A Dél Keresztje

Vagy egyszerűen "A" Kereszt: Crux.
Mióta megérkeztem ide, azóta szeretném elcsípni a bakancslistás csillagképet (otthon a Cassiopea a kedvencem, könnyű felismerni, naaagy "W" az éjszakai égbolton). Ám eddig vagy felhős volt az ég, vagy szép tiszta csillagos, csak akkor épp mással voltam elfoglalva.
Vagy mindkettő.
Pedig elég annyi, hogy kilépek a bungiból, teszek néhány lépést előre és ott látható az égen az ajtóval szemben, most így este 9 környékén olyan 45° magasságban (balra tőle másik két fényes csillag).

Berajzoltam:

Története:
A Crux fényes csillagait (Acrux, Mimosa, Gacrux, Imai és Ginan). már az ókori görögök is ismerték, akkor Ptolemaiosz a Kentaur csillagkép részének tekintette őket.
A Krisztus előtti negyedik évezredben egészen északon, fel Nagy-Britanniáig teljesen látható volt a csillagkép. A napéjegyenlőség precessziója azonban fokozatosan az európai horizont alá süllyesztette a csillagokat, és végül az északi szélességi körök lakói elfelejtették őket.
400-ra a ma Crux nevű csillagkép csillagai Európa nagy részén soha nem emelkedtek a horizont fölé.
(Dante a 14. században tudhatott a csillagképről, mivel Isteni színjátékában négy fényes csillag csillagképét írja le a déli égbolton. Leírása azonban allegorikus lehet, a konstellációhoz való hasonlóság pedig véletlen egybeesés).

A 15. századi velencei hajós, Alvise Cadamosto valószínűleg a Dél Keresztjét jegyezte fel akkor, amikor 1455-ben kihajózott a Gambia folyóból, és Carro dell'Ostronak ("déli szekér") nevezte el. Cadamosto mellékelt diagramja azonban pontatlan volt.
A történészek általában João Farast tartják az első európainak, aki helyesen ábrázolta a konstellációt. Faras felvázolta és leírta a csillagképet ("As Guardas"-nak nevezte) egy levelében, amelyet Brazília tengerpartjáról küldött 1500. május 1-jén a portugál uralkodónak.
Úgy tűnik, hogy Amerigo Vespucci felfedező nemcsak a Dél Keresztjét, hanem a szomszédos Coalsack-ködöt is megfigyelte második útján, 1501–1502 között (a köd sötét foltként lebeg a Tejúton, a csillagkép bal alsó régiójában).

Egy másik kora-újkori leírás, amely egyértelműen a Cruxot külön csillagképként írja le, Andrea Corsalinak, egy olasz navigátornak tulajdonítható, aki 1515–1517 között Kínába és Kelet-Indiába hajózott egy I. Manuel király által támogatott expedíció során. 1516-ban Corsali levelet küldött az uralkodónak, melyben leírja megfigyeléseit a déli égbolton, és ez tartalmazta a déli égi pólus körüli csillagok meglehetősen nyers térképét, beleértve a Dél Keresztjét és a két Magellán-felhőt, külső tájolásban, mint egy földgömbön.

Emery Molyneux-t és Petrus Planciust is említik, mint az első uranográfusokat (égbolttérképezőket), akik a Crux-t külön konstellációként különböztették meg; ábrázolásaik 1592-ből valók, előbbi éggömbjén, utóbbi pedig nagy falitérképének egyik kis égi térképén ábrázolja. Azonban mindkét szerző megbízhatatlan forrásokra támaszkodhatott csak, és a Keresztet rossz helyzetben ábrázolták.
Először 1598-ban és 1600-ban mutatták be a megfelelő pozícióban Petrus Plancius és Jodocus Hondius éggömbjén. Csillagait először Frederick de Houtman katalogizálta, leválasztva a Centaurusról 1603-ban. A konstellációt később átvette Jakob Bartsch 1624-ben és Augustin Royer 1679-ben (Royerre néha tévesen hivatkoznak úgy, mint a Dél Keresztjének meghatározójára).

