2022. szeptember 11., vasárnap

Enni kék, Inni kék, Múnkék!

Az első kettő tiszta ügy, de mi az ördög az a Múnkék?
Hát a Moon Cake!

Figyelem!
Csak ivarérett nem vegánoknak ajánlott továbbolvasni, heavy food content következik!

Pár napja a legények serényen pucoltak valami csirkefélét, de sokat:



Gondoltam, na ez fasza, lesz estére habzsidőzsi, mert ugye egyrészt Angola jól ellátott az ilyesfajta dolgokból, másrészt már megtapasztaltam a bícsen, amikor egyszer vacsira - feladva a kövön sült bélszín/steak nyárs kombót - ilyet rendeltem:



Legnagyobb meglepetésemre aznap este csak a szokásos cuccok voltak kipakolva, kérdésemre pedig Mr. Ding (aki a vezető geofizikus) azt válaszolta sejtelmesen, hogy az az ünnepségre készült.
Akkor még nem tudtam, hogy milyen ünnepség is lesz, de a hétvége közeledett, gondoltam a szombatot üljük meg. Korábban az viszkizős este volt, de a country manager lefújta: nincs teljesítmény (mert az lássuk be, tényleg a béka segge alatt van), nincs mulatás. Ezek meg ugye nem ismerik a "sírva vígad a magyar" dolgot. Kínaiak.

Aztán másnap este a szokásos szállítmány kiosztási időben megjelent maga a campboss és átnyújtott egy bazinagy, de míves szatyrot, benne egy míves dobozzal, amelyben további míves dobozkák lapultak:



Az egyiket kinyitva: nini! Muffin! Nyammm!
(A felirat: kézzel készített hold süti)



No itt lépett közbe az én drágám és okosan elmagyarázta azt, hogy mi ez, mi a története és hogy bizony ez a kínaiak második legnagyobb ünnepe az év során, idén 10-re esett:



Akit bővebben is érdekel, nyugodtan keressen rá a neten, minden infó megtalálható az ünnepség eredetéről, a sütik fontosságáról, és nem utolsó sorban a NYUSZIRÓL!
Itt pillanatnyilag csak az ünnep gasztronómiai része kerül terítékre, legalábbis a mi szemszögünkből. Ugyanis szombat délelőtt megkaptuk az üzenetet: este fél hét, ünnepi vacsora, az úri közönség táncol, kitűnő széklábak, gyors elsősegély.
A végét már én tettem hozzá, mert ki tudja mi lesz pár gin-tonik után...

Mint megtudtuk, hot potok éjszakájára számíthatunk.
A hot pot (forró edény?) a kínaiaknál egyfajta közös evészetet jelent, láttam már Ghánában is azt, hogy hetente egyszer összegyűlnek egy asztal köré, azon jókora tálban rotyog a gyanús lé. Abba mindenféle dolgokat raknak, majd amikor úgy érzik hogy kész, kiveszik és befalják. Közben iszogatnak, beszélgetnek, akár egyfajta csapatépítő tréningnek is felfoghatjuk.
Egy ellesett fotó a ghánai előkészületekről:



Az ebédlőt berendezték, az asztalokon szépen elrendezve főzőlapok, azokon pedig a "hot potok". Itt annyival szofisztikáltabb volt a cucc, hogy a tál (vagy lábas) két részre választódott, mintegy jin és jangként reprezentálva a normál (világos) és az istentelenül csípős (sötét) oldalakat:



Amit a fenti fotón látunk, balról jobbra a főbb dolgok, szkennelve:
- valami szósz, tálban, evőpálcikákkal
- fent egy még bontatlan sétáló János, lent nagyon finom steak/bélszín vékonyra szeletelve
- felette a tányéron a világos massza egyfajta keveréke a ledarált koktélráknak, tojásnak, lisztnek, ebből villával lecsípve egy-egy darabot a főzővízbe kellett dobni
- fent még valami leveses tálka főző... ööö... evőpálcikákkal
- a hot pot, épp ügyködik benne valaki
- jobbra a tányéron rák és ööö... pacal(nak való)

De ne rohanjunk előre, első lépés a számunkra érdekes dolgok begyűjtése, a főzés majd csak utána következik.
A tálalósoron elég szép volt a felhozatal, rák, bélszín, gombák, marhagyomor, pácolt husi, felvágottak és egy sor kiegészítő:



Én először a marhahusiból pakoltam, főzési tudományomat ismerve a kitudjamilesz alapon csak óvatosan.
Elkezdődött a főzés, valamint megágyazása az étkeknek, hogy finoman fejezzem ki magam:



Az eredmény elfogadhatónak tűnt, főtt bélszínt még nem pipáltam, a paprikák pedig meglehetős hátteret adtak a husinak (értsd: majd kiesett a szemem, úgy megríkatott):



A sikeren felbuzdulva most már kissé jobban megpakoltam a tányéram, és került hozzá rák is.
Nem részletezném a továbbiakat, a lényeg, hogy percenként jöttek az asztalunkhoz jókívánságokat mondani és mindig koccintani kellett...
Még annyit, hogy a végén (vagy közben, ezt nehéz már így utólag megmondani) elfogyasztottuk az est süteményét, a moon cake-et, amely az agitprop fotón igy néz ki:



A valóságban pedig ilyen:



Tömény, súlyos, ellenben jó ízű. Mint megtudtam, a sima változaton kívül sokmindent tehetnek a közepébe, akár tojást, húst, zöldséget.

A végén kimentünk a srácokkal megnézni a Holdat, hamár ez egy ilyen családi esemény lenne, és bár az a felhők felett bújkált, csak sápadtsárgás fényét láttuk átszűrődni, ők váltig állították, hogy Kína felett ott van.
Úgy legyen!


Zene!