(Arra már nem is emlékszem, hogy Ghánában mikor kezdődött, de úgy novemberre saccolom.)
Az úgy volt, hogy két hete eredt el először, épp pötyögtem valamit az ArcMap-ben, gondoltam, ha esik akkor esik, egyrészt az a dolga, másrészt végre valami lehűti a levegőt.
Bár itt a 24-26 fok az állandó enyhe széllel (breeze) nem volt igazán meleg, ne feledjük:
Szóval ülök a gép előtt, kint esik, bent hallgatom, amikor arra leszek figyelmes, hogy a kinti zajokhoz egy benti csöpp-csöpp-csöpp... társul.
Csak jóval hangosabban.
Először ügyet sem vetettem rá, aztán lepillantva láttam, hogy épp a laptop nagyobb, 330W-os tápegységét veri telibe (a kisebb is 180W-os, épp elég cipelni a kettőt a döggel együtt, mert az tuti, hogy csomagba nem adom fel egyiket sem.).
Gyorsan felmenekítettem mindent az asztalra, mert már jókora tócsa terpeszkedett alattuk, és az álmoskönyv szerint meglehetősen mély zsebbe nyúlást jelent az, ha villanyos berendezés vízzel találkozik.
Vagy rosszabbat...
Jeleztem a campboss felé a tényállást, ő jelezte, hogy elég sokan jelezték rajtam kívül is, ráfeküdtek az ügyre.
Szerencsére úgy dél körül aztán fel is keltek róla és végre hallottam, hogy matatnak a tetőn. Fasza!
Sajnos hiába az októberi előjelzés, másnap hajnali fél négykor megint arra ébredtem, hogy esik. Felugrottam és az asztalra pakoltam a tápegységeket, de reggel láttam, hogy száraz minden.
Pár nap múlva megint hajnali fél négykor ébredtem, eljátszottam ugyanezt, nem áztam be.
Szakértőnk szerint ez ilyen: hajnalban kezdi eleinte, majd lassan egyre későbbre tolja magát és végül egész nap esni fog. Csodás. De ugye október még odébb van. Azért biztos ami biztos alapon, esténként az egyik irodai székre menekítettem a tápokat: aludjatok, ott nyugi lesz.
Tegnap aztán megint arra ébredtem, hogy esik, de valamit eltolhatott a mindenható (vagy az időjárás felelőse), mert hajnali 2:18-at mutatott a telefon. Mondtam is neki fennhangon, hogy biztosan meghallja: vázze, előre menjünk ne hátra!
Persze miért ne ma lett volna az első nap, hogy már nem raktam székre a cuccokat, mert a) úgysem esik, b) nem ázunk be.
Hát... mindkettőben tévedtem, már az ágy lábánál járt a szépen növekvő tócsa, a tápegységek lábujjhegyen ágaskodtak benne, amikor felkaptam őket. Annyi szerencsém azért volt, hogy most egyikre sem csepegett a víz.
Mert csepegett.
Sűrűn.
Az ablakkeret közepén.
Sőt megjelent a villanykapcsolónál is.
Megpróbáltam eltömíteni a nyílást, de csak annyit értem el vele, hogy először a türcsi ázott át, csak utána folyt be a víz.
Elkaptam a campbosst, hogy ekksön van!
Tudott róla, mert hirtelen mindenki jajveszékelni kezdett, a mi whatsapp csoportunkból egyedül John jelezte, hogy nála is uszoda nyílt, pedig az ő putrija - a többiekével egyetemben - a nagy tető alatt gubbaszt.
Csak ugye azon meg szép nagy lyukakat evett az enyészet, amely rozsda képében támadja a vasat.
Én ilyen félszerencsétlen helyzetben vagyok, ugyan még épp a tető alatt, így élvezhetem a kurvanagy koppanásokat, ahogy 10 méterről a hatalmas cseppek püfölik a konténerem tetejét. Aztán ha ferdén ver az eső, akkor simán kapom az áldást onnan is (plusz a tetőről a bang-bangg-baaannnngggg).
Az eső szünetében fess fiatalemberek jelentek meg és beszilikonozták a nyílásokat, ahonnan a víz a tetőről lejutott az ablahoz.
És az ajtóhoz.
A ma éjszakai eső után már megszűnt a beázás, valamit segített a pasztázás, azért a tápegységek már végleg az asztalra kerültek: Murphy ide is utánam jött, fityiszt neki!
Úgy tűnik, hogy ezzel elfelejthetjük az októberi kezdést, itt van az esős évszak a nyakunkon, kéremszépen. Hogy a terepen hogyan abszolválják ezt a fiúk, az még kérdéses, ami biztos: nem állunk le...
Most ponyvákat feszítenek ki a srácok, a szemben álló konténerek felett ugye nincsen tető és hát az összeszerelésük száraz időben történt. Azt hiszem nem is kell erről többet mondanom...
Zene! (A film is jó!)