Most jön az okoskatörpös rész:
A Cruxot keleten, északon és nyugaton a Centaurus csillagkép határolja (amely három oldalról veszi körül), délen pedig a Musca (Légy).
68 négyzetfoknyi területet és az éjszakai égbolt 0,165%-át fedi le, így a legkisebb a 88 csillagkép közül. A csillagkép hárombetűs rövidítése, amelyet a Nemzetközi Csillagászati Unió 1922-ben fogadott el, „Cru”. Eugène Delporte belga csillagász által 1930-ban meghatározott hivatalos csillagképhatárokat négy szegmensből álló sokszög határozza meg.
Az egyenlítői koordinátarendszerben ezeknek a határoknak a jobb emelkedési koordinátái 11h 56,13m és 12h 57,45 m között, míg a deklinációs koordináták -55,68° és -64,70° között vannak.
Összes csillaga - az év legalább egy részében - az északi 25. szélességi körtől délre válik láthatóvá.

A trópusi régiókban a Crux áprilistól júniusig látható az égen. A Crux pontosan szemben áll a Cassiopeiával (hahaa, véletlenek márpedig nincsenek!) az égi szférán, ezért az utóbbival nem tud egyszerre megjelenni az égen. Fokvárostól, Adelaide-tól és Buenos Airestől délre (a 34. déli szélességi körtől délre), a Crux cirkumpoláris csillagkép, vagyis soha nem bukik a horizont alá.
A Cruxot a csillagászok néha összetévesztik a közeli Hamis kereszttel. A False Cross nagyobb és halványabb, nincs ötödik csillaga, és hiányzik belőle a két kiemelkedő közeli "mutatócsillag". A kettő között található a még nagyobb és halványabb Diamond Cross.

Érdekesség:
A Crux a következő évezredekben közelebb kerül a Déli-sarkhoz, akár 67 fokos déli deklinációval a csillagkép közepén mérve.
14 000 környékén a Dél Keresztje újra látható lesz Európa legtöbb részén és az Egyesült Államok kontinentális területén, majd 18 000 környékén egész Észak-Európában megfigyelhetővé válik, mivel a déli deklináció 30 foknál kisebb lesz.
Feltéve persze, hogy lesz még akkor itt valaki, aki felnéz az éjszakai égre...

A Crux négy vagy öt legfényesebb csillaga különböző módokon heraldikailag szabványosítva jelenik meg Ausztrália, Brazília, Új-Zéland, Pápua Új-Guinea és Szamoa zászlóin.

Megjelennek még az ausztrál Victoria állam, az ausztrál fővárosi terület, az északi terület zászlajain, valamint Chile Magallanes régiójának zászlaján, Londrina (Brazília) zászlaján és számos argentin tartományi zászlón és emblémán (pl. , Tierra del Fuego és Santa Cruz). A Mercosur kereskedelmi övezet zászlaján a négy legfényesebb csillag látható. A Crux a brazil címerben is megjelenik, és 2015 júliusától a brazil útlevelek borítóján is szerepel.
Néhány példa:

Oh, és ha kinézek az ajtón, akkor látom is (oké, vacak telefonos fotó, de akkor is ott van!):

Zene:

Csónakos

Boltozás

Beugrottunk Cabindába néhány apróságért, olyasmikért, amelyek itt a bícsen nem elérhetők.
Ide hatoltunk be Mickkel, aki a booze raktárát szerette volna frissíteni, nekem pedig Cadbury elvonási tüneteim voltak már jópár napja, mert a kínaiak saját cuccal láttak el megint, a sok ismeretlen dolog között pedig csak török csokit találtam (brrrrr....).

A csokispult felvidított, az ára nem annyira, de egyszer élünk!
Wrong!
Egyszer halunk meg: mindennap élünk.
Tehét kell az a kis endorfin.

