Tarkovszkij
Solaris
Hari
Már néha gondolok a szerelemre
Milyen lehet - én Istenem - milyen?
Találkoztam tán véle messze-messze, valahol
Andersen meséiben?
Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
A lelke párna, puha selyemkendő.
És míg a többiek bután nevetnek,
virágokat hoz majd a kis betegnek.
Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
Fájó fejemre hűs borogatást rak.
És kacagása hegedű-zene.
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
Különös, titkos és ritkán mosolygó.
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Csak széttekint és a szobánkban csönd lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hm? :)