Ma
A tábor egy részlete:
Akkortájt Algériában, a Szahara nevű homokozóban tevékenykedtünk, itt épp a helyi srácokat okítjuk a GPS használatára:
Hogy azután önállóan megkeressék és megjelöljék a geofizikusok által megálmodott geofon pontok - illetve robbantó, vagy vibrátor pontok - helyét:
Ma már tudjuk, a hőskor volt az, kéremszépen!
Elreppentünk a sivatagba, aztán hat héten át kempingeztünk lakókocsikban, hetente egyszer tölthettünk 10 percet a családdal a műholdas telefonon keresztül. Az egyik tábor a magasból:
Ez volt a taxink (egy Pilatus, de nem a Poncius), hozott és vitt minket, vagy épp mindenféle felszerelést:
Persze itt kerekeken gurultunk, többnyire tökön-paszulyon át, arra, amerre a GPS iránytűje mutatta, és mindig odaértünk (no és vissza a táborba, ami nem egy utolsó szempont):
De azért nem bántuk, ha utakra tévedtünk annak ellenére, hogy sokszor rosszabb volt mint a sima homok. De mivel út, tudtuk azt, hogy vezet valahová. Mert minden út vezet valahová, ugye?
Itt épp bőszen készül egy:
Jobban utánajárva a dolgoknak akad azért korábbi fotó is, igaz, azokat papír képről kellett beszkennelni. Itt pl. 1997-ben Szíriában egy ebéd, a háttérben Derezor, helyesebben Deir ez-Zor gabonasilói:
Ez pedig egy - akkoriban teljesen megszokottnak számító -, szerzőnket teljesen elhomályosító helyi tacepao:
Persze még mélyebbre túrva előkerülnek fotók '92-ből is, akkor Tunéziában tettünk-vettünk pár évig, itt épp jáccós nap volt:
Na jó, a fiúk sekélyrefrakcióztak, én pedig csak odatévedtem. :)
Persze komolyan dolgoztunk ott, először a magyar geofizika történetében, Afrikában (hm... Irak az ugye nem ott van?). Figyelem! Laptop a terepen 1993-ban!
A Chotton:
És még egy a végére. Mert katonák is voltunk, valamikor '79 környékén :)
Most pedig zene! Nem a megszokott...
