Hát itt aztán akad rendesen! Visít, süvölt, brummog és kasztanyettázik. Pofánkba veri a hullámokról a habot, felborítja a szépen felállított pinokkiókat (így hát, dupla k-val!), az eső sem tud rendesen potyogni; dara, vagy nem is, inkább kis 2-4mm átmérőjű gömbökben pattog és ugrál szerteszét az orrunkról.
Azok a nagy propellerek meg csak forognak és forognak, persze számunkra közömbös a villany, viszont a kocsival mindig arrafelé nézünk amerre azok, így amikor fölhajtjuk a hátsó ajtót, viszonylag szélvédett helyet kapunk.
A második: a hó és a jég sem más mint eső, csak látványosabb.
A meteurológia bármit mondhat, itt egy a biztos, esni fog. Valahogy úgy, mint Seatle-ben: ha látod a távoli hegyeket, esni fog. Ha nem látod, már esik.
Az alacsonyan szálló felhőkből hullik az áldás, többnyire permet, szitáló eső vagy zápor formájában, hogy aztán a következő percben hirtelen végetérjen, ojbá tűnjön, hogy az egész csak rossz álom volt. Persze a vízhatlan cuccban nem sok kárt tud tenni, föltéve hogy vízhatlan. A kapott kabátunk nem igazán az. A nadrág ellenben igen, végülis 50%-os az arány, sőt, mivel a gyapjú kesztyűket szintetikusra cseréltük, elvileg még jobb is (a sapka a kapucni alatt bújik, így az kiesik a szórásból).
A műszerek vízhatlanok, csak néha törölni kell a kijelzőt, mert nem olvasható az esőcseppektől.
És hogy honnan a bölcselet? Hm... hát a korábban leesett hó úgy föláztatta a tőzeget, hogy a rajta történő járás leginkább a szuahéli toppantós esőtáncra (na már megint az eső) hajaz, csak itt nem mindig adja ki magát az ütem: jelesül amikor épp lépnénk, de nem engedi a trutyi a csizmát, a súlypont viszont már áthelyeződött... A következmény mókás, Miska például fél órán át képes volt röhögni azon, mekkorát pereceltem a fekete iszapba, a korábban vázoltak miatt.
(Kishercegesen: Szelíden dőlt el, ahogyan a fák)
Az ötödik: ha rendes ételről van szó, akkor a nők mindig főzni akarnak, a férfiak néha csak enni.
Beesve az ajtón, lerúgva a bakancsot, ledobva az átázott (vízhatlan, hehe)kabátot az ember (férfiember) megfogja a lábast amiben tegnap este a püré készült és jócskán maradt, kerít hozzá egy ebédről megmaradt húskonzervet és jóízűen bekanalazza az egészet. Asszem ehhez nem kell komment, magyarázat, vagy mifene :)
(Erről nincs fotó, talán jobb is :))
Ellenben: Zene!
