Irakból Afganisztánba repültem, mert közben elindult az új project amit Basrából kommandíroztam, vagy egy hétig. Elküldtem az adatokat, a srácok letöltötték, feltöltötték kitűzték, letöltötték, feltöltötték, feldolgoztam, next :) Persze nem egyenesen repültem, mivel volt egy három napos megálló Dubaiban (lassan jobban ismerem mint Mátészalkát :)). Nem volt teljesen 3 nap, merugye az utazások, de kellett az afgán vízum, kis vásárlás, aztán uccu neki. Na most a Mall of Emirateshez csapott sípályát is meglestem, kint 46 fok volt, ott már most igazi nyár van (hol nem?) bent pedig mínusz 2-3. Kicsit tükröződik, de a franc ment be oda shortban pólóban :)
Aztán reptér, DFS flight, utoljára még az arcomba tömtem egy fismeket, mert tudtam hogy jóideig nem lesz ilyesmire alkalom :)
Bagram előtt még mindig hó borítja a hegyeket, sőt Mazar-i-Sharif előtt is.
A katonai bázison épp gurultunk a parkoló felé, amikor elsunnyogott mellettünk egy Hummer, maga után vontatva egy Predatort. Villogott minden fény rajta, gondoltam fel fog szállni hamarosan a kis dög. Már a buszon ültünk, amikor láttam, hogy lapos szögben emelkedik kelet felé, majd laza forduló után még mindig csak párszáz méter magasan elindul nyugatra, lassan egyre emelkedve. Valaki nagyon meg lesz nézve ott ma este -gondoltam-, aztán tovább fűztem a gondolatot: és mi is arra leszünk valahol..
Új biztonságis szupervigyor várt rám a civil parkolóban, Arnie a skót akcentusú skót srác. Skóciábol hát, honnan máshonnan? :) Rövid eligazítás, golyóálló, (mellény is, autó is) és elindultunk 230km-re nyugat, északnyugat felé.
Meglepően széles és jó minőségű úton jutottunk el Sebhergenig, amelynek közelében parkolt a csapat, immár egy hete. Forró welcome, forró tea és forró (na jó, meleg) bárányfalatok nyárson volt a menü: ...
jön az este,
harmat csepp hull a kezemre...