Na most az árakról pár szót. Ugye itt Angolában a kwanza a fizetőeszköz (rövidítve AOA), a matek egyszerű: egy kwanza nagyjából 0.8 HUF és egy dollárért kapunk 424 kwanzát.
Mármint bankban, azonban jobb helyeken ennek dupláját.
Útközben megálltunk tankolni. Mint látható, zsilipelnek a fiúk.

Kivártuk.
1 liter gázolaj 105AOA, vagyis 86 forint. Ez ám a rizsacsökkentés!
Az igaz, hogy amennyi benzinkút mellett elhaladtunk, mindenütt sorok álltak, na de ennyért? Hát hogy a fenébe ne?
Még kollégákba is belefutottunk a városban, valamit nagyon mérhettek. A fotón - bár nem kivehető -, bázisállomás konfigot figyeltem meg, vagyis valahol rover(ek) szaladgált(ak), de ő(ke)t nem láttam a forgatagban.

Az áruházba érve kellemes légkondicionált légkör és nyugalom fogadott minket.
A Cadbury árát összevetve a gázolajéval kiderült, hogy durván 17 liter gázolajat tömök az arcomba, minden táblával.
Megkeresve a tejespultot még elképesztőbb volt az ár.

Jól kivehető, hogy egy üveg 12 éves Glenfiddich áráért 37 liter gázolajat tankolhatunk. (Az ár a polcon 12 üvegre vonatkozik, kis ügyesek!)
Itt tényleg igaz a mondás: vagy iszik, vagy vezet.

A szeletelt QUEIJO sajt 125 grammja 523AOA volt (5 liter dízel), elég kellemes, eltekintve attól, hogy enyhe klór mellékíze van. Elképzelhető, hogy a csomagolás során fertőtlenítik, én pedig ugye különösen érzékeny vagyok mindenféle hypó szerű, klóros dologra.
Azért azt észrevettem, hogy lejárat, vagy gyártási idő sehol nincs feltüntetve a burkolaton, valamint azt, hogy ezt tescós módon tuti itt csomagolták.
A kilónyi szépséges steak 6400-ba került (61 liter), egy másfél literes kóla pedig 6 liter gázolajnak megfelelő kwaziért cserél gazdát, ha nem forintra számoljuk át.
1.2GB net kaparós kártyán 1000AOA, vagyis...

Pénztár.
Itt meglepetés érheti az egyszerű utazót kártyás fizetés esetén, ugyanis a bankban valószínüleg megszólal minden sziréna és villogni kezd egy csomó piros lámpa: valaki pénzt emelne le Afrikában!
És sutty, a kártya ettől a pillanattól kezdve legfeljebb állvakarásra jó.
Nem tudom azt, hogy elég lett volna szólni a banknak indulás előtt arról, hogy hova utazom (utólag olvasom, hogy ez jó ötlet).
Az is lehet, hogy azonnal küldtek értesítőt, amint fizetni próbáltam, de mivel helyi simm lapul a telefonban, az majd csak azután érkezik majd meg, miután nyikkantak a kerekek a Charles De Gaule-on.
Hát így...


Ez pedig egész nap bennem szólt:

Megjegyzés az áldozat témához

Ugye akkor ott tettek-vettek, de nem sikerült megfejteni az áldozat mibenlétét, vagyis a miérteket, a hogyanokról nem is beszélve.
Aki lemaradt volna a dolgokról, itt átnézheti miről is volt nagyba' szó: http://mayree-uh-uh.blogspot.com/2022/05/terepen.html

Tehát a lényeg: szent hely, az előző király temetkezési helye található a területen, ahol dolgozni fogunk (többek között).
Namost oda nem lehet belépni, ezért körbe fogják keríteni a területet úgy, hogy be se tudjon oda nézni avatatlan szem, ehhez kellett a köteg pénz.
A pia... hát... inkább nem mondom mire gondolok, de az a lényeg, hogy beszélni kellett a néhai királlyal, vagyis a szellemével az ügyben, hogy ne üssön belénk valami átok, ha esetleg nem tetszene neki a dolog.
A kis gödör a sírt ábrázolta, és ugye ott ült két ember.
Az egyik jóember az, aki "beszélni" tud a megboldogulttal, a másik pedig a néhai király ételkóstolója. Mert semmit nem ehetett meg úgy, hogy valaki azt előtte nem ízlelte volna meg.
(Vajon mennyi idővel előtte, szólalt meg a kisördög a bal vállamon és hunyorgott, miközben sandán elhúzta a száját.)

