naplószerű

Vacsora után 7:30-kor ops meeting, ahol az ops az operations rövidítése.
Sokminden hasonlít itt a katonaságra, például rádiózás közben, ha azt akarjuk, hogy a másik fél tudja azt, hogy megértettük amit mondott, akkor a "Roger", vagy a dupla kattintás az adó-vevő nyomógombján a válasz, amit ugye az USAAF használ előszeretettel. Ha azt akarjuk tudatni hogy tuti megértettük akkor a "double Roger" vagy a "Roger-Roger" a válasz.

Egyszer még Szíriában a MOL-nak dolgoztunk, és mit ad isten a volt kutatási csoportom hajdani vezetője képviselte a magyar céget mint szupervigyor. Egyik nap azt mondja, te, én figyelem a rádióadásaitokat és észrevettem, hogy milyen sok Roger dolgozik a csoportnál, vagy csak egy, de egész nap őt keresi mindenki.
Először furcsán néztem rá, mert ugyan amerikai és angol srácokból állt a csoport, de csak egyetlen R betűvel kezdődő nevű tagunk volt, az is Robin. Aztán rájöttem: a katonai szlenget nem tanítják otthon minden iskolában.

Ops meeting, készültünk, kinyomtattuk a következő blokk térképét, bár az elsőt is csak ma kezdtük el. Persze mint rendesen, ma is bejött az egyik Murphy törvény, nevezetesen az egerek és az emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek volt ma műsoron.

Minden készen állt a nyitányra, felállt a teljes zenekar, végre felrakhattuk volna a koronát a szeptember óta tartó előkészületekre és a kemény munkára, de neeeeem!
A reggel óta tartó homokvihar csak dél körül hagyott alább, azért így is sikerült 3500 pontot lőni a vibróknak, de ez mégsem a tervezett 5100.

Aztán fél nyolckor közölték hogy a geofizikusok még nem érnek rá, fél órát csúszik a meeting, hát legyen. Aztán nyolckor megint ott lógattuk a lábunkat az egyik asztal tetejéről a bárból kialakított tárgyalóban, de negyed óra várakozás után ismét ugrott a dolog, ezért aztán szétszéledtünk.
Nekünk kellenek a 12 vibró GPS adatai hogy lássuk mikor nem vették a műholdról a korrekciós jelet, így aztán az irodában volt kisebb traccsparti az indonéz, horvát, líbiai, két algériai és egy magyar között, naná hogy az első számú téma volt terítéken, mert itt a focit - úgy tűnik -, mindenki utálja. Közben tíz óráig többször átugrott valaki a geofizikusokhoz, mert a hálózaton semi adat nem érkezett.
Hiába volt minden, mind az öten elfoglaltak és idegesek voltak, valamit tuti elcsesztek.
Így aztán befeküdtem a szobámba a nemrég talált könyvemmel: Phantom Leader. Tetszik, ami ritkaság mostanában.

De nem sokat olvashattam mert mozogni kezdett a fal, az ágy, a padló.
Mi a... ó a francba! vigyorodtam el, amikor megláttam az asztalon álló pille palackban az ide-oda mozgó ásványvizet: mintha ütemesen billegett volna. Azt hiszem az egri várban is bevetették ezt a módszert az alagutat ásó törökök észlelésére: a víz érzékeny a mozgásra és felerősíti azt, a felületén futó hullámok az alagutat vájó csákányok ütéseitől remegtek, de itt most billegett a vízszint, akár azt is mondhatnám, hogy egy jól ismert és ősi ütemre... :)
Egy darabig néztem az billegő tenyérnyi vízfelületet, aztán arra gondoltam hogy inkább mégsem várom meg a kocogós részét a dolognak, hát leraktam a könyvet és halkan lementem a lépcsőn.

Zsebrevágott kézzel elindultam hogy átvágok a lakókocsik között a "főtéren", közben meglepődve láttam azt, hogy menyi homokot hordott ide a délelőtti vihar, de legalább eltakarta a köveket. A Hold sarlója fölött egy csillag állt, persze nem csillag volt az, hiszen nyugodt fénnyel világított: csak visszaverte a napsugarakat, tudja az ember, megtanulta az ember...

A geofizikusoknál még mindig állt a bál, idegesen futkostak, vitatkoztak, majd beledobták magukat egy-egy forgó fotelbe és akkor tologatták magukat a sereg monitor előtt - minden munkaállomáshoz legalább kettő tartozik - és úgy vitatkoztak.
Rendszerint odasettenkedek, hangtalanul fellopakodok a lépcsőn, majd hirtelen feltépem az ajtót és elüvöltöm magam FREEEEEZE! DROP YOUR WEAPON!!! amitől az újak majd összeszarják magukat, de hát fel kell dobni a népeket az unalomból, néha.
Most azonban csak bekukkantottam, láttam hogy baromira elfoglaltak, így hát idejöttem az irodába, szóltam a fiúknak hogy a franc vár tovább a cuccokra, mehet mindenki aludni.
Aztán leültem ide hogy bepötyögöm ezt, persze az ok teljesen más volt, hiszen egy lányra vártam, aki már elment és most pizsamában alszik valahol messze és mégis olyan közel, hogy ha akarnám, megsimogathatnám a haját és megpuszilhatnám a homlokát.

De nem akarom
Inkább csak ülök itt
halkan dúdolom hogy
A little something I know
A little somewhere I go
reminds me of you
To blossom blue is
to blossom without you
és nézem lehunyt szemmel...
aludj csak,
vigyázom az álmod...