett Head-and-Shoulders zöldalma illatú.
Hm... lassan visszatérnek a színek, a hangok, az illatok... még két nap.
Miközben folyt rám a víz egyre arra a fickóra gondoltam, aki egy tavat cipelt magával és mégis szomjan halt.
Valami istentelen kopasz kezelhette a kamerát, gondolom egy a kutató csapat katonái közül, mert túl gyorsan mozgatta ide-oda, tipikus hiba amikor valakinek nincs gyakorlata ilyesmiben, tudom, mert én is megtapasztaltam.
Vissza kell fogni magunkat, és lassan, még annál is lassabban pásztázni a kamerával, különben semmit sem lehet kivenni majd a képernyőn és a néző beleszédül mert olyan lesz a látvány, mintha egy gyorsan forgó ringlisről készült volna az egész.
Azt azért jól láttuk, hogy a hátán feküdt, két lába nyújtva, a karjai a teste mellett.
Felfelé nézett, az eget nézte, talán a napot ami megölte, bár a franc nézne a napba, túl erős a fénye itt.
Azon gondolkodtam, hogy ha én lettem volna ott, akkor én is a hátamon fekszem? Ezen hosszan elmerengtem...
Szerintem nem, ha már menni kell adjuk meg a módját. Először is kényelmesen elhelyezkedtem volna, valahogy úgy, ahogy aludni szoktam: hason, fejem a jobb karomon, bal lábam kinyújtva, jobb felhúzva, bokám a másik lábam térdén, bal kezem nyújtva mellettem. Ja és dúdolva valami dalt újra és újra, talán a Raindrops keep falling on my head lenne, talán a She was just seventeen, you know what I mean, olyan esőemberesen...
Aztán csak elaludnék...
És amikor megtalálnak majd, ha megtalálnak, látják hogy a bal kezem ujjai ökölbe vannak szorítva, kivéve a kinyújtott középsőt.
(Persze ki tudja, hogy amikor az izmok szárazak, képes-e még hajolni a kar, a láb? )
Vaduljunk :)
Templomban
A háttérben ez szól:
http://youtube.com/watch?v=VGHbzP96WWA
Hófehér, magasbavesző oszlopos falak, folyamatos mozgásban, hófehér apró csillagok áramlanak egyenletesen lefelé a sárgás, keskeny, de magasba törő meleg fénnyel befelé ragyogó gótikus ablakok végtelen sorai között, előttem szürke szőnyeg tart a távolba, beleolvad a hófehér falakba és együtt oldódnak fel a végtelenben.
Felnézek a hatalmas boltívekre, valahol magasan, nagyon magasan érnek össze, aztán az ablakokra, majd megfordulok, de csak a távolba vesző jéghideg falakat és a melegfényű ablakok sorát látom ott is. Egyedül vagyok.
Csend van, csak a zene szól valahonnan távolról, körbevesz, betakar, felemel, magával ragad végtelen messze visz az időben, újra megmutat mindent kedvesen de lélektelenül, itt van minden fájdalom újra, minden ugyanúgy fáj mint akkor, nincs menekvés, egyenként fordulnak elém és némán mondják hangok nélkül azzal a torokfájdító nézéssel, ahogy és amikor...
Aztán elhalkul a zene, megrázom a hajam csak úgy repülnek az olvadt cseppek szanaszét, összébhúzom a kabátom, és megyek tovább az út közepén a szakadó hóesésben, a nátriumlámpák sárgás fénye alatt.
http://youtube.com/watch?v=VGHbzP96WWA
Hófehér, magasbavesző oszlopos falak, folyamatos mozgásban, hófehér apró csillagok áramlanak egyenletesen lefelé a sárgás, keskeny, de magasba törő meleg fénnyel befelé ragyogó gótikus ablakok végtelen sorai között, előttem szürke szőnyeg tart a távolba, beleolvad a hófehér falakba és együtt oldódnak fel a végtelenben.
Felnézek a hatalmas boltívekre, valahol magasan, nagyon magasan érnek össze, aztán az ablakokra, majd megfordulok, de csak a távolba vesző jéghideg falakat és a melegfényű ablakok sorát látom ott is. Egyedül vagyok.
Csend van, csak a zene szól valahonnan távolról, körbevesz, betakar, felemel, magával ragad végtelen messze visz az időben, újra megmutat mindent kedvesen de lélektelenül, itt van minden fájdalom újra, minden ugyanúgy fáj mint akkor, nincs menekvés, egyenként fordulnak elém és némán mondják hangok nélkül azzal a torokfájdító nézéssel, ahogy és amikor...