Tehát szórtak valamiféle magvakat a "sírba", aztán az előkóstoló ivott egy kortyot szépen mindenből, majd löttyintett a sírba, miközben a "suttogó" kérdéseket tett fel és várta az örök vadászmezőkről (jóvantudomhogynemindián, de tuti ott is vadásznak) a választ. Elég sokáig tartott a dolog, de valószínüleg minden rendben lévőnek találtatott, kezdődhet a mérés, jóváhagyta a Király Úr, ez lett az eredménye a szeánsznak.
Valamint az, hogy az előkóstoló úr - hogy is mondjam - tengerész járással vonult el a színről.
Szerintem nem a 2 üveg tömény, 4 üveg bor, sörök és kólák minden löttyintés előtti kötelező kóstolása, inkább a nap okozhatott mindenféle interferenciákat, elvégre felelőségteljes feladat az övé.
És 27° volt árnyékban.

A lényeg: azon a területen senki nem cseszegethet minket a tevékenységünk során, mert a Király Úr (mármint a néhai) áldását adta a szeizmikára, bármit is jelentsen az.
Hállelujja!

És naplemente (a tegnapi csónak, még mindig ott):

Remark: Tegnap este kígyó mászott be valahogy az egyik srác bungalójába, a nyitva hagyott ablakon. Kicsi kígyó volt, de azért árkózzunk be áccakára, mondták.
(Pár napja az éjjeliőrök találtak egy szép pythont a bungik között a járdán. Az nem volt kicsi...
Mégis, mi legyen itt, pingvin? Na ugye!)



Zene!
Királyos!

Reggeli coviddal

Nem elég a malária, most még ez is!
John szerencsére felépült a szúnyog okozta veszedelemből, de még esténként be kell autóznia a cabindai klínikára, és valamit kap a kézfejébe, vacsoránál ott a tapasz.

Tegnapelőtt hirtelen heten pozitívodtak meg covidügyileg a kínai térfélen, szerencsére nem érintkeztünk velük és ott sem mutattak ki több fertőzöttet, a hirtelen lefuttatott tesztek.
Ennek ellenére a tegnapi reggelinél a tonhalas omlett és papaya mellett megjelent ez a doboz is, mindenki vegyen belőle:

Aki nem tudta tesztelni magát, annak dokink* felnyúlt az orrába (feje fölött a kerítésen egy botsáska):

Mutatom:

Az enyém negatív lett:

(Istennek nem tudok rájönni arra, hogy az a zöld belga izé mi lehetett az asztalomon...)

Hát így...
Egyelőre standby lépett életbe, mert a négy dolgozó dzsungelvágó brigádból kettő érintett...

Azért a naplemente most is szépre sikeredett, köszönjük, természet:

Megj: * A dokit csak úgy hívom, hogy bonsaimengele, mert a vállamig ér, ha mellettem áll.
Miközben én ülök.





Alvás van:

OFFTOPIC

Kihozódott:

Elvágódott:

Sütődött (forró kőlap a kellék):

A másik fél:

Sózódott (serceg a vaj):

Ellenőrződött:

A másik fél:

Hangosfilm:



Közel a vég:

Utolsó falat:

Búcsúzó:

Hey, halászok!

Reggeli kávé a bár előtt.
Vendégek nincsenek, csak a cég foglalt le egy csomó bungalót, abban tevékenykedik most az, aki nem ment ki terepre.
Halkan csobog a medence: kedden leengedik a vizét, szerdán takarítják és kezdik feltölteni. Szombat délelőtt érdemes használni, mert szombat és vasárnap "nyílt nap", nem csak a szállóvendégek léphetnek a szálloda területére, hanem kintről bárki. Ilyenkor napközben megtelik a medence, este pedig a bár és az étterem: a medencébe gyerekek, a bárba kurv... öizé... teltidomú nénik kerülnek.
Még a meetingünk is átkerül innen a saját ebédlőnkbe.

A csendet most csak az óceán folytonos zúgása és a partról ideszűrődő hangok törik meg.
A kerítésen túl nagyüzem van megint.

Amedig a szem ellát, mindenütt férfiak feszülnek köteleknek, valamit húznak kifelé az óceánból, körülöttük asszonyok, gyerekek: hálós halászat folyik. Már többször láttam ezt a részét, azt viszont még soha, amikor kiviszik a hálókat a vízre és ott leterítik.
Aztán ahogy kihúzzák a hálókat, szétválogatják a halakat és elrendeznek mindent, újra kiürül a part, csak a fövenyen várakozó csónakok (lásd korábbi posztban) utalnak arra, hogy itt történt, és majd újra történni fog valami.

Édekelt a dolog, így aztán ahogy végeztem a kávéval, lesétáltam a partra, lássuk hogyan és miként!
Azt sejtem, hogy be kell vinni a hálókat, széthúzva leengedni a vízbe, a két szélső kötélnek, amellyel majd kihúzzák, közben a parton kell maradnia.
Ennek folyományát láhatjuk, amikoris már kifelé húzzák a hálót.

Közelebb settenkedtem az egyik csapathoz.
Azt már korábban megfigyeltem, hogy egymástól általában 100-150 méterre húzzák a háló jobb, illetve bal oldalát, közben egy-egy nő feltekeri a partra került kötelet, kb. 80 centis tornyokba. Amikor eléri azt a magasságot, akkor kezd egy újabbat. Pár napja 13-at számoltam meg és 5 volt kész, amikor leültem figyelni a munkájukat. A maradék nyolcra több mint 40 percet kellett várni, közben a srácok folyamatosan húzták a kötelet úgy, hogy rongyot csavarnak a kötélre a jobb fogás és a tenyerük kímélése miatt.
Dave említette, egyszer két órán át figyelte a kötélhúzást és még nem volt a háló a parton.
A feszülő kötél irányából tudják azt, hogy mikor kell közelíteni a háló két oldalának húzását, ilyenkor a csapatok elindulnak egymás felé.
Mivel itt már elég közel dolgoztak, sejtettem, hogy nem kell sokat várni. Közben egy csónak is beszáguldott, hogy segítse a parton állókat.
(Itt, mint kiderült, a két csapat nem együtt dolgozott: a baloldaliaknak balra volt a háló másik oldala, a jobboldaliaknak pedig jobbra.)

Itt - a fotó bal szélén - látható a néni, aki feltekeri a köteleket (hátán a pulya, szabócsiasan):

Itt pedig egy másik:

Közben a parton folyik az élet, egyelőre csak a kötélhúzó srácok (és a csévélő nők) dolgoznak. Észrevettem a fövenyen ásott apró lyukakat, és azok lakóiból néhányat:

Itt már látszott az, hogy közel a "vég", megjelent a hálót jelző "bot". Magyarázat a következő fotón:

Az 1-es jelzi a középbóját, a 2-es a háló partról nézve bal oldali kezdetét és kb. berajzoltam a háló elhelyezkedését (ez a 3-as) ebben a pillanatban, a jobb oldali csapat nem fért a fotóra:

Itt már a hálót húzzák a srácok, látszik a jobb oldali csapat is:

Látszik a központi bója és a fehér úszók, amelyek fenntartják a hullámokon a háló egyik oldalát, a másik oldalát súlyok húzzák lefelé. A kettő közé szorulnak be a halak, ha Isten, a párt és a nőtanács is úgy akarja:

Közeledik a háló vége, benne a mai zsákmány:

Tadaaam! Hát ennyi lett az annyi... sok órai munka eredménye:

Most hogy már tudjuk nagyjából azt, hogy mi történik, lássuk élőben:








Ez nem fishing, ez zene!