Érdekes egy izé ez... mármint az egymásba kapcsolódó fogaskerekek: észrevétlenek, pedig ha jobban odafigyelünk, szinte minden nap találkozunk velük. Mondjuk olyan formában, mint: miért esik le egy papírzsebkendő az asztal sarkáról (egyáltalán, miért került oda?), miért hív fel váratlanul egy régi barát, miért ömlik ki a vörösbor (lehet fehér is), miért romlik el az ablakemelő a kocsin és még sorolhatnám.
Persze adott pillanatban többnyire semmi jelentőségük nincs ezeknek a dolgoknak, de az, aki valaha is figyelmet fordított ezekre az eseményekre, az észreveheti, hogy igenis hatással volt minden egyes apró mozzanat a történések (úgy értem a megtörténések) folyamatára. Mint ahogy a fogaskerék foga sem számít önmagában de összekapcsolódva egy másik fogaskerékkel (vagy akár többel is), majd az egy másikkal és így tovább, na az már hajajj!
Vagy valami ilyesmi.
Ki tudja?
Én nem. :)
A lényeg: befogjuk a lovakat, mind a 231-et, és indulunk keletre. No nem a Távol-Keletre, csak mintegy 400 kilométernyire, ráadásul még magyarul beszélnek azon a vidéken, igaz, ö-vel, legalábbis azok, akikben még él a hagyomány.
Hogy ott mi vár, egyelőre rejtély. Titok.
A rejtély titka...
(Ez pedig ugye már Stephen Butler Leacocktól egy... Bár számomra ez volt az első:
Vad, viharos éjszaka dühöngött Skócia nyugati partjai fölött. Ezen történetünk szempontjából ugyan ennek különösebb jelentősége nincsen, miután történetünk nem Skócia nyugati partjain játszik, hanem Irország keleti partjain. De azért ott is elég rossz idő volt.)
Addig is, amíg a titkok emlékké válnak: zene!
Ps: akit esetleg érdekel Leacock, itt olvashatja: Klikk ide