Aztán elhalkul a zene, megrázom a hajam csak úgy repülnek az olvadt cseppek szanaszét, összébhúzom a kabátom, és megyek tovább az út közepén a szakadó hóesésben, a nátriumlámpák sárgás fénye alatt.
Melletted...
Tegnap, amikor együtt sétáltunk a Dunaparton megkérdezted hogy megfoghatom-e a kezed? Furcsán néztem rád, hiszen tudod hogy csak úgy szeretek sétálni.
Aztán este megkérdezted hogy beengedheted-e a kutyát, mert fél a vihartól. Furcsán néztem rád, hiszen tudod jól hogy én még az ágyamra is felengedem.
Ma reggel megkérdezted hogy tehetsz-e citromot a teámba. Furcsán néztem rád, hiszen tudod hogy nem iszom meg annélkül.
Aztán amikor az előbb azt mondtad hogy ne féljek az élettől, akkor én kérdeztem meg tőled, hogy és Te ki vagy?
Aztán este megkérdezted hogy beengedheted-e a kutyát, mert fél a vihartól. Furcsán néztem rád, hiszen tudod jól hogy én még az ágyamra is felengedem.
Ma reggel megkérdezted hogy tehetsz-e citromot a teámba. Furcsán néztem rád, hiszen tudod hogy nem iszom meg annélkül.
Aztán amikor az előbb azt mondtad hogy ne féljek az élettől, akkor én kérdeztem meg tőled, hogy és Te ki vagy?
Vers
...
But I, being poor, have only my dreams.
I have spread my dreams under your feet;
tread softly,
because you tread on my dreams.
W.B.Y.
But I, being poor, have only my dreams.
I have spread my dreams under your feet;
tread softly,
because you tread on my dreams.
W.B.Y.
És
2008. május 20, 21:13
Amikor Hold a hetedik házba ért és a Jupiter egyvonalba került a Marssal
Mi átszeltük a Nagymedve csillagképet
Az Orion után kezdtünk lassítani
Sasszézva kerültünk ki két közepes csillagködöt és a parabola pályát csak egyszer módosítottuk egy mágneses anomália miatt, talán fekete lyuk volt, ki tudja
Már fogtuk a földi adókat, amikor elhúzott mellettünk egy gondolat
Hogy igaz volt-e vagy hamis, nem tudjuk
Az biztos hogy a Földről indult de azt sem tudjuk ki küldte, hova és miért
Különös üzenet volt, betűk sorozata tartalom nélkül, mégis, az agy meglepően sokáig foglalkozott vele
Majdnem fél földi másodperc telt el mire megfejtette és megjelent előttünk is, áttetszőn, kékesen, hajladozva:
Csak boldog ember képes szeretni
Még akkor is ott lebegett, amikor előkészítettük a fegyvereket
Amikor Hold a hetedik házba ért és a Jupiter egyvonalba került a Marssal
Mi átszeltük a Nagymedve csillagképet
Az Orion után kezdtünk lassítani
Sasszézva kerültünk ki két közepes csillagködöt és a parabola pályát csak egyszer módosítottuk egy mágneses anomália miatt, talán fekete lyuk volt, ki tudja
Már fogtuk a földi adókat, amikor elhúzott mellettünk egy gondolat
Hogy igaz volt-e vagy hamis, nem tudjuk
Az biztos hogy a Földről indult de azt sem tudjuk ki küldte, hova és miért
Különös üzenet volt, betűk sorozata tartalom nélkül, mégis, az agy meglepően sokáig foglalkozott vele
Majdnem fél földi másodperc telt el mire megfejtette és megjelent előttünk is, áttetszőn, kékesen, hajladozva:
Csak boldog ember képes szeretni
Még akkor is ott lebegett, amikor előkészítettük a fegyvereket
na és
persze írhatnék a stációkról, a gyötrelmekről, a boldogságról, még talán lenne is aki érti, sőt, tuti nagyon sokan lennének mert hiszen mindenki megjárta már a maga mennybejutásának és aztán pokolraszállásának minden egyes boldogremegésselédesálmodozássalizgatottvárakozással teli vagy gyomorfacsaróokádógörcsössírásosnémánüvöltő centiméterét, na de miért tenném? Csak egy okot mondjon valaki, csak egy okot és bánattal vagy örömmel de én harcolok foggal körömmel az élettel a halállal hogy a jóból egy jó nagy kanállal adjon az ég. Adjon az Ég... Szeretem azt a dalt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)