Költözünk...

Itt Afganisztánban mindig költözünk. 3-4 nap a legtöbb amíg egyhelyben marad a csapat, aztán felpakolunk (nagyon megy, 25 perc elég ágykiugrástól elindulásig) és elkonvojozunk a következő táborhelyre, ahol lepakolunk (35 perc elég leállástól ágybabújásig).

Mi balra, ők jobbra

Ennek oka a tálib megfigyelők átejtése, illetve időt nem hagyás a szokásaink kifigyelésére, hogy katonaiasan fejezzem ki magam.
Például, az előző táborhelytől indultak a fiúk a műúton hogy befejezzék a vonal déli végét, és hogy ne a sivatagban zötyögjenek két órát. Belefutottak egy csapat rendőrbe, akik barikádok mögött tüzelésre kész géppuskákkal, gépkarabélyokkal vártak valakire vagy valamire. A kérdésre hogy kire vagy mire azt válaszolták, hogy rendszeresen meglövöldözik őket a bokros részről, majd eltűnnek. 30km-re délre van egy tálibos falu, onnan jönnek...
Mi meg épp emiatt megyünk. Reggel megitatjuk az igavonókat:

Itatás

Aztán átkelünk városokon (na jó, kettő van a vidéken :))

városi vagány

Átkelünk falvakon:

kistemplom

Találkozunk más utazókkal:

Quo Vadis, Domine?

De többnyire csak a kietlen tájjal:

kihalt táj

(Persze semmi sem kihalt, itt is látszik középen négy vibrátorunk, a távolban, az állatseregletről nem is beszélve ami itt nyüzsög mindenütt :))

Tálibok... Kik ezek a megfoghatatlan szellemalakok itt? Egyik sofőrünk mesélte hogy pár napja rosszul lett a kislánya, meg egy csomó más kisiskolás: előző éjjel mérgező spary-jel fújták be az iskolában a tantermek falát. Mindezt azért hogy ne járjanak a gyerekek (főleg lányok) iskolába. Vagy itt van a tolmácsunk, korábban telefonhívást kapott a mobilján, hogy ha továbbra is külföldieknek dolgozik, elvágják a torkát. Kicserélte a simmet, 1-2 hónap múlva megint megtalálták. Talán 4-5 napja történt hogy egy fickó kezet rázott a polgármesterrel, majd felrobbantotta magát. És még 25-öt a közelben állók közül.
Tegnapelőtt Seberghenben találtak egy motort, megrakva robbanóanyaggal, azt sikerült a tűzszerészeknek felrobbantani. Hááát... szóval ilyenek itt a hétköznapok. A tálibokkal...

Mi most északon vagyunk már, közel a Türkmén határhoz. A pusztában fölénk tornyosuló dombon egy határőr poszt, még ágyújuk is van. A domb tövében vízkutak, egy teve húzza fel a méretes bőr bödönt, vagy 20-25m mélyről.

Erőd és víz

Három srác próbálta, de együttes erővel sem bírták megmozdítani. A víz egy agyagból készült kis medencébe kerül, amit ívásügyileg körbeállnak a tevék, tehenek, kecskék.

Itatás

Mivel északabbra nem tudunk eljutni, egyik utat a homokdűnék zárják el, másikat a subkha, így itt leszünk kénytelenek táborozni egy hétig, innen kell a fiúknak minden nap60-70km-t eltekerni a sivatagba, és ugyanannyit vissza... Pedig a határfolyó az Amu Darja, keskenyebb részein is több mint 1km széles, ajj de megnéztem volna...
Berendezkedtünk hát:

A tábor most

Középen a fürdő/budi/mosoda, jobbra a központi kocsi a főnökkel, mellette ücsörgök én a geodéziával, ott a kisasztal mögött, épp :)

Szoba

Ez amolyan modern, egybe nyitott iroda, tároló, lakó, étkező és szalon, egyben :)
Látszik a szőnyeggel letakart rész ami a konditerem (természetes fénnyel és jó levegővel), valamint a bbq nélkülözhetetlen sütögető szerkezete is, mert azért néha esténként kerül a katonai fejadag mellé kis bbq is, itt épp bárány készülődik a megevéshez:

Ünnep

Emellé jár még a csodálatos és egyszerűen elmondhatatlanul gyönyörű éjszakai égbolt... Itt a semmi közepén nincsenek zavaró fények, ráadásul minden konténerünk elsötétített, ezért nem is kell elgyalogolni a pusztába a látványért. Mindig tiszta az ég és felettünk a tejút egyszerűen lenyűgöző... este ha kiül az ember a lépcsőre nem is kell más... Valami ilyesmi... csak sokkal szebb :)

tejút

Ma elkezdődött a Ramadan...


Tánc: